Népszava, 1920. augusztus (48. évfolyam, 182–206. sz.)

1920-08-04 / 184. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: 5?,y,1 0­9*" a8° k01, 1 negyed évre...... 70 kor. fél évre 140 kor. | egy hóra as kor. EGYES SZÁM ARA 1 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI­ UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA ! SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) "'! "-"-^Wl .HglPi!" ".'- j.­ XL VIEL évfolyam. Budapest, 1920 augusztus 4. szerda, 184. szám. Az új gabonaárak. Az ellátatlanok részére l­efogla­landó búza árát az erre vonatkozó kormányrendelet tud­valevően 500 koronában állapította meg méter­mázsánként. Új gabona még nincs forgalom­ban, de a liszt árát augusztus 1-étől fogva már ennek a rendeletnek az alapján állapították meg, amely árak az elmúlt évi árakhoz képest 100—200%-kal magasabbak. A szabad forgalom árai még nem alakultak ki, de azok minden valószínűség szerint tetemesen meghaladják majd az igénybe vett termelvények árait. Ez külön jelentékeny kiadástöbbletet jelent a m­­unkásháztartásoknak, mert a havi 4 kilogra­mos fejadag korántsem elegendő, így azt pó­tolni kell a drágább szabadforgalmi liszttel. Ha ezt is figgyelembe vesszük, megállapíthatjuk, ho­­y a legfontosabb élelmieikk — a kenyér és tésztan­emű — három-négyszer annyi összeget fog igényelni, mint az elmúlt évben. Itt azonban még nincsen vége a drágulás­­folyamatának. A gabonaárak a gyakorlat szerint irányító hatást gyakorolnak a többi élelmezési és közszükségleti cikkek áralakulá­sára. Ha tehát a gabonanem­űek megdrágulnak, magukkal rántják a magasba a hús, zsír, cu­kor, főzelék, gyümölcs, stb. árait, isze olyan ál­talános árnivóemelkedésre van kilátás, amely gyökereiben támadja meg a mai munkabérek és fix fizetések rendszerét Tetézi a bajt és siet­teti az árnivó fölfelé való szökkenését a sze­mély- és árutarifa 200, illetve 300%-os emelke­dése. Jól tudjuk, hogy a kormány helyzete nem könnyű ebben a kérdésben, mert különböző érdekeket kell összeegyeztetnie. A termelő ér­deke — legalább hiszi, hogy ez az érdeke — a magas búzaár, a városi lakosság, főleg a mun­kásság és a fixizetéses alkalmazottak viszont képtelenek azt a magas árat megfizetni. Más kedvezőtlen következményei is lesznek a magasabb gabonaáraknak. A munkabérek ter­mészetszerűen emelkedni fognak, mert a mun­kás több szükségetének kielégítését csak mun­kájából munkájának béréből födezheti , hogy a bérek emelkedése milyen formában jön létre, szinte mellékes —, de elmaradhatatlan ii munkabérek emelkedése, ez pedig az ipari cikkek áremelkedését fogja maga után vonni, igy előáll az a rémes circulus vitiosus, amely­ből nincs itt kifelé! össze kell tehát egyeztetni a kétféle érdeket — miképen? — igazán nem a mi dolgunk. A munkásság igénye az, hogy teljes feladatot kapjon, olyan árért, amelyet a köztisztviselők fizetnek. Már most, hogy a termelők szállít­ják-e lejebb igényeiket, vagy a kormány vál­lalja-e a munkások ilyetén ellátása folytán előállott terhet, az ügy érdeme szempontjából nem döntő jelentőségű. Bizonyos a­zonban az, ho­­y itt sürgős és gyökeres intézkedésre van szükség. A munkásság most már több mint hat éve tűr és vár. Várja azt a bizonyos árzuhanást, amellyel eddig kecsegtették, amely­­ azonban sehogysem akar jelentkezni, sőt mindig in­kább távolodik-s már-már az elérhetetlenség ködébe vész el. Az árzuhanásról most már különben hiába filmodazunk. A háború hosszú tartama, az or­szág javainak fölélése, a termelés megindulá­sának lassú tempója, végül rossz valutaviszo­nyaink mindinkább csökkentették, végül le­hetetlenné tették az árak rohamos esésének lehetőségét, az árnivó további emelkedését azonban minden eszközzel meg kell aka­dályozni. Nem tudjuk­ még, hová fog fejlődni a