Népszava, 1917. október (45. évfolyam, 245–270. sz.)

1917-10-13 / 255. szám

áthelyezést bizalmatlansági nyilatkozatnak fogják föl De készek arra, hogy az áthelyezést elfogadják, ha valamennyi ország szakszerve­zeteinek küldötteiből álló kongresszus megin­dokolja és megszavazza az áthelyezés szüksé­gességét A nyilatkozat természetesen nem lett vita tárgya. Tusar Vlastbnil (cseh szeparatista) a cseh küldöttek igen hosszú és teljesen szeparatista szellemű nyilatkozatát olvassa föl a cseh önál­lóság érdekében. A nyilatkozat tiltakozik a konferencia határozata ellen, a­mely egy állam­ban csak egy szakszervezeti központot ismer­i, tehát Ausztriában csak a bécsit A nyilatko­zatnak jegyzőkönyvbe vételét kívánja. — Hueber (osztrák) ellenzi a jegyzőkönyvbe vé­telt illetve ez esetben egy hasonló terjedelmű osztrák válasz megszövegezésére és jegyző­könyveltetésére kiván időt a kongresszustól. — Schneeberger elnök azzal az indítvánnyal in­tézi el a kérdést hogy a nyilatkozat tudomásul­vételének jegyzőkönyvelését kívánja. A konferencia üdvözlő táviratot küld a fran­cia és olasz szaktanácsoknak, amelyek nem a maguk hibájából maradtak el a nemzetközi kongresszusról. A távirat a testvéri üdvözlet mellett főként a francia szakszervezeteknek (az olaszoktól isme­retlen, de sejthető okokból nem jött a meg­hívóra válasz) fejezi ki a konferencia elismeré­sét azért a készségért, amellyel a meghívást fo­gadták és küldötteiket megbízták a megjele­néssel. A konferencia reméli a távirat szerint hogy a francia és olasz küldöttek részt vehet­nek a legközelebbi, valóban nemzetközi konfe­rencián. Legien a konferencia nevében köszönetet mond a svájci szakszervezeti központ fárado­zásaiért a konferencia létrehozása ügyében és főként azért mert valamennyi ország egységes megjelenését próbálták biztosítani. Meg van győződve arról, hogy azok, akik ma nem jelen­tek, illetve nem jelenhettek meg, nem távoli időpontban együtt dolgoznak már a megjelen­tekkel. Schneeberger néhány magántermészetű, gya­korlati értékű tanácsot ad még a küldötteknek és „a viszontlátásra!" búcsúzik a küldöttek él­jenzése közben a konferenciától KI okozta a háborút? * M német fettoHratuZas ftSsiésel a vilfS&hu­bowti keletkez­ésérel A »Norddeutsche Allgemeine Zeitung* újabb közleményben foglalkozik a Világháború kitö­résének mozzanataival. Az angol és francia lapok — írja — makacsul terjesztik azt a hírt, hogy a német kormány 1914-ben a kritikus júliusi napokon elsikkasz­otta azt a Bécsből érkezett táviratot amelynek Londonba való eljuttatása megakadályozhatta volna a háborút. A németek semmiféle távira­tot sem sikkasztottak el, sem vissza nem tar­tottak. Azt az ostoba vádat, hogy a német kor­mány a nagyfontosságú bécsi táviratot nem adta tovább, Vilmos császárnak az amerikai nagykövet előtt 1914 augusztus 10-én tett kije­lentéséből következtetik. Vilmos császár azt mondta Gerardnak, amit július 31-én tudvale­vően György királynak is megtáviratozott, hogy az angol királynak ama javaslatával egy­időben, hogy Ausztria-Magyarország érje be Belgrádnak és egy más szerb területnek zálogul való elfoglalásával, amíg követeléseinek a szerb kormány eleget nem tesz, hogy tehát ezzel a távirattal egy időben Bécsből is érkezett táv­irat, amely azt mondja, hogy a monarchia haj­landó az angol javaslatot elfogadni. Ezt a táv­iratot továbbítottuk Loindonba, éppen úgy, mint az angol király táviratát Bécsbe, Péter­várt ugyanilyen