Népszava, 1899 (27. évfolyam, 1–124. sz.)

1899-01-03 / 1. szám

1899. egészen kellemes helyzetbe jutottunk, hogy hol az ellenzék használja fel nyilatkozatainkat a kormánypárt ellen, hol pedig megfordítva, a kormánypárt czitálja az ellenzék fejére őket. Mindez pedig fényes bizonyíték arra nézve, hogy a szoczializmus mint politikai tényező régen benne van már közéletünkben. Azt­ a kérdést pedig, hogy a pártok közül melyik a nagyobb bűnös ebben, intézzék ,csak egészen nyugodtan el egymás között. Külf­ö­ld. Olaszország. A megkegyelmezések. Mint hírlik, Umberto olasz király már aláírta az amnesztiát azok részére, a­kiket a legutóbbi zavargások alkalmával a különféle pol­gári és katonai törvényszékek ítéltek el. E szerint mindazok, kik két évnél kisebb büntetést kaptak, teljesen szabadlábra lesznek bocsájtva. Azoknak, kik két évnél hosszabb időre lettek elítélve, büntetésük­ből elengedtetik két esztendő. Hetven évnél öregebb aggoknak, valamint nőknek és kiskorúaknak, vagy teljesen el lett engedve a büntetés, vagy három évvel meg lett rövidítve. A bűnösöknek néhány csoportja, melyek már előzőleg is voltak büntetve, nem része­sülnek ebben a kegyelemben. A kiszabadultak számát 2700-ra becsülik, a­kik közül 700-at katonai és 2000-et polgári bírák ítéltek el. Francziaország. A kereskedősegédek sztrájkja. Parisban a kereskedő­segédek sztrájkolnak. Franczia testvérlapunk, a „Petit Republique , következőket írja róla : Szom­baton, a sztrájk első napjának reggelén, a „Bourre du Travail" (munka­tőzsde) termében 5000 sztrájkoló állította magát a sztrájkbizottság rendelkezésére. Ez aránylag csak csekély száma a tekintetbe jövő kereskedősegédeknek. Az indifferensek egy nagy­zám­a nem állott be a mozgalomba. Másrészt azon­ban elég nagy a sztrájkolók száma, hogy zavarba hozzák a munkaadókat. Ezért azután akadt sok vállalkozó, a­ki az utolsó perc­ben elfogadta a segé­dek követeléseit. De ennek daczára ezeknél sem lett elkezdve a munka újra. A sztrájkbizottság azt aján­lotta nekik, hogy igyekezzenek a vállalkozók össze­sedét megadásra bírni. Hétfőig már 78 vállalkozó írta alá az új feltételeket, köztük sok olyan, ki 30—40 segédet foglalkoztat. A mai napig folyton nőtt a mozgalom. Nagy lelkesedést keltett a sztráj­kolók között egy üdvözlő távirat, melyet drezdai szaktársaik küldöttek. Hollandia. A „szoczialista szövetség" karácsony első napján tartotta Zwolle-ben kongresszusát. Újra bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy mindjobban és jobban széj­jel züllik a szoczialistáknak az a csoportja, amely ellenzi a parlamenti tevékenységet. A legutolsó rotter­dami kongresszuson kis többséggel sikerült csak el­fogadtatni egy határozati javaslatot, mely a parla­menti tevékenységet nem egészen ítélte el. Ezért­­Daniela Nieuwenhuis ki is lépett a szövetségből; 40 egylet követte őt s megalakították a „szabad szo­czialista egyleteket"; 30 más egylet teljesen meg­szűnt és körülbelül 20 tart még a régi szervezettel. Ezek közül csak 8 volt Zwolle-ben képviselve s ez a 8 sem tudott a parlementarizmus felett megegyezni. Anarkisták az egyik részről, s szocziáldemokraták a másik