Munkás-Heti-Krónika, 1878 (6. évfolyam, 1–52. sz.)

1878-01-13 / 2. szám

2. Mám. VI. évfolyam Munkás-Heti Krónika. Társadalmi és gazdászati néplap. A magyarországi munkások közlönye. Megjelen minden vasárnap. Szerkenatőség és kiadóhivatal: dob-utcza 67 sz., a hova minden pénzküldemény intézetnik. Kéziratok vissza nem küldetnek Hirdetmények : legolCsóbbil számittatnak. Budapest, 1878. január 13-án. Előfizetési díj: postautahány mellett küldhetők be. Teljes számú példányok még folyton kaphatók. A társadalmi kérdés. A világtörténelemben az a feltűnő, hogy minden új eszme csak nagyneheen vívhat ki magának figyelmet, csak nehezen juthat érvényre. Ha végig lalpozzuk a világtörténelmet, ugy abban nagy és magasztos reformokra találunk, melyek roppant nehezen egyengethették maguknak az utat, hogy azok meghallgatva és megértve legyenek, így találjuk ezt Mózses idejétől egész napjainkig. De a jó és nemes mindig talált magának módot a keresztülhatolásra, máglyák, tömeges gyilkolás, hazugság és rágalom daczára, melyek a nagy és magasztos eszméknek útját állták. A világtörténelem a világitélet, s ha egy nemzedéknek lehetetlen az óriási haladási eszmét felfogni, úgy megvalósulásának szerepe mindig az utókorra marad. Minden nagy vivmány, melynek a mai czivilizáczió örvend, roppant nehezen keletkezett; megvoltak vértanúi, szellemi előharczosai, kik életük feláldozásával képviselték eszméiket, s bízvást el lehet mondani, hogy ezen férfiak vérükkel lakoltak eszméikért. A világtörténelem még sokáig nem szűnt meg. És azon bizalmatlanság, melylyel minden uj eszme fogadtatik, és ugy maradt érintetlenül, mint azon időben, midőn a nagy nazarénus egy-egy uj igazságot hirdetett. Az emberi szellem még nem járta keresztül iskoláit, mert ha a nagy eszmék valaha megszünendnek, a czivilizáczió vértanúi is meg fognak szűnni minden újabb nemzedéknek egy-egy új eszmét átadni: akkor megszűnik a haladás, meg a czivilizáczió. A népek hátrább mennek, ahelyett, hogy előbbre haladnának, s a nép azon sorsban részesül, melyben Egyiptom, Görögország, Róma s más országok és népek részesültek, melyek a jólét és szabadság állapotából az elszegényedés és rabszolgaság állapotába jutottak. A mai társadalom szintén egy új átalakulás küszöbén áll, s ezúttal a szoczialisták azok, kiknek az előharczási szerep jutott. A mai társadalmi állapotok elsatnyultak, tarthatatlanságuk el nem tagadható. A szegény és gazdag között elkeseredett harcz keletkezett és egy-iránt dühöng a kerek föld minden országában; az egyik részen a kizsákmányolás, a másik részen pedig a lét miatti harcz, kiindulva az önfentartási ösztön természetéből. Egy áthidalhatlan úr támad a két harczoló fél között, e kettőnek kiengesztelődése lehetetlen. S itt a szoczializmus lép fel egy új igazságot hirdetve, hogy az ember nem azért létezik e földön, miszerint a másiknak rabszolgája legyen s hogy a természet egyformán ajándékozta dús adományait a föld valamennyi emberének, nem pedig egyeseknek. A szoczializmus akarja azt érvényesíteni, a mi egész nemzedékek vérmes reménye volt: békét a földön és boldogságot az emberek között. Nem hinné senki, hogy ezen magasztos törekvésk ellenekre találnak ? ! A keresztre feszítés története még nem szűnt meg; a más véleményüeknek üldözése nem a középkorban érte el végét; az uralkodó osztály még folyton előjogai mellett kardoskodik, s az elnyomottak ma ép ugy harczolnak szabadságuk elérhetése és kenyérkeresetek ügyében, mint harczoltak a középkorban. Kérdezzük meg önmagunktól, miért van nekünk ellenségünk ? Magától