Népszava, 1920. november (48. évfolyam, 259–282. sz.)

1920-11-21 / 275. szám

114.179 volt, akik közül 48.393-at közvetítettek el. A köz­vetítés tehát a munkást keresőknek 53%-át, a munkát keresőknek 42%-át tudta ki­elégíteni. Ez elég kedvezőtlen eredmény, de ha a részleteket vizsgáljuk, még kedvezőtle­nebb adatokat kapunk. A munkát keresők száma egész éven át jelentékenyen nagyobb volt a felajánlott munkahelyek számánál. Havi átlagban 10.083 munkahelyet tartottak nyilván, ezzel szemben a munkát keresők átlagos száma 16.438 volt havonként Arámylasz legkedvezőbb volt, a munkapiac helyzete januárban és december­ben, amikor 100 munkakeresőre 73 munkahely jutott (decemberben az inségmunkaakció javí­totta a helyzetet), legkedvezőtlenebb pedig szeptemberben volt, amikor 100 m­unkakeresőre csak 31 munkahely jutott. A közvetítés aránya is szeptemberben volt legkedvezőtlenebb, ami­kor is 100 munkakereső közül csak 17-et közve­títettek el. A közvetítés aránya általában na­gyon alacsony az egész esztendőben, aminek a magyarázatát abban találhatjuk, hogy a föl­ajánlott munka rendszerint csak alkalmi munka volt Ezt igazolják a következő adatok: Férfi szakmunkások részére összesen 18.741 munkahelyet ajánlottak föl, ezzel szemben 44.382 férfi szakmunkás jelentkezett munkára. A tanoncoknál és férfi segédmunkásoknál azonban nagyobb volt a kereslet mint a kínál­at Ezért nagy az ár a kereslet a kínálat és a közvetítések­ száma között A foglalkozási ágak szerinti kimutatásokból megállapítható, hogy egyedül a ruházati iparban volt nagyobb a munkahelyek száma, mint a jelentkezett mun­kásoké, ezenkívül még a gyári munkásoknál esett 100 mun­kakeresőre 130 munkahely, az összes többi foglalkozásoknál a munkakeresők száma erősen meghaladta a munkahelyek szá­mát Ime néhány példa: a vas- és fémiparban: 300 munkakeresőre jutott 32 munkahely és 20 közvetítés; a gépek és eszközök gyártásánál: 100 munkakeresőre 26 munkahely, 16 közvetí­tés; az építőiparban: 100 munkakeresőre 36 munkahely, 19 közvetítés; az élelmezési ipar­ban: 100 munka­keresőre 11 munkahely, 1­8 közvetítés; a kereskedelemben és közlekedés­ben: férfiak részére 100 munkakeresőre­­ 23 munkahely, 19 közvetítés, nők részére 12 munka­hely, 6 közvetítés. Különösen ki kell emelnünk a jelentésnek egyik adatát amely azt­­mutatja, hogy milyen mértékben vállalkoztak szakmunkások nap­számos munkára. Szokássá vált az utóbbi idő­ben, hogy a munkásokat megrágalmazzák, hogy nem akarnak dolgozni. Hogy milyen alaposak az ilyen rágalmaik, azt mutatják a budapesti munkaközvetítő intézetnek a fen­tiekre vonatkozó följegyzései. 3278 olyan ese­tet jegyeztek föl ebben az intézetben, amikor szakmunkás napszámosmunkára vállalkozott Ezek között volt 1870 vas- és fémipari munkás, 155 a ruházati iparból és 220 az élelmezési ipar­ból. Ezeknek nagy része a tél elején megindult szükségmunkákhoz ment munkára. Ezeknél a szükségmunkáknál összesen 6663 munkás ju­tott foglalkozáshoz. Az akció — amint a jelen­tés mondja — nem sikerült aminek legfőbb oka az volt ,hogy a munkások megfelelő szál­lásának és élelmezésének kérdését megoldani a legtöbb helyen nem sikerült és a munkások egy része e nagy fizikai erőt igénylő munká­hoz részint megfelelő testi erővel, részint al­kalmas ruházattal nem rendelkezett". Sokatmondók a jelentésnek a tanoncmun­kára vonatkozó adatai is. Tanoncot többet ke­restek, mint amennyi jelentkezett Összesen el­helyeztek 455 