értelemben értesítettük. Ilyen körülmények között föltehettük július 30-án este, hogy a válság elmúlt A „Norddeutsche"­ közli a Bécsbe küldött távirat hiteles szövegét majd a birodalmi kan­cellárnak július 29-én küldött táviratát, ame­lyet a pétervári német nagykövethez intézett s többek közt terv szólt. — Hogy a fenyegető katasztrófát, ha még le­hetséges, elhárítsuk, arra törekedtünk Bécsben, hogy az osztrák-magyar kormány korábbi ki­jelentésének megerősítéséül tegyen újabb for­mális nyilatkozatot Oroszországnak, hogy nem szándékozik Szerbiában területet elfoglalni és hogy katonai intézkedései csak átmeneti meg­szállásra törekszenek, hogy Szerbáit a jövőben helyesebb magatartásra kényszerítsék. Ha Ausztria-Magyarország e nyilatkozatot meg­teszi, akkor Oroszország mindent elért, amit akart, mert Sassonov maga is beismerte, hogy Szerbiának meg kell kapnia a megérdemelt leckét, ha lépésünknek Bécsben eredménye lesz. Elvárjuk tehát hogy Oroszország nem fog há­borús összeütközésbe keveredni Ausztria-Ma­gyarországgal. Beszéljen Excellenciád Sasso­novval haladéktalanul ilyen értelemben. Oroszország válasza erre a német javaslatra az úgynevezett Sassonov-féle formula volt — folytatja a „Nordd. Alig. Ztg." —, amely válto­zatlanul föntartotta Oroszországnak azt a vak­merő követelését hogy m osztrák-magyar­ szerb konfliktusba beleavatkozzék, a katonai intézkedések elhalasztását pedig visszautasí­totta. Buchanan György felelős Oroszország engesztelhetetlen és végzetes magatartásáért amit a francia nagykövet jelentéséből is meg­állapíthatunk. (Francia Sárgakönyv 113-as sz.) Még Greg lord is, aki egyébként semmit sem tett Oroszország háborús elhatározásának tom­pítására, elismerte annak a szükségességét hogy ezt a formulát a német kezdeményezés szellemében megváltoztassák Sassonovnak azonban nem volt kedvére a megegyezés, Orosz­ország igazi válasza a berlini közvetítő javas­latra az általános mozgósítás volt Július 29-én, kijelentete Sassonov Péterváron, hogy Bécs visszautasít minden közvetlen tárgyalást Pé­tervárral. Még mielőtt a Berlinből rögtön meg­indított táviratváltás ezt a nyilvánvaló félreér­tést földeríthette volna, megérkezett július 30-án este Ausztria-Magyarország végleges vá­lasza a német javaslatra. A válasz a legmesz­szebbmenő módon figyelembe veszi a német kí­vánságokat és elfogadható alapot adott az osz­trák-magyar—orosz konfliktus barátságos elin­tézésére. A német birodalmi válság. * M kancelt v ettem. — Zietz elvitSisrsöt tetartözt­­attak. Berlini táviratok azt erősítik, hogy a német többségi pártok, úgy látszik, Michaelis ellen közösen lépnek föl. Erre mutat — e berlini hírek szerint — az is, hogy a szociáldemokrata és a nemzeti liberális párt, valamint a centrum megbízottai együttesen tanácskoztak elfogla­landó álláspontjuk tárgyában; csütörtökön,késő este ismét összegyűltek a pártok képviselői. A tanácskozások, amelyek szigorúan bizalmasak voltak, végső eredményre nem vezettek. Irány­adó politikai körökben határozottan meg van­nak győződve arról, hogy Michaelis már csak rövid ideig maradhat meg állásában és hogy vele együtt fog távozni Capello tengerészeti államtitkár is. Helfferichről egyelőre nem sok szó esik, de fölteszik, hogy Michaelis távozása esetében Helfferich sem habozhatik a lemon­dással. Általában az egész birodalmi kormány újjáalakítását várják. A döntsenek a most Szófiában időző császár visszaérkezése után meg kell