Népszava, 1917. október (45. évfolyam, 245–270. sz.)

1917-10-13 / 255. szám

1917 ok­t­óber 13. NÉPSZAVA biztosítva legteljesebb bizalmukról és arról, hogy választó­jogi és népjóléti programjának megvalósításában teljes odaadással fogják támogatni. Kisküküllő vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlése kimondotta, hogy az új kormányt örömmel és bizalommal üdvözli és vállalt feladatainak megoldásában támogatja. Turóc vármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 12-én tartotta meg rendes őszi közgyűlését. A közgyűlés első tárgya gróf Révay László bizottsági tagnak bizalmi indítványa volt. A munkapárt részéről dr. Rakovszky Iván országgyűlési képviselő beszélt az indítvány ellen. Ellen­indítványt nyújtott be. A bizalmi indítványt a közgyűlés 63 szavazattal fogadta el, a munkapárt 18 ellenzavazatával szemben. Nagyküküllő vármegye törvényhatósága csütörtökön tartott rendes őszi közgyűlésén tárgyalta a kormány hiva­­talbalépéséről szóló kormányleiratot. A vármegye törvény­hatósági bizottsága egy­hangú­an elhatározta, hogy a kor­mányt sürgönyileg üdvözli. A választójogi biok vasárnapra kitűzött soproni nagygyűlését, amelyre Vázsonyi Vilmos dr. választójogi mi­niszter is megígérte eljövetelét, elhalasztották. Vázsonyi későbbi időre helyezte kilátásba lá­togatását, amikorra elkészül a választójogi ja­vaslattal, amelyről a „Buti. Tud." jelentése szerint Sopronban fog először nyilatkozni. Batthyány Tivadar gróf népjóléti miniszter és Károlyi Mihály gróf is megígérték, hogy a soproni választójogi blok ülésén résztvesznek. Karánsebes választókerületének polgárai vá­lasztójogi blokkot alakítottak. Czecsák mandátumot kap, Dicsőszentmártonból. Jelentik a „Magyar Tudósí­tó"-nak, hogy az Issokutz Győző halálával megüresedett erzsébet­városi mandátumot a kerület választói Grecsák Károly igazságügyminiszternek fogják fölajánlani. Lloyd George válaszolt Kühlmann-nak Elszász-Lotharingiáról. * Kühmann nyilatkozata meghosszab­bítja a háborút* Asquith, a volt angol miniszterelnök után (Béke-cikkünkben ismertetjük. — A szerk.) Lloyd George, a jelenlegi kormányelnök is válaszol Kü­hlmannak. Elszász-Lotharin­giára vonatkozó nyilatkozata Lloyd George szerint kizárja a békét, mert Anglia kitart Franciaország mellett, amíg az vissza nem hódíthatja elvesztett tartományait Egyúttal az antant gazdasági helyzetéről is beszélt és bár nyilatkozata természetesen bizakodó volt, az a kép, amelyet Franciaországról és Olaszországról festett, elég sötét . (London, október 12.) Lloyd George a bizto­sító társaságok képviselőinek egy küldöttsége előtt, akik bizonyos reformok iránt való érdek­lődését igyekezték fölidézni, ezt mondta: Nem képzelek el nyilatkozatot, amely nagyobb mér­tékben alkalmas e borzasztó háború meghosz­szabbítására, mint Kühlmann német államtit­kárnak az a kijelentése, hogy Németország semmiféle körülmény között nem tesz enged­ményt az elszász-lotharingiai kérdésben. Nem lehet kétség aziránt, hogy e nyilatkozat mit jelent. Bármennyi ideig tart is a háború, An­glia szövetségese, Franciaország oldalán har­colni fog mindaddig, amíg annak elnyomott gyermekei fölszabadulnak az idegen járom alól (London, október 12. — Reuter.) Lloyd Ge­orge miniszterelnök különböző mezőgazdasági testületek