Népszava, 1899 (27. évfolyam, 1–124. sz.)
1899-01-03 / 1. szám
1899. egészen kellemes helyzetbe jutottunk, hogy hol az ellenzék használja fel nyilatkozatainkat a kormánypárt ellen, hol pedig megfordítva, a kormánypárt czitálja az ellenzék fejére őket. Mindez pedig fényes bizonyíték arra nézve, hogy a szoczializmus mint politikai tényező régen benne van már közéletünkben. Azt a kérdést pedig, hogy a pártok közül melyik a nagyobb bűnös ebben, intézzék ,csak egészen nyugodtan el egymás között. Külföld. Olaszország. A megkegyelmezések. Mint hírlik, Umberto olasz király már aláírta az amnesztiát azok részére, akiket a legutóbbi zavargások alkalmával a különféle polgári és katonai törvényszékek ítéltek el. E szerint mindazok, kik két évnél kisebb büntetést kaptak, teljesen szabadlábra lesznek bocsájtva. Azoknak, kik két évnél hosszabb időre lettek elítélve, büntetésükből elengedtetik két esztendő. Hetven évnél öregebb aggoknak, valamint nőknek és kiskorúaknak, vagy teljesen el lett engedve a büntetés, vagy három évvel meg lett rövidítve. A bűnösöknek néhány csoportja, melyek már előzőleg is voltak büntetve, nem részesülnek ebben a kegyelemben. A kiszabadultak számát 2700-ra becsülik, akik közül 700-at katonai és 2000-et polgári bírák ítéltek el. Francziaország. A kereskedősegédek sztrájkja. Parisban a kereskedősegédek sztrájkolnak. Franczia testvérlapunk, a „Petit Republique , következőket írja róla : Szombaton, a sztrájk első napjának reggelén, a „Bourre du Travail" (munkatőzsde) termében 5000 sztrájkoló állította magát a sztrájkbizottság rendelkezésére. Ez aránylag csak csekély száma a tekintetbe jövő kereskedősegédeknek. Az indifferensek egy nagyzáma nem állott be a mozgalomba. Másrészt azonban elég nagy a sztrájkolók száma, hogy zavarba hozzák a munkaadókat. Ezért azután akadt sok vállalkozó, aki az utolsó percben elfogadta a segédek követeléseit. De ennek daczára ezeknél sem lett elkezdve a munka újra. A sztrájkbizottság azt ajánlotta nekik, hogy igyekezzenek a vállalkozók összesedét megadásra bírni. Hétfőig már 78 vállalkozó írta alá az új feltételeket, köztük sok olyan, ki 30—40 segédet foglalkoztat. A mai napig folyton nőtt a mozgalom. Nagy lelkesedést keltett a sztrájkolók között egy üdvözlő távirat, melyet drezdai szaktársaik küldöttek. Hollandia. A „szoczialista szövetség" karácsony első napján tartotta Zwolle-ben kongresszusát. Újra bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy mindjobban és jobban széjjel züllik a szoczialistáknak az a csoportja, amely ellenzi a parlamenti tevékenységet. A legutolsó rotterdami kongresszuson kis többséggel sikerült csak elfogadtatni egy határozati javaslatot, mely a parlamenti tevékenységet nem egészen ítélte el. EzértDaniela Nieuwenhuis ki is lépett a szövetségből; 40 egylet követte őt s megalakították a „szabad szoczialista egyleteket"; 30 más egylet teljesen megszűnt és körülbelül 20 tart még a régi szervezettel. Ezek közül csak 8 volt Zwolle-ben képviselve s ez a 8 sem tudott a parlementarizmus felett megegyezni. Anarkisták az egyik részről, s szocziáldemokraták a másik részről, kilépéseik által még tovább is fogyasztani fogják azt a kis csoportot. A Niewenhuis-féle egyletek is kihalnak lassan kint. A legtöbb nem is ad már életjelt magáról, így pusztul ki a hollandi anarkizmus dicstelen halállal. Széljegyzetek a hetedik nagyhatalomhoz. [E.a.] Nemde, ha kimondjuk a nagyhatalom szót, sok mindent képzelünk hozzá ? Óriási földterület, hatalmas hadsereg, erős hajóhad, zászlók, ágyuk s hasonlók, mind megjelennek gondolatunkban e szó hallatára. Hogy azonban csak ennyi jelenjék meg, nem méltányos. Fel kell végre lebbentenünk ama homályos fátyolt, mely elfeledi az alázatos számész közönség elől őt vagy helyesebben szólva őket, a hetedik nagyhatalmakat. Igenis, nagyhatalmakat. Mert mi is kell leginkább egy nagyhatalomhoz? Csak ország? Nem, mert akkor Szerbia is nagyhatalom lenne ; nép ? ez sem, mert hisz így a zulu-kafferek is azok volnának. Hanem igenis kell sok fegyver, külső jelvény, pl. zászlós fegyveresek, kik ezeket viselik. Ha ezek megvannak, megvan a nagyhatalom. Kik is hát ezek, kik