Krónika, Népszava, 1880 (8. évfolyam, 1–52. sz.)

1880-01-04 / 1. szám

elvei, úgy a polgári, mint a társadalmi életben, rajta­tok a sor érvényt szerezni ezen elveknek a gyakorlat­ban is, így a legmagasztosabb eszme lebeg­­zetnünk előtt, ha a szoczial Szim­­­e szentháromságának győze­lemre jutásának elősegítésén munkálkodunk , fára­dozunk. Záradékul a választásra nem jogosultakon kívül legyen szabad szólanom még egyet, ugy is az emberi­séghez szó­lani ezen újévi üdvözletemben " Egyházi és világi elöljárók ! Ti vagytok a zföld szavai, a világnak világosságai. Ok világosítsátok fel a fentebbi értelemben a tudatlanokat, mérsékletre intsé­tek a zsarnokokat, szégyen­itsétek meg a nagyravágyó­kat, szüntessetek meg minden idegenséget jóra törekvő tetteitek által, hogy megtestesüljön a szoczializmus fő elve, a szeretet, hogy arról ismerjenek mindnyájunkat s mindnyájatokat, hogy a népből valók vagyunk s vagytok, ha egymást szeretendjük. S ha még véletlen körülmények késleltetnék is teljes eljövetelét, de csakugyan a közel jövőbe tekintve elmondhassuk szent ügyünk irányában érzett nagy örömmel: Éljen az emberiség! Éljen a szocziáldemo­kráczia!­ Boldog újévet! Szentes. Ifjú Vecsery János, gépvezető. Végh Ignácz szökése. A legújabb botrány kereket oldott hőséről meg­bízható forrásból következőket írhatjuk: Végh Ignácz, a­kinek valódi neve Lustig, a hatvanas évek végén már többször ismerkedett meg a törvényszékkel csalás és ha­misítás miatt. Legelőször a székesfehérvári törvényszék tette rá a kezét. Majd Veszprém megyét választotta fő­hadiszállásául s a veszprémi törvényszék előtt többször állott csalással vádolva. A fővárosban már évek óta gyanús esetet folytatott. Sokaknak feltűnt, hogy miért tartott Végh a fővárosban 3 lakást. Hogy nem volt-e még több búvóhelye is, azt nem tudhatni; de ezt is gyaníttatja azon körülmény, hogy pár nap előtt este, mi­kor a rendőrség már kereste, egész kényelemmel vacso­rált a Pannoniában, onnan meg a Ferenczy-kávéházba ment, s reggelig dőzsölt az éj pillangóival. Legmegbot­ránkoztatóbb az, hogy Végh a kisbirtokosok intézeté­nek tőkéjével uzsoráskodott. Ha valaki 1000 frtot vett kölcsön, alig kapott 300—400 frtot, a többi vissza­maradt provízióban. Volt rá eset, hogy két fővá­lja^hipk f.Walt­er - tekintélye.A képviselő közbe­lépésének köszönhette, hogy 1200 tartos váltójukat nem 300 frtba számították le. S a botrány Végh elpárolgá­sával alig ér véget, mert a Végh irományai között több nyilvános szereplésű­ férfiút komprommittáló iratot ta­láltak. A megszökés részleteiről a „N. P. J." a követke­zőket í­rja: Véghnek letartóztatását mult szombaton látta szükségesnek a vizsgáló biró. Végh ekkor az intézetben volt s a biró az előszobában levő hivatalszolgának meg­hagyta, hogy kísérje figyelemmel Véghet. Végh haja­don fővel, jelölő­ nélkül jött ki az irodából az előszo­bába. A hivatalszolga útját állotta. Végh azt mondá,­­ hogy egy levelet akar a levélszekrénybe dobni. A fo­­­lyosóra m­ent é­s azóta nem látták, bár hire terjedt,­­ hogy már elfogták. Levelezését, iratait lefoglalták, új­világi lakását zár alá vetették s újpesti háza is zár alá vétetett. Egy levelet, melyet szeretőjének irt, az utczán foglalta le a rendőrség. Végh eltűnése óta az intézeti pénztárnak is több, igen terhelő felvilágosítást adott. Valószínű, hogy a vizsgálat m­ásokra is kiterjesztetik. A kisbirtokosok földhitelintézete ügyében Kriszt törvényszéki alelnök elnöklete alatt tartott ülésben a fe­nyítő törvényszék Végh Ignácz intézeti igazgató ellen a fenyitó zárlatot az intézeti kár s az állam által elő­legezett eljárási költségek biztosítására 100.000 frt. erejéig elrendelte s azt foganat­ositotta is. A fenti ösz­szeg Végh Ignácznak Veszprém­ megyében Tót-V­áson és Balaton-Füreden és Újpesten levő ingatlanaira ke­­­beleztetett be. A Tóth-Váson és B.-Füreden levő bir­­­tokok Sebestyén intézeti igazgató tanácsos nevén álla­nak, Sebestyén azonban a törvényszéknek nyilatkoza­tot adott, hogy ő e birtokokat csak névleg birja, a tu­lajdonjog azonban Véghet illeti. Egyébként a vizsgálat az intézetnél még mindig folyik s más személyek kom­prommittáltatása vagy letartóztatásáról még eddig szó sem volt, kivévén a rendőrségnél, hol a bujdosó Végh fellelhetése czéljából ennek testvérének letartóztatása került szóba, de mind ez ideig nem foganatosíttatott. A IV. ker. kir. járásbiróság átiratilag értesíti a rendőrséget, hogy Végh vagyonára nézve Püspöki Emil ügyvéd neveztetett ki gondnokul. A rendőrség Végh lakásának kulcsait a gondnoknak kiszolgáltatta, ki a leltározást Grünschnek becsmesterrel meg is ejtette. A miniszterelnökségtől a következő jegyzék ér­kezett : „ A kisbirtokosok országos földhitelintézete hite­lének érdekében a kormány — habár előtte gyam­okok nem forogtak fenn, mindamellett — eleget téve az in­tézet elnöke által kifejezett kérelemnek és szemben az elterjedt hírekkel, élve a f. évi XXXIX. tezsk 15. §­ban megállapított jogával, szükségesnek tartotta, hogy a kisbirtokosok országos földhitelintézete tartalékalap­jának javára befolyt alapítványi pénzek hiánytalan ál­lapotban meglétének konstatálására bizottságot küldjön ki, mely bizottság e részbeni eljárását befejezvén, az alább következő jegyzőkönyv tanúsága szerint az összes vagyonnak meglétét és a „hazai első takarékpénztár"­ban tett elhelyezését — nemkülönben az alapító okira­tok kezelése körüli eljárásnak kifogástalan voltát meg­állapította. " A jegyzőkönyv terjedelmesebb, semhogy közöl­hető vol­na, de nem is tartalmaz egyebet, mint a fen­nebbi sorok állásának igazolását, miért is elégnek tart­juk pu­sztán felemlíteni, hogy a jegyzőkönyv Mada­rassy­­Pál államtitkári helyettes, Buzetzky és Beretvás osztál­ytanácsosok, Bittó István, Helfy Ignácz s két igazi­. tag által van aláírva. Noha a fennebbi adatokhoz nem szükséges a kom­mentár, de egyébiránt is a hely szűke ennek tételét meg nem engedi, minthogy azonban majd minden nap új meg új botrányokat derít fel, fenntartjuk magunk­ TÁRCZA. A nép tini. I. Sokan a szocziáldemokrácziát azzal vádolják, h­­gy ellensége a katonaságnak, hogy hazafiatlan. Ez na­gyon igazságtalan vád. A szocziáldemokráczia nem a katonákat, kik épp ugy a nép fiai s következőleg test­véreink, gyűlölik, hanem a katonaság intézményét mint ilyet szeretnék megszüntetni, mivel az állandó hadsereg és a katonai rendszer az, melylyel magukat a zsarno­kok, az abszolút kormányok fenntartják. Atalán véve a a szocziáldemokráczia nem gyűlöli az embereket, mert az a testvériség eszméjével, melyet zászlóján hord, meg nem fér, hanem ellensége mindazon rendszereknek, me­lyek a nép fiait kivetkőztetik emberiségéből és elfá­sitják szivöket. Igen, a szocziál­emokraták, kivált nálunk Ma­gyarországban, szeretik katona testvéreiket. Ezek az 1848—1849-diki szabadságharczból oly dicső emléket hagytak hátra, melyet senki sem feledhet s minthogy azon hős szabadságharczosok a mi sorainkból valók, méltán büszkék vagyunk rájok. Ez határozott arra, hogy jelen tárczaczikkünkben rólok szóljunk s felemlítsük néhány hőstetteiket, melyek éppen eszünkbe jutnak. « Ki a szabadságharctot elejétől végig átharczolta s a különböző fegyvernembeli honvédekkel megismerke­dett, zavarba jön a