Munkás-Heti-Krónika, 1878 (6. évfolyam, 1–52. sz.)

1878-01-13 / 2. szám

2. Mám. VI. év­folyam Munkás-Heti­ Krónika. Társadalmi és gazdászati néplap. A magyarországi munkások közlönye. Megjelen minden vasárnap. Szerkenatőség és kiadóhivatal: dob-utcza 67 sz., a hova minden pénzküldemény intézetnik. Kéziratok vissza nem küldetnek Hirdetmények : legolCsóbb­i­l számi­ttatnak. Budapest, 1878. január 13-án. Előfizetési díj: postautahány mellett küldhetők be. Teljes számú példányok még folyton kaphatók. A társadalmi kérdés. A világtörténelemben az a feltűnő, hogy minden új eszme csak nagynehe­­­en vívhat ki magának figyelmet, csak nehezen juthat érvényre. Ha végig lal­pozzuk a világtörténelmet, ugy abban nagy és magasztos reformokra talá­lunk, melyek roppant nehezen egyen­gethették maguknak az utat, hogy azok meghallgatva és megértve legye­nek, így találjuk ezt Mózses idejétől egész napjainkig. De a jó és nemes mindig talált magának módot a keresztülhatolásra, máglyák, tömeges gyilkolás, hazugság és rágalom daczára, melyek a nagy és magasztos eszméknek útját állták. A világtörténelem a világitélet, s ha egy nemzedéknek lehetetlen az óriási haladási eszmét felfogni, úgy meg­­valósulásának szerepe mindig az utó­­korra marad. Minden nagy vivmány, melynek a mai czivilizáczió örvend, roppant nehezen keletkezett; megvoltak vér­tanúi, szellemi előharczosai, kik éle­­tük feláldozásával képviselték eszméi­ket, s bízvást el lehet mondani, hogy ezen férfiak vérükkel lakoltak esz­­méikért. A­ világtörténelem még sokáig nem szűnt meg. És azon bizalmatlan­ság, melylyel minden uj eszme fogad­tatik, és ugy maradt érintetlenül, mint azon időben, midőn a nagy nazarénus egy-egy uj igazságot hirdetett. Az em­­beri szellem még nem járta keresztül iskoláit, mert ha a nagy eszmék vala­ha megszünendnek, a czivilizáczió vér­­tanúi is meg fognak szűnni minden újabb nemzedéknek egy-egy új esz­mét átadni: akkor megszűnik a hala­dás, meg a czivilizáczió. A népek hát­rább mennek, a­helyett, hogy előbbre haladnának, s a nép azon sorsban ré­szesül, melyben Egyiptom, Görögor­szág, Róma s más országok és népek részesültek, melyek a jólét és szabad­ság állapotából az elszegényedés és rabszolgaság állapotába jutottak. A mai társadalom szintén egy új átalakulás küszöbén áll, s ezúttal a szoczialisták azok, kiknek az előhar­­czási szerep jutott. A mai társadalmi állapotok elsat­nyultak, tarthatatlanságuk el nem ta­­gadható. A szegény és gazdag között­­ elkeseredett harcz keletkezett és egy-i­­ránt dühöng a kerek föld minden or­­­szágában; az egyik részen a kizsákmá­­nyolás, a másik részen pedig a lét miatti harcz, kiindulva az önfentartási ösztön természetéből. Egy áthidalhatlan úr támad a két harczoló fél között, e kettőnek kien­­gesztelődése lehetetlen. S itt a szoczia­­lizmus lép fel egy új igazságot hir­­detve, hogy az ember nem azért léte­­zik e földön, miszerint a másiknak rab­­szolgája legyen s hogy a természet egyformán ajándékozta dús adományait a föld valamennyi emberének, nem pe­­dig egyeseknek. A szoczializmus akarja azt érvényesíteni, a mi egész nemzedé­­­­kek vérmes reménye volt: békét a föl­dön és boldogságot az emberek között. Nem hinné senki, hogy ezen ma­gasztos törekvé­sk ellenekre találnak ? ! A keresztre feszítés története még nem szűnt meg; a más véleményüek­nek üldözése nem a középkorban érte el végét; az uralkodó osztály még folyton előjogai mellett kardoskodik, s az elnyomottak ma ép ugy harczol­­nak szabadságuk elérhetése és kenyér­­keresetek ügyében, mint harczoltak a középkorban. Kérdezzük meg önmagunktól, miért van nekünk ellenségünk ? Magától