dolog, milyen arányú és természetű mozgalmat lesz kénytelen a munkásság megindítani, hogy ke­resetét arányba hozza a megdrágult életviszo­nyokkal s milyen ellen­állásra fog találni a munkáltatók részéről. Ma még olyan stádium­ban van az ügy, hogy kevés jóakarattal is megoldható. Kötelességünknek tartottuk fölhívni a kor­mány figyelmét erre a súlyos problémára, hogy módja legyen idejekorán intézkedni. A Tisza-ügy a katonai bíróság előtt. Második nap: Sztanyecovssky elmondta, kik kiván­ták és kik hajtották végre a Tiss&»»«gyilkosságot. Kedden délelőtt folytatta a katonai bíróság a Tisza-gyilkosság tárgyalását Először a már hétfőn kihallgatott Hü­ttnerhez intéztek kérdé­seket a védők, azután a második vádlott, Sztanykovszky vallomására került a sor. A tárgyalásról a „Magyar Távirati Iroda" a kö­vetkezőket jelenti: A tárgyalást 0l0 órakor nyitják meg. Az elnök kérdést intéz a védőkhöz, van-e kérdezni valójuk Hüttnertől. Ki és mi tüzelte Hüttnert a gyilkosságra? . Torök Sándor (Hitttner védője): Ön hétfőn azt mondta, hogy nem saját elhatározásából cselekedett és ellenezte a gyilkosságot. Miért vett mégis részt a gyilkosságban? Fi­zikai vagy lelki kényszer hatása alatt cselekedett! Hüttner: Mikor a harctérről hazajöttem, azokat az ura­kat, akik a S­árolyi-párt részéről a mozgalmat rendezték, csak BZ újságokból ismertem. Előttem föltétlen meggyőző­déses emberek színében tű­ntek föl. Meggyőződésem­ volt, hogy amit cselekedni akarnak, az helyes. Hiúságomban éreztem itgai­ találva, amikor azt mondták, ho­­y csak addig van bátorságom, amit biztonságban ülök a szobában. Török: Elmondta-e ön annak a tiszthelyettesnek, valami Asztalon Györgynek, aki önt Kovács vizsír­lóbíróhoz ve­zette kihallgatásra, hogy ön miért nem merte az igazat el­mondani. Hüttner: Elmondottam. Török: Kik voltak jelek­, amikor önt a rendőrségen ki­hallgatták? Hüttner: Az első kihallgatást Szrobián végezte, ott volt Nagy Károly, Doming tanácsos és egy időben dr. Ulain. A második kihallgatást detektívek és a harmadik kihall­gatást Kovács vizsgálóbíró végezték. Ezután a védő kér­déseire elmondja, hogy gyermekbetegségeken esett át. Anyai nagyatyja tüdőbajos és elmebeteg volt. A háború alatt háromszor sebesült meg. Ezután L­vnyci Zoltán, Sztanykovszky védője intézett kérdéseket Hü­tt­erl'OZ. Arra a kérdésre, hogya­n került Csernyák a katonatanács élére, nem tud felvilágosítást adni. Arról, hogy Csernyák mátyásföldi, van tudomása. A védő ezután azt kérdezte, tud-e arról, mit beszélt Fried­rich a Habsburg-családról. A társ­yalásvezető erre azzal szakította félbe, hogy ez nem tartozik a vád tárgyához. A védő kérdésére, ismeri­ a Hüft­ier Friedrich István írá­sát, a vádlott igennel felelt és kijelenti, hogy meggyőződött­­a 100.000 koronás levélen levő aláírás eredetiségéről. Ken­pitch azt mondotta, hogy nem saját elhatározásából vett részt a cselekmény elkövetőében. Itt neves emberek, igen előkelő állású egyének kerülnek szóba. Kinek a sze­repe volt döntő abban, hogy ön erre az útra tért. Ki volt önre a legnagyobb lelki hatással, aki ha ott nem lett volna, nem is vett volna részt a cselekményben? Hüttner: Az, amikor Friedrich István azt mondt­a, gyáva vagyok, ha nem merek elmenni. Ez volt a végső motívum. Én nem láttam egy Ak­ért sem. Károlyi Mihályról sejtel­mem sincs, hogy ő az ügyről tudott volna. A kormánynak voltak olyan tagjai, akik érdekelve voltak a dologban és ilyen ügyben egy államtitkár szava is elegendő. Károlyi­val soha egy szót nem beszéltem, tehát nem tudom állí­tani, hogy tudomása lett volna erről a dologról. Lengyel: van-e arról tudomása, hogy hogy szerezték meg az autókat, a fegyverüket, amelyek elő voltak készítve, történt-e intézkedés aziránt, hogy mindannyian tábori csukaszürkében jelenjenek