Népszava, 1919. január (47. évfolyam, 1–27. sz.)

1919-01-01 / 1. szám

3TLinX. évfolyam. Budapest* 1819 január 1. szerda. 1. szám. AS­EX.0FIZETES ÁRA: 1-.gr évre ........ IS.— nor. j uetrsed évxe 18—• kor. íel 50­­? 1.. SS.— kor. I esry hóra S.— kor. est.' netre 1.50 korocs. sgyes szina ÁRa a« MINTÁN. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PART KÖZPONTI KÖZLÖfÍVE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIAJDÓHIVATAL,­ VXI. , CONTI-UTCA 4. SZ­(Telefon: József 3-81 és József 3-32.) A­­pártválasszemány január 2-án, csütörtökön délu­tán első órakor a nyomdászok helyiségében ülést tart. * & MMKliástissács január 2-án, pénteken este 6 órakor a Új­városháza termében ülést tart! * Az üléseken csakis e testületeknek igazolt tagjai vehetnek részt- A párt­titkárt­ág- A forradalom jövője. Az első forradalmi újév napján leszögez­hetjük: nagyon kevés esztendőnek van olyan történelmi fontossága, mint annak, amelyik most veszi kezdeteit." A keresztény­ség és ezzel együtt a hűbéri társadalom alap­jainak átvétele, a jobbágyfelszabadítás és ezzel kapcsolatosan a kapitalista magántu­lajdon kialakulása versenyezhet csak forra­dalmi jelentőségben azzal az átalakulással, amely most van Magyarországon folyamat­ban. Mert a teljes politikai demokrácia, amelyet a köztársasági államforma behoza­tala jelképez nálunk, nemcsak felszínes, nemcsak politikai változást jelent. A teljes szíb­iasi donaekra­jta nálunk most nagy-­ és mélyreható társadalomgazdasági változások jelzője. A földreform, az­ irtózatos háborús terhekkel együttjáró radikális adópolitika, a nagyüzemek szocializálása, ha még nem is jelentenek teljes szocialista forradalm­at, arra mutatnak, hogy Magyarország hatal­mas társadalmi átalakulás, elvi jelentőségé­ben valóságos szociális forradalom előtt áll. Ki hitte mindezt, amikor a háborús uszí­tás volt hangos az ország területén, amikor a nemzeti gyűlölség szenvedélyét szították, amikor a háború kezdete a politikai és tár­sadalmi elnyomásnak még az elnyomásokhoz szokott Magyarországon is rendkívül foko­zott mértékét hozta magával? Azok a keve­sek, akik a szocialista tudás vértezetével föl­fegyverezve állottak szemben a világháború eseményeivel, előre látták, hogy ez a háború a szocializmus felé rohanó társadalmi fejlő­dés rendkívüli gyorsítója lesz. Jóval a vi­lágháború előtt jósolta meg Engels, hogy a kapitalista világháborúból irtózatos társa­dalmi pusztulás és ebből a, társadalmi pusz­tulásból forradalmak tüzén át szocialista, társadalom támad. A világháború nyomába lép a forradalom. Egyelőre még nem világforradalom, de aligha csalódunk, ha azt állítjuk, hogy a forradalom nem fog megállni azoknak az országoknak a határánál, amely országok­ban először ütötte föl fejét. Kitört a forra­dalom elsősorban ott, ahol a politikai, a ka­tonai elnyomás a legnagyobb fokú volt és ahol ezt a nagyfokú katonai elnyomást alap­jában rendítette meg a katonai vereség. A forradalom az abszolutizmusnak és­ a vere­ségnek a gyermeke. De nemcsak a legyőzöt­teket fenyegeti a réme, hanem jaj a győző­nek is. A gondolatok vámmentesek és lövész­árkokon, vámhatárokon át hatolnak majd a társadalmi forradalom eszméi. Ugyanaz a háború, amelyik megterem­tette a társadalmi forradalmat, hívta életre azokat az erőket is, amelyek a forradalom sikerét, a forradalom eredményességét ve­szélyeztetik. Rövidlátóak, jó erkölcsöket prédikálok megdöbbennek és szemüket for­gatják annak a fegyelmezetlenségnek, annak a fölbomlott rendnek a látásán, amely saj­nos, lépten-nyomon föl-föl üti fejét. Az em­berek kevésbé hallgatnak ma régi és új te­kintélyek szavára, mint bármikor. A társa­dalmi presztízsnek, a fegyelemnek az ereje sohasem csökkent oly mértékben, mint nap­jainkban. A mi meggyőződésünk: csodálatos, ho­ssy csak ilyen mértékben. Öt évig nem tet­tek az emberek mást, mint gyilkolták egy­mást. Öt évig dühöngött szabadon a vadállat az emberben. Évek hosszú során át hozzá­szokott az emberi szem az öldöklésnek, a vérnek a látásához, az orr a vér szagához, a fül­sebesültek és haldoklók hörgéséhez. Nem gondolják azok az urak, akik tapsol­tak „hős" fiaink „vitéz tetteihez", akik uj­jongtak akkor, ha valahol az ellenség hulla­hegyei meredtek az égnek, nem gondolják ezek az urak, hogy a katona, aki megszokta az emberi élet semmibevevését­, az emberi érték­­ekéet,dlé$&, a' 5'Sft ., 'erkölcs­­­ humanizmus hivságát, hogy az­ a katona az erkölcsi nihilizmusnak ezeket az elveit ma­gával viszi a polgári életbe? Az a fölbomlás, az a zavar, amelyik társadalmi életünkben észlelhető, a világháborúnak a vétke. S a felelősség ezért azoknak a fejére száll, akik ezt a rettenetes vérfürdőt előidézték. Mindez természetesen nem jelenti, hogy a háború okozta erkölcsi elvadltást nyugod­tan kell tűrnünk. Mindez nem jelenti, hogy az anarchiával szemben nem kell erőteljes küzdelmet folytatnunk. Reméljük, hogy megszabadultunk a militarizmus őrületétől és nem akarunk új elnyomást látni. A mili­tarizmus a fegyver .