részről, kilépéseik által még tovább is fogyasztani fogják azt a kis csoportot. A Niewen­huis-féle egyletek is kihalnak lassan kint. A legtöbb nem is ad már életjelt magáról, így pusztul ki a hollandi anarkizmus dicstelen halállal. Széljegyzetek a hetedik nagy­hatalom­hoz. [E.a.] Nemde, ha kimondjuk a nagyhatalom szót, sok mindent képzelünk hozzá ? Óriási föld­terület, hatalmas hadsereg, erős hajóhad, zászlók, ágyuk s hasonlók, mind megjelennek gondolatunkban e szó hallatára. Hogy azonban csak ennyi jelenjék meg, nem méltányos. Fel kell végre lebbentenü­nk ama homályos fátyolt, mely elfeledi az alázatos s­zámész közönség elől őt vagy helyesebben szólva őket, a hetedik nagyhatalmakat. Igenis, nagyhatal­makat. Mert mi is kell leginkább egy nagyhatalom­hoz? Csak ország? Nem, mert akkor Szerbia is nagyhatalom lenne ; nép ? ez sem, mert hisz így a zulu-kafferek is azok volnának. Hanem igenis kell sok fegyver, külső jelvény, pl. zászló­s fegyveresek, kik ezeket viselik. Ha ezek megvannak, megvan a nagyhatalom. Kik is hát ezek, kik egyrangúak egy­egy ilyen hatalommal ? Természetesen a hírlapírók, kik magukat a tőlük telhető legnagyobb szerény­séggel nevezték így el, s a­kiket a föld népei is el­ismertek ennek. Felhangzik ugyan néha egyeseknél még az ő sze­rénységüknél is alázatosabb hang, hogy jó volna nagyhatalmi neveket esetleg a jobban megfelelő „tintakuli" névvel felcserélni; ez a nézet azonban természetesen nem számíthat, mert beláthatjuk, hogy nekik joguk van az általuk felvett névre. Zászlójuk van, bár nem látható. A jelszó róla azonban annál inkább harsog. S hozzá jelszavuk nem is holmi új frázis; régi, jól kipróbált mondás ez: pecunia non dlet, a pénznek szaga nincs! — Ez pedig csakugyan igaz. Fegyverük szintén van ; nem ugyan Actatius s füstnélküli lőpor ; az ő fegy­verök ettől némileg eltér. Kisebb méretű, könnyen kezelhető s ezért nincs köztük egy sem — amint jó harczosokhoz illik is — kinél ne volna folytonosan a zsebben. E fegyver a „revolver". Ez is különbözik a többi közönséges revolverektől; nem látható s nem­csak füst, hanem hang nélkül is lő. De azért oly biztosan talál, mint az Actatius, a­melynél sokkal humánusabb. Nem marad utána ugyanis szétroncsolt emberi testrész, mert hisz az újságíró revolvere nem a testet sebzi, hanem­­ a pénztárczát. S e mellett hasonlíthatatlanul magasabban állanak, mint egy közönséges nagyhatalom hadserege. Mert mi is kell egy közönséges nagyhatalmi hadsereghez : vezérkar, műszaki csapatok, orvosok, kémszolgálat stb. Mindez egyesül ezen érdemes testület minden egyes tagjában, sőt praktikusabban van fokozatokba szedve. A vezérkar helyét itt a kémszolgálat foglalja el; fő dolog kitudni, hogy hol, azaz kit lehet támadni. Ezért mindegyik szenvedélyes gyűjtő , eldobott név­jegy, eltépett s fel nem használt levél, a hát mögött kilesett beszélgetés egyik legfontosabb ága a had­eszközöknek A jó hirlapíró mindent tud Tudja, hogy A. ur mért nem tartotta meg legutóbbi ren­dez-vous-ját B. kedves barátja nejével, vagy ha C. ur atya barátja, úgy a leányával. Egész pontosan fel van jegyezve nála azon összeg, melyet — hogy is mond­juk csak — D. ur elkölcsönzött valahonnan a nélkül, hogy erre engedelmet kért volna. Tudja, hogy mibe került E. ur mandátuma s E -nz ő nagysága honnan szállíttatja azt a szép hajat, melylyel csaknem oly hatást ért el, mint kedves nővére F.