Népszava, 1888 (16. évfolyam, 1–53. sz.)
1888-01-01 / 1. szám
kisembertől az állam, a megélhetés lehetősége. Naponta több az, amit a polgárnak áldoznia kell ugy pénz, mint vér dolgában; naponta kevesebb a kereset és jövedelem. Méltán megkövetelhetjük, hogy a több teherrel több jogot is adjanak kezünkbe és ezen jogok legelsejét, az általános szavazás jogában keressük. A közvetett adók folytonos szaporodása, a folytonos fegyverkezés azt követeli tőlünk, hogy minél többet dolgozzunk, hogy az adót fizethessük, hogy a hazát védhessük. Megkívánhatjuk a hazától, hogy az új terhekkel szemben a primitív társadalom legtermészetesebb jogát, a választás jogát megadják nekünk is. Nézzük csak, hogyan keletkezett a választási jognak az a formája, mely ma részint mint általános jog, részint mint czenzusjog létezik. Régibb időben csak egy személy uralkodott; az képezte az államhatalmat, ez volt a vezér, a király, császár vagy akárminek nevezték. De minél több ember segített neki abban, hogy hatalmát a néppel éreztesse, illetve elismertesse és elfogadtassa, s annál inkább kellett, hogy ez a hatalom, az állam vezetésének joga kiterjesztessék, így lassanként három kategória fejlődött ki, amelyek az állam ügyeit vezették : a főnemesség, a papság és a fejedelmi ház. Hovatovább kifejlődött a polgári elem; tudománynyal, művészettel vagyonra tévén szert, tekintélyében növekedett és a mult század végével a franczia fáradalom nagy eszméje abban kulminált, hogy a polgári rend tényezője lett az államalkotó elemeknek. Egy évszázada lesz nemsokára, hogy a franczia forradalom eszméi győzedelmeskedtek. Egy századon keresztül volt a polgári elem kezében a hatalom. De ha azt a kérdést intézzük a polgári társadalomhoz, kisebb lett-e a nyomor az alsó osztályban a század lefolyása alatt? a felelet: nem, a nyomor növekedett! Képes volt-e a polgári társadalom valami maradandót, megdönthetetlent alkotni? Képes-e a nagy többséget nemzetgazdaságilag jobb viszonyok közé emelni? Nem! Ott vagyunk, ahol voltunk ! Miután pedig a negyedik rend mindent megtesz, minthogy ennek vállára nehezedik az országban az összes teher, úgy pénz, mint vér tekintetében, ez a negyedik rend most azzal áll elő, amivel a polgári elem egy századdal ezelőtt: Ha róttok rám terheket, adjatok előnyöket! Nem az növeli a haza nagyságát, aki vörös frakkban vadász — Angliában, nem az, aki százezreket veszt a lóversenyen — a Champs Elysées-n, hanem a munkásember. Egy időben nevettek bennünket, később üldöztettünk. Most, hogy látják, hogy sem a gúny, sem az üldözés nem használ, gyanúsítanak bennünket. Azzal gyanúsítanak, hogy felforgatók vagyunk. De hát mi az a társadalomban, amihez hozzányúlni szentségtörés volna ? A vagyon ? Hiszen ma már maga az állam osztozkodik a vagyonban, mert van olyan ember, aki 50 százalék adót fizet. A vallás ? Nézzék csak, hány vallás keletkezik manapság ! Egyik a másiktól szedi el a hiveket. A nemzetiség ? Ez meg épen szerencsétlensége az államnak. Csak egy van a mi szent, és ez a munka. Miután tehát mi vagyunk azok, kik a haza nagyságát s vagyonosodását előmozdítjuk, méltán kérhetjük, hogy annyi teher után adják meg a választási jogot. Ezután ajánlotta a referens az országos munkásgyűlésnek erre vonatkozólag hozott határozatát, mely szerint az általános választásijogért kérvény intéztessék az országgyűléshez. A gyűlés egyhangúlag fogadta el. Scrlinger Antal elvtársunk német nyelven ismertette az általános választási jog előnyeit a munkásosztályra nézve. Hivatkozott Magyarország történelmére és kimutatta, hogy a hazáért feláldozott vér eddigelé mindig munkásvér volt, mely védte és nagggyá tette a hazát. És most megint appellálnak a munkásokhoz, mert megint veszély látszik fenyegetni a hazát. Vájjon ki fog küzdeni az ellenség ellen ? Ismét a munkások lesznek. És annyi áldozat mellett még a választási jogra sem tartják érdemesnek a munkást ? Hiszen ez nagyon csekély valami, amit a munkásosztály a sok teher és áldozat fejében kér az államtól. A választásnak nem jognak, hanem kötelességnek kellene lenni. * A napirend második pontját, a gyári