­.uralmát jelenti a politi­kában. A „militarizmus" szó értelme, hogy a hadsereg vezetőitől függ az ország politiká­jának sorsa. Mi nem engedjük meg sem azt, hogy­­ 260 feudális tiszt, sem azt, hogy 260 bolseviki katona uralkodjék fegyverei erejé­vel Magyarország politikai életében. Mi nem azért ráztuk le a feudális katonák ural­mát, hogy helyükbe a bolseviki katonák je­lentéktelen csoportjának a rémuralma lép­jen. Ez a jelentéktelen, fölfújt katonai zen­dülés bizonyítéka, hogy a rendzavarás ele­meinél hasonlíthatatlanul erősebbek a ma­gyar hadseregben a demokratikus rend erői és hogy a Katonatanács és a bizalmi férfi­rendszernek a konzervatívoktól annyira becsmérelt intézményei az első tűz­próbánál szépen­ megállták helyüket. Erő­sen résen kell lennünk azonban, hogy az ilyenfajta éretten kísérletek ne ismétlődhes­senek meg a forradalmi Magyarországon. De nemcsak katonai puccsokban nyilvánul meg az a társadalmi dezorganizáció, amely a háború egyenes leszármazottja. Megnyil­vánul abban is, hogy az emberek egy részé­ben a belátáson úrrá lesz a szenvedély. Az a szenvedély, amelyik tekintet nélkül az or­szág külpolitikai helyzetére, tekintet nélkül a tömegek előkészültségére, tekintet nélkül gazdaságunk erőire, hirtelen akarja megvaló­sítani, gyorsan akarja elővarázsolni azt a szocialista társadalmat, amely a tömegek minden kívánságát kielégíti. A szocialista társadalom nem pattan ki készen a háborús társadalmi rendből, úgy mint- a görög hit rege szerint — Pallas Athéné Zeus fejéből-A szocialista társadalom nem lehet a szen­vedély hirtelen kitörésének eredménye, ha­nem csak az összes társadalmi és gazdasági erők figyelembe vételén nyugvó, a tömegek erőfeszítése által kísért tudományos meg­fontolásnak lehet a gyümölcse. Féltenünk kell a mindannyiunk által hőn óhajtott szo­cialista társadalmat a koraérett forradal­maktól, az­ elhamarkodott puccsoktól, a tudo­mányos belátástól nem korlátozott szenve­dély vad kitöréseitől. A forradalom vívmányait nem csupán a kommunista állam egy-két óra alatt való megteremtésére irányuló íjjehó szenvedély veszélyezteti. Éppen úgy veszélyezteti a sovi­niszta szenvedély mohósága. A­ budapesti puccs és az aradi vérengzés példái annak, minek nem szabad a forradalmi átalakulás ádása!:v:a" t&'tehniá Hiemapf dühkitörése! :•"A bolseviki államcsínyek egyaránt káros ter­mékei annak a lelki állapotnak, amelyet a tö­megekben a hosszú háború idézett elő. A for­­radalmi célkitűzésnek, a társadalmi belátás­nak úrrá kell lenni a vak ösztönök fölött. A magyar forradalom vesztett háborúk örökébe lépett. Át kellett vennie egy olyan ország kormányzását, amelyet ötéves háború uzso­rázott ki, amelynek erőit, vérét kiszívta a militarizmus, az abszolutizmus háborújának a vampírja, amelyet körülvesznek a győztes ellenségek falánk seregei. Mindegyik minél nagyobb részt akar kihasítani az elgyöngült és vérét vesztett, legyőzött ellenség testéből. Ha ennek az országnak a lakossága, elsősor­ban öntudatoa,­­dolgozó népe nem látja át egész világosan, hogy a jelen óriási bajaiért nem az a kormány felelős, amelyik befejezte, hanem az, amelyik elkezdette lefolytatta és elvesztette ezt a háborút, ha a dolgozó töm­e­gek nem látják át, hogy a múltak bűnein csak a jelen és jövő rendkívil­ésivős mun­kája segít, akkor a forradalom veszve van. Nehéz beteget kigyógyítani- Augias istállóját kisöpörni nem könnyű föladat. Ez a forrada­lom nem egyszerű, kellemes vállalkozás. Ez a forradalom nem a szavaknak, hanem a munkának a forradalma. Viszont, a leg­­erőteljesebb testi és szellemi munk­a megin­dul, ha az ország népességének tulnyomó r­é­szét kitevő testi és szellemi munkátátok meg­kezdik a háború által Szétdúlt Magyaror­szág újjáépítését a legnehezebb időkben, ak­kor, amikor az országot megszálló csapatok hada és a legkínzóbb széniiség fetszegeti: ha fegyelmezettségükkel és összetartásukkal, az egész állami rend újjáalkotásával a merész, átgondolt, nagyszabású szociális alkotások sorával lepik meg az ország nmt­éseit és a világot, akkor nem kell kéhégbeezn­i a forra­dalom jövőjén. A forradalmat a romboló háború- idézte elő. Zrapinik mai száma 10 oldal

Next