Népszava, 1920. augusztus (48. évfolyam, 182–206. sz.)

1920-08-08 / 188. szám

XLVIII. évfolyam. Budapest, 1920 augusztus 8. vasárnap. 188. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 280 kor. fél évre 140 kor. negyed évre 20 kor. egy hóra 25 kor. EGYES SZÁM­ÁRA 1 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik h­étfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) A rend, az ország rendje és nyugalma tekintetében különböző fölfogások élhetnek az emberekben és különböző fölfogások érvényesülhetnek az ország­ dolgainak kormányzásában, egyben azonban mindenkinek meg kell egyeznie: a rend nem épülhet rá kivételes rendszabályok alapjaira és a nyugalom nem lehet a temetők zord csöndessége. A kormány programja fö­lött megindult nemzetgyűlési vitában legin­kább kiéleződött a fölfogások különbözősége, azonban a jobbra és a közép felé, de mégis­ inkább a jobbra igazodó fölfogások útjain is egy kívánsághoz jutottak el az ország érdekei­nek komolyabb szószólói. Ahhoz, hogy vizs­gáltassanak át még egyszer az eddig lemorzso­­lódott vagy leviharzott események, kerestesse­nek meg az erők, amelyek az ország újjáépíté­séhez fölhasználhatók, a szószaporítások és elvi nyilatkozatok zuhatagjai után induljon meg végre az a munka is, amelyik teremt, erőt ad és egyensúlyozójává válik a társadalmi és gazdasági területen meglevő különbségeknek. Minden párt vagy társadalmi osztály, amely­nek történelmi vagy gazdasági törvényszerű­ségek adtak életet és amelyeket éppen e tör­vényszerűségek miatt nem lehet a közéletből semmiféle rendszabállyal csak úgy egyszerűen elfújni, az ország mostani helyzetében a leg­nagyobb komolysággal, a felelősségnek teljesen átérzett öntudatával törekszik a társadalmi és gazdasági konszolidáció felé. A lelkeknek ilyen fölkészültsége mellett talán érthetetlen az, hogy az építéshez szükséges teremtő munka még mindig csak az óhajtás állapotában van­. Hiszen az első pillanatra olyan egyszerűnek látszik a dolog. Mindnyájan akarjuk a mun­kát, nem volna tehát más hátra, minthogy meg is kezdjük. A dolgokra való egyszerű rátekin­tés azonban az akadályoknak olyan sokaságát mutatja, amelyek valóban komoly akadályok és amelyekről őszintén kell beszélni, hogy végre legyőzhetők legyenek. A magyarországi szociáldemokrata munkás­ságia az építő munkához a hajlandóságát nem­csak szavakban nyilvánította, hanem már egynéhányszor komoly lépéseket is tett abban az iránybnál, hogy ezt az óhajtását végre is hajtsa. Hogy kiben és miben volt a hiba, arról most nem kívá­nunk beszélni, nem is rekriminálunk, mert úgy gondoljuk, hogy az érintkezés, amely a szociáldemokrata munkásság képviselői és gróf Teleki miniszterelnök között szombaton történt, mégis csak elindítja m­ajd a dolgokat a kibontakozás, a komoly, az eredményeket je­lentő munka felé. Ez a szombati összejövetel Teleki miniszterelnök számára is földeríthette azokat a momentumokat, amelyek akadályai a közös munkának és megmutatta azokat ez utakat is, amelyeken elindulva, az akadályok elháríthatók volnának. A szociáldemokrata munkásság, mondhatnók úgy is, hogy a munkásság számára meg kell teremteni azt a légkört, amelyben zaklatás nélkül élhet és ezenfelül intézményesen is biz­tosítani kel­l azokat az érdekeket, amelyeknek szolgálata nem holmi kivételes kedvezés a munkásság számára, hanem nagyon fontos köz­érdek. A szociáldemo­krata munkásság ragaszkodik a szervezeteihez, kitart ama gazdasági és szociális alakulatok mellett, am­el­yek br- -zu *-z-tír^ -".'