Népszava, 1921. január (49. évfolyam, 1–24. sz.)

1921-01-22 / 17. szám

2 NÉPSZAVA 1921 január 22. A­z in folil­igyntiBu­sztep a klipfigyi helyzetel * * Gratz Gusztáv beszéde a hok­tüinypártban. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti. A kor­mányzópárt péntek esti értekezletén Gratz Gusztáv külügyminiszter kifejtette azokat az irányelveket, amelyeket addig, am­íg a külügy­minisztérium élén áll, szem előtt akar tartani. — Magyarország ma — mondotta —, mint minden téren, úgy külpolitikailag is nagyon nehéz helyzetben van és számos veszedelem környékezi. Senki e helyzetet máról holnapra, mintegy varázsütéssel meg nem változtathatja. Mindazok a nehézségek, amelyekkel akár pénz­ügyi és gazdasági téren, akár belső­ és külső politikánkban küzdenünk kell, végeredmény­ben egyetlen körülményisén lelik forrásukat: abban, hogy a nagy­ világháborúban nem a győző, de a legyőzött államok oldalán állot­tunk. Ezt megváltoztatni nem tudjuk és az eb­ből eredő nehézségektől csak úgy tudunk sza­badulni, ha minden téren összeszorított fogak­kal, nagy önmegtagadással és végtelen türe­lemmel igyekszünk fokról-fokra jobb és kedve­zőbb viszonyokat teremteni. Azok a nehézségek, amelyekkel külpolitikai téren számolnunk kell, sokkal szövevényesebbek, sokkal áthághat­at­lanabbak, semhogy azokon egy huszárcsíny­nyel túltehetnők magunkat. Ha ilyen politikára gondolnánk, a létező ba­jokat és nehézségeket csak tetéznék, ahelyett, hogy elhárítsuk. Ezért sohasem fog olyan politikára vállalkozni, amelyik bizonytalan siker reményében egyetlen kétes kártyára teszi föl egész nemzeti létünket és jövőnket. Viszont tartozik kijelenteni, hogy szilárd meg­győződése szerint, amelyhez az összeomlás óta a legsúlyosabb időkben is szívósan ragaszko­dott, nincs­ okunk arra, hogy kétségbeesésnek adjuk át magunkat. Senkinek sem lehet szilár­dabb hite abban, mint neki, hogy Magyaror­szág 63 a magyar nép a legutóbbi évek katasz­trófái után te be fogják bizonyítani életképes­ségüket és életerejüket és hogy az idők fejle­ményei jóvá fogják tenni azokat a súlyos igaz­sá­lyt­ala­­nságoka­t, amelyeket a békeszerződés ránk nézve magában foglal és amelyeket ro­a azok közül is, akik ezt a szerződést megcsinál­ták, so­kan nyíltan elismernek. A békeszerződéseik alapján kialakult hely­zetben ma csak kétféle politika lehetséges: egy a békeszerződéseknek a lehetőség határáig való teljesítésén alapuló, a politikai, társadalmi és gazda­­ági konszolidáció Európaszerte előmoz­dító békés és konzervatív politika vagy a bé­keszerződéseik azonnali fölbontására törek­vő, minden konszolidáció alapjait megingató for­radalmi politika E két irány mindegyikének lehetnek árnyoldalai, amelyek­­között esetleg válogathatnánk, végeredményben azonban ki nem térhetünk azon kérdés elől, hogy az egyik vagy a másik utat kövessük-e. Szóló egész meggyőződésével vallja, hogy Magyarország mai állapotában, exponált f földrajzi helyzetében csakis a konszolidáció f­elé vezető és Európa társadalmi meg­nyugvását, gazdasági és pénzügyi helyre­állását előmozdító politika alapjára he­lyezkedhetik, mert min­den más út belső és külső katasz­trófa elé vihetné nemzetünket. Nem hunyha­tunk szemet az elől, hogy egész Európa még mindig súlyos megrázkódtatásoikkon­­megy ke­resztül és hogy egész európai civilizá­ciónk, egy