Népszava, 1920. augusztus (48. évfolyam, 182–206. sz.)
1920-08-08 / 188. szám
nagy, illetéktelen haszonra törekednek. A szegény emberek ellátásának terhéhez az összes tehetős embereknek hozzá kell járulniuk. Nagyatádi Szabó közélelmezési miniszter kijelentette, hogy nem helyesli az indítványt, amely csak hátráltatja a gabonagyűjtést és amelyet tudta nélkül nyújtott be Huszár. Emelt hangon közölte, hogy az esetet pártértekezlet elé viszi, mert példátlan a parlamentáris életben, hogy a kormányt támogató pártnak egyik tagja a szakminiszter előzetes beleegyezése nélkül ilyen javaslatot, terjesszen be. Tessák megbuktatni a kormányt — mondotta —, ha nincsenek vele megelégedve! Így nem lehet együttműködni (Zaj.) Rátérve a rendeletre, hangoztatta, hogy minden község megfellebbezheti a rá kivetett kvótát Az ellátatlanok biztosítása végett nagyobb mérték,ben kell igénybe venni a termelőket, mert a termés nem olyan jó, mint vártuk. Az Áruforgalmi nem nyerészkedhetik, a kormány szigorúan ellenőrzi az ügyvitelt. Hozzájárul Pallavicini abbeli indítványához, hogy a rendelet módosítása céljából kilenctagú bizottságot küldjenek ki. Elhatározták még, hogy a legközelebbi ülést hétfőn délelőtt tartják és azután rátértek az interpellációkra. Csontos József (kormánypárt) az ipartermékeimés a tiszta haszon megállapítása és Karcag közélelmezési viszonyai ügyében, Birtha József (kormánypárt) a gazdák benzinszükséglete dolgában interpelláltak. Sréter honvédelmi miniszter válaszolt ezután Gunda Jenőnek a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák visszatartott segélye, valamint Dánér Bélának a hadirokkantak újbóli felülvizsgálata tárgyában hozzá intézett interpellációjára. Kijelentette, hogy a mulasztásokat és visszaéléseket üldözni fogja. A segélyek kifizetése körül mutatkozó bajoknak sokszor az volt az okuk, hogy a román megszállás alatt elpusztultak a szükséges okmányok. Gróf Sigray Antal a nyugat-magyarországi osztrák agitáció ügyét tette szóvá Gróf Teleki miniszterelnök válaszában közölte, hogy nincs tudomása arról, de nem tartja lehetetlennek, hogy a nyugatmagyarországi antant-missziónál levő osztrák delegátusok visszaélnek megbízatásukkal és a lakosságot az osztrák köztársasághoz való csatlakozásra akarják rábírni. Az ügyben vizsgálatot fog indítani. Sigray megjegyezte még, hogy Sopronban az osztrák ügynökök egész raj irodát tartanak fönn. Szőts Dezső (kormánypárt) a pápai szövőgyár keresztény-szociális munkásainak sérelmeit sorolta föl. Drechsler János (kormánypárt) a tanítók és jegyzők részére kedvezményes vasúti jegyet sürgetett Az ülés délután 3 órakor ért véget. • "fc * * Az utca sápadt gyereke. Szeme egy angyal tiszta vágya. Sápadt arcából kivillan. Haja aranyja meg-megcsillan És nincsen ágya. Hajnalfiban, mikor az élet tárul, Mikor a föld riadtan rengő. Az ő hangja vidáman csengő, Újságot árul. Hol az élet ezer hanggal kiált, Körúti emberáradatban.. A legsűrűbb életben, abban Ámít ő, legkivált... Hol forog ezer kocsi kereke. Egyszer Ms életére gondolt És amig a víg élet tombolt: Meghalt az utca gyereke... Az utca sápadt gyereke. Baán Endre. w. w .*, Sötétség, írta P. Polsxtow Ernő. Szobámra homály borul, virágillattól, tömjénfüsttől áthatott szürke homály, mint a kripták ünnepi mécses éjszakája, összehúzom dermedt tagjaimat és buta tespedéssel nézem azt az elmosódó fátyolt, amely mint a szellemek kisértő árnya, hangtalanul lebben tova, visszasiklik és amikor a gyertyák lángja meglobban, lomhán mozdul és újra kezdi a lidérc- táncot. Zugió agyamban a láz emésztő lángja, szivemben az enyészet halálos némasága Vadul lüktető homlokomat a feszülethez szorítom és hogy utolsó könnyemmel kiapadt szemeim forrása, újra őt nézem, újra őt látom. Körülötte a gyertyák egybefonódott, sápadt lángja, az illatos fénysávon belül orchideák halmazától elborítva, lelkem egyetlen