Népszava, 1919. november (47. évfolyam, 217–242. sz.)

1919-11-08 / 223. szám

IXXIVIL évfolyam, 223. szám Budapest, 1919 november 8. szombat AZ ELŐFIZETÉS ÁEAj egy évre .......... 160 kor. fél évre 80 kor. negyed évre .­­ - . 42 kor. egy ilóra ........ 10 kor. EGYES SZÁM ÁEA 59 FILLÉR A MaGYAROmSZági SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KöZPOffTI KÖZLÖfiYE, TeíÉZMi*aí: M» Ceftm. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4 SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-39) KIADÓHIVATAL: Vili, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Spre compleetarea avizului dat, se face cu­noscut, ca in total vor sosi din Romania 75 sistema ce se vor di­tribui sub controlul Ministerului de Min­an­te ungar prii Federaţie ul fi­rurier minerale. Preţul de­ desfacere fixat este de 7.40 koroane benzina grea si 8.20 boroane benzina usoara, preturi calculate dupa preturile Ministerului de industrie roman, care sunt 1 leu 50 si 1 leu 70 franco Campina la­ care s-a adagoat spesele de transport, mani­pula­tie si distribut­ie. Fabricele, care doresc a trata chestiunea in legatm­a cu colaborarea industriei din Ro­­mania, se pot adresa delegatului Ministerului de industriei Hotel Astoria." A­ már­­adott hirdetélétag kiegészítésével kvább­re tétetik, hogy Romániából összesn 75 ciszterna benzin fog Budapestre érkezni, ame­lyet a magyar pénzügyminisztérium fog kiosz­tani az Á­sványolaj­központ útján. A könnyű benzin ára 8.26 korona, a nehéz benzin ára 7.40 korona. Ez az ár a román ipari miniszté­rium által megállapított árak alapján van ki­számítva, amely­­eiben 1.50 és 1.70 árnak felel meg, franco Campina állomás, ehhez hozzá lesz számí­tevd­ a szállítási, kezelési és szétosztási költség. Azok a gyárak, amelyek a román ipari kö­rökkel érin«keziksbe lépni óhajtanak, fordulja­nak a román ipari minisztérium megbízottjá­hoz (Budapest, Astoria-szálló). ­ ­tárgyaljon. A Friedried úr elnöklete alatt álló kormány azonban nem felel meg a szövetségesek feltételeinek, mert a külön­böző politikai pártok nincsenek benne kép­viselve. Ha Friedrieb úr nem akar vagy nem tud ilyen szellemű országos kormányt alakítani, úgy a magyar nép vegye tudo-­ másul, hogy a szövetségesek csak olyan kormányt ismernek el, amely a kívánt fel­tételek szerint fog megalakulni..." Mit szól most már ezekhez Friedrich úr és derék társasága? Tudomásul veszi-e ezek után, hogy őt mindenki — és elsősorban az a tényező, akinek szava ma mégis csak dön­tőbb jelentőségű, mint a lánchídi csata, hőséé — a rend, a munka és a béke akadályá­nak tartja Magyarországon?! „A magyar nép vegye tudomásul...", ezt mondja a francia hivatalos­­ jelentés. Hát a magyar nép ezt már régen tudta, a magyar munkások pártja­ pedig első perctől hangoz­tatta, hogy igenis, ide olyan kormány kell, amely valóban biztosítékot, nyújt abban az irányban, hogy politikai becsületességgel, komoly elhatározással és­ hozzáértéssel tud és akar az ország mai kétségbeejtő helyzete- Ez­­seit megérti Friedrich úr?! Hogy a miniszteri székekhez odatapadt és a helyükhöz görcsösen ragaszkodó urak onnan előbb-utóbb mégis csak eltakarítód­nak, abban, nem lehetett kételkedni. Most azonban már az események egymásutánja olyan tréfát űz ezekkel a nehéz fölfogású urakkal, hogy szinte mulatságossá kezd a dolog válla. Az­onnal itt lévő képviselője értésére adta már