küldöttsége előtt beszédet mondott amelyben fölszólította a földbérlőket, hogy a legközelebbi hetekben fejtsék ki minden ere­jüket hogy Anglia élelmiszerkészleteit szapo­rítsák. A miniszterelnök így folytatta beszé­dét: Nem azért appellálok önökhöz, mintha va­lamelyes aggodalmaim volnának a tenger­alattjárók miatt. Ez év elején e tekintetben nagy aggodalmaim voltak. Attól féltem, hogy nem leszünk képesek az ellenséget kipuhatolni. Kijelenthetem, hogy a búvárhajóveszedelem gyorsan csökken. N­a figyelemmel kísérjük, hogy mekkora nettó veszteséget szenvedtünk az utóbbi hónapokban, úgy azt látjuk, hogy azok csekélyebbek, mint a legutóbbi tizenkét hónap bármelyik ugyanolyan tartalmú idő­szakában. Aggodalmam onnan származik, hogy a ren­delkezésre álló élelmiszerkészletek a világon megfogyatkoztak. Ennek sok oka van. A fran­cia gabonatermelés tetemesen csekélyebb. Ez a helyzet Olaszországban is. Ha a földmivelés­sel foglalkozó lakosság nagy része a fronton van, úgy a földek megmivelése természetesen szenved ez alatt Franciaországnak és Olasz­országnak tehát a világpiacon nagymennyiségű gabonát kell vásárolni. Ausztráliából­ a nagy távolság miatt pótlást alig szerezhetünk. Ha­jóinkat rövidebb utakra kell fölhasználnunk. Gondoskodnunk kell tehát arról, hogy lehetően ellássuk magunkat élelmiszerekkel. Lloyd Ge­orge dicsérte a földbérlőket és megvédte őket ama vádakkal szemben, hogy fölhajtják árukat. Lloyd George így végezte: Az ellenség­­ nem fog minket kiéheztetni, de ez nem ele­nz . gendő. Arra kell törekednünk, hogy itthon oly mennyiségű élelmiszert termeljünk, hogy ne kelljen mennünk az amerikai piacra és ne ve­gyük el szövetségeseink elől az élelmiszereket Ha szövetségeseink szűkebben vannak, ennek az az oka, hogy a paraszt fegyverrel dolgozik a haza védelmében, nem pedig ekével. Mi nagy nyomás alatt állunk, de az a nyomás, amely a francia mezőgazdaságra nehezedik, még na­gyobb. LEGÚJABB * * * A szovjet megbízottakat küld az antant konferenciájára. (Amsterdam, október 12.) Az Izvestija a mun­kások és katonák tanácsának lapja jelenti, hogy a központi vezetőség megbízottat akar küldeni a szövetségesek párisi konferenciájára. A lap ezt írja: Képviselőnk egyenlő jogú lesz az ideiglenes kormány megbizottaiva. Utasí­tása úgy fog hangzani, hogy a régi szerződések háborús szerződések voltak és hogy most új, a békére irányuló szerződést kívánunk. * * * Az olasz szocialisták választ követel­nek Kithlmann beszédére. (Lugano, október 12.) Az olasz szocialisták nyomban a kamara egybegyűlte után interpel­lációt fognak intézni a kormányhoz Kühlmann német államtitkár ama nyilatkozata tárgyában, hogy Elszász-Lotharingián kívül nincsen aka­dálya a békének. A „Secolo" azt írja, hogy Kühlmann e nyilatkozata kétségtelenül nagy­jelentőségű. Ha nem is őszinte, mégis elegendő arra, hogy az olasz kormányt idevágó elhatá­rozásainak közzétételére kényszerítse. * * * Az osztrák válság ideiglenes meg­oldása. (Bécs, október 12.) A költségvetési bizottság ma a hatodik hadi költségvetési provizóriumot 28 szavazattal 11 ellenében elfogadta. Mellette szavaztak valamennyien az összes pártok né­met polgári tagjai, a lengyelek és bukovinai képviselők. Ebből kitűnik, hogy a lengyel klub és a kormány közt a megegyezés perfekt. A lengyel