Népszava, 1919. január (47. évfolyam, 1–27. sz.)

1919-01-01 / 1. szám

2 éie csak a teremtő munka tarthatja meg. A teremtő munka mutathatja meg az ország lakosainak és mindennemű ellenségünknek, hogy Magyarország dolgozó n£pe nem azonos Magyarországnak ama henye uralkodó osztályával, amely vak politikájával ezt az orságot romlásba döntötte. Ha testi munkával és a szellemi alkotások komoly sorával állunk ki a porondra, ha testi és szellemi erőnket megfeszítjük a végsőkig, akkor nincs a pokolnak az a hatalmassága, amely megKskotstályozná, hogy a háború iszonyatosságából ne varázsoljuk elő a termékeny békét, aszocialista társadalmi berendezésen nyugvó igazi békét az országnak agyonzaklatott, meggyötört népe számára. Az arányos választói rendszer tervezete. Szombat délután közöltette a kormány a nemzetgyűlés választásáról szóló törvényjavaslat előadóitervezetét Az előadó a „Világ" ismertetése szerint kifejezést adott annak, hogy ha különböző helyekről kifogásokat is emeltek a tervezet ellen, „abban egyetért a közvélemény, hogy ez at tervezet megfelel az igazságos parlamentarizmus elveinek és biztosítja a pártarányoknak megfelelő legigazságosabb képviseletet. Igy a tervezet tehát, ha törvény lesz, meg fogja akadályozni olyan események megismétlődését, mint az, ami például az 1910. évi választásokon történt, amikor a nagy többségben bejutott munkapárt kevesebb szavazatot kapott, mint az ellenzék." Minthogy lehetséges, hogy azok, akik az előadói tervezet alapjául szolgáló „ELondt"rendszert nem ismerik, magukat valóban ily reményekben ringatják, tehát nem lesz fölösleges őket azzal a rendszerrel megismertetni, hogy későbbi csalódásoktól megóvassanak. Amidőn l£ö9-ben a belga klerikális kormány a közvélemény nyomásának engedve kénytelen volt valamelyes arányos választói rendszert vezetnie, nem akarta elfogadni az akkor használatban levő rendszerek egyikét sem, mert attól tartott, hogy azok uralmát veszélyeztessék. Miután akkor Belgiumban a klerikális párt volt a legnaagyobb párt, i svájci arányos rendszer pedig inkább a kisebb pártoknak volt, kedvező, e rendszert tehát elvetette és a Hondt-rendszert fogadta el, amelyet Hondt, aki szintén a klerikálisok közé tartozott, oly módon szerkesztett, hogy az a legerősebb pártokra nézve legyen kedvező a kis pártok rovására. A belga parlament 1809 december 30-án szavazta meg az e rendszeren alapuló választási törvényjavaslatot. A belga kormány nem csalódott, e rendszerten, az 1900-ban végrehajtott választások, amelyek már a Hondt-rendszerben hajtottak végre, a 994338 szavazattal rendelkező klerikális pártnak 80 mandátumot juttattak, ami összesen 1.020.591 szavazattal rendelkező többi pártoknak pedig együtt csak mandátumot, tehát már legelső alkalmazásánál a Hondt-rendszer a szavazók kisebbségének adta a parlament többségét, éppen úgy, mint a mi választásunk 1910-ben. Az 1900. évi belga választás kimutatta azt is, hogy a Frendt-rendszer mily kevéssé arányos, ugyanis míg e választásnál az egyik pártnak 60.496 szavazat után 1 mandátum jutott, addig a klerikálisok 994.333 szavazat után 16 mandátumot kaptak, holott az előbbi párt arányában legföljebb 17 jutott volna reájuk. A választási osztószám, amely a Hondtrendszerben utólag adódik ki, 1900-ban kerületenként rendkívül különböző volt, így például míg a klerikálisok