tanoncot Az elhelyezettek közül itt volt hat 20 éves, kilenc 20 éven fölüli, sőt egy 30 éves is. Az elhelyezett tanoncok kö­zül 33 nem végezte el az elemi iskola IV. osz­tályát sem, de 70 volt olyan, aki a középiskola TI—III. osztályát és 51 olyan, aki a közép Iskola IV. osztályát elvégezte. Még csak arra akarunk rámutatni, hogy azok a szakegyesületi munkaközvetítők, amelyek adataikat közölték a hivatallal, mind sokkal kedvezőbb közvetítési eredményeket értek el, mint a hatósági közvetítők, ami azt mutatja, hogy a szakmunkások elsősorban­ a szakszer­vezeti közvetítőt keresik föl. Sajnos, a Szak­szervezeti Tanács az 1919. évről nem tette közzé a szervezetek munkaközvetítési statisz­tikáját amiért is az összehasonlítás itt sem le­het teljes. A mostani, meg nem állapodott gaz­dasági viszonyok mellett nagy jelentősége van annak, hogy a munkapiacról megbízható ada­tok álljanak rendelkezésre. Ebből a szempont­ból ennek a jelentésnek az adatai már elavul­tak. A hivatalnak már erről az évről kellett volna gyűjtenie és legalább negyedévenként közzétennie a munkapiac adatait, ha azt akarja, hogy jelentései és adatai ne csupán történeti érdekességgel bírjanak. (Törlés.) AZ egyház és állam elválasztana Lengyel­országban. Var­sóból jelentik: Lengyelország új alkotmányának tárgyalásánál Szatinszky képviselő javaslatot nyújtott be az egyház és állam szétválasztása iránt („M. T. L") . NÉPSZAVA -1920 novemb­er 21. Ágoston Péter védőbeszéde. * * A lázadásró is a vár és hedsereg fillillitásártSI. — A fStirgyalás kilencvenhette mffih napja. A szombati tárgyaláson Ágoston Péter to­vább folytatta védőbeszédét. Hosszasan is­mertette a diktatúra előtti helyzetet és azt bizonyította, hogy a diktatúra az elvesztett háború folyománya volt. Beszédében sok statisztikai adatot és egyéb tényeket hozott, föl okfejtésének igazolásául. Azonkívül gyakran hivatkozott a büntető törvény­könyvre is. A beszéd főbb vonásaiban a kö­vetkező: — A front fölbomlasztásáról — úgy­mond -a­ személyes tapasztalataim voltak. Amikor az Isonzónál kint voltam a harctéren, láttam, hogy az előnyomuló csapatok után szétszedték a lövészárkokat mert szükség volt az anyagra Amikor azután az olaszok újra vissza­szorí­tottá­k a csapatokat nem volt födö­zékjük. Vannak Társadalmi erők, amelyeknek következtében az embereknek föl kell adni addigi álláspontjukat. Amikor Tisza kijelen­tette, hogy elvesztettük a háborút ezt a leg­hamarább a fronton hallották meg. Tisza volt az, aki olyan csökönyösen ragaszkodott a vá­lasztójog kiterjesztése ellen való álláspontjá­hoz és mégis a háború vége felé már 5­­ja be­látta a helyzet tarthatatlanságát és kijelen­tette, hogy híve a választójog kiterjesztésének. Az események kiszámíthatatlanok forrada­lom idején. A Károlyi-kormány először József főherceg kezébe tette le az esküt és közvetetlen utána a Nemzeti Tanácsnak esküdött föl. A szociál­demokrata pártnak a kommunisták ellen való harcát a polgárság nem támogatta. Pedig a szociáldemokrata párt komoly, elkeseredett harcot vívott a kommunistákkal. Bizonyítja ezt a Népszava ellen való támadás és a Nép­szavának több cikke. Amikor Kun Béláékat­ letartóztatták és megverték őt a r­o­náni sajtó ezt kihasználta a szociáldemokraták ellen való uszításra. Abban az időben Középeurópában kommunistabarát hangulat volt Lenint Né­metország támogatta, ami érthető is, mert a központi hatalmak ki akarták ugratni az an­tant-szövetségből a harcoló