Népszava, 1894 (22. évfolyam, 1–52. sz.)
1894-01-05 / 1. szám
Újévben. Ismét egy év van mögöttünk és újabb alkalom és ok a visszapillantásra. Egy év küzdelmeire, egy év vívmányaira tekinthetünk vissza és felvethetjük a kérdést, vájjon megtörtént-e mindaz, aminek meg kellett történnie a mozgalom, a párt érdekében. Mérlegelhetjük, vájjon azok a vívmányok, amiket kétségtelenül mint cselekvő vagyont vihetünk át a munkásmozgalom mérlegére, kielégítőnek vagy csak aránylagosan megfelelőknek tekinthetők-e. És minderre meg akarunk felelni rövid körvonalakban, nem szépítve és nem tagadva semmit. Annyi bizonyos, hogy a kapitalizmus térfoglalásával, a nagyvállalkozás és nagyipar fejlődésével karöltve jár a munkásmozgalom terjedése és hódítása. A munkaerőnek fokozatos kizsákmányolása megteremti a munkások szervezkedését és megállapítja a védekezés és az ellentállás feltételeit. Ide vezetendő vissza a szakegyleti mozgalom haladása, mi a lefolyt évben is szép sikert mutatott. De a mellett, hogy a szakegyesületi szervezkedés egészen czéltudatosan tömörüli a szakmunkásokat az organizáczióba, nem szabad tekinteten kívül hagyni, hogy az még nem minden, amit tenni kell. Közismeretes és mi külön is rámutattunk, hogy a szakegyesületi szervezkedés az anyagi érdekek megóvása és fejlesztése mellett, előkészítő iskoláját is képezi a szocialista munkásmozgalomnak. És arra súlyt kell fektetni minden szakegyesületi tényezőnek, ha azt akarja, hogy munkája, esetleg fáradsága meddő ténykedésre ne redukálja magát. A nagyipar kezdetlegességei mellett, minthogy a fejlődése nem igen nagy lépésekkel halad, a szakegyesületi mozgalom kielégítőnek mondható. Az osztálytudat felébredése a legjobb biztosítéka a munkásmozgalom céltudatos haladásának. Az általános mozgalom terén úgymint a szoczializmus terjedése körül is sikerek mutathatók fel. A vidék pl. a lefolyt évben meglehetős élénkséggel indult meg. Gyűlések, értekezletek, egyesületek alapítása bizonyítják, hogy a szoczialisztikus eszme és az ebből folyó meggyőződés hódítási körutat tesz az országban. Tisztán magyar vidékeken, ahol németajkú ember alig élhetne meg, a szoczialisztikus munkásmozgalom termékeny talajra talált. Megvolt és megvan ott minden ok az új kor tanának, az emberiség megváltására irányuló eszmének befogadására. Csak propagálni kell, csak rá kell mutatni, hogy a nyomorúságos viszonyoknak nem kell fenállniok, nincs létjoguk és hogy ugyanazon arányok, melyek a proletárok végelszegényedését idézik elő, higadt és józan szervezkedések útján — egyelőre legalább ellensúlyozhatók és egy kissé javíthatók. Ez, felfogta és mindjobban felfogja a magyar földmivelő, a mezőgazdaságban dolgozó munkás; ezt megérti az iparos munkás és ugyanez képezi meggyőződését a modern nagyipar csarnokaiban a legújabb, és legjobb gépek mellett dolgozó munkástömegnek. De különösen emeljük ki a magyar vidékeken tapasztalt haladását a mozgalomnak, mert az meghazudtolja a mayar burzsoázia ama önámító frázisát, hogy idegen tbvillék, bevándorolt misszionáriusok terjesztik és hintik el nálunk a szoczializmus magvait. Ez már régen túlhaladott álláspont és a mai időben nem áll többé. A szoczializmus magvait elhozták Magyarországba az első géppel és azóta maguk a termelési viszonyok és az ezekből folyó életfeltételei a dolgozó néposztályoknak terjesztik és érlelik azt az eszmét, melynek követői nálunk is napról-napra szaporodnak. Az általános választási jogért folyó küzdelem a lefolyt évben némileg élénkebb volt, mint az előző években, de nem volt kielégítő. Ennek a mozgalomnak sokkal nagyobb hullámokat kellett volna csapni, mint amilyeneket vert, mert ez tisztán olyan jogi kérdés, amelyet most kell megoldani és nem kell várni vele, míg a népállam fogja felváltani a mai osztályállamot. Az uralkodó osztály elkobozta ezt a jogot a néptől és a nép köteles azt visszavenni. A mozgalomnak ezen a téren valamivel élénkebbnek kell lenni, szélesebb néprétegekre kell kiterjednie, mert máskép még igazán azt hinné a magyar burzsoázia, mely a világon úgyis a legbutább, hogy az általános választási jogot csak néhány unatkozó gyári