egyrangúak egyegy ilyen hatalommal ? Természetesen a hírlapírók, kik magukat a tőlük telhető legnagyobb szerénységgel nevezték így el, s akiket a föld népei is elismertek ennek. Felhangzik ugyan néha egyeseknél még az ő szerénységüknél is alázatosabb hang, hogy jó volna nagyhatalmi neveket esetleg a jobban megfelelő „tintakuli" névvel felcserélni; ez a nézet azonban természetesen nem számíthat, mert beláthatjuk, hogy nekik joguk van az általuk felvett névre. Zászlójuk van, bár nem látható. A jelszó róla azonban annál inkább harsog. S hozzá jelszavuk nem is holmi új frázis; régi, jól kipróbált mondás ez: pecunia non dlet, a pénznek szaga nincs! — Ez pedig csakugyan igaz. Fegyverük szintén van ; nem ugyan Actatius s füstnélküli lőpor ; az ő fegyverök ettől némileg eltér. Kisebb méretű, könnyen kezelhető s ezért nincs köztük egy sem — amint jó harczosokhoz illik is — kinél ne volna folytonosan a zsebben. E fegyver a „revolver". Ez is különbözik a többi közönséges revolverektől; nem látható s nemcsak füst, hanem hang nélkül is lő. De azért oly biztosan talál, mint az Actatius, amelynél sokkal humánusabb. Nem marad utána ugyanis szétroncsolt emberi testrész, mert hisz az újságíró revolvere nem a testet sebzi, hanem a pénztárczát. S e mellett hasonlíthatatlanul magasabban állanak, mint egy közönséges nagyhatalom hadserege. Mert mi is kell egy közönséges nagyhatalmi hadsereghez : vezérkar, műszaki csapatok, orvosok, kémszolgálat stb. Mindez egyesül ezen érdemes testület minden egyes tagjában, sőt praktikusabban van fokozatokba szedve. A vezérkar helyét itt a kémszolgálat foglalja el; fő dolog kitudni, hogy hol, azaz kit lehet támadni. Ezért mindegyik szenvedélyes gyűjtő , eldobott névjegy, eltépett s fel nem használt levél, a hát mögött kilesett beszélgetés egyik legfontosabb ága a hadeszközöknek A jó hirlapíró mindent tud Tudja, hogy A. ur mért nem tartotta meg legutóbbi rendez-vous-ját B. kedves barátja nejével, vagy ha C. ur atya barátja, úgy a leányával. Egész pontosan fel van jegyezve nála azon összeg, melyet — hogy is mondjuk csak — D. ur elkölcsönzött valahonnan a nélkül, hogy erre engedelmet kért volna. Tudja, hogy mibe került E. ur mandátuma s E -nz ő nagysága honnan szállíttatja azt a szép hajat, melylyel csaknem oly hatást ért el, mint kedves nővére F.-né ő nagysága, kiről viszont tudja, hogy mily jól vélekedik csinos fogtechnikusáról s még inkább annak munkája kitűnő minőségéről. A többi szükséges tudomány pedig egyszerűen veleszületik. Kis ujjában van a nemzetgazdaságtan, meg az élettan ; ismeri a mathematikát meg az alchemiát, ámbátor iskolába csak keveset járt s igy nem is csodálhatni, ha az úgynevezett tudósokról - nangon nyilatkozik. De ők mind zsenik, ráteszik a kezöket egy könyvre s agyuk már meg van termékenyitve. Valami ismeretlenről kell írni ? Felüti a könyvet s megszállotta lelkét a tudás, némelykor ugyan máskép, mint a közönséges ember gondolná ; de ez csak annál jobb, mert hiszen tudjuk, hogy a zseninek legfőbb vonása az eredetiség s hogy régi formákhoz nem szeret ragaszkodni. S még van bennök ezenkívül egy, nagyhatalomhoz ugyan nem egészen illő, ellenben igen hasznos vonás, amely nekik nagyon jól áll. Szófogadók ők, szörnyen engedelmesek. Nincs a világon az a kínai kulc s talán még rabszolga sem, mely oly engedelmes volna a konczesztóval szemben, mint egy telivér zsurnalista. E mellett a nézete tökéletes modern, akár a kabátja szabása. Irjon liberális czikket ? Ir azt. Fél liberálisat ? Ir azt is. S ha a szomszéd ültetvényes nagyobb konczot kinál ? Hát akkor otthagyja a régi telepet, leveti szépen a vöröses palástot s magára veszi a fekete csuhát, ha kell az olvasót is. Ha pediglen igen lelkiismeretes, od az ő zseniális esze akkor sem jön zavarba. Tudja ő jól, hogy a mesék gyakran igazsággá válnak s megteremti a kétlelkű embert. Délelőtt liberális, este klerikális, legfeljebb a jó izlés megnyugtatására a reggeli tollának szára fehér, a délutánié fekete. S ha szép szóért, jó pénzért valamely közönséges halandót kell piszkos kulimászával bevonni, ah ő bátor s a világért sem retten attól vissza. Hisz a fél konczért mindig lehet