Népszava, 1920. november (48. évfolyam, 259–282. sz.)

1920-11-21 / 275. szám

XLVXII. évf. 275. szám Budapest, 1920 november 21. vasárnap. Apa 5? korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre SSO tor. J­oeejed évre HO tror. fél évre — ...... 280 kor.­­ egy­ hára SO kor. Jogos Sz­láviában egy szám ára S jngroszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI UTCA 4- SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI­ UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) / „A vasárnapi tyuli." IV. Henrik francia király, akit a hivata­los történetírás kissé könnyelmű, fölü­letes, meggyőződés nélkül való, de lovagias, vitéz és szellemes uralkodóként­­könyvelt el­, ál­lami művészete és kormányzata céljának azt tűzte fel, hogy vasárnaponként minden alattvalójána­k tyúk főjjön a fazekában. Ez a népszerű uralkodó a XV. és XVI. száza­dok átmeneti idejében, 1589-től 1610-ig ural­kodott. A társadalom tagozódása akkor még nem bontakozott ki és nem ágazott széjjel. Akkortájt fejeződött be az emberiségnek a rabszolgakorból való kiemelkedése és egy fejlettebb, de még mindig fejletlen társa­dalmi formában, a jobbágyság rendszerében akkor helyezkedett el egészen. Az osztályok küzdelme még nem volt tudatos, ösztönszerű kirobbanásokban jelentkezett: a társadalmi harcok nélkülözték a tudományos fölismeré­seket és módszereket A gáz, gőz, villany, mint em­berboldogító energiák még ismeret­lenek voltak, a technika roppant csodái még elképzelésben sem éltek. A fizika, kémia bámulatos eredményei szintúgy ismeretle­nek voltak és az emberiség véróceánja sem áztatta volt meg a földet a szabadságért az egyenlőségért a testvériségért — gyermek­korát élte a társadalom és a történelem, te-. litve rettenetes különbözőségekkel és igaz­ságtalanságokkal, de egyszersmind terhelten a jövendő nagyszerű ígéreteivel, ösztönös­ sejtésekkel az emberiség fölszabadulása iránt káprázatos illúziókkal és fanatikus küzdeni akarással az emberiesedés valóra­válásáért. Nagyot fordult azóta a világ. Lejátszódott a társadalmi fejlődés második nagy kor­szaka: alászállott a nemesi ,urk­ori tündöklő­­napja és a vér özönéből kiemelkedett a pol­gári rend. Hozott magával szép ígéreteket: humanizmus, liberalizmus, testvériség, tör­vényes egyenlőség, miegymás. A laborató­riumok glóriás hősei csodákat műveltek: megnyergelték a természet erőit, igába haj­tották, az emberiség szolgálatába, állították. Utópiák eleven valósággá érlelődtek, gép­óriások játszi könnyedséggel és csalhatatlan pontossággal végzik az emberek munkáját, nincs lehetetlen­. Tudományos módszerekkel, nagyszerű műszerekkel a természet és a föld minden kincse megszerezhető. A holt anyag a gyárak, műhelyek füstös méhében ezer­­féle hasznos szükségleti cikké alakul át A földet tudományosan lehet művelni, hoza­mát majdnem tetszés szerint szabályozni: minden, minden készen áll arra, hogy az ember kurta földi létének idejét kelleme­sen, boldogan, fizikai sanyarúság nélkül élje át — csak nagy, hatalmas akarat­koncentráció kell hozzá... Kerek négyszáz esztendővel ezelőtt egy bölcsnek tartott uralkodó minden jobbágyá­nak tyúkot kívánt a fazekába — legalább vasárnapra. Egy tyúk! Egy heti robot után, hat napi teremtő mimika jutalmaképen egyetlen kilónyi „élelmezési nyersanyag". Vájjon mosolyogjunk rajta? Éljük magun­kat vissza a jobbágykorba, amikor még ideál volt a vasárnapi tyúk? Megérthetjük mi, huszadik századbeli, múltakat fitymáló, jö­vendőt farigcsáló