-né ő nagysága, kiről viszont tudja, hogy mily jól vélekedik csinos fogtechnikusáról s még inkább annak munkája kitűnő minőségéről. A többi szükséges tudomány pedig egyszerűen vele­­születik. Kis ujjában van a nemzetgazdaságtan, meg az élettan ; ismeri a mathe­matikát meg az alchemiát, ámbátor iskolába csak keveset járt s igy nem is csodálhatni, ha az úgy­nevezett tudósokról -­ nangon nyilat­kozik. De ők mind zsenik, ráteszik a kezöket egy könyvre s agyuk már meg van termékenyitve. Valami ismeretlenről kell írni ? Felüti a könyvet s megszállotta lelkét a tudás, némelykor ugyan más­kép, mint a közönséges ember gondolná ; de ez csak annál jobb, mert hiszen tudjuk, hogy a zseninek legfőbb vonása az eredetiség s hogy régi formákhoz nem szeret ragaszkodni. S még van bennök ezenkívül egy, nagyhatalomhoz ugyan nem egészen illő, ellenben igen hasznos vonás, a­mely nekik nagyon jól áll. Szófogadók ők, szörnyen engedelmesek. Nincs a világon az a kínai kulc s talán még rabszolga sem, mely oly engedel­mes volna a konczesztóval szemben, mint egy telivér zsurnalista. E mellett a nézete tökéletes modern, akár a­ kabátja szabása. Irjon liberális czikket ? Ir azt. Fél liberálisat ? Ir azt is. S ha a szomszéd ültetvényes nagyobb konczot kinál ? Hát akkor ott­hagyja a régi telepet, leveti szépen a vöröses palástot s magára veszi a fekete csuhát, ha kell az olvasót is. Ha pediglen igen lelkiismeretes, od az ő zseniális esze akkor sem jön zavarba. Tudja ő jól, hogy a mesék gyakran igazsággá válnak s megteremti a kétlelkű embert. Délelőtt liberális, este klerikális, legfeljebb a jó izlés megnyugtatására a reggeli tollá­nak szára fehér, a délutánié fekete. S ha szép szóért, jó pénzért valamely közönséges halandót kell piszkos kulimászával bevonni, ah ő bátor s a világért sem retten attól vissza. Hisz a fél konczért mindig lehet derék strohmannt szerezni, ha pedig az egyszer még sem lehetne, bejelenti, hogy beteg, láza van. S ha mindezek daczára el­itélik, úgy végig házalja e szép országot a kegyelmi kérvényével, hivatkozva elromlott egészségére, mely NÉPSZAVA H­ÍREK. — Beszüntetett sajtópör. A „Nova Doba" f. év július hó 1-én és 7-én egy czikket közölt, mely ellen az ügyészség jónak látta „osztálygyűlöletre való izgatás" czimén sajtópört indítani. Most maga az ügyészség vonta vissza panaszát, ezzel is bebizonyítva, hogy csak a lap minden áron való zaklatása volt a czélja. A beszüntető végzés következő­képpen hangzik: 79335./B. 1898./szám. Ő Felsége a király nevében 1 A budapesti kir. büntető törvényszék, mint esküdt­széki sajtóbiróság Hammersberg Jenő budapesti kir. főügyésznek mint sajtóügyi közvádlónak Gyurkovics Gyula ellen inditott sajtóügyében a mai alálirt napon és helyen tartott ülésében következőleg határozott: A budapesti kir. főügyésznek az 1898. jul. 31-iki 59216/1898. sz. a. beadott feljelentése folytán osz­tálygy­űlölség fölkeltésére irányzott, a Btk. 172.