•- t^-'tő "mó­kájában a kulturális fölemelkedettség és az állampolgári és társad­almi öntudat érveit szerezték meg számára. Az államhatalom végső szükség esetén beleszólhat a gazdasági és társadalmi ellentétek kérdéseibe, de soha­sem szólhat bele olyan módon, hogy ez a gyöngébb rovására essen és az államhatalom­nak nemcsak tűrnie, de kívánnia is kell, hogy az államban ne szervezetlen és szétbomlott csoportok, hanem szervezett egységek fegyel­mezetten és a törvények korlátain belül védel­mezzék társadalmi és gazdasági érdekeiket. Ez külföldön mindenütt így van és mennél in­kább nyugatra jár a tekintetünk, annál inkább van így. Csak a nyugat kultúrájából vesznek át egy értékes darabot, ha Magyaror­szágon is ezt a rendszert biztosítják. Ha a miniszterelnök jószándékkal van e dol­gok iránt, úgy ebben bizonyára nagyon súlyos közszükséglet nyilatkozik meg. A szociáldemokrata munkásság elhatározóan áll a demokrácia álláspontján. A demokrácia eszközeivel akarja ki­küzdeni azo­kat a célokat, amelyeket társadalmi és gazda­sági vonatkozásokban maga elé tűzött és világ­fölfogásának­­termékeny módszereivel akar részt venni abban a gazdasági és kulturális munkában, amelyek szá­mára is, az ország ér­dekében is csak a jót és a helyeset jelentik. Olyan helyzetben van az ország, hogy az min­denkire a legnagyobb őszinteséget parancsolja rá. A szociáldemokrata munkásság tehát ezzel a­z őszinteséggel fordul az illetékesekhez: cse­lekedjenek úgy, ahogy azt tudomásukra adatta. Nem különleges kedvezéseket­ kér. Állampol­gári és emberi jogait követeli és ez legelső­sor­ban az ország érdekében való követelés. a A nemzetgyűlés szombati ülése. Feltűnően kevés képviselő jelent meg szom­baton a nemzetgyűlésen, úgy hogy a határo­zatképesség megállapítását kellett kérni és csak miután az elnök gyülekező céljából ne­gyedórás szünetet rendelt el, jöttek össze annyian, hogy a tanácskozást megkezdhették. Nyilván nem tudták, hogy mi készül a Ház­ban, nem tudták, hogy olyan attrakció kerül sorra, amilyent sem a sok mindent látott magyar parlament, sem semmi más gyülekezet nem látott, nem hallott. Az egyik, Budavári László nevű törvényhozó indítvány formájá­ban közhírre adta, hogy miként képzeli a zsidókérdés megoldását. Nemigen lehetett tudni, hogy beszédének melyik része az indo­kolás és melyik maga a javaslat, mert mind a kettőt fölovasta. De előadása még így is, bár nagyon vegyes, de kétségtelenül nagy hatást váltott ki. Voltak, akik megdöbbentek, hogy parlamentben ilyesmi is elhangozhatok, voltak, akik hitetlenkedve csóválták a fejüket, vol­tak, akik mosolyogtak rajta, mondván, hogy nem is tudták, hogy a Háznak ilyen nagyszerű humoristája is van, aki így ki tudja csúfolni az antiszemita jelszavakon lovaglókat és vol­tak olyanok is, akik komolyan vették a fölol­vasást és szívük mélyéből sajnálkoztak, mond­ván, hogy „szegény Budavári László, tegnap még nem volt semmi baja". Andrássy, Apponyi, Giesswein és a kisgazda­párton egynéhányan megelégelték ezt a mulat­ságot és ellene szavaztak az indítvány napi­rendre tűzésének, de a többség nem volt ezen a fölfogáson és úgy határozott, hogy napi­rendre tűzi az indítványt. Most végre megtud­ják, hogy „mi lesz a zsidókkal". Ezután áttértek a gabonaforgalmi rendelet módosításáról szóló indítvány tárgyalására és nagyatádi Szabó István miniszter felszóla­lása­ után bizottságot küldtek ki a rendelet módosítása céljából, amivel a vita véget is ért Az ülésen Bottlik József elnökölt. A pénzügyi bizottság előadója beterjesztette a bizottság jelentését több egyenes adóról és