Népszava, 1909. szeptember (37. évfolyam, 206–231. sz.)

1909-09-01 / 206. szám

1909 szeptember 3. K­ÉPBEAVA A kiadott rendelet követeli, hogy a vallástan az állami iskolák felsőbb osztályaiban ma­gyarul is taníttassék, illetve, hogy a hittan egyes részei magyarul adassanak elő. Ez az a minimum, amit a magyar állam érdeke ok­vetlenül megkövetel. Ettől a követeléstől semmi körülmények között sem tágít. Menekülnek a magyarok. Szombaton délután indult ismét a kivándor­lókkal teljesen megrakott kivándorlókat szállító „Altonia" Cunard-gőzös. A hajón minden hely megtelt. Annyian jelentkeztek, hogy vagy kétszá­zan vissza is maradtak, kiket a legközelebb in­duló hajóval szállítanak ki az újvilágba. A hajón 1708 felnőtt és 353 gyermek III. osztályú utast és 58 II. osztályú utast, tehát összesen 2119 menekülő magyart visz magával Amerikába a koalíciós rendszer legnagyobb örömére. Ez év január elsejétől 18 kivándorló hajó for­dult meg a fiumei kikötőben, mely hajókon a mai napig összesen 27.341 kivándorló lett elszál­lítva csak Fiumén keresztül. E számok is a koa­líció áldásdús működését bizonyítják. Svédországban. — Kibontakozási terv. — Stockholm, augusztus 28. A szurmány a k­irállyal privfatprfvri­o­rt m­i alaut a an­ui­jöi nem vállalja a közvetítést. Ez a mai nap legkisebb szenzációja. A király és a kor­mány félti a tekintélyét, azért nem akar beleavatkozni közvetlenül a munkáltatók és munkások között dúló harcba. Közvetve beleavatkozik, minden lehető módon segíti a munkáltatókat. A két első népszámlálás­sal nem voltak megelégedve a „Svenska Arbetsgivare Förening" tagjai. Ezért a sztrájkolók harmadik megszámlálását új módszerrel, közvetlen a rendiség útján végezték el. A ma nyilvánossá tett ered­mény szerint a harmadik hét végén 26-án nyolc százalékkal csökkent a sztrájkolók száma. Csakhogy ez a jelentés őszintén megmondja, hogy adatait részben a mun­káltató szövetségtől szerezte, a sztrájk kö­vetkeztében elbocsátott alkalmazottakat pe­dig a kerületek többségében nem vették föl a sztrájkolók számába, mivel azok nem sztrájkolók többé, hanem „elbocsátott" mun­kások. Ilyenek az összes villamosvasúti, hentes, pék, kikötői, fuvarozó, lapkézbesítő, bérkocsis és automobil-vezető munkások. Ezeket és­­ a földművelő munkásokat nem számítva, a negyedik hét első napján 255.698 volna a sztrájkolók száma. Nemcsak a polgári sajtó, hanem az egész ország tudja, hogy ez a szám meg sem közelíti a sztrájkolók igazi számát. D­e még ez a 8 százalék csökkenés is sza­porodást jelent, mert a sztrájk nem egé­szen 200.000 szervezett munkással kezdő­dött és ma a hivatalos kimutatás is többet mond. Szóval, a sztrájk a negyedik héten erősebb, hatalmasabb, mint amilyen az első héten volt. Ezért nem konstatálják a pol­gári lapok örömmel a 8 százalék „csökke­nést." Ezért indokolt a munkáltatók mai egyezkedő kísérlete. Adelsward báró, Svédország egyik leg­nagyobb gyárosa, a „Svenska Arbetsgivare Förening" vezető tagja a Social Tidskrift (Társadalmi Folyóirat) tegnapi számában a fegyverszünet és békekötésnek a leg­apróbb részletekig kidolgozott tervét ter­jeszti a küzdő felek elé. A javaslatnak az ad nagy jelentőséget, hogy nem provizó­rikus, hanem az állandó megoldásnak útjait próbálja megállapítani. A tíz pontban összefoglalt javaslat nagyjában elégtételt szolgáltat a munkásságnak, midőn már az első pontban kimondja, hogy a kizárás, vele együtt a sztrájk beszüntetendő. Ez az első föltétele annak, hogy az ország gazdasági életének romjait rekonstrálni lehessen. Indokolásában megbélyegzi a munkáltató­szövetség és a polgári lapok ama törek­vését, hogy ezek az erős munkásszövetke­zetek szé­trobbantására törekedtek. A harc fő oka az, hogy az árszabályok, a kölcsö­nös szerződések formái nem fejlődtek, hanem elmaradtak a