Népszava, 1903. november (31. évfolyam, 127–138. sz.)

1903-11-03 / 127. szám

2. oldal. tányosság ellenére. Mert az, hogy valaki­nek létfentartásához legszükségesebb esz­közei , élelme, lakása adóztassák meg, mind­ezek ellen van, akkor, mikor a tőke, a vagyon, a munkanélküli jövedelem alapja is az a munka, melyet az a mun­kás végez, kivel a főváros csak annyiban törődik, hogy benne látja azt az adóalanyt, akivel megfizetteti a kényelmet, mit a főváros urai élveznek, amelynek költségeit azoknak kellene viselni, kiknek tőkéjét, vagyonát, munkanélküli jövedelmét szintén a munkás verejtéke gyöngyözi ki. Budapest székesfővárosnak 750.000 la­kosa, 40 milliós költségvetése van. A­­ lakosság legnagyobb része munkás, akik az óriási költségvetésnek legnagyobb ré­szét a gyomruktól vonva el, fizetik, akik­nek minden falatja, minden korty itala adózik, s akiknek még sincs joga bele­szólani abba, hogy honnan vegye s hová tegye a főváros a pénzét. A jogtalanság okozója annak, hogy a fővárosnak nincs szoc­iálpolitikája, hogy nem törődik munkásvédelemmel, nem al­kot jóléti intézményeket. Ennek az elemi jognak meg nem adása teszi lehe­tővé a lelketlen adózási rendszert, azt a rossz gazdálkodást, mely a fővárost a klikkek fejős tehenévé teszi. Nem kell-e tehát törődnünk a községi választásokkal ? De bizony kell. Bele kell szólanunk a választásokba. Követelnünk kell becsü­letes gazdálkodást, igazságszolgáltatást, a közvetett adók, fogyasztási adó,­ vám eltörlését, fokozatos vagyon- s jövedelmi adót a megélhetésre szükséges összeg adómentességével; munkásvédelmi intéz­kedéseket úgy a főváros,, mint mindazok munkásai számára, kik a fővárossal szer­ződéses viszonyban állanak, vagy fognak állani. Hogy követeléseinknek érvényt szerez­hessünk, hogy ezen követeléseink becsü­letesen legyenek megalkotva, követeljük a népnek a választási urnához való bo­csátását mint mindenütt,v­agy a községi választásoknál is. Követeljük, az általános, titkos, egyenlő, aktív és passzív választói jogot Nemcsak követelnünk kell, de ki is kell vivnunk követeléseinket. Hogy vivjuk ki követeléseinket? Harc­czal! SZEMLE. Budapest, november 2. Az új kormány. Az alakok újak, de az emberek a régiek. Új ábrázatok merednek reánk a miniszteri bársonyszékekből, de a szellem, mely sze­mükből kisugárzik, a régi. A középkori Magyarország iskoláját járták végig vala­mennyien, annak az iskolának a szellemét szívták magukba valamennyien, amely iskola oly unalmasan egyformákká teszi a mi politikusainkat, hogy minden mi­niszteri változáskor azt kell kérdeznünk: miért kellett annak menni, ha emez jő a helyére? Vagy: Miért kellett ennek jönni, ha semmi olyan tulajdonsággal sem bír, amely tulajdonság ne lett volna meg amabban ? Egyszóval: miért e változás, ha az utód még csak nem is rosszabb, mint az elődje? Minden más országban a mi­niszterségre hivatott egyének valami irányt, elvet képviselnek s ha az egyik irány le­járta magát, vagy ha az illető miniszter a maga elveit, eszméit megvalósította, új ember jön, aki új irányt hirdet, új eszmék megvalósítására vállalkozik. De melyik minálunk az eszme, mely megvalósult volna, melyik az az irányzat, melyről el­ismernék az uralkodó osztály hatalmának végrehajtói, hogy lejárta magát? Régi megbukott kabinetekben foglaltak­ helyet a mostani kormány új miniszterei. Akkor, régen, annak a kormánynak az elveit val­lották. Most, 10—15 év múltán, ennek a kormánynak az elveit vallják, ami nagyon könnyű mesterség, mert hiszen se