Übermensch­ek a XVI. század szociálpolitikájának ezt a fura formáját? Hiszen a XX. században élünk! A villamosság korszakában, a repülő­gép, a dróttalan távi­ró,­a s­izetlőgép, a rotá­ciós birtokában, a természet minden titka­kincse a miénk, mennyországgá varázsolhat­juk a földet széppé, kellemessé — Mecsni­kov szerint —, tartóssá nyújthatják életün­ket. Hogyan érthetnék meg IV. Henrik király vasárnapi tyúkos szociálpolitikáját! Nem is értjük. Már nem értjük! Először volt a törekvés a szépre, jóra, nemesre. Haladtunk szépen egy jobb világ felé. Az­után jött a nagy­ világmérkőzés: mindent kockára tettek az emberek, mindent el is vesztettek és ma m­egint időszerű — a vasár­napi tyúk iránt V­ dló jámbor, de elérhetetlen óhajtás. Bizony, bizony, manapság csak­ hadimilliomosok és kapcsolt részeik látnak tyúkot a fazékban — hétköznap is, de a dol­gozó szegénység neg sátoros ünnepkor sem tisztelheti ezt a ritka és drága madarat hideg tűzhelyének fazekában. De ha mlég csak ez volna a hiány! Ha volna fa, liszt, zsír, burgonya bőven, úgy megszoktuk hét esztendő óta a nyomorúságot, hogy ez is boldoggá tenné asszonyainkat, szánandó mártírgyermekein­ket. Mi történ­t hát a világgal? Nem rossz álom-e ez csupán? Hiába volt az a gigászi erőfdfejtés, ami a közös jóért veszett bele az életért való küzdelembe? Valóban hiába? Nem! Az emberek kivétel nélkül megérettek és rászolgáltak em­beri mivoltukra, ennek megfelelő életmódra. Küzdöttek, véreztek, dolgoztak, meg-mi­gtorpantak, de u­jra neki­lendültek s létrehozták ezt a szines világot amely pazar és bőkezű kevesekkel, a sokak­nak pedig olyan szűken adja kincseit: sivár és hideg, mint­ a temető. Az emberek dolgozni akarnak. Dolgozni, termelni, épiteni, alkotni — de élni is érdem szerint és messzebb tartani IV. Henrik király­­ négyszáz é­vel­őtti szociálpolitikájánál. Enni akarnak —­­ nemcsak vasárnap —, hi­szen ezzel pótolják az elhasznált energiát és jóllakottan, egész ruhában, néha mosolyra gerjedve látni asszonyt, gyereket a jelen súlyos robotjának hű osztályosát és a jö­vendő ígéretes reménységét. Ma, vasárnap, hej­de sok munkáscsalád fazekában nem rotyog a jószagú tyúk, de talán még hitvány. I­időlt gebe húsa sem. Kevés a kereset, drága —­ dehogy drága: ez a fogalom már túlhaladott —, megfizet­hetetlen a jószág, fa is csak itt-ott kerül­kezik, szomorú vasárnap. Szomorú rágon­dolni IV. Henrikre és Prometeusra, a tyúkra és a tűzre. ... És az lesz az új honalapító, aki meg­szünteti ezt a fekete nyomorúságot és aki kitörli az elgondolásokból, mint elérhetetlen vágyat IV. Henrik tyúkját. Már kezdődik?! A népszövetség , jenüi tanácskozásán a ve­zető szerepet a győztes nagyhatalmak képvise­lői viszik, argus-sisemekkel vigyázva minden kis mozzanatra, amelyet szuveren­i­tásukra ká­rosnak tartanak. A szövetségből ma még hiányzanak a letrtőzött államok, továbbá hiányzik Oroszország, az Egyesült Államok és még egynéhány kás ország. Egyelőre, akik ott együtt vannak, a többségükben a jó polgári rend képviselői, diplomatái, akikre őszinteség és nyíltság tekintetében nem sokat építhetnek a világ népei Ezek az urak, amennyiben fölszólalnak, na­gyon óvatosak, a beszédükben tapogatódzók jobbra is, balra is és szinte látni a magatartá­sukon, hogy előbb a győzők szénáját akarják betakarítani, mialatt — kénytelen-kelletlen! — bele kell majd törődniük abba, hogy a nép­szövetség valóban a népek szövetsége legyen. De azért nincs olmük a kétségbeesésre. Ha a sokat