Népszava, 1920. január (48. évfolyam, 1–27. sz.)
1920-01-15 / 13. szám
XLVIIX. évfolyam. Budapest, 1920 január 15. csütörtök. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 160 kor. fél évre 30 kor. negyed évre 42 kor. egy hóras kor. EGYES SZÁM ÁRA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLŐNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. IH * ^u/r, nwiii V SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: Vili, CONTI-UTCA 4. 37. (Telefon: József 3-31 és József 3-321 13. szám. Magyarországi Szociáldemokrata Párt mint erkölcsi fansi. Ellenségeinknek rólunk való beszédei és írásai azt akarják elhitetni, hogy mi nemzetközi gonosztevők és hazaárulók vagyunk, mink hoztunk az országra minden bajt és ha valaki azt akarja, hogy a haza újra fölviruljon, az működjék derekasan közre a szociáldemokraták kiirtásában. Akik ilyen irányban dolgoznak a magyar szervezett munkásság ellen,azoknak bátorkodunk szíves ügyeimébe ajánlani a „Pester Lloyd" szerdai vezércikkét, amely gróf Somssich József külügyminiszter hosszabb nyilatkozatát foglalja magában. A gróf úr természetesen szintén az uralkodó irány hive, tehát semmi képen sem lehet elfogult a a szociáldemokrácia javára; azonban elvtársainak tömegétől mégis csak előnyösen különbözik, mert azoknak harci modorát és eszközeit nem teszi magáévá és az ügyeket nem a tajtékzó demagógia megvilágításában látja. Amit igazol írásának minket különösebben érdeklő, következő része: . . . nem téveszthet meg bennlünket az a bírálat sem, amelyben a franciaországi szocialista sajtó a békedelegáció összeállítását részesíti; azt mondja ez a bírálat, hogy Magyarország a reakciós politikusok egy csoportját bízta meg a béketárgyalásokon való képviseletével és ennek , az állításnak a bizonyítására nevezetesen Apponyi Albertre utal, akinek a politikai fölfogása reakciós. Igazán nem nehéz annyira legyöngítenünk ezt a vádat, hogy még a francia szocialisták is igazat adjanak nekünk. Már az is elég, ha csak arra a körülményre mutatunk rá, hogy a magyar szociáldemokrata párt illetékes megbízottai, akik részt vettek a sir George Clerkkal való, a Friedrich-kormányt helyettesítő új kormány alakítására irányuló tanácskozásokban, egyöntetűen léptek föl annak érdekében, hogy Apponyi Albertet bízzák meg a kormányalakítással. A magyarországi szociáldemokraták, akik mindenesetre jobban ismerik Apponyit, mint francia elvtársaik, bizonyára nem tették volna ezt, ha ők is reakciósnak tartanák ezt az államférfit. Utalhatok továbbá arra a körülményre is, hogy a magyarországi szociáldemokrata sajtó ugyanazzal a meleg jóváhagyással helyeselte Apponyinak a békedelegáció vezetésével való megbízatását, ahogyan valamennyi polgári párt közvéleménye is úgy üdvözölte ezt a választást, mint a lehető legjobbat, amely a legjobban szolgálja az ország érdekeit. Franciaország szocialista sajtójának ezt a vádját tehát a legalaposabban cáfolja meg a magyar szociáldemokratáknak ebben a kérdésben tanúsított magatartása. A külügyminiszter úr eme szavaihoz legyen szabad két megjegyzést fűznünk. Az első csak mellékes. Gróf Apponyi Albert csakugyan nem reakciós férfiu azokhoz viszonyítva, akik a novemberi válság idején a hatalomra törekedtek. Gróf Apponyi politikai erkölcs és érték tekintetében valóban kimagaslik ama pogrompróféták és habzószájú demagógok közül, akik akkor az ország élére akartak kerülni és akik erről a törekvésükről máig sem mondtak le. Íme az a körülmény, hogy pártunk szívesen látta volna az ő kormányrajutását, valójában mégis csak annyit jelent, hogy több rossz közül szívesebben választja az ember a legkevésbé rosszat. De, ismételjük, ez a megjegyzésünk mellékes. Fontosabb ennél annak a ténynek a megállapítása, hogy a külügyminiszter a külföld informálását szolgáló német nyelvű lapban a szociáldemokrata pártot vonultatja föl erkölcsi tanúnak Apponyi mellett, Magyarország mellett. A szociáldemokrata, párt múltkori állásfoglalásával iparkodik bizonyítani, hogy Apponyi nem reakciós férfiú, a magyar békedelegáció nem reakciós csoport, tehát a Magyarországon uralkodó irány sem reakciós. Szükség van erre a bizonyításra, mert a nyugati demokráciák valószínűen másképen bírálják el egy reakciós, mint egy nem reakciós ország ügyét. Szükség van rá, mert a nyugati államok szociáldemokrata pártjainak az állásfoglalása a mi országunkkal szemben nagyban függ attól, hogy itt milyen a politikai helyzete a munkásosztálynak. És valóban, a jövendő Magyarország érdeke megkívánja, hogy odakint ne az a hit legyen rólunk elterjedve, hogy itten reakciós irányok uralkodnak. Reméljük, a