Népszava, 1920. május (48. évfolyam, 105–129. sz.)

1920-05-23 / 123. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre.. 230 kor. fél évre 140 kor. negyed évre 70 kor. egy hóra.. 28 kor. EGYES SZÁM ÁRA 1 KORONA A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI­ UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA I. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) A urangyas* n­ék­eszerződ­és* * * A béktekenferin­tó is megkapta a magyar kormány válaszjegyzékét. Jelentettük, hogy Praznovszky Iván, a béke­delegáció főtitkára, pénteken átadta a magyar kormány válaszát a békeszerződéshez csatolt és Milleranditól aláír­ott kísérőlevelére. Ez a válasz a kormány elhatározás­át tartalmazza a békeszerződés­­ aláírásának kérdésében és a közvélemény bizonyára rövid napokon belül tudomást fog szerezni a­rról, hogy ez az elhatá­rozás az aláírás mellett döntött-e vagy pedig ellene. A Praznovszkytól átadott válasz­jegy­zékire a békekonferencia, illetve a legfelsőbb tanács válasza csak ünnep utánra várható. Újból tanuilmányozzák a határok kérdését. Clémenceau lapja Magyarországról. (Versailles, május 22. — A „Magyar Távirati Iroda" kiküldött tudósítójának szikratávirata.) A „L'N­omme Libre" cikket közöl a népszövet­ség munkásságáról, amelyben kijelenti, hogy a népszövetség legfelsőbb tanácsának leg­utóbbi döntései határozatlanok. A cikk hivat­kozik azokra a nagy munkákra, amelyek a népszövetségre várnak és megemlíti, hogy a népszövetségnek kell Keleteurópát lecsöndesítenie. Már a legközelebbi ülésen megállapítandó a népszövetségnek a magyar kérdés rendezésére vonatkozó eljárása. A cikkíró kiemeli, hogy a népszövetség működésbelépését nem szabad halogatni, mert a leggyászosabb következmé­nyekkel járhat. A magyar békeszerződés alá­írása után fölmerül a kérdés, vájjon szívélyes viszony létesü­l-e Pakis és Buda­pest között vagy a porosz nagyzási hóbort emlékeit idézzük föl. Miért ne remélje a francia nemzet azt, hogy az új Malya-ország különbözik a Habs­bu­rg kénym­alom­ alatti Magyarországtól és hogy ennek az­ országnak jövője lesz Euró­pában. A magyarokat nem szabad mostani el­keseredett, hangulatukban meghagyni, amely mögött többé-kevésbé rejtett ellenséges érzület lappang. Kérésüket, a határok kiigazítását, annál könnyebben lehet majd teljesíteni, minthogy újból ta­nulmányozni fogják a kérdést, amelyet, úgy látszik, még nem tanulmányoztak eléggé. Remélhető, hogy a kormány és parla­ment a­ sajtó berzenkedését legyőzi és a határ­kiigazító bizottságok működése üdvös hatás­sal jár majd. Kiemelendő az is, hogy a ma volt ellenségeink, a magyarok, mentalitása egyálta­lán nem hasonlít a németekéihez és ők a szerző­déseket nem tekintik papírrongynak. Asquith a békeszerződés revíziójáért. Szabad kereskedelmet követel Középeurópában. (Bécs, május 22.) A „Neues Wiener Journal"­nak jelentik Londonból. Asqm­ith pénteken a Central Hallban beszédet mondott egy gyűlé­sen, amelyet abból a célból hívtak össze, hogy propagandát csináljon a békeszerződéseknek Európa újjáépítése érdekében való revíziója mellett. Beszédében rámutatott azokra a haj­meresztő gazdasági és egészségügyi állapo­tokra, amelyek Kelet- és Középeurópá­ban, különösen Ausztriá­ban és Bécsben ural­kodnak és amelyek okát Asquith meggyőződése szerint