Termonde kerületben 24.532 szavazat ellenében 3 mandátumot kaptak, Hasseltben 22.595 ellenében szintén hármat, addig a szocialisták Namurban 25.272 szavazat ellenében csak egy mandátumot kaptak. A Hondt-rendszer által elért eredmények aránytalansága már a szombati értekezleten fölemlített példából is kitűnik. A G párt 8000 szavazat után kap egy mandátumot, az A párt 25.000 után hatot, holott az előbbi arányában csak három járna neki. A többségi szavazó rendszernél előfordulhatott, hogy ha valamely pártnak eggyel több szavazata volt, a szavazatok felénél, megkapta az összes mandátumokat, az „arányom" Hondt-rendszer még ennél is igazságtalanabb tud lenni: a kisebbségnek tudja juttatni az öteözes mandátumokat, amint azt a következő példa mutatja. Be valamely kerületbe,n 60.000 szavazat adatott le, még perig a következő pártokra, és ha e kerületben né-gy képviselő választandó meg, akkor a Hondt-rendszer mind a négy mandátumot az A pártnak adjon 28.000 szavazat után, a többi pártoknak, amelyek öszsözesen 32.000 szavazat fölött rendelkeznek, egyet sem. Ha azonban az öt kisebb párt szövetkezve közös lajstromra szavaztatott volna, akkor a rendszer a szövetségnek három mandátumot, az A pártnak csak egyet adott alicium példából láthatjuk, hogy érrendszerben a választás eredményét a pártok koalíciója befolyásolja, ami egyáltalában nem kívánatos, az ily paktumok mindig többékevésbé erkölcstelenek Fölemlítendő még, hogy a Hondt-rendszer, miután alkalmazása előtt meg kell állnidítani, hogy minden kerületre hány mandátum jut, népszámlálást tesz B Kökségessó, ami jelenleg nehézségekbe ütközik és sok időt venne igénybe. A választás eredménye azonban még akkor is függni fog a kerület-feosztástól. Az előzőket összegezve látjuk, hogy a Hondt-rendszer, amely bizonyos pártcélok szolgálatára készült, mint teljesen tökéletlen és igazságtalan rend.c.:ez, elvetendő, annál is inkább, mert a fölsorolt hibákat és nehézségeket a Népszava hasábjain (december 25) ismertetett rendszer teljesen kikerüli, tökéletesen arányos képviseletet ad, mindig a szavazók több részének juttatja a pártaliment többségét, két párt koalícióját hatástalnná teszi valamely harmadik párt választási eredményeire és végre minden kerületbeosztás mellett helyes eredményt ad, úgy, hogy előzetes népszámlálást nem igényel E rendszer számításai jóval egyszerűbbek a Hondt-rendszernél, úgy, hogy az eredményeket bárki sokkal könnyebben ellenőrizheti. J. K. Száraz«iandátum A port 25.000 6 B „ 12.000 2 V „ 8.000 1 D ., 6.000 1 A 53.000 B 6.900 C 6.600 D 6.400 1: 6.100 F 6.000 i—Ml—rBWmM \mutra-\tmu*tmmm*t>mi*xmimmt.mij*í»mimf*í Hit, remény, szeretet — és teljes dominofáték. j ,iAz országos földmivelő néptanácsok köz-ponti vezetősége." Úgy-e szép, hangzatos cégér? És tudják-e önök, ki az, aki meghúzódik mögötte? Senki más, mint az önök régi ismerőse, a 48-as szociáldemokrata párt fő- és alvezére, szerkesztője, lapkiadója, boltosa és kizárólagos cégtulajdonosa: Mezősi Vilmos v. országgyűlési képviselő, politikai főhandlé. Ez az élelmes férfiú most „az országos földmivelő néptan 1919 január . nács központi vezetősége" — tán törvényszékileg is bejegyzett — cég alatt folytatja régi üzletét, a legszemtelenebb népcsalást. Új cégére alatt az országot körlevéllel árasztotta el, amelyben „az országos földmívelő néptanácsok