munkásszervezetek fejlődésétől. „A kölcsönös árszabály a mai ipari és szervezeti állapot szerint többé nem a munkásnak és a munkáltatónak bizo­nyos elvégzendő munkára vonatkozó szerző­dése, hanem — mondja Adelsward báró — a védelmek, jogok, rendszabályok, fizetési fel­tételek ama alapos, félre nem magyarázható körülírása, amelyek a nagy munkásszerve­zethez tartozó munkás viszonyát ugyancsak a nagy munkáltatószervezetekhez tartozó munkáltatókkal szemben szabályozzák. Tudománytalan és értelmetlen, azonkívül az ország gazdasági életének teljes elpusz­tulására vezet tehát az a taktika, amely lassú éheztetéssel arra akarja kényszeríteni az egyes szakcsoportokat, hogy a központ­tól elszakadjanak. Szomorú győzelemre ve­zethet a legjobb esetben is a mai helyzet­nek ilyen módon való továbbfejlesztése, mert­ egy végtelenbe nyúló gazdasági guerilla­harcnak kezdetét jelenti és egyúttal le is zárja a svéd ipar virágzásának korát. Ipari ország fejlődésének alapfeltétele, hogy a munkáltatók és a munkások külön, egyet­len egységes szervezetben tömörülve meg­állapíthassák az egyes szakmák egész or­szágra vonatkozó árszabályát. 1910 március elsejéig kidolgozhatja az erre kiküldött egyforma számú munkások­ból és munkáltatókból álló bizottság az új általános árszabályokat és ugyanezért év április elsején érvényben is lépne egész Svédországban. •Gyakorlati szempontból fontos, hogy Adelsward báró azokat a mai túlságosan változatos órabér skálákat (15—75 ére között), amelyek a munkások fizetését testi ügyesség és munkahely sze­rint megállapítják, egyszerűsíteni kívánja, mivel sem az egyes munkahelyek drága­sága viszonyai, sem az egyes munkások képességei között nincsen meg az órabér skálának megfelelő óriási különbség. A terv második pontjai szerint a munká­sok visszatérnek régi munkahelyeikre, amennyiben szükség van rájuk. A sztrájk alatt fölfogadott munkások el nem bocsájt­hatók — ezeket a többi munkások társa­dalmilag sem bojkottálhatják. A munkások központi szövetsége kötelezi magát, hogy az egyes szakegyesületekben szavazati jog­gal csak a teljeskörú tagok bírnak, munkabérek április 1-ig ugyanazok maradnak, amelyeket a nagy sztrájk előtt az árszabályok biztosítottak a munkásság­nak. Az iparnak közvetlenül és közvetve ak­kora veszteségei vannak, hogy a győzelmi igényeket le kell szállítani mind a két rész­ről. A munkáltató szövetség vérmes reménységei már az első hét végén meghiúsultak. A munkások pedig, amint mutatják, végkimerülésig küzdenek. Mi haszna lesz az országnak abból, ha mi (Svenska Arbetsgivare Förening) győzünk, vagyis egy hónap múlva a kiéhezett és el­keseredett munkássággal, a sok apró szak­egylettel kell szembe állanunk és nyugta­lanul várunk, hogy melyik szakmában, melyik hónapban tör ki újra a harc. Mert így béke nem lehet. Egyetlen nyereségünk most a béke lehet. Csak a teljes béke biztosíthatja a munkás és a munkáltató jövedelmét". Hivatalosan még csak ma foglalkozik mind a két fél az Adekvard báró javas­latával. Magánszemélyektől is egyre másra érkeznek a békítő javaslatok. Jellemző, hogy a tőkés lapokban ma úgy hirdetik a munkáltatók, hogy meg­szüntetik a kizárást azok számára, akik készek kilépni a szervezetből. Éppen azon a napon jelent meg ez a fölhívás, amikor nyilvánossá lett, hogy a sztrájk alatt a stockholmi régi szakszervezetek 13.479 új tagot nyertek. A tegnapi hornsberghagei sztrájkgyűlé­sen mintegy 35 ezer ember előtt két szó­széken Slöglund egyetemi tanársegéd és Monsson gaflei szerkesztő elvtársak be­széltek a hallgatóság nagy tetszése között.