történni. Capello ellen azt hozzák föl, hogy a három független szocialista ellen tett nyilatkozatában sokkal tovább ment amint azt a birodalmi kancellár kívánta. A bécsi „Neues Wiener Journal-nak azt jelentik Berlinből, hogy a német többségi pártok elhatározták, hogy pártvezérekből álló kindhetség útján a legközelebbi napokban érte­sítik­ a birodalmi kancellárt, hogy a birodalmi gyűlés többségének bizalmát teljesen elvesz­tette és a lemondást tanácsolják neki. Ezen az értekezleten a nemzeti szabadelvű párt kép­viselői is részt vettek. A végleges állásfoglalást azonban a nemzeti szabadelvű párt még fön­tartotta magának, de a párt vezetőinek nyilat­­kozataiból kétségtelenül kitűnik, hogy a párt jelentékeny része Michaelis helyzetét tarthatat­lannak tartja. Más berlini távirat szerint beavatott politi­kai körök a kancellár utódjának Kühlmann mostani külügyi államtitkárt tekintik, aki a hadicélokról mondott beszédével a parlament nagy többségének szimpátiáját meg tudta sze­rezni magának. Rámutatnak arra, hogy a császár szófiai útjára, amelyen bizonyára fon­tos külpolitikai döntések is fognak történni, nem a kancellárt hanem Kühlmannt vitte magával. . Sokat írnak a berlini lapok a tengerészek és a három független szocialista képviselő ügyé­ről is szabadelvű lapok közlik, hogy a képvise­lők ügyében való vádanyagot már behatóan megvizsgálták és elégtelennek találták a bűn­vádi eljárás megindításához. Amikor a pápa jegyzékére adandó válasz kidolígozására alakult bizottság először ült össze a kancellár elnök­lete alatt a kancellár közölte a flottánál tör­ténteket és részletesen ismertette azt a látoga­tást, amelyet a vádlottak egyike a három kép­viselőnél tett. (A bizottság a birodalmi gyűlés hét pártvezéréből és a szövetségi tanács hét tagjából állt.) Alaposan meghányták-vezették az ügyet az iratokat is átnézték és egyhan­gúan kimondották, hogy a rendelkezésre álló adatok nem elegendők a vádra és a büntető el­járás megindításához. A megbeszélésen a biro­dalmi ügyész is részt vett A birodalmi gyűlés legutóbbi napi vitájá­ban — a cenzúra túlkapásainak tárgyalásakor — fölszólalt Stadthagen is és beszédében töb­bek között azt az eddig ismeretlen tényt kö­zölte, hogy a tengerészek között előfordult lá­zadó kísérlet ügyével kapcsolatban Zietz Lujza elvtársnőt is letartóztatták. A letartóztatásról szóló hírt a Vorwärts föltűnő helyen közli és megállapítja, hogy ez a letartóztatás a kor­mánynak újabb megbocsáthatatlan balfogása. * Rotterdami távirat jelenti, hogy a német flotta egyes hajóin fölfedezett zendülés híre Londonban nagy szenzációt keltett. A „Man­chester Guardian" a zendülésből az alábbi kö­vetkeztetéseket vonja le: a zendülés a stock­ : " rw W W*?- ^ NÉPSZAVA 1917 október 13. holmi értekezlet, vala­mint a pápai békejegy­­sék idejében tört ki; a zendülés beisgazolja, hogy a német kormány és a nép között ellen­tét van. Wilsonnak tehát igaza van, amikor különbséget tett a német kormány és a német nép között; a zendülés az orosz forradalom következménye, amely tehát a legnagyobb te­remtő erőnek bizonyult azok számára, akik demokrata békére és a népek szövetségének megkötésére törekszenek. t­k Vázsonyi utas­ai. A választójogi törvény készül, rövidesen fe­dél alá is kerül és firtatják, pletykálják, innen és onnan a kérdést mi lesz Vázsonyival, visz­szamegy-e az igazságügyminisztériumba, meg­marad-e egyáltalán miniszternek, és a többi rejtély, ahogyan a nem mindig