tápja, életem szertefoszlott reménye. Lágy, kis párnán nyugvó fürtös feje velem szemben és hogy egyre nézem, tekintete újra éled, félig csukott, piciny ajkán mosoly fakad ... és mintha kérne, mintha szólna. Nem csuktársba fűrt zokogással borul föléje és hogy az anyai fájdalom egyre támad, összeomlik, mint a kálváriák megszenvedett Magdolnája. És míg ez arcát egyre nézem, meglebben a képzelet szárnya, magával ragad a visszaemlékezés néhány percre... századszor tán és vonagló ajkamra — érzem — mosoly torzul... fájdalomtól reszkető ajak... mosoly... mindhiába! Ott ülök ismét ágya mellett és konok bizakodással egyre várom, lázas ajka mikor nyilik? Mikor szól? — Apám... apuska! — Szólj, egyetlen gyermekem. — Rajzolni akarok. Megkeresem gyorsan a rajztömböt és eléje teszem Félkönyökre támaszkodik, hozzám simul és amíg a tekintete lázasan tapad a fehér lapra, az irán sercegve kering, nyomán kuszált vonal támad, azután lehull és mintha élne, a földre perdül és nagyot koppan. Visszahanyatlik párnáira. — Nem tudok rajzolni. — Rajzoltak én, drára fiam! — Igen. Lovat rajzolj! Megrajzolom, a szeme elé tartom. Mos '''fedetten gyönyörködik. — Most egy kocsit. A remény, hogy a kór mégis fordul, hogy gyermekem, íme, újra éled, újra beszél, művészi ihletet önt belém és a papírlap csakhamar tarka képekkel telik meg, képzeletem nyomán. — Kocsist is, katonát is. A sok kép hihetetlen gyorsasággal készül. .— Jó ... most cselédet rajzolj ... olyan legyen, mint a Mari. — Milyen legyen! — Mint a Mari vasárnap délután. Púderes legyen. Az ezermester leleményességével ezt is megcsinálom, ő meg tapsolva, boldogan szemléli, kívánságai hogyan öltenek egymás után testet, mint varázsszóra az ezernyi mesebeli fantom — Tudsz, apám, papagállyt is rajzolni! — Tudok. — Rajzolj azt is. Megragadjaa kezemet és magyarázgatva utasít: — De beszélni is tudjon. Mint ahogy a Lóri is beszél, Tisra fölemelkedik és rekedt hangon utánozza. Azután erőtlenül visszahanyatlik. A párnák közé temeti forró fejét Nagy, fáradt, nyomasztó csönd támad. És a csöndben tisztán hallom, hörgése hogyan enyhül; lélekzete egyre nyugodtabbá válik. Az anyja a reménységtől boldogan ráborul. Kacagva, sírva kéri: — Szólj hozzám is, anyukádhoz... Meg sem fordul. Fonnyadt kis kezét fölemeli, anyja fejét tapogatva megkeresi, ritkáról jó. A hosszú perceket néma kétségbeesésben számlálom: — Vágd ki... — Mit, édes fiam? — A képeket — Kivágom. — Ki a nagyobb úr, a kocsis vagy a katon..?. — A katona. — A katonáit ültesd a Mari mellé. Fejét megtámasztja és felém fordul. Arca halvány, tekintete tiszta, hangja csengő. Megsimítom a homlokát. A láznak tüzét alig érzem .- s NEFSLAVA 1920 augusztus 8. A Tisza-ügy a katonai bi * * Hatodik nap: Aróbia tanúvallomások. Szombaton folytatták a Tisza-per tárgyalását Erre a napra nyolc tanút idéztek be: báró Radvánszky Bélát, Lux Sándort, Klein Rezsőt, Barta Annát, Klein Józsefnét, Zilahy Lajost, Hazslinszky Hugót és Szentkirályi Bélát. A tárgyalásról a „Magyar Távirati Iroda" a következőket jelenti: A tárgyalás megnyitása után a hadbíróság jegyzője átiratot olvas föl, amelyben Fritseh Ottó őrnagy kéri tanúként való kihallgatását Sztanykovszky szökésére vonatkozóan, mivel Sztanykovszky őt állította be szökése okozójának. Ezután elsőnek Hazslinszky Hugó rendőrorvost hallgatják ki, aki mint a rendőri bizottság tagja vett részt a gyilkosság napján megtartott helyszíni szemlén. Hazslinszky elmondta, hogy a bizottság megérkezése után bement abba a szobába, ahol Tisza már kiterítve feküdt. A kötések rajta voltak. Nem tudta megállapítani, hogy a lövések hogyan érték Tiszát. Valószínű, hogy az a lövés, amely a mellkasát érte, volt a halálos sérülés. A másodiksérülés, amelyik a hason volt, valószínűen csak a bőr alatt ment keresztül. Az a benyomása, hogy mind a két lövés állva érte Tiszát. Következik Radvánszky Bélának, a