­­ A beszédek előtt és után a munkás­zene­karok és dalárdák mulattatták a sztráj­kolókat. A Göta­lévgarde ezred 10. százada is­mét 16.40 koronát, a vaxholmi gránátos­ezred legénysége és altisztjei 167 koronát küldtek a sztrájkpénztárnak. A skandináv szocialista munkások ame­rikai szövetsége az Egyesült­ Államok min­den ipari városában felolvasásokat, gyűlé­seket és gyűjtéseket rendez a sztrájkpénz­tár javára. A tegnap tartott gyűlések száma 72. A rendőrség már tízével fogdossa el a mun­kásokat, persze hiába, a munkások tudják, hogy a provokálásnak nem szabad föl­ülniök. A lelkesedés és a szolidaritás kitűnő. * Polgári forrásból az alábbi távirat ér­kezett : Stockholm, augusztus 31. A szabadelvű egye­sületek kérvényt intéztek a királyhoz, amelyben arra kérik, hogy használja föl tekintélyét avégből, hogy a munkások és munkáltatók közt a béke helyreálljon. A kérvény szerint a legegyszerűbb megoldás az volna, ha sztrájkolok azokban a kér­désekben, amelyek a sztrájkot előidézték, alávet­ték magukat egy választott bíróság döntésének. Úgy is el lehetne azonban képzelni a megoldást, ha a kormány nevezne ki egy egyeztető bizott­ságot. A kormány erre elvben visszautasító vá­laszt adott. A kormány álláspontja, amelyhez ragaszkodik, tudvalevőleg az, hogy csak az eset­ben járhat közbe, ha azt a harcoló felek közt legalább az egyik kívánja. MŰVÉSZETIIRODALOM. (*) A Nemzeti Szalon nyári tárlata, amelyet úgy a vidékről fölrándulók, mint az orvoskon­gresszus tagjai tömegesen látogatnak, szeptember 8-án zárul. Az a körülmény, hogy a turisták min­den nagyobb metropolisban nyáron is fölkeresik a képzőművészeti tárlatokat, arra indította a Szalon igazgatóságát, hogy — ezidei nyári tárla­tának sikerén fölbuzdulva" — rendszeresítse a nyári tárlatok rendezését. A kiállítás bezárása után a Szalon új vezetősége hozzáfog Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor és a gödöllői mű­vésztelep kiállításának rendezéséhez. A kiállítás alkalmával a termek interieurszerű kiképzéseket nyernek, melyeket a következő kiállítások köve­telményeinek megfelelően esetről-esetre fognak változtatni és díszíteni, mint a nyugati államok nagyobb városaiban. (*) Munkás-előadások Nagy Endre kabaréjá­ban. Az elvtársak örömmel emlékeznek azokra a vasárnap délutáni előadásokra, amiket Nagy Endre, az Andrássy-úti kabaréjában rendezett a szervezett munkások számára. Nagy Endre ezt a figyelmességét átviszi a mostani szín­házi évre is és az elvtársak számára minden va­sárnap délután munkás-előadást fog tartani. Az első munkás-előadást szeptember 5-én, vasárnap délután fél négy órakor tartják az Andrássy­ úti kabaréban. Nagy Endre derék gárdájával eljátssza az elvtársak számára azt a kitűnő programmot, amivel szombaton a kabarét megnyitotta. Egy­koronás és hetven filléres jegyek kaphatók a Népszava-könyvkereskedésben. Az elvtársak meg­becsülik Nagy Endre előzékenységét, mely annál becsesebb a mi számunkra, hogy az összes vasár­nap­i délutáni munkás-előadások teljes jövedelmét Nagy Endre a választási alap javára adomá­nyozza. (*) Nyugat. Megjelent a „Nyugat" című irodalmi folyóirat legújabb száma, a következő nagyon ér­dekes tartalommal: Ignotus : Vers. Bresztovszky Ernő: Az ember: függvény. Kéri Pál: Philippe Desportes: Sonnet spirituel. Hegedűs Gyula: Ta­vaszi komédia (Novella). Ady Endre: Versek. Elek Artúr: Poe Edgár költeményei. V. Babits Mihály: Edgár Poe : Himnusz. — Álomország. Színi Gyula : Révész Béláról. Kosztolányi Dezső : Versek. Laczkó Géza : Szemközt a Nappal (Mese). Nagy Zoltán : Vers. Figyelő : Öreg szavak (Kosztolányi Dezső); Fényes Samu : A bálvány (Karinthy Frigyes); A repülőgép körül (Lengyel Géza); Az „Új színház"­ról (Nagy Endre). — Ara­b korona, kapható a Népszava­ könyvkereskedésében. (*) Mohamed paradicsoma. A Király Színházban erősen folyik a munka, hogy az idei évad első újdonságát előkészítsék. Ez az első újdonság Planquettenek hátrahagyott operettje, a „Moha­med paradicsoma" lesz, amelyet a színház a jövő hét végén fog bemutatni. 3

Next