Friedrich „kormányel­nök" úrnak, hogy az ország érdeke szerint neki sürgősen el kellene a helyéről kotród­nia. Persze, lévén Clerk úz európai ember, ezért nem „magyarosan" beszélt a kitűnő miniszterelnökkel, hanem udvarias európai nyelven. Csakhogy, úgy látszik, ez a baj, mert az európai hangot Friedrich úr nem érti meg. Az egész ország megértette már és őszinte megkönnyebbüléssel vette tudomá­sul, hogy végre megszabadul ettől az or­szágrontó társaságtól. Azonban alig hogy az általános föllélegzés megtörtént, megjelent Friedrich­ék rejtelmes célzatú és­­ugyanolyan l­fragu közlése a „Magyar Távirati Iroda" útján, amelyben tudomására adják az ámuló országnak, hogy —­ szerintük — Horthy, a hadseregfővezér nem azt mondotta, amit aláírt és hogy nekik különben is minden mindegy, tőlük az egész ország a feje tete­jére állhat, ők­­ jól érzik magukat és eszük ágában sincs elmenni. Ámde mit tesz a sors? Ugyanabban az órában, amelyben kiváló írásművüket — a távirati iroda közleményét — világgá bo­csátják, köztudomásúvá vált Budapesten, hogy az október 24-iki francia lapok az alábbi hivatalos jelentést közlik: „A legfőbb tanács megvizsgálta a ma­gyarországi helyzetet és megállapította, hogy Budapesten olyan magyar kormány­nak kell alakulnia, amely képes arra, hogy a rendet fentartsa, hogy a törvén­ytisztelet­nek érvényt szerezzen, hogy biztosítsa a választások szabadságát és hegy a békéről SuffieatiteSasassus P "8 P 1 III,*) Tehát változatlanul föntartjuk elvi állás­pontunkat: szocializálni kell a lakásügyet. A jelen pillanatban azonban ezzel a követe­léssel szemben áll némelyeknek az a súlyos aggodalma, hogy az ország új politikai és gazdasági alakulása következtében Budapest (mert hiszen ennek a kérdésnek a megoldásá­nál legfőképen Budapestről van szó) elveszít­heti mostani nagyvárosi pozícióját, elveszít­heti lakosságának nagy részét és akkor a mai lakáshiány a másik szélsőségbe csap át: a lakások tízezrei fognak s­ncsen állani, úgy hogy ha nem lennének a bérházak szociali­zálva, automatikusan esnének "a lakásbérek. Ha ez az eset bekövetkezik, akkor mit értünk el a szocializálással"? Azt, hogy a főváros, mint a laká­sm­onopólium tulajdonosa, kény­telen lenne nemcsak fnntartani a mostani lakásbéreket, hanem, mivel a sok ezer lakás üresen maradása révén támadó veszteséget is be kellene hozni, a valóban kiadott lakások bérét még emelni is, máskülönben nem bírná a volt háztulajdonosoknak adott kártalaní­tási papírok kamatait és törlesztési összegeit előteremteni. A szocializálásból tehát a lakosság óriási többségének kára lenne, ellen­ben nagy haszna lenne belőle a házbérlőké­nek, amely ilyen módon megmenekülne a Budapest esetleges lecsúszása következtében reája váró veszteségektől. A mai viszonyok közt — noha­ a Budapest jövőjére vonatkozó pesszimizmust alaptalan­nak tartjuk — ezen az aggodalmon mi sem tehetjük túl magunkat. Ma tehát a lakásügy abszolút szocializálását nem tartjuk keresz­tül­vihetőnek. Ellenben igenis keresztül lehet és kell vinni a részleges szocializálásnak olyan módját, amely biztosítja a szocializá­lástól várható összes előnyöket és kizárja a város anyagi kockázatát. Ez a módszer pedig abban áll, h­ogy a mai bérházak maradjanak magántulajdonban, de a lakásbérek föleme­lése­ a város joga legyen a saját pénztára ja­vára, új bérházakat pedig ezentúl csak a rá­. *) Az T. és TI. cikk lapunk november 4. és 6. számában jelent meg.