külügyminiszter úr informáló cikke odakint meg fogja tenni a kellő hatást; gróf Somssich úr bizonyára hiszi, hogy meg fogja tenni, mert meddőnek hitt munkára aligha vállalkozott volna. A német vulkán. Alig három napja — vasárnapi számunkban — fejeztük ki ezt a nézetünket, hogy a versaillesi békekötés ratifikálása a mai viszonyok között — sajnos — nem jelenti egyben a német birodalom belső békekötésének létrejöttét is. A berlini véres tüntetés, amelynek eddig nyilvánosságra jutott részletei valósággal vulkanikus, erejű kitörést sejttetnek, újból arra kényszeríti az egész világot, hogy figyelmét odairányítsa a német birodalom súlyos, nagy válsága felé. Külső politikai és belső társadalmi okokból fakadnak azok a nehézségek, amelyek miatt a német birodalomnak a világháborúban olyan borzalmasan megsebzett teste nem tud megnyugodni és bizony nagyon nehéz volna azt az orvosságot megjelölni, amely ezeket a tátongó sebeket egyhamar be tudná hegeszteni. A Versaillesban diktált kemény és kegyetlen béke valóban nem járult hozzá, hogy a német nép esztendőknek hosszas szenvedése után most nyugodtan, türelemmel és bizalommal nézhessen jövendő sorsa elé. Ez az igazságtalan békeszerződés inkább azt bizonyítja, hogy a győzelmes antánt-kapitaszimra csak a saját közvetlen érdekeire és a saját jövőjére volt tekintettel. Viszont a berlini események és különösen az a háttér, amelyből ezek az események adódtak, még nagyon is kérdésessé teszi, hogy ez a győztes antant imperializmus jól csinálta-e meg a saját számadását akkor, amikor Németország pillanatnyi helyzetét és mai teherbírását egyáltalán nem méltatta figyelemre. A politikai és társadalmi elégedetlenségből fakadó olyan, tüzes, kitörések, mint ez a keddi, inkább arról tanúskodnak, hogy a nemzetközi veszedelem demarkációs vonalát Pakisban nagyon is rosszul szabták meg. Hiszen csak meg kell figyelni a keddi véres összetűzés közvetlen okát. A birodalmi gyűlés kedden az üzemi választmányokról szóló törvényjavaslatot akarta tárgyalni. A német független szocialisták ezt a törvényjavaslatot mindenáron meg akarják buktatni. Nemcsak azért törekednek a megbuktatására, mert részleteiben elhibázottnak tartják. Súlyos, messzemenő, ma már békés eszközökkel majdnem áthidalhatatlannak látszó elvi kérdések okozták a politikai színezetű összecsapást éppenannél a pontnál. A német gyáripari munkásságnak ama tömegei, akik a független szocialisták pártját tekintik politikai képviseletüknek, nem tudnak megbékülni azzal a gondolattal, hogy a termelést a mai Németországban a háború előtti formák és viszonyok között folytassák. Az a fölfogásuk és politikai meggyőződésük, hogy a termelésnek ez a módja már azért is lehetetlen, mert nem számol azokkal a társadalmi követelésekkel, amelyekre a német munkásság háborús szenvedései és áldozatai alapján rászolgált és mert az is meggyőződésük, hogy ezen követelések megvalósulása nélkül a német nép munkaereje és a háború ütötte sebekből való szociális fölgyógyulása el nem érhető. Ezek az elvi követelések — amelyek a baloldali szocialisták egész politikai orientálódásának különben csak egyik részletét alkotják — természetesen mélyen belevágnak a német ipari termelőrendjének húsába. Rendes körülmények között is életre-halálra menő harcra volnának készen ilyen követelések ellen. A mai viszonyok mellett még arra is hivatkoznak, hogy az erőszakos békeszerződés amúgy is megfosztotta őket a termelés normális lehetőségeitől, ezért semmiféle messzebbmenő áldozatra nem hajlandók. A tragikus összeütközést tehát azon a ponton láthatjuk, hogy a munkások a szocializmus követeléseinek megvalósítását követelik olyan időben, amikor a győztes antant-kapitalizmus Németország iparát és egész közgazdaságát évtizedekre megtörte és lehetetlenné tette nemcsak a magasabbrendű és fejlettebb terme,lési módot, de amikor még az is kérdéses, hogy várjon hagyott-e a letepert ellenfélben annyi erőt, amennyi szükséges ahhoz is, hogy a koldussá tett ország régi erejébe vetett bizalommal lásson hozzá életlehetőségeinek megteremtéséhez. WWWWWWWWAIWWMWWffWWWWIWWWWWWWWW Szombaton választják meg a francia köztársasági elnököt. A nemzetgyűlés szombaton fog összeülni, hogy a köztársasági elnök választását megejtse. Eddig még nem történt jelölés, de bizonyos, hogy Clémenceaut fogják kandidálni. Clémenceaunnak Millerand lesz az utóda a miniszterelnöki székben. („M. T. I") A román miniszterelnök Parisban. Páriisi szikra távirat szerint Vajda Vojvoda román miniszterelnök hétfőn délelőtt Parisba érkezett („M. T. I.") A Népszava a munkásságért a munkásság a Népszaváért! .