értetődik, hogy minden ellennek okai vannak, habár azok még oly értelmetlenek. S így azt találjuk, hogy a szoczia­lizmus ellenségei két különböző, tár­­sadalmi állásukat feltételező okokból állanak velünk szemben, és ezen okok : az érdek és törekvéseinknek nem is­­merése. Mindkét okot nagyon is értjük, de lehetséges volna, hogy ha a nép között eltűnnék a tudatlanság, akkor könnyen elgördíttethetnék minden más akadály. A népnek kell, hogy gondolkozzék, kell hogy felvilágosíttassék, akkor az­tán közelebb juthat a szoczialisztikus eszmék megérthetéséhez. Ehez a leg­jobb bizonyságot azon körülmény szol­­gáltatja, hogy a legintelligensebb mun­­kások máris a szoczialisták soraiban vannak, s a­mi a szellemileg kevésbé képzelt munkásokat illeti, úgy a mun­kás­ sajtó feladatául tűzte ki magának, azt helyrepótolni, mit a szegénység náluk lehetetlenné tett: az iskolát és a felvilágosultságot. Azokról pedig, kik érdekeik által vissza vannak tartóztatva, ez uj tant követni, nem­ lehet sokat mondani; tár­sadalmi állásuk eleget szól. Ők élvez­­nek, míg a többiek mindent nélkülözni kénytelenek. Ők nem ismernek ma­ , gasztos eszméket, ők nem ismernek emberiséget, ők csak saját énjüket, sa­­ját érdekeiket ismerik s makacsul fog­nak minden nyítást ellenezni, még ha az összemberiség boldogságát idézi is az elő; legyen az bár még oly nagy igazság, melyet hirdetni fog. Az elfogultság, a félelem az, hogy az érintett eszme követése mell­­ett mindenüket elveszítik, hogy ve­lük osztozkodni akarnak, és azért látják mindenütt a vörös kísérteteket. Az ilyeneket nagyon találóan jellemzi a szellemdús Börne a következő idézet­tel: „A­midőn Pithagoras hírneves tan­tételét fölfedezte, az isteneknek egy hetakombát (100 darab szarvasmarhát) áldoztak. Azon idő óta retteg minden szarvasmarha, valahányszor egy-egy újabb igazság hirdettetik." Budapest, jan. 10.­­ Vannak többféle szoczialisták a világon, s főleg Németországban több­­nemű szoczialisták léteznek már. Kö­­zelebb ott ismét egy újabb ilynemű társulat alakult, melynek neve „állam­szoczialisták társulata". Az igaz, hogy Magyarországon a társulási rendszer még nem talált mindenütt fogékony talajra, de azért azt sem mondhatjuk, hogy hazánkban ez teljesen hiányza­nék; s ha nincsenek is tanszéki, állami stbi szoczialistáink, kik a szocziáldemo­kraták elleni működést tűztek ki felada­tukul, de azért legújabb idő óta találkoz­nak itt a fővárosban olyan szoczialisták, a­milyeneket tőlünk nemcsak Német­ország, de az egész világ irigyelni fog, s ezek­ a „policzás-szoczialis­ták", a­kik máris megkezdették érde­­keink és törekvéseink elleni működé­seket. Ezeknek legfőbb jellemvonása az, hogy nem rettennek vissza még a legaljasabb denuncziácziótól sem ; minél jobban elferdíthetnek valami dolgot; megteszik, hogy undok czéljaikat elér­­hessék. Betolakodnak mindenhová, még a legmagasabb helyekre is, s oly dolo­gokról referálnak, a milyenekről az érdekeltek még nem is álmodnak. — Mi nekünk, kik bátran valljuk magun­­kat szoczialistáknak, nincs okunk tit­kolózni; nyilvános gyűlésekben és lap­­jainkban nyiltan fejtegetjük a mai tára­sadalmi rendszer elleni nézeteinket s kifejezést adunk azo­n kívánalmaknak, melyek egyszersmind a dolgozó nép­­osztály, az állam lakossága legnagyobb részének kívánalma. Majdnem valamennyi napilap múlt vasárnapi számaiban azt újságolta, hogy a magyarországi szoc­ialisták egy küldöttet menesztettek volna a lyoni kongresszusra. Mi e dologról mit- Egész évre 2 frt 40 kr. Félévre . . . . 1 „ 20 „ Negyedévra • . . . „ 60 „ Egy hóra 20 , Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros

Next