értetődik, hogy minden ellennek okai vannak, habár azok még oly értelmetlenek. S így azt találjuk, hogy a szoczializmus ellenségei két különböző, társadalmi állásukat feltételező okokból állanak velünk szemben, és ezen okok : az érdek és törekvéseinknek nem ismerése. Mindkét okot nagyon is értjük, de lehetséges volna, hogy ha a nép között eltűnnék a tudatlanság, akkor könnyen elgördíttethetnék minden más akadály. A népnek kell, hogy gondolkozzék, kell hogy felvilágosíttassék, akkor aztán közelebb juthat a szoczialisztikus eszmék megérthetéséhez. Ehez a legjobb bizonyságot azon körülmény szolgáltatja, hogy a legintelligensebb munkások máris a szoczialisták soraiban vannak, s ami a szellemileg kevésbé képzelt munkásokat illeti, úgy a munkás sajtó feladatául tűzte ki magának, azt helyrepótolni, mit a szegénység náluk lehetetlenné tett: az iskolát és a felvilágosultságot. Azokról pedig, kik érdekeik által vissza vannak tartóztatva, ez uj tant követni, nem lehet sokat mondani; társadalmi állásuk eleget szól. Ők élveznek, míg a többiek mindent nélkülözni kénytelenek. Ők nem ismernek ma , gasztos eszméket, ők nem ismernek emberiséget, ők csak saját énjüket, saját érdekeiket ismerik s makacsul fognak minden nyítást ellenezni, még ha az összemberiség boldogságát idézi is az elő; legyen az bár még oly nagy igazság, melyet hirdetni fog. Az elfogultság, a félelem az, hogy az érintett eszme követése mellett mindenüket elveszítik, hogy velük osztozkodni akarnak, és azért látják mindenütt a vörös kísérteteket. Az ilyeneket nagyon találóan jellemzi a szellemdús Börne a következő idézettel: „Amidőn Pithagoras hírneves tantételét fölfedezte, az isteneknek egy hetakombát (100 darab szarvasmarhát) áldoztak. Azon idő óta retteg minden szarvasmarha, valahányszor egy-egy újabb igazság hirdettetik." Budapest, jan. 10. Vannak többféle szoczialisták a világon, s főleg Németországban többnemű szoczialisták léteznek már. Közelebb ott ismét egy újabb ilynemű társulat alakult, melynek neve „államszoczialisták társulata". Az igaz, hogy Magyarországon a társulási rendszer még nem talált mindenütt fogékony talajra, de azért azt sem mondhatjuk, hogy hazánkban ez teljesen hiányzanék; s ha nincsenek is tanszéki, állami stbi szoczialistáink, kik a szocziáldemokraták elleni működést tűztek ki feladatukul, de azért legújabb idő óta találkoznak itt a fővárosban olyan szoczialisták, amilyeneket tőlünk nemcsak Németország, de az egész világ irigyelni fog, s ezek a „policzás-szoczialisták", akik máris megkezdették érdekeink és törekvéseink elleni működéseket. Ezeknek legfőbb jellemvonása az, hogy nem rettennek vissza még a legaljasabb denuncziácziótól sem ; minél jobban elferdíthetnek valami dolgot; megteszik, hogy undok czéljaikat elérhessék. Betolakodnak mindenhová, még a legmagasabb helyekre is, s oly dologokról referálnak, a milyenekről az érdekeltek még nem is álmodnak. — Mi nekünk, kik bátran valljuk magunkat szoczialistáknak, nincs okunk titkolózni; nyilvános gyűlésekben és lapjainkban nyiltan fejtegetjük a mai tárasadalmi rendszer elleni nézeteinket s kifejezést adunk azon kívánalmaknak, melyek egyszersmind a dolgozó néposztály, az állam lakossága legnagyobb részének kívánalma. Majdnem valamennyi napilap múlt vasárnapi számaiban azt újságolta, hogy a magyarországi szocialisták egy küldöttet menesztettek volna a lyoni kongresszusra. Mi e dologról mit- Egész évre 2 frt 40 kr. Félévre . . . . 1 „ 20 „ Negyedévra • . . . „ 60 „ Egy hóra 20 , Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros