Népszava, 1881 (9. évfolyam, 1–52. sz.)
1881-09-11 / 37. szám
HHB M B» JM >7 r^r évfolyam. Megjelen minden vasárnap. _ _ _dSL — HB BP ® IH vl ·nB • IB H valamint hirdetések idein• H ••• H ^HF WH BfWk W HTH szére vonatkozó közlemények, IH 37. szám. Budapest, 19S1. szeptember 11-én. Előfizetés: Egész Szerkesztőség és kiadó- Hl H HH HH B H HÍ H Félévre. . . 1 „ 20 H 1 H • Hm> E H HH • Negyedévre. H H Hg B^r Hl E M Ha Egy hóra . Minden alap IH H | B H B IHI B H H H ^^H , JL. H B W Hfi F^ves példányára 5 l tézendők. • ^ — , Társadalmi és gazdászati néplap. Előfizetéseket minden póst ""ARR*" A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. A szoczializmus és a kormányok. A szoczializmus üldözőinek nagymestere, Bismarck berezeg, ha a szabadelvű német lapoknak hitelt szabad adnunk, most maga is oly helyzetbe jutott az udvarral szemben, melyből más közönséges eszű embernek kivergődni nagyon bajos volna. Vilmos császár kissé elégedetlennek mutatkozott hazajöttekor, midőn a pommerni és nyugati porosz zsidóüldözésekről hallott és értésére esett, hogy a világ egyedül Bismarck herczegnek tulajdonítja a zsidók elleni hajszát. Kevés nappal azelőtt a „Daily Telegraph" a muszka és németországi zsidóüldözésekről igen érdekes és fontos leleplezéseket hozott, melyekből bebizonyul, hogy Bismarck és Ignatieff együttesen szervezték az izgatást Muszka- és Németországban a zsidók ellen. Muszkaországban Ignatieffnek könnyebb állása van és volt, mint Bismarcknak. Mindenek előtt az öreg Vilmos császár még sem oly beszegelt fejű ember, mint a minőnek III. Sándor czár mutatkozik, de Vilmos császárt azonkívül oly emberek is veszik körül, kiknek tanácsára hajt, jelesül fiáéra, a trónörökösére és ennek nejéére, Viktória angol királynő lányáéra. De máskint is Bismarcknak a német császár személye körül több igen befolyásos ellensége van. Bismarck herczeg a tervet a szoczializmus üldözésére igen ügyesen főzte ki. De tervet készíteni és azt keresztül vinni, kétféle dolog, ő ugyanis két különféle ellenséget egy ütésre akart megsemmisíteni, mint mondani szokták, két legyet egy csapásra. A zsidókat a szoczialistákkal. És ez voltaképen a hiba. A németországi zsidók ugyanis épp oly kevéssé baráti a szoczialismusnak, mint a muszkaországiak, de ha egy oly zsarnok, mint Bismarck, üldözőbe veszi őket, készek bárkivel szövetkezni ellene és a német szoczialisták bizonyos esetekben elfogadják e szövetséget. Így van ez jelenleg. A német szoczialista lapok mind nekiesnek Bismarcknak a zsidók elleni izgatás következtében, valamint azok a német lapok, melyek a nemzeti szabadelvű és a haladó párt érdekeit képviselték, de azért a szocialista törvény behozatala mellett szavaztak, most azt mondják, hogy ezt a törvényt ideje volna beszüntetni. A német nemzeti szabadelvű és haladó pártiak közt igen sok a zsidó. Ezek már rég idő óta elég borsot törtek a vaskanczellár orra alá, kivált Hamburg és Altona városoknak Bismarck által tervelt bekeblezése kérdésénél a német vámszövetségbe. Ha a kormányoknak a szoczialisztikus elv elleni hadjáratát figyelmesen vizsgáljuk, bizonyos egyöntetűséget látunk abban. Ez ugyanis a tőke és az abszolutizmus szövetkezése a munkásosztály és a népszuverainitás elve ellen. Ezt látjuk mindenütt Európában. Miután a mult századok megbuktatták az egyház és a nemesség uralmát, nem maradt egyébb hátra, mint csak a monarchikus —• vagyis inkább az abszolutisztikus kormányforma megtámadása. A monarchia a bourgeoisnak kezdett hízelegni, hogy magát megmentse, de egyszersmind beismerte hibáját, melyet akkor tett, midőn a nemesség és a hierarchia ellen szövetkezett és ezáltal magát legszilárdabb támaszától fosztotta meg. De a monarchák önzése méltán megbüntettetett, mert a demokrácziát nem nyerhették meg, a hierarchiát pedig és a nemességet elvesztették és ezeket soha sem fogják többé életre ébreszteni. Most tehát a szoczializmusnak más ellensége nincs, mint a kormányok és a pénzarisztokráczia, a mammon papjai, e sziv és lélek nélkül született szörnyetegek, kik semmivel sem jobbak a theokratáknál és százszor rosszabbak a születés arisztokratáinál. A győzelem a szocziáldemokrácziának biztosítva lenne, ha magában a szoczialisztikus elv meghatározásában képesek volnának a különféle szoczialisztikus pártok bizonyos egyességet létrehozni, de ez fájdalom, nem történik, mert a szoczialisták közt is vannak mérsékeltek, kik azt mondják: idáig és nem tovább, kik megelégesznek bizonyos engedményekkel, kik alkuba bocsátkoznak az uralkodó hatalommal, más részről pedig ott vannak azok, kik azt mondják: minden, ami most van, rossz, mindent le kell rontani, tabula rázát csinálni és egy egészen új társadalmat teremteni. Ezeknek az utóbbiaknak szélesebb a jövője és törekvésük nem igazságtalan, de a módok és eszközök, melyek által czéljukat el akarják érni, nem gyakorlatiak s így még most el nem érhetők. Az anarchisták és nihilisták az emberi természettel, az előítéletekkel nem számolnak és azt hiszik, hogy az utóbbiakat egy csapással meg lehet semmisíteni. Meglehet, hogy az egyszer meg fog történni, csakhogy ehhez idő, alkalom és bizonyos áramlat kell, mely elég elsodró erővel bir, ugy mint birt a nagy franczia forradalom idejében. Meg vagyunk arról győződve, ha 1793-ban nincsenek emberek, kik nem csak a maguk, hanem szeretőik életét is féltették, mint Tallien Cabarrus Therézia, Barras de la Pagerie Józsefinét, akkor itt volna az alkalom, hogy mindazokat az elveket, melyeket Proudhon később felállított, érvényre lehetett volna emelni és az is bizonyos, hogy a mult század emberei gyakorlatilag közelebb állottak a nihilizmus elvei érvényesítéséhez, mint most áll a világ. Miniszter, tömlöcztartó és államfogoly. Múlt heti czikkünkben szólottunk Pauler úrról, Vargha János váczi börtönigazgatóról és Frankel Leó párttagunkról, de nemcsak mindent nem mondhattunk el róluk, hanem ha még egész ez év végéig lapunk minden számában velük foglalkoznánk, még mindig nem merítenők ki sérelmeink tengerét. Így tehát ismét visszatérünk e tárgyra és most nem mondhatjuk még, hányszor fog ez még történni. Czélunk nem más, mint a visszaélések és önkény ellen kikelni, felhívni minden ember figyelmét arra, ami ott történik és követelni, hogy ez megváltoztassék. Alkalmunk volt meggyőződni arról, hogy a sajtóvétségekért büntetettek sorsa sokkal rosszabb a közönséges gyilkosokénál, rablókénál és más gonosztevőkénél, rosszabb annyiban, amennyiben ez utóbbiak elvadult természetüknél fogva a nagyobb szigort sem érzik oly élesen, mint a finomabb nevelésű és erkölcsű ember a csekélyebbet. Egy finom bőrű gyermek a szúnyogcsípést, forró vízzeli leöntést sokkal inkább fogja érezni, mint egy lakatos vagy kovács, ha egy tüzes vasrudat fog megkeményedett bőrű kezébe. Midőn a sajtótörvény és a sajtóvétségekérti büntetések behozattak, a törvényhozás mindezt tekintetbe vette és megelégedett azzal, hogy azokat az embereket, kiket azért, mivel véleményüket nyíltan kimondották, szabadságuk ideiglenes vesztésével büntette és nem kárhoztatta oly szigorú velük való bánásra, mint a közönséges bűnösöket. Az államfogház-büntetés végrehajtása iránt hozott utasítás néhány pontot tartalmaz, melyek arra mutatnak, hogy a törvényhozókat akkor, midőn ezeket megállapították, a humanizmus szelleme lelkesítette. Nálunk Magyarországon nagyon sajnosan tapasztaljuk azt, hogy a törvényhozók a törvények végrehajtóiról is azt tételezik fel, hogy épp oly humánusok, mint ők maguk. Ez pedig igen nagy hiba. A fennebb említett utasítások 15 pontból állanak. Mint rendesen Magyarországban minden tekintetben kell ahhoz szokni, hogy nagyban kicsinyek, kicsinyben nagyok vagyunk, úgy látjuk ezt ebben az utasításban is. A 15 pont közül 8 csekélységekre vagy mellékes dolgokra vonatkozik, sőt a váczi államfogházban behozattak oly rendeletek is, melyekről ez utasításban említés sincs téve, így jelesül a börtönigazgató államfoglyokat azzal kínozza, hogy egész éjjeleken át égő lámpást tartat czellájukban az alatt az ürügy alatt, hogy öngyilkossági kísérletet ne tehessenek. A 9-dik pont szerint az államfoglyok reggeli 9. től 12-ig és d. u. 2-től 5-ig látogatásokat fogadhatnak. A látogató tartozik egy az igazgatótól aláírt látogatási engedélyt előmutatni. Így tehát a látogatók iránt semmi kivétel sincs téve. Itt nincs az mondva, hogy kik lehetnek azok, kiknek szabad vagy nem szabad az államfoglyot meglátogatni. Miként történt tehát, hogy Frankel Leónak Vargha börtönigazgató úr kijelentette, miszerint hozzá munkásokat vagy szoczialistákat nem fog bebocsátani! Nem tudjuk, miképpen fogja Vargha úr a látogatókon megismerni, szoczialisták vagy munkások-e ? Egyike sem fog hordani a mellén bárczát, a melyre ez meg legyen írva. De még azt kérdjük ez alkalommal, ki jogosítja fel Vargha urat arra, hogy a látogatóknál különbséget tegyen ? Arról a Pauler úr aláírásával ellátott usitásban egy szó sincs. Ha azonban ezeken az utasításokon kívül, melyekkel egyszersmind valamennyi államfogoly a börtönbe belépte órájában kell hogy bírjon, még más titkos utasításokat is ad Pauler miniszter úr Vargha börtönigazgatónak, akkor kijelentjük, hogy erre őt a törvény nem jogosítja, ezért feleletre volna vonandó, mint egy alkotmányos ország minisztere és mint törvénysértő vád alá helyezendő s miniszterségétől elmozdítandó. A 12-dik pontban meg van említve, hogy az államfogoly tisztelettel tartozik az igazgatónak és helyettesének, de az, hogy az igazgatónak is kötelessége tisztességesen bánni az államfogolylval annak polgári állásához képest, mert a sajtóvétségekért büntettek polgári jogaikból semmit sem vesztenek. Az, ki az országgyűlés által mentelmi jogától ideiglenesen megfosztatik, ha fogsági ideje kitelik, mielőtt képviselői mandátuma lejárt, és ő az államfogházat elhagyja, épp ugy visszanyeri helyét mint képviselő az országgyűlésen, mint azzal bírt, mielőtt elzáratot. Dr. Pauler Tivadarnak azt tanácsoljuk, ha máskor abba a helyzetbe jön, hogy még addig, míg miniszter, utasításokat adhasson valakinek, tegye azt oly praecise, tisztán és érthetőleg, hogy az ne csak a börtönigazgató, hanem az államfogoly jogait is magába foglalja és biztosítsa. A 13-ik pont a kihágásokat elkövető államfoglyoknak fegyelmi büntetéséről szól. Ez a legrosszabbul szerkesztett pont valamennyi közt ebben az utasításban. A börtönigazgató köteles a fegyelmi büntetés kiszabása végett az igazságügyminiszternek jelentést tenni. Vájjon tett-e Vargha uz ily jelentést Pauler miniszternek Szatmáry Károlyra és Frankel Leóra nézve, azt nem tudjuk, de hogy mindketten fegyelmi büntetés alatt állottak , Szatmáry Károly még most is az alatt áll, ezt mint Vargha úr kijelentette, ez az utóbbira nézve még egy egész hónapig fog alkalmaztatni,