jóindulatú kró­nikázók ezt az ügyet vizsgálgatják. Vázsonyi dolgozik és nem zavarja meg ez a zenebona, mert tudja, hogy az ő szuverén akarata hogy lesz, mint lesz, aminthogy a beavatottak is tudják, hogy úgy az Esterházy-kormány, mint a Wekerle-kormány keretében Vázsonyi maga jelölte meg a maga helyét és ezen nem változ­tathat a lármás fölvonulás sem, amely már Vázsonyi—Grecsák-afférról pletykál, fecseg. A „Vázsonyi—Grecsák-affér" rendezői igen serény természetű emberek, nem vetik meg éppen az alattomos praktikákat sem, mint ahogy íródeákjaikkal olyanokat is iratnak, hogy a birák sértődötten érzik Vá­zsonyi igazságügyminiszteri ténykedéseit ne­vezetesen a nyári birói kinevezéseket amikről tudvalevő, hogy ezzel régi, bántó, keserű restanciákat intézett el a birói kar érde­kében és nem is humortalan ez az intrika­keverés Grecsák érdekében, amikor ugyancsak e birói kinevezések idején Grecsák Vázsonyi államtitkára volt és ezt az ügyet együtt Intéz­ték el Vázsonyi—Grecsák-affér nincs, mert csak az a helyzet van, hogy Vázsonyi elhagyta az igazságügyminisztériumot mert szive szerinti munka volt a választójog korszakos törvényé­nek megalkotása, mert a választójog hívei és elsősorban a választójogi blok rendkívüli súlyt helyeztek arra, hogy Vázsonyi legyen az, aki ezt a reformot megcsinálja. Ezért nem igazság­ügyminiszter most Vázsonyi, aki az ország re­neszánszát építi mostan. Tehát Vázsonyi—Gre­csák-affér nincs, csak settenkedés, ólálkodó kút­mérgező a minisztertan­ács. A kormány tagjai pénteken délelőtt 10 óra­kor Wekerle Sándor elnöklésével miniszter­tanácsra ültek össze. Délben fél 1 órakor meg­szakították a tanácskozást s rövid ebédszünet után ismét folytatták. Két órakor a kormány tagjai testületileg mentek el Justh Gyula te­metésére, ahonnan visszatérve, tovább folytat­ták a miniszteri konferenciát amely az indem­nitással, a költségvetési javaslattal és a kép­viselőház kedden kezdődő ülésezésével kapcso­latos politikai kérdésekkel foglalkozott Amint legutóbbi számunkban jeleztük, We­kerle fölkereste Szász Károlyt a képviselőház elnökét és megbeszélést folytatott vele a Ház munkarendjét illetően. A miniszterelnök mind­járt az első ülésen, kedden, három törvényja­vaslatot terjeszt elő: az indemnitásról, a hor­vát pénzügyi egyezmény meghosszabbításáról és a tisztviselők háborús segítségéről. A hadi­segély fölemelése nem kerül külön törvényja­vaslat alakjában a képviselőház elé, hanem az indemnitás keretében történik erről Intézkedés és így a képviselők már az első napokon, a fel­hatalmazási javaslat vitája során hozzászól­hatnak a hadisegély fölemelésének az ügyéhez. Kilépés a munkanár­­sile­ttesk­abáni­dról, jelentik. A járási munka­párt pénteki értekezletén elhatározta, hogy az országos munkapártból kilép, de megmarad a 67-es alapon. A párt kijelentette, hogy híve az általános választójognak, de egyelőre nem csatlakozik egyik politikai párthoz sem. Az értekezletről táviratban jelentette be a párt az országos és a megyei pártnak az elhatározá­sát Bizalom a kormánynak. ugor­sa vármegye törvényhatóság» csötörtökön tartott őszi rende« közgyűlésén tárgyalta a Wekerle Sándor miniszterelnök kinevezéséről és a kormány megeralaku­lásá­ról szóló leiratot. A közgyűlés egyhangúan elhatározta, hogy a kormányt üdvözli és teljes erejével támogatja. Szepes vármegye törvényhatósági bizottsága őszi rendes közgyűlésén egyhangúan üdvözölték a Wekerle-kormányt.

Next