szidott destruktiv elem máris közéjük keveredett és már kezdi is a destrukció mun­káját sorompóba lépve nyíltan, becsületesen az elnyomott legyőzött a népszövetségből ki­rekesztett „ellenséges" népek érdekeiért A poliptermészetü V.viami törpe alakja mellett óriássá nő az angol munkásság képviselője. Barnes, amint a mögötte sorakozó milliónyi munkásság erejére támaszkodva, erélyes, meg­győződésből fakadó hangon követeli nemcsak Németország, hanem az összes legyőzött álla­mok fölvételét a népszövetségbe. Destruk­tív beszédére tapsvihar tá­mad és a Viviannre ijedten néznek körül: ki tapsol, ki nem tapsol és fanyar mosollyal elégülnek ki, hogy akad­nak néhányan, akik nem tapsolnak. (Törlés.) És Barnes mellett ott van a svéd Brantir­g, a belga Vandervelde, a francia Jouhaux és sokan mások, mind kipróbált destruktív elemei a világpolitikának, hogy romboljanak és épít­senek, hogy az igazság harcosa­i és az elnyomás és eltiprás ellenségei legyenek. Bátor, kemény hangjuk végighullámzik a sokat szenvedett világon, erőt kitartást önt a leigázott népek szívébe, reményt fakaszt a reménytelenségben, hogy mondhassuk: bármi történik is most mindez buborék csupán, mulandóság — utána pedig jön a föltámadás. A mu­nkai k­ereslet és Kinálat — 1919-ben. Az á­ll­ami munkaközvetítő hivatal most adt­a ki jelentését a felügyelete alá tartozó ha­tósági munka­közvetítők — 1919. évi működé­séről. Normális v­izonyok között. — amikor az ilyen jelentéseik az adatai csak utólagos tanulmányozás és összehasonlítás céljából fon­tosak — nem volna különösebb jelentősége annak, hogy a jelentés csak most, november­ben jelenik meg. A mostani rendkívüli viszo­nyok mellett azonban, amikor ezeknek az­ ada­toknak gyakorlati intézkedésekre kellett volna útmutatóul szolgál­niuk, a késés nagyban csök­kenti a jelentés ér­tékét A jelentés egyébként, nem öleli föl a munkapiac összes adatait mert a hatósági munka­k­közvetítők csak egy részét látják el a munkaközvetítésnek, a másik r­é­szét a munkások szakszerve­zetei és a munkál­tatók egyesületei bonyolítják le, sőt az egyes foglalkozásokban még mindig­ nagy szerepük van az ü­zleti alapon működő közvetítőknek is. A hatósági munkaközvetítők fölállítását az 1916. évi XVI. törvénycikk rendelte el. Ezt megelőzően már működött a budapesti, a po­zsonyi és a temesvári hatósági munkaközve­títő, e törvény alapján pedig — az említett három intézettel együtt — 16 hatósági munka­közvetítőt szerveztek meg. Ebből a 16-ból a mai Magyarország területén 6 maradt meg. Az­­1019. év folyamán ezek sem működtek mind az egész év folyamán. Azt a célt, hogy a munkakeresletet és kínálatot az egész or­szágból kiegyenlítsék,­ egyáltalán neo­ tudták szolgálni a működő intézetek sem, mert — a jelentés is kiemeli —­ a közvetítéseknek 88%-a a közvetítők székhelyén levő munka­helyekre esett s csak 8% -a esett a kerületre és 4% a kerületen kivül eső munkahelyekre. Habár — amint jeleztük — a jelentés nem mutaja az egész munkapiac képét mégis meg­felelő tájékoztatást szolgáltat a gazdasági helyzetről. Mindjárt általánosságban megem­líti a jelentés, hogy 1919-ben a hat munkaköz­vetítő forgalma nagyobb volt mint 1918-ban a tizenhaté. Ezt a jelentés kedvező eredmény­nek mondja, mi azonban nem tudunk benne­­semmi kedvezőt fölfedezni A hat intézetnél az egész év folyamán összesen 90.657 munka­helyet jelentettek be, a munkát keresők száma Hejfépaft­ai éS@t ? nyere közénk, egyresüti ve Kisnk esetlen szent gondolatban­.

Next