a közadó kezeléséről szóló törvényes rendelkezé­sek módosítását tartalmazó javaslatra vonatk­­kozóan. Minthogy nagyon kevesen voltak jelen? Milosevics János a tanácskozásképesség meg­állapítását kérte, de jó időbe telt, amíg ele­gendő számú képviselő gyűlt össze. Ekkor har­madszori olvasásban elfogadták az államfői jogkör kiterjesztéséről szóló javaslatot. Machunka Imre (Friedrich-csoport) a kis­ipar érdekében benyújtott indítványát indo­kolta. A nemzetgyűlés úgy határozott, hogy napi­rendre tűzi az indítványt. Budaváry László (kormánypárt) a zsidókérdés megoldása végett beadott indítványát indokolta meg. Neve akar pogromot, magyarázgatta. Ez ellen eré­lyesen tiltakozik. A zsidókérdést törvényesen kell magoldani. A zsidóság nem akart egybe­olvadni a magyarsággal. A zsidókban nincs erkölcs, tisztesség, csak pénzindulás. A politi­kába befurakodtak s amikor nem tudták a cionista államot megcsinálni nálunk, megcsi­nálták­­a szociáldemokrata pártot és tönkre­tették általa az országot. A zsidók gyávák. A­ zsidók a magyarság árulói voltak mindig, ma is azok. Adatokat sorol föl, hogy mennyi föld­birtok van zsidó kézen. (Bodor György: Ezeket a meséket mind tudjuk már. Ne töltse az időt. — Az elnök: Kérem a képviselő urat, szívesked­jék csöndben hallgatni a szónokot.) Hosszabb­ indítvány­t terjesztet be, amelynek tartalma a következő: — Magyarországon zsidó sem nem vehet­, sem nem bérelhet, földet, a zsidó tulajdonban levő földek a vételi árak alapján megváltan­dók, a zsidó bérletek ez évi október 1-i hatály­lyal érvényüket vesztik és az igy fölszabaduló földek parcellázandókk; a zsidó kézen levő házhelyeik és telkek megváltandók; zsidóknak csak egy házuk lehet, a többi megváltandó; zsidó kézen levő fölösleges lakrészek elrekvi­rálandók; a zsidók letelepedési jogot vagy ha­t­nosságot nem kaphatnak; az 1914. óta bevándo­rolt zsidók kitoloncol­an­dók , és vagyonuk meg­váltás nélkül elkobzandó. Követeli az oktatás terén a numerus clausust; zsidók nem tarthat­na­k fönn iskolákat; zsiidó kézen levő orfeumok szigorúan ellenőrizendők; színházak élén zsi­dók nem állhatnak. Zsidók semmiféle közszál­lítást nem kaphatnak; ipari nyersanyagok elsősorban keresztényeknek adandók. Zsidók nem tarthatnak személyes szolgálatra keresz­tény alkalmazottat. Napilapok vagy folyóira­tok főszerkesztői, lapvezérei, felelős szerkesztői és főmunkatársai zsidók vagy szabadkőműve­sek nem lehetnek s az újságírók esküt tartoz­nak tenni a magyar alkotmányra, törvényekre és a hazáihoz való hűségre. Héber nyelvű újsá­gok nem jelenhetnek meg. A héber címtáblák eltávolítandók. Az összes állami kedvezménye­ket és jogosítványokat revízió alá kell venni. Zsidók köztisztviselők nem lehetnek, politikai jogokat nem gyakorolhatnak és végül azok, akik a kommunizmusban vétkesek vagy kül­földön agitálnak, tettenérés esetén statáriális úton halállal büntetendők. Nagyatádi Szabó közélelmezési miniszter ki­jelentette, hogy sok tekintetben nem ért ugyan egyet Budaváryval, de hozzájárul az indítvány, tárgyalásához. Orfeck Attila személyes kérdésben szólalt föl. A nemzetgyűlés többsége, szavazásra kerül­vén a sor, úgy határozott, hogy az indítványt napirendre tűzi. A szavazás alkalmával gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula, Bottlik József, Giesswein Sándor és még vagy húszan ülve maradtak. Napirend szerint rátértek a termésrendelet módosítása ügyében beadott indítvány tárgyalására. Huszár Elemér (kormánypárt) a liszt drága­ságát annak tudta be, hogy egyes szervek X XXXXX X X

Next