munkás kívánja — talán csupa sportból. Meg kell indulnia a mozgalomnak az egész vonalon. Czéltudatosan kell megragadni minden alkalmat, hogy folyton újabb és ujabb néprétegek és folyton nagyobb körök vonassanak be az agitáczió keretébe, mely az általános választási jogért folyik és amelynek folyni kell. Mindig nyomatékosabb érvekkel kell a mozgalmon még kívül álló népnek megmagyarázni az ő elvitázhatlan és megszerzett jogát az általános választási jogra. De a mellett meg kell értetni és bebizonyítani a népnek, — ami nagyon is könnyű — hogy ne reméljen és ne várjon semmit az uralkodó osztálytól, mert ez teljhatatalmúnak tekinti magát az országban és nem hajlandó a népnek valamit adni. A hatalmat kezébe ragadta, az ország az ő fejős tehene és minden egyebet alárendel az ő egyéni érdekeinek. És éppen ez okoknál fogva nem remélhető, hogy ez az uralkodó osztály, amely csak pusztításokat képes előidézni a proletárok soraiban, — ez a burzsoázia képes vagy hajlandó lenne a saját emberségéből valamit a népért tenni! Ezt meg kell mondani a népnek és eziránt fel kell világosítani. Csak az A „NÉPSZAVA" TÁRCZAJA. A leálerázott „Magyar Újság". — Ujabb leleplezések. — Mult évi 51. számunkban ily czim alatt megjelent közleményünkben lerántották a leplet a Magyar Újság szerkesztőségének viselt dolgairól, a mely a lapszerkesztés czégére alatt a maga önző czéljaira fordítja az adófizetők keservesen szerzett filléreit. E leleplezésünk bomba módra csapott le a Magyar Újság macerjei közé. Sokáig tanácstalanul állottak s nem tudták, hogy mit tegyenek. Végre abban állapodtak meg, hogy folytatják a humbugot, hiszen a mai korban, a mi poshadt társadalmi viszonyaink közt, ez a legjövedelmezőbb mesterség. Ismerőseik előtt pedig úgy nyilatkoztak, hogy a Népszava támadása nem annyira a Magyar Újságnak, mint általában a napisajtónak szólt. Mielőtt e nyilatkozat lényegére megadnék feleletünket, ez utóbbi gyanúsításra kívánunk egy-két megjegyzést tenni. Kijelentjük, hogy merő valótlanság s puszta gyanúsítás az, mintha emitett közleményünkben a Magyar Újságot csak azért támadtuk volna meg, mert az a burzsoázia sajtója. Mi a burzsoáziának ellenfelei voltunk, vagyunk és leszünk, de ezúttal nem a burzsoáziát, hanem a Magyar Újságot és ennek szerkesztőségét helyeztük kellő világításba, mégpedig elsősorban magának a közönségnek érdekében. Ne tessék tehát naiv agyafúrtsággal az egész napisajtót magukkal rántani, mikor csakis a" húsos fazekak körül settenkedő korifeusokról van szó! Ami már most állításainkat illeti, ezekre válaszul a következő nyilatkozatot adjuk: „Üzletszerű szédelgők." A „Népszava" t. szerkesztőségének Budapesten. Becses lapjuknak pénteken, mult hó 22-én kelt 51. számában „A leálcrázott Magyar Újság" czimű czikkére vonatkozólag — anélkül, hogy a részletek bírálatába bocsátkoznánk — kérjük szives tudomásul venni, hogy ama czikkben említett elemek nem annyira becsületesen gondolkozók, meggyőződésből vagy hivatásból van,ó újságírók, mint inkább az egész világot, különösen a magyar közönséget bolonddá tevő, csak a saját önző czéljaikat szolgáló egyének, akiket a közönség felvilágosodottabb része „üzletszerű szédelgők" szavával bélyegzett meg, s a kik csakis a kormánypárti körökben való hatalmuknak s több oldalról folyó jövedelmeiknek megtartása czéljából alapították a „Magyar Ujság"-ot. Mindezen elemek azonban nem vinnének véghez annyi szédelgést, ha élükön oly férfiú állott volna, a kinek az csak czéljai eszközeül szolgál (!), a ki méltányolni tudja a sajtó magasztos czéljait, melynél a közönség érdekéről van szó s nem arra való, hogy a tisztességet meggyalázza s a szédelgésnek propagandát csináljon, egyszóval, ha a szerkesztőség élén oly férfiú állana, a ki nem cynikus természetű s mindent a maga alacsony egoisztikus és állati üzelmeinek alárendelő, akkor bizonyára nem írhattak volna czikket „A leálcrázott Magyar Újság" czime alatt. Az ilyen személyek adják meg rendszerint az irányt a társaságnak s az ő egyéniségük nyilatkozik azokban az elemekben, melyek között megfordulnak. Kérjük ennél fogva, hogy a mi jelen nyilatkozatunk nyomban