a régi, se az új kormánynak nem voltak elvei, nem voltak eszméi, nem volt se határo­zott politikai, se határozott gazdasági pro­grammja. Csakis igy eshetik meg, hogy aki 15 év előtt jó volt miniszternek Sza­páry Gyula gróf kabinetjében, az most, 15 év után nagyon jól beválik miniszter­nek Tisaa István gróf kabinetjében. De vegyük sorjában őket s lássuk, kik ők és mit képviselnek. Tisza István gróf. Talán a népszerűtlensége az egyetlen kvalifikácziója, melynek a miniszterelnök­séget köszönheti. Egyetlen alkotása, melyet a magyarországi politikai törté­nelem feljegyzett róla, az, hogy az or­szággyűlési képviselők kalmárkodását el­nevezte „közgazdasági tevékenységnek" Ezt az egy szót és az Ipar és Kereske­delmi bankot ő csinálta. A szó ma is él még, de a bank megbukott, maga alá temetve azokat, kik filléreiken részvénye­ket vásároltak. Ellenezte Széll Kálmán alatt az összeférhetlenségi törvényt, más szóval: fenn akarta tartani a közgazda­sági tevékenységet. A szoczialistákat ha­zátlan izgatóknak mondja, itt tehát nem csinál új szavakat, hanem átveszi azokat a szolgabírák és falusi jegyzők bölcsessé­gének szótárából. Mit is mondhatnánk róla még egyebet? Talán azt, hogy mikor mint a dezignált miniszterelnök belépett a szabadelvű pártba, Mikszáth Ká­mán köny­nyezett Hofey­ miért ? Nyilván siratta az Ipar- és Kereskedelmi bank, meg a petroleum-források részvényeibe fektetett garasait. Hieronymi Károly. A "kilenc­venes években belügyminisz­ter volt. Békés- és Csongrád megyékben ő volt az­­agrár­szoczializmus első üldözője. Kivételes állapotokat teremtett a me­gyékben, felfüggesztvén azt a kevés gyü­lekezési­ és egyesülési jogot is, ami Magyarországon még megmaradt. Hogy miért kellett a belügyi tárczától meg­válnia, ezt épp oly kevéssé tudjuk, mint azt, hogy miért kellett őt most a keres­kedelmi tárczával megkínálni. Tallián Béla. Huszonhárom éves korában már magyar szolgabíró s negyven éves korában már végzett főispán volt. Békés- és Csongrád­megyékbe küldötték őt az agrárszoczializ­mus eltiprására, mert mint főszolgabíró és mint somogymegyei főispán sok jelét adta annak, hogy erős kezű ember. Más ország­ban az erős kezű ember elmegy fát vágni, követ törni, nálunk azonban elmegy fő­ispánnak. Harminczkilencz esztendős volt, mikor halomra lövette a békésmegyei földmiveseket s negyvenéves korában már a szent István-rend kiskeresztjével tüntet­ték ki, ak­árcsak a pinczehelyi csendőröket. Természetes, hogy ennyi kiváló tulajdon­ság mellett megérett a földmivelésügyi miniszterségre. Berzeviczy Albert. Ezelőtt közoktatásügyi államtitkár volt. Most a Eigler-féle gyárban fejt ki köz­gazdasági tevékenységet. Egy alkalommal —­ két esztendő előtt történt — a gyár könyvkötői sztrájkoltak s Berzeviczy úr­hoz küldöttséget menesztettek. Az állam­titkár ur szobájába se eresztette őket, ha­nem az inasával a ház küszöbe elé tétette az egész deputácziót. Üres óráiban mű­történelemmel foglalkozik s nagy előszere­tettel olvasgatta a külföldi műtörténészek munkáit s maga is irogat, miközben azon­ban gyakran megfelejdkezik a magán­tulajdon, már­mint a ivások magántulaj­donának tiszteletéről. Kotlettet és orr­csiptetőt hord, homloka Apollóias és bárha képe kicsi, ő mégis­­ nagyképű. * Ez volna a Tisza-kabinet négy új mi­nisztere. Nem várunk tőlük jót, hiszen egész, multjuk hemzseg a munkásgyűlölet­től. Ám a szemük közé nézünk. Nyugod­tan várjuk a szoczialista üldözések leg­újabb korát. Csak rajta. Minél fékteleneb­ 1903. november 