Tisza unokaöccsének tanúvallomása Elmondja, hogy azért ment ki október 31-én Tiszához, mert féltette őt. , Radvánszky: Reggel kimentem az utcára és láttam, hogy a lakásom közelében levő kaszárnyában fegyvereket osztogatnak. Megpróbáltam én is puskát szerezni, de már elkéstem. Egy nehéz vadászbotot vettem magamhoz. Délfelé elmentem nagybátyámhoz. Említette ebéd alatt, hogy járt nála valaki, egy félbolond, délelőtt. Ezt az ő szokott modorában mondta, lekicsinylően beszélt a dologról. Fél öt óra tájban nagybátyám odafordult nagynénémhez, hogy be kellene menni a klubba. Nagynéném kérlelte, ne menjen, mert kellemetlensége lehet. Ő azt felelte hogy politikai barátaival kellene megbeszélni a teendőket, Sándor János ajánlkozott, hogy ő majd bemegy helyette. Én elkísértem azzal a szándékkal, hogy éjjelre visszajövök, mert én a támadástól éjszaka tartottam. Egyszer csaklátom a klubban, hogy Sándor János nagyon ideges reszketéssel lép be. Odamentem hozzá és azt kérdeztem: „Meggyilkolták?" — „Nem, még él" — volt a válasz. Kitelefonáltam a villába és azt a választ kaptam, hogy mér nem él. Gyalog mentem Sándor Jánossal. Amikor a villában kinyitottam a halt ajtaját, ott láttam feküdni nagybátyámat.. Még ekkor is ömlött a vére és ebből következtetem, hogy elvérzés folytán halt meg. Jelentették, hogy egy főhadnagy akar beszélni velem. Azt mondta, hogy Linder hadügyminiszter küldte, hogy a családtól megkérdezze, segítségére lehet-e. Bosszúsan mondottam: igazán nincs mit segíteni, jött volna előbb. Azt is mondta ez a tiszt, hogy még egy megbízatása van: meg kell néznie, hogy valóban meghalt e Tisza. Miután erről meggyőződött, az egész kormány nevében részvétét tolmácsolta a családnak. Mondada: Igaz-e, hogy még aznap küldött a kormány koszorút? Radvánszky: Nem, a koszorú november 2-án jött meg. A hadnagy távozása után nemsokára megérkezett a rendőrbizottság; úgy tudom, Szentkirályi volt ott, egy idősebb rendőrorvossal és egy másik idősebb aranygalléros rendőrfőtisztviselővel. A lövés első nyomát a padlón vettem észre, amidőn a vértócsát fölmosták. Az első perctől kezdve az volt az impresszióm, hogy a hasfalon levő lövést Tisza febtében kapta. A lőseb megvizsgálásából arra következtettem, hogy körülbelül tíz lépésről történhetett a lövés. A felső testen levő sérülés halálos lövés volt. Almássy Denise szerint az elvérzés három-négy perc alatt következett be. Bennem, amikor a nyomozás érdekében semmi sem történt, megérlelődött az a hír, hogy Károlyi Mihály tudott róla és a kormánynak legalább később értesülése volt a merényletről. Amikor a proletárdiktatúra megbukott, beadvánnyal fordultam az ügyézséghez, amelyben kértem, hogy Károlyi ellen indítsák meg az eljárást bűnpártolás címén. Előadtam azt is, hogy a kormány kiküldöttje nálam járt azzal a megbízással, győződjék meg róla, hogy valóban meghalt-e Tisza. Lévai védő kérdésére a helyszíni szemléről és a rendőri bizottság jegyzőkönyvéről, amelyet akkor este vettek föl, azt mondta, hogy nevetségesnek tűnt föl előtte, mert gondolta, hogy a tetteseket úgy sem fogják kézrekeríteni. Török védő kérdésére nagybátyja őrzéséről beszélt. Ez akkor kezdődött, amikor házelnök korában merényletet kíséreltek meg ellene. A háború alatt ismét őrizték detektívek. Nagybátyja erről nem szeretett beszélni. A villa közelében rendőrposzt volt. A csendőrök érkezéséről nem tud, mert a forradalmat megelőző este érkezett testre. A gyilkosság után a bizottság a jegyzőkönyve, komolyan vette föl. Később Festetics gróf a nemzeti kaszinóban egyszer azt a kijelentést tette, hogy ő ismeri Tisza gyilkosát, sőt vele beszélgetett vagy sétált, de utóbb a jegyzőkönyvben becsületszavára visszavonta kijelentését és csuupán rossz tréfának nevezte. Lux Sándor, a Bethezda-kórház sebészeti főorvosa, a következő tanú, akit először hívtak Tisza holttestéhez. Előadta, hogy október 