Ausztriának és Magyarországnak képtelen módon megállapított új határaiban kell ke­resni Kifejtette azután, hogy a békeszerződés első feladatának annak kellett volna lennie, hogy a volt monarchia gazdasági egységét a békeszerződésben fön­tartsa Ausztria a szó szoros értelmében éhenhal, mert szomszédaitól egy szem szenet sem tud kapni. Ezért a végső következtetés csak ez lehet: Középeurópában be k kell vezetni a teljesen szabad kereskedelmet és a forgalom teljes szabadságát és ragaszkod­nunk kell ahhoz, hogy mindezek az államok vámhatáraikat eltöröljék és a jövőben a keres­kedelmi forgalom mindenféle korlátozásától tartózkodjanak. Csak így lesz lehetséges félig­meddig visszaállítani azt az állapotot, amely­ben ezek a népek a háború és a békeszerződé­sek előtt voltak. Hifsigatti magyarors^g kérése* A bécsi f»rrasB áSsal és a félhivatalos JeSsnSSseS. — Ausztria összeköttetéséneke és erejének igén^SsewéJeSeweS fenyeget. (Bécs, május 22.) A „Volkszeitung" ma buda­pesti jelentést közöl, amely „jól értesült kül­földi missziótól" kapott állítólagos értesülé­sekre hivatkozva azt állítja, hogy Nyugat­magyarországnak tényleges bekebelezésére be­látható időn belül nem lehet számítani. Az ál­lamkan­cellárt az antant-hatalmaknak e kérdés­ben megváltozott magatartásáról Cnobloch bu­dapesti követ világosította föl, aki evégből utazott Bécsbe. Ehhez a jelentéshez a bécsi „Telegraph­en-Kerresper­­denzsbure­au " - val a következőket köz­lik: Szó sincs arról, hogy Cnobloch követ ilyen közlést tett az államkancellárnak. Ami a béke­szerződés ama határozatainak keresztülvitelét illeti, amelyek Nyugatmagyarorszá­gnak Ausz­triáihoz való csatolására vonatkoznak, az á­l­­­ami kormány, amint eddig, ezután is, minden­képen abigban reménykedik, hogy a hatalmak ezt a csatlakozást, haladéktalanul meg fogják valósítani. Ha ebben a várakozásában csalat­koznék, Ausztria abban bízik, hogy a st.-ger­maini szerződésben biztosított jogát saját ere­jével és összeköttetései útján képes lesz keresz­tülvinni. („M. T. I.") (Bécs, május 22. — A „M. T. I." magánjelen­tése.) A mai esti lapok­ réseiben hosszabb vezér­cikkekben foglalkoznak a nyugatmagyar­orszá­gi" kérdésre vonatkozó kommünikével, amelyet a külügyi hivatal adott ki. Vala­mennyi lap kiemeli azt a mondatot, amelyben bizonyos összeköttetéseknek igénybe­vételéről és a szerződés idevágó határozatának Ausztria saját erejével való keresztül­viteléről van szó. Valamennyi lap pártkülönbség nélkül elítéli ezt a homályos és teljesen tartalmatlan fenyegetést és valamennyi egyetért abban, hogy a nyugatmagyarországi kérdés megoldá­sát Magyarországgal való békés egyetértésben kell megtalálni. A „Neues Achfuhrblatt" a katonai közbe­lépés lehetőségeivel foglalkozik, amelyre, úgy­látszik, Renner homályos nyilatkozata utal és megállapítja, hogy Ausztria, Csehország és Szerbia között semmiféle katonai szövetség nem áll fönn. Másrészt Ausztria nem képes Nyugatmagyarország katonai megszállására. Legföljebb arról lehetne szó, hogy a rendes magyar hadsereg a békeszerződés határozatai­nak tiszteletben tartá­sával visszavonul és hogy Renner arra gondol, hogy a csendőrség segít­ségével legyűrheti a Nyugatmagyarországban esetleg alakuló önálló katonai alaku­latokat. Az „Abend" kijelenti, hogy a magyar béke­szerződés, valamint