Népszava, 1919. november (47. évfolyam, 217–242. sz.)
1919-11-19 / 232. szám
KLVI. évfolyam, Budapest, 1919 november 27. csütörtök. 239. szám« AZ ELŐFIZETÉS ARA: tgyém . KO kor. fél évre 81 kor. negyed Atto. ..... kor. egy hóra ........IS kor. EGYES SZÁM ARA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIALDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) 5. Ez a szám és ezek a hetek a magyar kormány új rendeletét jelentik, új rendeletet az egyesülés és gyülekezés jogáról. Friedrich „keresztény" társasága, amelyben régirégi úgynevezett ellenzéki férfiak is vannak, akik a képviselőházi ellenzékkel együtt sokat handabandáztak egykoriban a szabadságjogokért, a keresztény-szociálisok, akik amikor még nem voltak hatalmon, a szociáldemokrácia programpontjait tették magukévá (legalább ami az általános választójogot, a sajtószabadságot és az egyesülés meg a gyülekezés jogát illeti). Friedrichnek ez a társasága szeptember harmincadikán — csak kedden került a hivatalos lapba — ,az önkény jogán, rendeleti úton akar rendet teremteni az egyesülés és a gyülekezés joga terén is. A szociáldemokráciát ez a rendelettel való jogalkotás egyáltalán nem találja meglepetésszerűen. Nemcsak azért, mert az a társaság, amelyben Friedrich lehet — talán már csak lehetett — vezérférfi, törvények, szokásjog, ígéretek, józan ész ellenére rendelettel, minél több rendelettel akar kormányozni, hanem azért is, mert ami Magyarországon azóta, amióta ez az ország úgynevezett alkotmányos életet él, az egyesülési és gyülekezési jog területén történt, csak rendeltekkel történt. Mindig csak rendeletekkel. 1969 óta, amióta szociáldemokrata igéket hangoztatnak a négy folyó és a hármas bérc honában, a szervezkedett munkásság követeléseinek legelső soraiban áll az egyesülés és gyülekezés jogának törvényes, a rendes állami életet élő nyugati nemzetek törvényeinek megfelelő szabályozása. Tisza Kálmán tizenkét esztendős uralma alatt, végig a kilencvenes esztendőkön, a jog, törvény és igazság jelszavával kereskedő és paktumozó Széll-kormányzaton át, át Tisza István és a koalíció erőszakos ural-mán, az általános választójog megteremtése, a sajtószabadság intézményes biztosítása mel lett a szervezkedett munkásság harsányan követelte mindig az egylebalapítás és a gyűléstartás szabadságát. Eredmény nélkül. E jog a váltakozó és önkényeskedő kormányok martaléka volt. Törvény nem, csak reakciósnál reakciósabb rendeletek szólottak róla. Egészen tavalyig, az őszi forradalomig. Az őszi forradalom első néptörvénye megadta az általános választójogot, harmadik néptörvénye megteremtette a gyülekezés és egyesülés jogának intézményes biztosítását. Vissza 1918 október 30-ika elé! A reakciónak minden téren ez volt a jelszava. Vissza 1918 október 30-ika elé az egyesülés és gyülekezés joga dolgában is! Így született meg az az 5.084/1919. M. E., amely újra meg akarja honosítani csak a szervezkedett munkásság, csak a szociáldemokrácia ellen! — az egyesülés és gyülekezés joga dolgában az őszi forradalom előtt, a Luikachieh-időben, a Szterényi-időben, az Andrássy-időben, a Tisza-időben volt anarchikus, barbár, ázsiai, egésznyugat kacaját és megvetését kihívó állapotokat.