felett, melyikémde a három közül adja az­ elsőséget Mindnyájan ritka hős és elszánt legé­nyek voltak. De mindnyájan megkívánták, hogy vezé­reik hozzájok hasonlítsanak, hogy ne legyenek anyám­asszonyok, hanem buzdítsák őket s az ő nyelvükön be­széljenek. Minden nemzeti dalra más szavakat költöt­tek, így jelesül azon dalra: „jegenyefa tetején", a honvédek azt énekelték : „nem kell nekünk rechts um kehrt Buch, abmarschirt", az „ég a kunyhó, ropog a nád"ra a Miklós huszárok mindig ezt énekelték: „a svarcgelbet üssük verjük, a horvátot akasztassuk, a vadráczot nyakasztassuk." A „volt nekem szeretőm, Sári volt a neve," Sári helyett majd ez, majd ama ne­vet tették s Komáromban a világosi fegyverletétel után még Görgeyre is került a sor. Valamennyi fegyvernembeli közt a gyaloghonvéd volt a legigénytelenebb, legkevésbé követelő, ki soha sem kérkedett, mindennel leérte, s minden fáradtság­gal daczolt és legedzettebb volt mindnyájok közt. Pozsonyban deczember 9-én Bárczay János ezre­des szemlét tartott egy Heves megyében felállított zász­lóalj felett. Még Káldor nem látta el mindnyájukat szükséges egyenruhával. Akármennyi mezítlábas, ga­tyás suhancz volt köztük. Pedig olyforma hideg volt, mint épen most. Egy ily suhancztól kérdek, nem fá­zik-e ? Sem csizmája, sem gubája nem volt, csak ga­tyája. Végignézett a kérdőn s azt válaszold: „Nem én, hisz két gatya van rajtam." Látni kellett ezen legénységet, midőn Pozsonyt deczember 1­j-án elhagyta. Borzasztó hideg volt ekkor is, a zászlóaljak olyanoknak látszottak, mintha fellegek borítanák őket. Az pedig párájuk volt. Egyikének sem jutott eszébe panaszkodni, hanem vígan énekelve har­madnapra beértek Komáromba. Az indulás második napja volt a legfárasztóbb, mivel ekkor Somorjától Apácza- és Lak­szakállasig mentek, hová éjjel érkeztek, mi nem kevesebb 8 mértföldnél. A téli visszavonulás alatt alig hallott valaki csak egy esetről is, hogy egy gyalog honvéd kidőlt vagy megfagyott volna. Vácztól Kassáig majd mindig csa­tázva a Fákra bérczein áthaladtak. Selmecznél 20 Rea­mur foknyi hideg alatt meg volt tiltva a tábori tüzek rakása, az éneklés, járkálás és fennhangon beszélgetés, hogy a hadsereg a közelgő osztrákok előtt el ne árulja hollétét. A kápolnai csata alkalmával az első pesti zászló­alj Posta őrnagy vezérlete alatt Verpelétnél egy ma­gaslaton két osztály ublánust pillantott meg. Be nem várták, hogy a dsidások támadjanak, hanem rohamlé­pésben szuronyszegezve másztak fel a meredélyeken és­­ ők támadták meg a lovasokat, az egyik osztályt erősen megtizedelve futásra kényszerítették, a másikat körül­vették és elfogták. Ez egy oly fegyvertény volt, mint ehhez hasonlót a hadászat történelme nem bír felmu­tatni, mert a támadás mindig a lovasság által történik. Két napig egymásután tartott a kápolnai csata,­­ február 28-án és 27-én. A legénység nem jutott hozzá,­­ hogy valamit ehessen, harmad napon, február 28-á­n, midőn ki akarták osztani az élelmiszereket, az osztrá­kok Mező-Kövesdnél rájuk támadtak, a huszárok vissza­űzték őket s négy lovas ágyusokat elfoglalták. De Dembinski attól tartván, hogy az ellenség nagyobb haderővel ismétlendi a támadást, indulót parancsolt s a hadsereg ismét elesett az evéstől. És mégis daczára ezen koplalásnak, tikkadtságnak, negyedik napon, midőn az ellenség déltájban Eger-Farmosnál újra megtámadta hadseregünket, ez mégis folytatta útját a legroszabb utakon. Szent-Istvánnál, Lövőnél, Füzes-Abonynál és Farmosnál a talaj egészen ingoványos volt, a lovak az ágyukat nem bírták kihúzni a sárból és iszapból. A honvédek odaugrottak, az ágyuk kerekeit megfogták