minden többi békeszerződés Középeurópában a 30 esztendős háborúnak állapotát állan­dósítja. Jellemzi az ám tán­tot, hogy Ausztriának oda­ítélte­­Nyugattalgyarországot és egyáltalában nem törődik azzal, váljon Nyugatmagya­ror­szág miatt Középeurópában nem fognak-e ugyanannyi vért ontani, mint Lengyelország­ ban és Törökországban. Ausztria állásfoglása egészen egyszerű. Az ántánt Ausztriának ajándékozta Nyugatmagyarországot. Ausztria sohasem követelte Nyugatmagyarországot Ha tehát az ántántnak fontos, hogy a békeszerző­dés határozatait betartsák, akkor adja át Ausztriának Nyugatmagyarországot. Ausztria kisujját sem fogja megmozgatni érte. Ez nem azt jelenti, hogy Ausztria visszauta­sítja Nyugatmagyarországot, de arra nem is gondol, hogy akár csak a legkisebb áldozatot is hozza Nyugatmagyarországért. Bleyer nemzetiségi miniszter nyilatkozata. Bleyer nemzetiségi miniszter az egyik sop­roni lap szerkesztője előtt hosszasabban nyi­latkozott Nyugatmagyarország ügyéről s egye­bek között ezeket mondotta. . . _ Nyu­gat­magyaro­rszág kérdése nincs eldöntve. Az an­tánt parancsolhat ma nekünk és Ausztriának bizonyos tekintetben, de nem tilthatja meg, hogy olyan kérdésben, amely csak reánk és Ausztriára tartozik, kölcsönös érdekeinknek megfelelően békésen megegyezzünk. Nálunk is, Ausztriában is,­ mindenki meg van róla győ­ződve, hogy a jövő barátság kérdése Nyugat­magyarország ügyének mikénti eldöntésétől függ.­­» . Arra a kérdésre, hogy mit szándékozik a kormány tenni, ha Ausztria Nyugatmagyaror­szágot erőszakkal meg akarná szállni, a mi­niszter kijelentette: " Erre nem is gondolok, mert ezt teljesen kizártnak tartom. (,,W. T. C.") és rokkantbiztosítás. A megoldásra váró szociális problémák nagy tömegéből önkéntelenül is ki kell egyet ragad­nunk, mint olyat, amelynek megoldása már réiszen esedékes volt, de máig sem látunk olyan megnyugtató készülődést amely arra enged következtetni, hogy ez a megoldás a közeli időben bekövetkezik majd. A mun­kások és al­kalmazottak aggkori- és rokkantbiztosításáról, valamint hátramaradottaik ellátásáról van szó! Minden társadalmi réteg, minden foglalko­zási ágazat igyekszik magát a korai megrokka­nás, az aggkorral járó munkaképtelenség ide­jére v­alamiképen biztosítani és azt a meg­nyugvást megszerezni, hogy halála esetén el­látatlan családjáról gondoskodás történik? Kivéve az ipari munkásosztályt és a magán­alkalmazottakat, akiik a ma mindenkori élet­küzdelmei mellett még azt a súlyos gondot is végiigcipelik az életen, hogy mi történik majd velük, ha megrokkannak, ha elöregednek és munkaképtelenekké válnak, mi lesz a család­jukkal, ha ők idő előtt kidőlnek az élők sorá­ból? Az összehasonlítás okából jegyezzük meg, hogy Németországban már 1899-ben kötelező alapon szabályozták az aggkori- és reklkiant­biztosítást és az özvegy- és árvaellátást; 1912 január 1-től pedig a birodalmi törvénnyel, a betegség- és beteget esetére való biztosítással­ kapcsolatosan — erőteljes állami hozzájárulás­sal — úgyszólván tökéletessé tették ezt a biz­tosítási ágat Gigantikus számok és tünemé­nyes eredmények tanus­kodna­k a Reichsver­sicherung­sordmurg idevonatkozó részének tö­kéletes voltáról. Olaszországban 1898-ban sza- A tudás elvezet a szervezkedéshez, a szervezkedés a foltoback­áláshoz.

Next