képviselők fölfogása szerint a lengyel klub továbbra is jóakaratú magatartást fog tanúsítani a kormánnyal szemben. A jövő munkaközösségének zömét a német polgári pártok, a lengyelek és a bukovinai képviselők fogják kitenni. A délszlávok és az ukránok ré­széről a szavazástól sokan voltak távol. Tény az, hogy a kormánynak e csoportokkal folyta­tatott tárgyalásai még nem értek véget Min­denesetre biztosítva van a költségvetési provi­zórium plénumbeli többsége. Délután a német nemzeti szövetség újjáalakításán fáradoztak. E célból bizottságot küldtek ki, amelyben négy taggal a német radikális egyesülés is képvi­selve van. Feltehető, hogy a német nemzeti szövetség nem fog mai alakjában újjászületni. A csoportok lazább kötelékére gondolnak, amelyet egy közös közvetítő szerv képviselne. Nem nagyon fog sikerülni a német radikáli­soknak a keresztény­szociálisokkal való egye­sülésére irányuló terv sem. A k­eresztény­szociálisok hűvös tartózkodást tanúsítanak. A házbeli helyzetre a német nemzeti szövetség válsága nem fog visszahatni. Az elnökséget sem fenyegeti válság. * * * Morgarit internálták. (Basel, október 12.) Morgari olasz képviselőt, a legkiválóbb pacifista vezérek egyikét, Sardi­nia szigetén internálták. * * * Luxburg grófot letartóztatták. (Lugano, október 12.) A „Corriere della Sera" jelenti Londonból. Buenos­ airesi dróttalan táv­irat szerint gróf Luxburgot Argentina belsejé­ben tett utazása alatt letartóztatták. A legelső alkalommal egy Európába induló hajó fedélze­tére viszik. Miután nem sikerült neki engedélyt szerezni arra, hogy egy másik délamerikai ál­lamban telepedhessék le, az antant­ államok megtagadták Berlinbe tervezett utazásához szükséges salvus conductust. Most jelent meg. Ara­­ korona 60 fillér (portó 30 fill.). Kapható a Népszava-könyv­kereskedésben, VII. Erzsébet-körút 35. sz. és az összes szervezeti könyvárusítóknál. ­­s­t Justh Gyula utolsó útja. * Eltemették a népjogost, harcosát. Pénteken délután temették el Justh Gyulát óriási részvét mellett A hivatalos politikai és közéleti férfiakon kívül a népjogok barátainak ezrei és ezrei kísérték utolsó útjára a választó­jognak ezt a becsületes, bátorszavu harcosat Ott voltak a választójog barátai között a leg­első sorban a szociáldemokrata munkásság megbízottai. Munkanapra esett a temetés, a dolgozó tömegek nem hagyhatták félbe rendes napi munkájukat nem jöhettek el. De elküld­ték megbízottaikat hogy adjanak kifejezést őszinte részvétüknek és adják meg a végtisz­tességet az elhunyt harcosnak, aki a becsületes választójogért való küzdelemben hű fegyver­társa volt a munkásságnak. Több száz főre rú­gott a szakszervezetek és pártszervezetek meg­bízottainak száma, de megjelent néhány ezer munkás is, akiknek éppen ráérő idejük volt. Szokatlan jelenség volt hogy egy polgári poli­tikus ravatalánál és sírjánál ott állottak a pro­letárképviselők és egyikük búcsúbeszédet is mondott. Olyan megtiszteltetés ez, amilyenben magyar politikusnak nem volt még része. Oka ennek az, hogy Justh Gyula harcos életével rá­szolgált erre a kitüntető megbecsülésre. A szo­ciáldemokrata munkásság ezúttal újabb tanú­ságot tett arról, hogy meg tudja becsülni azo­kat az embereket akik érette küzdöttek. A re­akció legvadabb tobzódása idején Justh Gyula, magyar nemes létére, a népjogokért küzdők tá­borába állott és férfias bátorsággal, nemes el­szántsággal vette föl a harcot karöltve a mun­kássággal, a népet és népjogokat gyűlölő hata­lommal szemben. Justh Gyula mindhalálig ve­lün­k harcolt a demokráciáért mindvégig hű maradt ahhoz az eszméhez, amelynek egyik ki­váló harcosa volt Ezt becsülte a munkásság Justh Gyulában, ezért érezte szükségét annak, hogy kegyeletének és szeretetének kifejezést adjon.