és úgy vonszolták ki azokat egész a poroszlói gátig, szűnni nem akaró ágyutüzelésben az osztrákok részéről. Ez Klapka serege volt, az első hadtest, ugyanazon ka­tonák, kik Mészáros alatt helyt nem állottak. De Klapka különb ember volt ám. A krimi hadjárat alatt az angol lapok nagyon pa­naszkodtak a felett, hogy a borzasztó télben mennyi lovuk dőlt ki. Ekd­o lord Londonban azt kérdé egy ma­gyar emigráns ismerősétől, mivel takarta lovasságunk a lovakat és vájjon sok lovunk hullott-e el ? Nem vála­szolhatott egyebet, mint azt, hogy biz a mi huszáraink lovainak télen sem volt más takarójuk, mint nyáron, de m­i ugyan egy lovat sem vesztettünk, kivévén azo­­­kat, miket ágyú vagy puskagolyó talált. (Folytatása követk.) KRÓNIKA. nak mindezekről és azon urakról bővebben szólani, ki-i­ket a „ Függetlenség" nagyon jellem­zől­eg „frakkos bandának" nevezett el. Tisza Kálmán logikája. Múlt év deczember 14-diki számunkban elég bő­ven előadtuk Tisza Kálmánnak Miklós István interpel­lácziójára adott válaszát. Akkor eljárása törvénytelen­ségét és oktalanságát fejtegettük. Tisza Kálmán sem jobb a deákné vásznánál, az úgynevezett alkotmányos és felelős miniszterek mind egy húron pendülnek, olyanok, mint az egykori kormány, a rendszer más mezbe van öltöztetve, de mákszemnyivel sem különbö­zik a régitől lényegében. Alig is merünk már a jelen korszak kabinetjeitől egyebet várni, mint azt, ha vala­mit megtagadnak, vagy rendelnek el, legalább az indo­kolásunk adják meg a kellő formát és éljenek egy kis logikával. A „Függetlenség" deczember 14-diki száma ezen miniszteriális logikáról így szól : „Egy kis mutatvány arra nézvést, hogy minő a Tisza Kálmán logikája? Miklós István meginterpellálja a belügyminisz­tert, hogy a nem-választók tervezett egyesületének alapszabályait miért utasította vissza kétszer is, mert nem erősítette meg. Tisza az utolsó érdemleges ülésen válaszol: „ ... . igen közel feküdt a föltevés, hogy itt az igazi czél a másutt néhol létező munkásmozgalmakat megindítani, melyeknek hála istennek, sem oka, sem talaja Magyarországon nincs." Hát ha lett volna oka és talaja, akkor talán tel­jesítette volna. A­miből az következik, hogy a magyar munká­sok, ha máskor egyletet akarnak alakítani, melyet a belügyminiszter úr megengedjen,­­ csináljanak előbb kommünet és legyenek nihilisták. Akkor lesz a bel­ügyminiszter úr jóváhagyásának a föltétele: az ok és a talaj." Tisza Kálmán minden logikátlansága daczára a szavazó autoraaták Tisza Kálmánnak helyeslést nyek­kentek és ezen interpellácziót nem tárgyalták. Ez oly mindennapi jelenet, melyen sem csodálkozni, sem mag­botránkozni nem lehet Mindenki előre tudja a választ, mint a misénél a ministráns fiu „et cum spiritu tuo"-ját. Magyarországban a régi és az új kormány mitől sem szurkol annyira, mint az emberek egyesülésétől. Ha az 1867. év ótai magyar minisztériumoktól függene bizonyos nagy hazafiak kanonizálása és valakinek eszébe jutna ezen bajuszos bibimok kollégiumnak Széchenyi István szentté emelését, javaslatba hozni, akkor ezen Kollegium Viappius rotaeja Sze Csienyi ellen azon ellen­vetést hozná fel, hogy Széchenyi volt az első, ki „Hitel" czimű munkájában kasszinókról, egyesületekről beszélt és midőn a pozsonyi fiatalság fáklyászenével tisztelte őt meg, az ifjaknak azt prédikálta, hogy „egyesüljenek." Nincs is a kormányok szemében oly utálatos kép és kép­felirat, mint a németalföldi aranyok, melyben egy vér­tes vitéz kezében egy csomó vesszőt tart. Csoda, hogy el nem tiltották még az iskolákban ezen kép eredetének elbeszélését. Azonban talán attól tartanak, hogy ekkor

Next