Oroszországot Amikor a csehek és románok megszállták Ma­gyarországot, a kormány részéről semmi ko­moly akció nem történt a megszállás megaka­dályozására. Én Nagyváradon külön ellent­állásot szerveztem az előrenyomuló románokkal szemben. Akkor a szociáldemokrata párt­ állott az integri­tásért való harc homlokterében. A Népszava több cikket írt arról, hogy visz­kel­l szerezni a megszállott terüleket, mert szénre, fára és vasra van szükségünk. A Vyx­féle jegyzék íratása az volt hogy inkább az orosszal szövetkezünk, minthogy a halált vá­lasszuk. Az orosz segítség komoly volt és reálisan várhattuk is ezt a segítséget. Hogy a polgárság körében egyáltalában nem volt di­k­tatúraellen­es a hangulalt,­­egyik bizonyí­téka ennek az, hogy amikor március 22-én reggel az egyetemen több egyetemi tanárral tanács­koztam, mindannyian jóakarattal és meg­nyugvással vették tudomásul, hogy tagja, va­gyok a­ kormánynak. Kun Béla tett ugyan olyan kijelentéseket hogy nem híve a terü­leti integritásnak és valójában tény az, hogy •••• diktátum a területi integritás álláspontján állott Garbai többször mondotta, hogy vissza kell szerezni az antant imperialista politikája által megszállott terü­leteket Én most voltam elégedve a tanácskormány integritási politi­kájával, pedig én tartom m­agam olyan jó hazafinak, mint akárki. Jó hazafiságomat pe­dig a tetteim bizonyítják. Én vérontás nélküli átmenetet ak­arta­m és ezért maradtam a he­lyemen. Marx szerint egyes emberek szerepe nem számít a történelemben. És én nekem sohasem jutott eszembe, hogy egyes embereket politikai meggyőződésükért vontak felelősségre. Az átmenetet a szakszer­vezeteik segítségével akarták megcsinálni. Miákits, Peyer, Vanczá­k tárgyalásai mind ama irányultak, hogy Kun Béláék uralmát megdöntsék. Az országos pártkongresszu­son az kifejezésre is jutott a­mi­kor Kun Bé­láék hivatalos listája megbukott A román offenzíva csak a szovjetrendszer megerősödé­sét hozta létre, mert a széthúzó erőket össze­kováls­olta. Az­ aradi kormány olyan konzer­vatív politikát hirdetett amely még a polgá­roknak sem kellett Ekkor ért­ haza Szamuely Oroszországból Lenin üzenetével, és akkor vált jelszóvá, hogy halál az ingadozókra. A szovjetkongresszus után Bécsbe mentem és ami azután történt, tulajdonképen nem is ér­dekel. Én tudtam, hogy a kopumán-rend­szer nem maradhat meg Magyarországon, mert ennek gazdasági okai vanna­k. Azt sem lehet mondani, hogy Bécsben azért tárgyaltam, mert a szovjet rendszer már bomlófélben volt, hiszen a vörös hadsereg akkor aratta a győ­zelmét. Félreismerik Kun Bélát azok, akik azt hiszik, hogy ő menni akart Kun Béla ma­radni akart és mi menesztettük. Meggyőződésem, hogy a büntető törvény­könyv egyetlen szakasza sem alkalmaz­ható reánk. Olyan cselekményeket nem követtem el, amely egyénileg bünömül tudható be. A kom­münt én nem akartam. Nem is én csináltam, hanem a tömeg. Mi vállaltuk a helyzetet azért, mert az ország egységét akartuk. A felség­sértés vádjára csak azt mondhatom, hogy ezt nem követhettem el, mert az ehhez szükséges kellék, a király hiányzott hozzá Én nem csi­náltam a forradalmat és a büntető törvény­könyv szerint, nincsen olyan bűn, amely szerint valaki azért bűnös, mert a forradalomnak nem állott ellen, hanem azt tudomásul vette. Az alkotmány megváltoztatása már Károlyiék­nál kezdődött Károlyi jelentette ki, hogy az országot csak az­­Internacionálé mentheti meg és ezt a polgárok tudomásul