derék strohmannt szerezni, ha pedig az egyszer még sem lehetne, bejelenti, hogy beteg, láza van. S ha mindezek daczára elitélik, úgy végig házalja e szép országot a kegyelmi kérvényével, hivatkozva elromlott egészségére, mely NÉPSZAVA HÍREK. — Beszüntetett sajtópör. A „Nova Doba" f. év július hó 1-én és 7-én egy czikket közölt, mely ellen az ügyészség jónak látta „osztálygyűlöletre való izgatás" czimén sajtópört indítani. Most maga az ügyészség vonta vissza panaszát, ezzel is bebizonyítva, hogy csak a lap minden áron való zaklatása volt a czélja. A beszüntető végzés következőképpen hangzik: 79335./B. 1898./szám. Ő Felsége a király nevében 1 A budapesti kir. büntető törvényszék, mint esküdtszéki sajtóbiróság Hammersberg Jenő budapesti kir. főügyésznek mint sajtóügyi közvádlónak Gyurkovics Gyula ellen inditott sajtóügyében a mai alálirt napon és helyen tartott ülésében következőleg határozott: A budapesti kir. főügyésznek az 1898. jul. 31-iki 59216/1898. sz. a. beadott feljelentése folytán osztálygyűlölség fölkeltésére irányzott, a Btk. 172. §-a 2 ik pontjában meghatározott izgatás sajtóvétségének megtorlása iránt indított sajtóügyében a további eljárást a kir. sajtóbiróság a közvádló kir. főügyészség 7010./f. u. 98. sz. a. kelt indítványára megszünteti és a m. kir. államkincstárt a 3 frt 75 krral előlegezett forditási dij viselésére ír Stoto.-II. Indokok : A „Nova Doba" czimü helybeli időszaki lap 1898. év julius 1-én 7-ik számában „Zrejo Zita" felirás alatt megjelent közleményben foglaltnak talált osztálygyülölség fölkeltésére irányzott a Btk. 172. §. 2-ik pontjában meghatározott izgatás sajtóvétségének megtorlása iránt indítványát a kir. budapesti főügyészség 1898. évi október hó 25-én 7010 f. u. 98 sz. a. a további eljárás negbüntetését kérvén, föltétlenül elojtotta , a további eljárás tehát indítvány hiján volt megsemmisítendő. Az eljárás folyamán fölmerült költség viselésére az államkincstár volt azért kötelezendő, mivel az eljárás a közvádló hivatalból előterjesztett indítványára létetett folyamatba. Budapesten, a budapesti kir. sajtóbiróságnak 1898 évi november hó 80-iki ülésében. Kriván, jegyző: Zsitvay Leó, elnök. — „Országos földmives-munkások védegyesülete". Már megírtuk lapunkban, hogy miben mesterkednek most az úgynevezett „nemzeti demokraták". Tiz forint napidíj mellett, utazgatnak a vidéken s a mennyire tőlük telik, igyekeznek a földmiveseket elbolondítani. „Országos földmives-munkások védegyesületet" akarnak létesíteni s fáttat ígérnek, csak hogy elkerüljön néhány tagot szerezniök. Januárban az alakuló közgyűlés lesz. Az egyesület élén K. Jónás Ödön, orsz. képviselő áll. A gyűlés alakítói a napokban „tisztelegtek" Darányi Ignácznál is. Annál a Darányinál, aki az ő rabszolgatörvényével a végtelenségig fokozta a földmives munkások leigázását és kizsákmányolását. Azt hisszük, evvel eléggé jellemeztük ennek a „védegyesületnek" czéljait s nem szükséges még jobban is óvni a földmiveseket ezektől a népbolondítóktól. — A szocziáldemokrata párt bomlásáról fecseg már megint egy polgári lap. A változatosság kedvéért ezúttal az Egyetértés ült fel valamelyik dús fantáziájú, éhes gyomrú riporternek. Nem reflektálnánk s nem reflektáltunk volna soha az ilyen híresztelésekre, ha ezek a kacsák nem jellemeznék oly nagyon a polgári hírlapirodalmat s azt, hogy milyen 3. oldal. most naponta csak 8 korsót képes vele legyűretni a jó müncheni sörből. A jó hazafias ország pedig szívesen pártját fogja a szegény nyomoréknak, mert nagy érdemei méltóvá teszik erre , hisz ő menti meg naponta országunkat tőlük , a nemzet- s hazaellenes szoczialistáktól. Ő üvölti szét napjában kétszer is szemetes újságjaiban, hogy ki kell őket irtani a föld színéről. A jó publikum persze nem is sejti, hogy az ily iromány decziméterjét 50 perczenttel drágábban fizeti a rabszolgatartó s tiszteletteljes bámulattal néző derék férfiakra, kik oly biztonságban érzik vastag bőrüket, hogy még azt is feleslegesnek tartják megtenni, amit az ókor hasonló mákvirágai, az augurok megtettek, kik hókusz-pókuszaik elvégzése után ugyan szintén egymás arczába nevettek, de legalább négyszemközt!