meg. Hüttner: Már mondottam, hogy az autókat egy rózsa­színű farokifi adta át Kérinek és az autón a fegyverek mér ott voltak. Szememben ú­gy tű­nt föl, hogy az egészet Kéri rendezte. Lénnyel: Azt állította, hogy október 31-én délelőtt jelen Volt Friedrich István is, amikor összegyűltek, hogy ki­mennek Tisza villájához, azután Kériék nyilatkozatára délutánra halasztották el. Dobó és Sztanykovszky azt mon­dották, hogy megesküdni készek és minden körülmények között határozottan tudják, hogy Friedrich István is jelen volt a tanácskozáson él-én délután 4—5 óra között. Ön azt mondotta, hogy erre az egy körülményre nem emlékszik. Legyen szíves visszagondolni talán. Hü­tner: Nem érdekel, hogy vádlott társaim mit mon­danake. Lénnyel, fin­álit Mo­ndta, hogy Friedrich önt Pogány meg­­ölésére is fölbujtotta? Hüttner: November 16-án kiáltották ki a köztársaságot az Országház­ téren. Erre a katonaság és a munkásszerve­zetek kivonultak, az egész város üres volt és a kormány támaszai egy csomóban voltak. Akkor olyan híreket be­szél­tek, hogy Pogányék már akkor kommunista puccsot terveznek és megszállják a középületeket. Erre Csornyák és Friedrich arra akartak rábírni, hogy lőjjem le Pogányt, amire vállalkoztam is, de ez közbejött akadályok miatt meghiúsult. Kontra őrnagy kérdésére a váalott elmondta, hogy nem volt Kérivel egy véleményen, aki Tiszát meg akarta ölet­ni. Hogy mégis kiment a Tisza-villába, annak az az oka, hogy 29-én az Astoriában tartott értekezlet után Friedrich azt mondta, hogy mi urak, egy­más között intézzük ezt el és ne vonjunk bele parasztokat. Arra iparkodott Sztanykovszkyt és engem rábírni, hogy mi öljük meg Tisza grófot. Friedrich férfiasságát vonta két­ségbe és ez volt az Indító oka annak, hogy azt mondotta, hogy ha akarják, kimegy Tiszához, sőt behozza a grófot az Astoriába. . . . . Hüttner kihallgatása ezzel véget ért.. Sztanykovszky kihallgatása. Az elnök parancsára elővezetik Sztanykovszky zászlóst. A vádlott kijelenti, hogy megértette a vádat, nem érzi magát bűnösnek, mert forradalomban tette, amit tett. Ezután részletesen elmondja Tisza meggyilkolásának tör­ténetét. Kijelenti, hogy Friedrich október 11-én a meg­beszéléseken délelőtt is jelen volt. Délelőtt csak Gärtner nem volt ott, délután ő is megjelent. Kéri skiccet mutatott a Boheim-villáról. Tudta, hogy a villába fognak menni és ott majd Pogány meg fogja mondani, mit csináljanak. Este Friedrich és Csernyák is kapacitálta őt, hogy lőjje le Tiszát. A szerepeket Pogány, Kéri és Csernyák osztotta szét, de beleszóltak a többiek is. Pogány magára vállalta, hogy ő fog lőni. Négy-öt óra felé értünk a villához. Kiszálltunk az autó­ból. Kéri előrement, majd visszajött és azt mondotta : mehetünk. Ezután Pogány vezetésével bementünk a kapun keresztül. Először bement Pogány, Dobó, Horvát-Sanovics és én. Én az ajtó mögött maradtam és onnan ügyeltem­ a teendőket. Ekkor bejött egy idősebb hölgy kíséretében Tisza István a szobába. Pogány rákiáltott, hogy „maga az oka, hogy annyi embert a vágóhídra szállítottak!" és Pogány, valamint Horvát-Sanovics rálőttek. Tisza eldőlt, ekkor jött egy fatalabb hölgy. Dobó félrelökte a hölgye­ket és ekkor ismét történt két-három lövés. Azt Horvát-Sanovics és Pogány lőtték. Lehetséges, hogy lőtt Dob­ó is. Ezután a menekülés részleteit beszéli el. A közlekedési múzeum mellett ugyanabba az autóba ültek, amelyen jöt­tek. Négyen s­ltek be az autóba. Később Czenner, Lengyel és Madocsányival együtt a 4. hadtestparancsnokság épüle­tébe mentek Hunke altábornagyhoz. Itt mint a katona­tanács tagjai jelentkeztek, hogy átvegyék a századosi ki­nevezésüket. Mondada: ön nem tagadja, hogy részt vett a gyilkosság­ban. Ott­ állt a tett elkövetésénél, bár nem lőtt. Ismertesse, mi indította erre. Beszélje