vették. A vádirat szerint a számbeli és értékbeli többséget el­nyomtuk. Én azt hiszem, hogy a számbeli többséget csak statisztikai adatok szerint le­hetne megállapítani, ami pedig az értékbeli többséget illeti, meg vagyok győződve, hogy az ország értékbeli többségét nem a dolog­talanok, hanem a dolgozók alkotják. A polgárok lefegyverezéséről nem tud­ik. Hi­szen úgy tudom, hogy ők nem is voltak föl­fegyverkezve, hanem csak a katonaság volt. Fegyveres lázadó csoportban nem vettem részt soha. A lázadás fogalma harcot puccsot je­lent, ilyen mozgalmakban tudomásom szerint szintén nem vettem részt. Március 21-én az egész ország lázadó volt A hatóságnak nem­csak a létezésében, hanem az intézkedéseiben van az ereje. Ha tehát volt ilyen lázadás, a hatóságoknak kellett volna az ellen föllépni. Nem létező hatóság ellen nem lehet lázadni. A vádirat a munkások hatalmáról beszél. Sehol sincsen a törvényben rendelkezés arról, hogy a munkások nem vehetnek részt a hatalomban. Tehát ha a munkások voltak a hatalmon, ez nem­­ büntetendő cselekmény. A vörös hadsereg szervezéséről és fölállítá­sáról azt mondhatom, hogy a hadsereg már­cius 21-én maga lett vörös hadsereggé és így ezt nem kellett fölállítani. A hadsereg maga csinálta a diktatúrát is, hiszen az ő akarata nélkül nem is lehetett volna megcsinálni. A vádirat szerint a polgári osztályt megtámad­tuk és fölsorolja, hogy a tisztek rangjelzését eltávolították. Én nem hinném azt hogy a katonatiszt külön osztály volna. A vörös had­seregnek különben nem a polgárság elnyo­mása volt a hivatása, hanem harc a külső el­lenség és természetesen a belső ellenség ellen, mint ahogy minden hadseregnek ez a hiva­tása. Az offenzívák igazolják, hogy ez a had­sereg az elveszett területeket vissza akarta szerezni. Én a vörös hadsereget nem bujtat­tam föl. Az idő előrehaladottságára való tekintettel, a tárgyalás folytatását hétfőre halasztották. A franciák cserbenhagyják Wrangest. Az an­gol nerou kereskedelmi vereődés. Párisi jelentés szerint Leygues francia mi­niszterelnök laptudósítók előtt odanyilatko­zott hogy Franciaország ezentúl Wrangesnak, és esetleges utódjának semmiféle segítséget nem fog nyújtani.­­ Ugyancsak párisi jelen­tés szerint a francia külügy­minisztériumban fontos tanácskozást folytattak, amelyen a Krímiából Konstantinápolyba menekült 90.000 orosz elhelyezésének kérdésével foglalkoztak. A menekültek a legnagyobb nyomorban van­nak. Az értekezlet tanulmányozta azokat a módokat is, amelyek révén a menekültek egy részét Görögországban és Szerbiának egy ré­szében elhelyezhessék, mert Törökországban már annyi .Az orosz menekült, hogy komolyan veszélyeztetik a török lakosság ellátását Kopenhágai jelentés szerint Csicserin szikra­táviratot küldött lord Curzonnak, amelyben közli, hogy amennyiben az angol hadihajók Wrangelt segítenék, a szovjetköztársaság ezt ellenséges cselekménynek tekintené. A „Times" szerint az Anglia és Oroszország közötti kereskedelmi szerződés tervezetét nyolc napnál hamarább nem írják alá. Egyes politi­kai körök szerint Kraszin az orosz adósságok elismerése mellett nyilatkozott de külön zá­radékok fogják elrendelni az ügy külön tár­gyalását. A tervezet ellen több konzervatív angol lap élénken tiltakozik. („M. T. L") Majna melletti Frankfurtból táviratozzák. Az angol kormány a „Frankfurter Zei­tung" londoni távirata szerint elfogadta az Oroszországgal kötendő kereskedelmi egyez­ményt. („M. T. L") *

Next