vezetőségéhez" szól, üdvözletét küldi a „testvéreknek" és tudomásukra adja, hogy Magyarországon több, mint ezer községben megalakult a „földmivelő néptanács", vagyis az ő központi boltjának fióküzlete. Egyben közli velük, hogy „a földmivelő néptanács minden egyes tagjára kötelező aSzabad Szó" előfizetése és járatása", mert, ez a lap „a kormánnyal szemben a földmivelő nép akaratának tolmácsa". A nevezett lap és a föntebb már említett központi vezetőség azt b írja, hogy „mielőbb testté váljon az ige és a kormány mulasztás nélkül kezdje meg a hitbizományok, egyházi földek, 500 holdon fölüli nagybirtokok állami kisajátítására kezdje meg a munkásnép és kisgazdák közt való igazságos szétosztását- A földmívelő néptanácsok föladata őrködni a kormány törvényének becsületes, igazságos ellenőrzése felől... Azonban kötelező minden egyes néptanácsbeli tagnak a „Szabad Szó" járatása. A központi vezetőség néptanácsbeli tagnak csak azt ismeri el, aki eme kötelezettségének eleget tesz." Amint látható, Mezőfi úr gyalázatos szédelgést követ el. A nép között fogalomzavart támaszt, hogy a zavarosban megfoghassa az ő halacskáit. Egyszer úgy szerepel, mint 46-as szociáldemokrata párt és a szociáldemokrácia becsületes nevével ejti tévedésbe, csalja meg a tudatlan falusi népet. Most meg, mint „az országos földmivelő néptanács központi vezetősége" szerepel és azt a hitet iparkodik kelteni, hogy az ő „néptanácsai" fogják keresztülvinni vagy legalább is ellenőrizni a földosztást és hogy ő fogja kiottetni a végrehajtérát annak a földreformnak, amely a szociáldemokrácia áldozatok harcainak a gyümölcse és amelyet a Mezőfi úr boltja még annyival sem vitt előbbre, mint a Gazdaszövetség című reakciós, népellenes társaság. Mezőfi úr, visszaélve a nép tudatlanságával, az ő magánüzletét iparkodik kiterjeszteni és fölvirágoztatni egészen becstelen eszközökkel. Ilyen módon Háncsot akar vetni a nép becsüleki, iiodáldemokrata alapon való szervezésinek, perdigsi földrefmm katasztrófa nélkül való keresztülvitelének és a szervezkedés legfőbb föltétele. Hogy nemcsak becstelen, de nevetséges eszközökkel is dolgozik, annak bizonyítására elég. Hin ideiktatjuk, mit igér a jámbor, félrevezetett, embereknek, akik betévednek a boltjába. — Azt mondja: „Minden egyés néptanácsbeli tag nemcsak a „Szabad Szó"-t, hanem a könyvnaptárt, a fali napi Ama ,JH, Remény, Szeretet" című díszképet és a teljes dominójátékot is meg fogja kapni." (A diszillépot és a dominójátékot nagy, kövér betűkkel ígéri, tehát ezek a legfontosabbak!) Ilyen a Mezőfi úr politikai boltja A hajdani füzetes regények terjesztőinek csakos és nevetséges parasztfogó trükkjét, alkalmazza. Ha sikerül neki ilyen eszközökkel parasztokat fogni, ez a régi rendszer bűne, amely szomorú tudatlanságban hagyta a népet. Ez a nagyon alacsony rendű országos handlé retteg attól, hogy a nép, ha fölvilágositják, otthagyja az ő piszkos kis boltját öklömnyi betűkkel inti hát híveit. ..Övesodjátok a községbe betömködő idegen jött faent izgatóktól. Ne fügyjetek azoknak, a román néptanácsba akarják a népet csábítani. Azoknak az útja titkos, essük furfangos, szándékuk hamis". De éppen ezért elvtársainknak országszerte alig lehet fontsabb kötelességük, mint a földmivelő nép felvilágosítása. Ki kell menni minden könsöhbe és megtanítani a népet arra, hogy a Gazdaszö-