­­ §-a 2 ik pontjában meghatározott izgatás sajtóvétségének megtorlása iránt indított sajtóügyében a további eljárást a kir. sajtóbiróság a közvádló kir. főügyész­ség 7010./f. u. 98. sz. a. kelt indítványára­­ meg­szünteti és a m. kir. államkincstárt a 3 frt 75 krral előlegezett forditási dij viselésére ír Stoto.-II. Indokok : A „Nova Doba" czimü helybeli időszaki lap 1898. év julius 1-én 7-ik számában „Zrejo Zita" fel­irás alatt megjelent közleményben foglaltnak talált osztálygyülölség fölkeltésére irányzott a Btk. 172. §. 2-ik pontjában meghatározott izgatás sajtóvétsé­gének megtorlása iránt indítványát a kir. budapesti főügyészség 1898. évi október hó 25-én 7010­ f. u­. 98 sz. a. a további eljárás negbüntetését kérvén, föltét­lenül elojtotta ,­ a további eljárás tehát indítvány hiján volt megsemmisítendő. Az eljárás folyamán fölmerült költség viselésére az államkincstár volt azért kötelezendő, mivel az eljá­rás a közvádló hivatalból előterjesztett indítványára létetett folyamatba. Budapesten, a budapesti kir. sajtóbiróságnak 1898 évi november hó 80-iki ülésében. Kriván, jegyző: Zsitvay Leó, elnök. — „Országos földmives-munkások véd­egyesülete". Már megírtuk lapunkban, hogy miben mesterkednek most az úgynevezett „nemzeti demokraták". Tiz forint napidíj mellett, utazgatnak a vidéken s a mennyire tőlük telik, igyekeznek a földmiveseket el­bolondítani. „Országos földmives-munkások védegyesületet" akarnak létesíteni s fát­tat ígérnek, csak hogy elkerüljön néhány tagot szerezniök. Januárban az alakuló közgyűlés lesz. Az egyesület élén K. Jónás Ödön, orsz. képviselő áll. A gyűlés alakítói a napokban „tisztelegtek" Darányi Ignácznál is. Annál a Darányinál, aki az ő rabszolgatörvényével a végtelenségig fokozta a földm­ives munká­sok leigázását és kizsákmányolását. Azt hisszük, evvel eléggé jellemeztük ennek a „védegye­sületnek" czéljait s nem szükséges még jobban is óvni a földmiveseket ezektől a népbolon­dítóktól. — A szocziáldemokrata párt bomlásáról fecseg már megint egy polgári lap. A válto­zatosság kedvéért ezúttal az Egyetértés ült fel valamelyik dús fantáziájú, éhes gyomrú riporternek. Nem reflektálnánk s nem reflek­táltunk volna soha az ilyen híresztelésekre, ha ezek a kacsák nem jellemeznék oly nagyon a polgári hírlapirodalmat s azt, hogy milyen 3. oldal. most naponta csak 8 korsót képes vele legyűretni a jó müncheni sörből. A jó hazafias ország pedig szí­vesen pártját fogja a szegény nyomoréknak, mert nagy érdemei méltóvá teszik erre , hisz ő menti meg naponta országunkat tőlük , a nemzet- s hazaellenes szoczialistáktól. Ő üvölti szét napjában kétszer is szemetes újságjaiban, hogy ki kell őket irtani a föld színéről. A jó publikum persze nem is sejti, hogy az ily iromány decziméterjét 50 perczenttel drágábban fizeti a rabszolgatartó s tiszteletteljes bámulattal néz­ő derék férfiakra, kik oly biztonságban érzik vastag bőrüket, hogy még azt is feleslegesnek tartják meg­tenni, a­mit az ókor hasonló mákvirágai, az augu­rok megtettek, kik hókusz-pókuszaik elvégzése után ugyan szintén egymás arczába nevettek, de legalább négyszem­közt!

Next