3. bek lesznek az üldözések, annál fokozot­tabb lesz a mi agitácziónk. S hogy a Tisza-kabinet, avagy a szoczializmus fog-e hamarabb elpusztulni, azt örömmel biztuk erre a küzdelemre. Az ambíczió áldozata, Apponyi Albert gróf tagja maradt a szabadelvű pártnak, de a képviselőház elnökségéről lemondott. A párt által el­fogadott katonai programmot nem vallja ugyan a magáénak, sőt — amint ezt ki­jelentette — fentartja cselekvési szabad­ságát arra az időre, amikor az új véderő­tör­vényjavaslatot tárgyalni fogják, de a szabadelvű pártnak mégis tagja marad. Az elnöki emelvényről leszáll, de a párt jól fűtött, kényelemmel berendezett helyi­ségeit el nem hagyja. A mások kielégítet­len ambícziójával indokolja a pártban való maradását a gróf. Mások karrierjé­nek nem akar azzal ártani, hogy el­hagyja a szabadelvű pártot, a miniszteri és államtitkárságok jól trágyázott meleg­ágyát. Ez az önfeláldozás, ez az önmeg­tagadás valóban megható s messze túl­szárnyalja Ábrahám áldozatkészségét, akiről tudvalevő, hogy gyermekét, Izsákot akarta feláldozni az istennek, amint ezt a Gene­zis oly meghatóan meséli. Apponyi önma­gát áldozza fel a gyermekeiért, feláldozza önmagát olyképpen, hogy tagja marad a szabadelvű pártnak. A kést, mint azt ugyan­csak Ábrahám tevé a gyermekénél, ő már a saját nyakára illesztette, de aztán várt egy napig az isteni szózatra, amely arra szólítja, hogy ne vágja át a nyakát. A szózat nem hallatszott az első napon s Apponyi a torkára illesztett késsel várt még egy napig az isteni szózatra. Hogy a szózat a második napon se hallatszott, iszonyú aggodalmak közepette várt egy harmadik napon át az isteni szózatra. Az isten ugyan nem akart szólani hozzá, de hogy az áldozatkész Ábrahám sehogysem meri a nyakát keresztül vágni, megsajnálta a szegényt, s leszólott hozzá: áldozatkész gyermekem, most már meg vagyok győ­ződve róla, hogy átvágnád a nyakadat. Tedd le hát a kést "és maradj bent a szabadelvű pártban, mert neked élned kell, hogy a gyermekeid élhessenek. És Ap­ponyi él. Pedig úgy szeretett volna meg­halni, hogy tőle roppant nagy áldozat az, hogy mégis él. Nem tudunk­­ komolyabb mesét ahoz, amin a nemes gróf a legutóbbi napokban átesett. A mese legalább érthető, de Ap­ponyi érthetetlen volt, ha olyannak vesz­szük, amilyennek látszani akart. De nem volt olyan. A mások ambicziójának elő­térbe tolása nem egyéb, mint az őszinte­ség hiánya, mert a saját s nem a barátai kielégíthetlen ambicziója tartotta őt a sza­badelvű pártban. A saját életéért remegett s nem a barátaiért. Hogy mégis a bará­taira tologatja az eljárás okát, ez csak arra vall, hogy Apponyi nemcsak a poli­tikában, de a barátságban se őszinte. B­arátokat nem szoktak mentségül felhasz­nálni arra, hogy az ember a saját tetteit szépítgesse velük. Mert az igazi h­átság — kötelez. (Budapest, november 2. Az uj kormány: Tisza István hetek­kel ezelőtt nem kapott egyetlen minisz­tert sem, most garmadával kínálkoztak neki. Az uj kabinet már össze van állítva. Tagjai a következők lesznek: Miniszterelnök és belügyminiszter: gróf Tisza István. Pénzügyminiszter: Lu­kács László. Honvédelmi miniszter: Nyiry Sán­dor. Igazságügyminiszter: Plósz Sándor. Kereskedelemügyi miniszter: Hieronymi Károly. Földmivelésügyi miniszter: Tál­lián Béla. Horvát miniszter: Cseh Ervin. A király személye körüli miniszteri állás még nincs betöltve. Egyelőre gróf Tisza végzi az ezzel járó teendőket is. Az új minisztérium valószínűleg szerdán mutatkozik be a Házban.

Next