11-én este értejöttek, hogy gyorsan menjen, mert Tisza nagyon rosszul van. Csak a villa ajtajában közölték, hogy merénylet történt. A holttestet bemenet hanyatt fekve találta a hall egyik sarkában. Teljesen ki volt vérezve. Két lövésnyomot vettem észre. Mondada százados-hailbíró kérdésére teljes részletességgel leírta a két sérülést. A haslövésről azt mondja, hogy ,az nem lehetett halálos lövés. Klein frezsfí IS éves műszerész kihallgatása következett ezután. A vádlottakat nem ismeri. Ma is a Jzohheim-villában lakik. Október 31-én este végignézte, amikor a csendőrök leszerelése történt. — Amint beléptem a kiskapun — mondotta —, a nagykapu nyiva volt. A kaput kifeszítették. Jobbkéz felé egy alak állott, négy-öt lépésre a kaputól. Fölötte volt rajta, katonanadrág és lábszárvédő. Nem gondoltam semmi rosszra. Elővettem a kulcsot, bezártam az ajtót. Alig hogy beérek, megrohan anyám és azt mondja, itt vannak a katonák és lefegyverzik a csendőröket. Valóban jöttek a katonák, utánuk csendőrök és hátul is három katona fegyverrel. A csendőrök már le voltak szerelve, oldalfegyverük nem volt, kalapjukról a toll és címer le volt véve. A katonákra már nem emlékszem, csak a vezető arcára. Mondada: Nézze meg a vádlottakat, nincsen köztük! Klein: Egyik sem. Sztanykovszky: Ez a személylerás egy Rex nevű törzsőrmesterre illik rá. Jiüttner: Keinek kellett volna előzetesen elvégezni a gyilkosságot. Sztanykovszky: Rex, Török és Horváth-Ranovics voltak először kiszemelve. Ez volt azelső előkészítés. Mondada: Miért nem ezek hajtották végre a gyilkosságot! Sztanykovszky: Erről nincs tudomásom. Mondada (Kleinhez): A csendőrök és a katonák közel mentek el önhöz. Rosszkedvűek voltak-e a csendőrök, vagy beszélgettek a katonákkal! Klein: Nem beszélgettek. Amikor a csendőrök elmentek, a katonák visszafelé indultak. Én bezártam az ajtót. Ekkor egy szélesvállú, barnabajuszu alak rám kiáltott: „Nyissa ki!"* Ugyanaz volt, aki a csendőröket lefegyverezte. Három katona volt vele, akik a fegyverzavart kicsattantották. Bementek az előszobába. Én a lakásomra mentem. "Ekkor egy lövést hallottam. Az előszobánál láttam egy katonát, aki a hall irányába nézett és fegyverét készenlétbe tartotta. Mondada: Arcképet mutat a tanúnak , kérdezi, nem hasonlít-e valamelyik az illetőhöz. Klein: Az egyik arcképet (kékét) hasonlónak találja. Néhány másodperc múlva négy katona lefelé szaladt. Átmásztak a kerítésen és kiugrottak a kövezetre. Klein elmondta ezután, hogy a gyilkosság előtt csendőrök és rendőrök voltak a villában, a rendőröket azonban 31-én reggel visszavezényelték az őrszobára. Látta, hogy a csendőrök félnek és nagyon várják, hogy visszavezényeljék őket is a laktanyába. Türök kérdéseire azt válaszolja, hogy Tiszára 1918 május 1-től vigyáztak, mert akkoriban zavargások voltak ,demár,1918 januárjában is volt őrség. Detektívek, rendőrök vigyáztak rá. A gyilkosságot megelőző legutóbbi napokban vezényeltek ki csendőröket és rendőröket. • A bíróság Klein Rezső megesketését mellőzi és áttér Barta Anna háztartási alkalmazott kihallgatására, aki az emlékezetes októberi napon ott volt a villában. A délelőtti látogatót ő is látta. A merénylet idejében a konyhában volt. A legnagyobb határozatlansággal mondja el a gyilkosság lefolyását. Több ízben ellentmondásba keveredik önmagával. Szerinte, amikor Tisza letette revolverét, a katonák is lábhoz tették a fegyvert. Azt mondja, hogy az egyik katona Tiszának megengedte, hogy a családjától elbúcsúzzék. Akkor mindjárt rálőttek, ugy hogy nem volt ideje az elbúcsúzásra. A biróság elrendeli Bartal Anna megesketését, amiért Török védő semmiségi panaszt jelent be. Ezután a tárgyalást felfüggesztik. Szünet után KleinTózsefnét, a Roheim-villa kertészét hallgatják ki. A merénylet délelőttjén otthon volt, de nem tudja, hogy mi történt a villában. Délután berohantak Tisza cselédei