el időrendben, hogyan jutott a katonatanácsba és adja elő a gyilkossággal összefüggő­ cselekmények történetét. Sztanykovszky elbeszélését az október 24-iki várbeli tün­tetés sebesült­jeinek fölemlítésével kezdi. A Gizella-téri Károlyi-palotába a következő napon ment föl. Egy száza­dos megjelent ott és bejelentette a hadügyi törzstisztek csatla­kozását. Évi Huszonhatodikán délután Hüttnerrel találkoztam. A tengerészek ekkor négy bizalmast küldöttek a nemzeti tanácshoz és bejelentették a tengerészek csatlakozását. Ezek között volt Horvát-Sanovics. Ezután megalakult a katonatanács, amelynek tagjai azok lettek, akik a tizen­egyes katonatanácsban szerepeltek. Megalakult egy szű­kebbkörű­ katonatanács is és ezeknek kiosztották a szere­püket. Nekem az ellenkatonarendőrség szervezése jutott ki Hüttner lett a katonatanács titkára. 20-án este volt az első katonatanácsi ülés. Ott volt Horvát-Sanovics, aki a tengerészek bizalmi sorja volt. A politikusok a másik szo­bában voltak. Este mutatott be Friedrich Istvánnak Csernyák és közölte, h­ogy a nemzeti tanácsnak a katonatanácsba delegált tagja, ő tartja fönn az összeköttetést a nemzeti tanács és a katonatanács között. A parancsokat ő fogja hozni a nemzeti tanácstól, viszont Csernyák lesz bent a nemzeti tanácsban. Mindjárt az első ülésen szó volt magasabb rangú katonák és poli­tikusok esetleges őrizetbevételéről. Ez azonban elmaradt másnapra. Mondada: Kik között volt szó erről? Sztanykovszky: Csernyák, de különösen Friedrich föl­vetette, mit szól ehhez. Mondada: Az előzetes eljárás során azt vallotta, hogy ekkor már Friedrich kijelentette volna, hogy Tiszát és Lukachichot el kell tenni láb alól? Sztanykovszky: Ezt vallottam, de ezeket a napokat sok­szor összetévesztem. 27-én reggel a Gizella-téren volt gyű­lésünk. Csernyák értesített, hogy a nemzeti tanács attól tette függővé a forradalom kitörését, hogy Károlyi mint miniszterelnök tér-e vissza. Károlyi érkezéséhez kellett tömeget szereznünk. Este volt a nyugati pályaudvari tün­tetés Károlyi mellett és tüntetés József főherceg ellen­ Mondada: 27-én jelen volt ön azon az értekezleten, ahol Magyar Lajos indítványára elhatározták Lukachich és Bangha páter meggyilkolását? Sztanykovszky: Nem voltam ott, erről csak a vizsgálat során hallottam. 28-án délután 2 órára berendeltek a Royal­szállóba, hogy ott tanácskozás lesz. Ott találtam Hüttnert, Kérit és Csernyákot, elkezdtek nekem beszélni, hogy ha november 4-én kitörne a forradalom, Tisza Istvánt el kel­lene tenni láb alól. Többet nem tudtunk beszélni, mert közben bejött Fényes László. 28-án délután megint katona­tanács is volt és a Tisza-ügyről volt szó. Itt azután rész­letesen ismertette Csernyák, illetve előzően Fridrich­, utána Csernyák azt, hogy a nemzeti tanács döntött a for­­radalom mellett, mert Károlyi tegnap nem mint miniszter,­elnök jött vissza Bécsből. Megint kezdtek beszélni politi­kusoknak és katonatiszteknek letartóztatásáról. Friedrich félrehívott és mesélte nekem, hogy milyen nagy ember lehetnék én, ha Tiszát eltenném a láb alól, kapacitált engem, hogy az az ember Magyarország halad­á­sának kerékkötője, ő volt a miniszterelnök ,akkor, amikor kiütött a háború, ő a felelős a háborúért. Nagyon rossz színben tüntette föl előttem Tisza Istvánt és azt magya­rázta nekem, milyen nagy szolgálatot tennék a nemzetnek, ha eltenném őt láb alól. Én azt mondottam, hogy nem va­gyok erre kapható, elhozom, ha akarják. Azután vita tár­gyát képezte ezeknek a politikusoknak láb alól való el­tevése, de mindenki azt mondotta, nem kell ilyent tenni.. Ezután kezdett Friedrich beszélni: „Ti itt ültök, mondotta, mint a marhák, ahelyett, hogy tennétek, cselekednétek A Népszava félszázad óta a mi­es-és fegyveriSnk. Becsüljük meg !

Next