törvényhozás megsürgetését Kürschner Jakab elvtársunk referálta. Behatóan ismertette e fontos ügyet és tárgyilagosan mutatott rá arra az anarchiára, mely a biztonság dolgában észlelhető. A gyári törvény — úgymond — minden czivilizált államban megvan, csak nálunk nincs meg. Az ipartörvényben van ugyan erre nézve némi intézkedés, de az nem elégítheti ki a munkásokat, sőt még azt a keveset sem hajtják végre. A magyarországi munkáspárt 1884-ben fordult először a gyári törvény ügyében a képviselőházhoz. Akkor kiadták a kérvényt a szakminiszternek tanulmányozás végett. És a miniszter azóta folyvást tanulmányozza a kérdést. (Derültség.) Eszükbe kell tehát juttatni az uraknak, hogy a munkások még mindig várják a törvényt, és minthogy a munkások sorsával nem törődik senki, szükséges, hogy a munkások maguk vegyék kezükbe az ügyet s erélyesen sürgessék meg a gyári törvény megalkotását. Mindnyájan tudjuk, — úgymond, — hogy mennyi és mennyi munkás esik áldozatul a gyáraknak, a gépeknek, bányákban és egyéb ipartelepeken, s ha a munkás nyomorékká lesz, vagy megöregszik, elkergetik, mehet koldulni nejével, gyermekeivel. Fejletlen gyermekek járnak lélekölő munkába, olyanok, kik inkább iskolába valók; már első gyermekkorában szedi magába a munkásgyermek a lélek- és testölő betegség csiráit s mire felnő, elsajnul. Vagy ott vannak a munkásnők, a kik utalva vannak a kenyérkeresetre s ezáltal a családi kötelességeket mulasztják el és gyermekeik nevelésére nem fordíthatnak gondot. Ki segít ezeken ? A munkásviszonyok rendezésénél egyik főfeltétel a munkabér minimumának és a munkaidő maximumának megállapítása is. Kereshessen a munkás annyit, hogy ember módjára megélhessen belőle s legyen legalább annyi ideje, hogy szellemi fejlesztésére gondot fordíthasson. Nagyon szükséges már, hogy megalkossák azt a törvényt, mely mindezekről gondoskodni fog. Végül ajánlja, hogy a húsvéti országos gyűlés alkalmával elfogadott határozati javaslatot fogadja el a gyűlés, s ennek alapján kérvény intéztessék a képviselőházhoz. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatottt. Végül még az újvidéki és pozsonyi elvtársak üdvözlő sürgönyei olvastattak fel, melyek éljenzéssel vétettek tudomásul. Ezután a gyűlés csendben szétoszlott. A gyűlés után érkezett meg a verseczi elvtársak sürgönye, melyet ők tulajdonképpen még délelőtt 10 órakor adtak fel, de a gyorsaság még a távirdánál sem boszorkányság. »A m. kir. operaház állami segélyezésére 210,000 frt ama utasítással szavaztatik meg, hogy létesítsen a kormány oly intézkedéseket, melyek az operaház viszonyainak pénzügyi rendezése után, e költségvetés szigorú betartását lehetővé teszik és még az 1888. év első felében tegyen a képviselőháznak jelentést aziránt, hogy miként véli az operát a megjelölt keretben jövőre kezelendőnek . A költségvetés továbbá 8000 frtot irányoz elő a nemzeti színház nyugdíjintézetének segélyezésére, 14,000 frtot a kolozsvári nemzeti színház segélyezésére, 27,300 frtot a nemzeti színházi alapok jövedelméből a színház szükségletére és 5000 frtot a magyar színészegyesület segélyezésére. (Tehetik mert van pénze bőven !) Az államháztartás. A pénzügyi bizottság decz. 20-án végleg befejezte az 1888. évi költségvetés tárgyalását és hitelesítette a költségvetésre vonatkozó általános s az egyes tárczákra vonatkozó részletes jelentéseket A költségvetés végösszegeit a bizottság a következőkben állapította meg: Összes kiadások 345,016.847 frt Összes bevételek 326,747.731 . A deficit 18.269.116 frt Ebből az összegből azonban levonandó 5,900.000 forint, ennyire tehetők az új adóemelésekből remélhető jövedelmek. Ezek leszámításával a deficit 12,369.116 frt (a múlt évben előirányzott deficit 22,024.794 frt). A deficiten kívül még 12,460.589 frt lesz kölcsönpénzből fedezendő törlesztésre. Az új adóemelések után a jelentés a következő jövedelmi többletet irányozza elő: a fogyasztási adókból 2,700.000 frt, a bélyeg- és illeték jövedelméből 1.200.000 frt, a dohányjövedékből 2 millió frt A színművészeti kiadások és bevételek ezentúl a költségvetésnek különvált önálló czimében foglaltatnak