­­ A ravatalnál A munkásság megbízottai délután 2 óra táj­ban gyülekeztek a Conti­ utca 4. szám alatt levő pártház előtt. Negyed három óra volt amikor elvtársaink több száz főnyi tömege zárt sorok­ban elindult a Múzeumban fölállított ravatal­hoz. A menet élén zászló alatt haladt a Máv. „Testvériség" dalárdája és elvtársaink három hatalmas, vérvörös szalagos koszorút vittek. A munkások impozáns küldöttsége a Rákóczi­úton és a Muzeum-köruton át a Muzeum-kertbe vonult ahol már rengeteg ember várakozott. Elvtársaink a Muzeum főbejárata előtt helyez­kedtek el. Három órára egybegyűlt a gyászoló család, nagy számban jelentek meg a miniszte­rek és képviselők. Justh ravatalát rengeteg ko­szorú és virág borította. Három órakor kezdődött meg a gyászszertar­tás. Ezután Hock János józsefvárosi plébános tartott­ költői lendületű gyászbeszédet A füg­getlenségi és 48-as (Károlyi) párt nevében Holló Lajos, a párt alelnöke búcsúzott a halot­tól. Szép szavakban méltatta Justh életét és munkásságát. Holló beszédéből közöljük a kö­vetkezőket: Justh Gyula közéletének utolsó periódusa a népjogok kiküzdésére irányult. Liberális gondolkodás és demokra­tikus irányzat töltötték be az ő egész lényét. Ahol arra tér nyílott, el nem mulasztotta, hogy a liberális és demo­kratikus gondolkodásának érvényt ne szerezzen. De mégis egy gondolat körül koncentrálódott leginkább hatalmas nagy akciója és­­ volt az általános választójog meg­alkotása! Nemcsak nemzetének alkotmányát akarta ezzel megerősíteni és minden jogosulatlan beavatkozástól meg­védelmezni, hanem a nemzet azon fiait, akik jogaiktól meg vannak ma fosztva, az őket méltán megillető jogok­hoz kívánta ezzel juttatni. A nép jogaiért való küzdelem, ez volt az ő harmadik nagy életcélja. Azt akarta, hogy Magyarország megkezdje a demokratikus átalakulás hatal­mas korszakát és a nép széles rétegeire kiterjedve, új kultura, uj jólét, uj fölvirágzás biztosítsa Magyarország szebb és boldogabb jövendőjét. Élete utolsó korszakában még egy vágyakozás uralta Justh Gyulának nemzetéért aggódó lelkét: a béke utáni vágy. Amikor már a bábom vészes felhői fenyegetően közeledtek, lelkében fölmerült az a gondolat, hogy a diplomácia cselszövényei ellenében maguk között a szem­ben álló népek között lehetne talán közeledést keresni, hogy a háború rémét a népek feje felől elűzzék. De már késő volt minden. Reánk szakadt a szerencsétlenség leg­nagyobbika, ami az emberiséget csak érhette. Ennek mielőbb véget vetni. Magyarországot ebből a pusztulásból kivezetni, az volt életének utolsó gondolata. Holló után Petrovics György makói polgár­mester és Hervay csanádmegyei alispán mon­dottak búcsúztatót. Négy óra volt amikor le­hozták a. Muzeumból Justh Gyula koporsóját elhelyezték a gyászkocsin és megindult a hosz­szu, végeláthatatlan gyászmenet Legelői kör 5

Next