­ben munkához fogni. 1 A magyar nép az első pillanatban, amikor ez a rontó-bontó társa­ság az ország színe előtt megjelent, tisztában volt azzal és meg is mondotta, hogy ezekből hiányzik a hivatottság és hiányzik a becsü­letesség. Ezek nem az ország javát akarják és legjobb esetben is csak egy kicsiny töredék önző és vakmerő kalandorkísérletezésének szóvivői és végrehajtói. De hogy olyan komoly és döntő tényező, mi­nt amilyen most Páris és a legfőbb tanács,­­ ezt a klikket nem ismerik el, mert Paris­ban egész Magyarországgal alkarjá­k a meg­egyezést és a békét, ezt most ime hivatalosan és most már különböző írtakon is megüzenték Friedrichéknek. Most kikapták az írást fran­cia nyelven is, németül is, magyarosan is. Ha ezzel se éri be Friedrich úr, ha —­ amint mondja — „messzemenő elhatározásokra ju­tott a kormány", akkor ezalatt valószínűen azt kell érted­, hogy mint Petőfi őrültje: ... „ostort fog fonni a napsugartabból és meg fogja vele korbácsolni az egész világot". Bizony az őrültek ilyenek. De akkor leg­alább a világ­ is tudni fogja, hogy Fried­richék hová valók,­ról építhessen és azokat maga­­ kezelje. Ha a pesszimistáknak ad igazat a jövő, akkor nem kell építeni és nem épít a magánvállal­kozás sem. Ha azonban Budapest mostani népessége megmarad, sőt növekedik, a­kkor építsen a város, a legmesszebbmenő módon kielégítve a lakásügyhöz fűződő nagy szociá­lis érdekeket és kihasználva a gazdaságos termelés­­ minden lehetőségét. Csakhogy ez az építkezés — legalább­­is az első években — drága lesz. Az új lakásokat tehá­t nem lehet a mai árakon adni, a legkedvezőbb esetben is ötven-hatvan százalékkal (néme­lyek szerint még többel­­is) magasabbra kel­lene azoknak a bérét szabni a mostani laká­sokénál. Szocializálás nélkül mi lenni© eb­ből? Elsősorban­­­s, ha a felmondási és a lak­béremelési tilalmat föntartanák, a lakóknak két osztálya támadna: az egyik, amelyik a mali bérházakban aránylag olcsóm lakna; és a másik, amelyik az új városi bérházakban ötven-száz százalékkal drágábban lakna. Tűr­hetetlen igazságtalanság! Ha pedig szabaddá válik a lakások fölmondás­a, akkor bekövet­kezik az egész vonalon a fölmondás meg a lakásbérek emelése, ha pedig a lakásbéremeí­­tés tovább is tilalom alatt maradna, a ház­tulajdonosok az új bérleti szerződések meg­kötésénél rejtett címeken és rejtett utakon szednék be a kívánt többletet. Ezzel szemben azonban nem nehéz a véde­kezés. A város megengedi a régi lakások bé­rének bizonyos­ mértékű fölemelését, illetőleg azokat maga emeli föl, de nem a bérháztőke javára — amely erre semmiképen sem szol­gált rá — hanem a maga javára, vagyis a köz javára, úgy hogy a mai házbérek és a megállapítandó új házbérek között való kü­lönbözetet a város kapja. (A mai házbérek összege körülbelül 200 milló korona; 25 szá­zalékos emelés — amely szám itt csak példa­képen szerepeljen — 50 millió koronát tenne ki a város javára). Viszont a város kimondaná, hogy a saját új bérházaiban (amelyeket a szükséglet gon­dos mérlegelése alapján építene és amelyek­nek az építési költsége egyelőre meglehető­sen drága lenne) a lakások bére nem lehet magasabb, mint a régi lakások fölemelt bére, az ebből támadó deficitet pedig a város fedezi T. Nagy küzdelmek, nagy kötelességek várnak ránk. Minden munkás álljon a népszava mellé­ .

Next