össze, a nemzeti színház és az operaház tételei szintén elkülöníttetnek. A. m. kir. operaház állami segélyezésére 210.010 frt, a budapesti nemzeti színház állami segrzésére 91.000 frt irányoztatik elő, vagyis a nemzeti színház állami segélyezésére előirányzott tétel változatlan, míg ellenben a magy kir. operaház állami segélyezésére előirányzott 249,120 frtnyi összeget 39.120 frtnyi összeg törlésével ajánlja a bizottság a háznak elfogadásra, mi a múlt évi előirányzattal szemben 77.600 frtnyi költségapasztást tesz. A pénzügyi bizottság a színházakra vonatkozólag a következő határozati javaslatot fogja elfogadásra ajánlani. Egészségügy. Czélszerű-e étkezés közben inni ? A vizivásra nézve mindenekelőtt előre bocsátom, hogy a vizet igen hidegen egyáltalán nem tanácsos inni, főleg ha a belső szervek izgatva, vagy átmelegedve vannak, mert a hideg víz a testszövetekben és véredényekben görcsös összehúzódást, azonkívül, vérpangást, hurutokat és gyulladásokat okoz. Étkezés közben pedig hideg vizet inni ártalmas, mert ez által a gyomor igen lehüttetik s ennek folytán az emésztés zavarttá, vagy lehetetlenné tétetik. A gyomornak, hogy emészteni képes legyen, 37 Reaumur foknyi melegre van szüksége ; ennél alacsonyabb hőfoknál a gyomor nem emészt s különösen a zsiros ételeket nem oldja fel Ha tehát valaki 37 R. fokú hideg vizet iszik, ezáltal a gyomor hirtelen oly alacsony hőmérsékbe jut, hogy az emésztésre megkivontató 37 R. fokú meleget nem egy könynyen éri el. Ezenkívül a gyomor rendszerint ily erős hőváltozást, 37 R. fokról le 7 R. fokra, tehát 30 R. foknyi különbséget, nem is igen biz meg. Az idegek rögtön bénultakká lesznek, vagy pedig görcsös összehúzódásba mennek át s a gyomornedv elválasztása, valamint a gyomornak féregszerű mozgása megszűnik. Ha nagyobb mennyiségű vizet iszunk, a viz a gyomornedvet igen meghigítja s ezzel az ételek számára hatástalanná teszi. Meleg évszakban tanácsos tehát, hogy inkább az étkezés előtt egy fél, vagy egy negyed órával igyunk meg egy pohár vizet, ami az ételek megemésztésére megkívántatik. A gyomor szövetei meleg, vagy száraz időben megnedveeíttetnek, innét azok ruganyosabbakká tétetnek és a gyomornedv bőségesebben ömlik. A folyadék az ebéd idejéig ismét fel fog szívódni s a rendes meleg újból helyre áll. Aki egyáltalán igen szükségét érzi annak, hogy evés közben igyék, az figyelemmel a szabályra fél, vagy negyed órával igyék az étkezés előtt. Ha az étkezés után egy óra múlva hasonlókép szabad inni, mert akkor az emésztés már oly annyira előre haladt, hogy zavar nem állhat be, ha igen nagy mennyiségű s igen hideg vizet nem iszunk. Ami itt a vizről mondatott, ugyanaz áll a serről is. Egyúttal figyelmeztetünk a leves után való azonnali ivás ártalmára is. A levest rendesen igen melegen vesszük magunkhoz; a hirtelen lehűlés megtámadja a fogak zománczát s a fogaknak elromlását idézi elő az odvosodás, vagy letörés által. Dr. M. A pálinka. Ezen a testet és az értelmet egyaránt tönkre tevő ártalmas ital roppant pusztításokat visz véghez hazánk alsó néposztálya közt, főleg pedig a felső vidékeken és a bányászattal foglalkozó munkások és családaik soraiban. A pálinka mértéktelen élvezete annyira elsatnyítja némely helyen a lakosságot, hogy a 40 éves férfiak már az összeesett reszkető aggastyánok képét mutatják, akik elbutulva s elállatiasodva családjaik számára a mindennapi kenyeret sem bírják már testi szervezetük lankadtsága és általános elsatnyultságuk miatt megkeresni. Ha ezenkívül meggondolják azt, hogy a túlságos pálinkaivás igen sokszor a tébolydába vezet, továbbá, hogy a részegség apáról fiúra átörökölhető, és hogy az iszákos embert számtalan más nyavalya is előbb elérheti, mint a józan életűt, akkor valóban helyesen tenne a törvényhozás, ha a szeszes italokkal való visszaélés meggátlása czéljából, más országok példája szerint, szigorú rendszabályokat hozna s érzékenyen megbüntetné azokat, akik lerészegedvén, nyilvános botrányt okoznak. Angolországban a részeg ember pénzbírsággal sujtatik, Svédországban pedig a részegségben elkövetett bűntett csak oly szigorral fel