évszázados kulturális és gazdasági fejlődés ér­tékes gyümölcse veszedelemben forogna, ha mielőbb békét és megnyugvást nem lehet te­remteni, már­pedig az­ európai civilizáció ezen összeomlása legelső áldozata­ina­k egyi­ke Ma­gyarország volna. A forradalmi állapotokban vajúdó kelet felől a tavasz folyamán egé.T. Ke­rá­­pára nézve veszedelmek támadhatnak. Bárhogyan értékeljük ezek nagyságát, az­­az egy nem lehet kétséges, hogy minden egye­netlenség, minden, bizalmatlanság, amely a fenyegetett állam­aik­at a döntő pillanatban nem a közös ellenség ellen fordítja, hanem egymás ellen uszítja, közelebb hozza a vesze­delmet, amellyel számolnunk kell. Magyar­ország különben már döntött abban a kérdés­ben, hogy a két tehetségesnek látszó politikai irány közül melyikhez akar csatlakozni. Dön­tött­­akkor, ami­k­or a békeszerződéseiket a ránk rótt mérhetetlen áldozatok ellenére elfogadta és döntött a­kkor, amikor a bolsevizmus halá­los öleléséből fillocsudva, másfél év óta követ­kezetesen és tudatosan az­ állam- és nemzet­fentartó erőik megerősödését célzó politikát folytat. Mindebből az következik, hogy adilpolitiknk­sunk — bármily nehezünkre esik ennek kimon­dása — a mai viszonyok közepette nem lehet más alapja, mint mindnyájunk nézete szerint igazságtalan és alig elviselhető, de rövid idő múlva, előreláthatóan mégis életbelépő trianoni békeszerződésnek a lehetőség határáig valló betartása. A trianoni békeszerződés alapjára helyez­kedünk tehát, d­e hozzáteszem, hogy az ántant által a béke­tárgyalások során hozzánk intézett kijelenté­sek szellemében értelmezett trianoni békeszer­ződés alapjára, ír feljelentések, amelyek külö­nösen a békeszerző-tég kísérőlevelében foglal­tatnak, kifejezetten koncedálják azt a lehető­séget, hogy a békeszerződésbe igazságtalansá­gok cs­úsztak be, amelyek azonnal csak azért nem voltak kiküszöbölhetők, mert ezzel az egész Európa által áhított béke késedelmet szenvedett volna. Ezen igazságtalanságok repa­rálását, az ántant részben kilátásba helyezte. Nincs okunk föltétdezni, hogy ez szándékát nem fogja teljes lojalitással érvényre juttatni. Külügyi politikán­knak a viszonyok kényszerű­ségéből folyó ezen alapirányából önként adó­dik az a politika, amelyet a külföldi államok egyes csoportjaival szemben folytatni akarunk. Ezután Magyarországnak az egyes külországokkal való viszonyáról nyilatkozott. Részvétét fejezte ki Ausztriának kínos vergődése fölött és kifejezte abbeli re­ményét, hogy Ausztria engedékeny lesz Nyugatmagyarország kérdésében. Nyugat­magyarország átadásának az általunk igazunk mellett fölhozandó szempontok gondos megvizs­gálása előtti kierőszakolása — mondotta — a két egymásra utalt állam egymáshoz való viszonya másra utalt állam egymáshoz való viszonya szempontjából végzetes következményekkel járhat, amelyek elementáris e­rővel szakadná­nak le és amelyeknek elhárítása sem nekem,, sem bárki másnak nem állana módjában és azért ma is bízom abban, hogy ez a szerencsét­lenség, amelyet Ausztria merev álláspontjának végig való fön­tartása a két állam egymáshoz való viszonyára jelentene, nem fog bekövet­kezni. Kérdések, amelyek ellentétekre adhat­nak alkalmat, egyedül tárgyalások útján intéz­hetők el. De ha reményem ellenére nem sike­rülne e kérdés­t Ausztriával barátságos tár­gyalás útján elintézni, az utolsó szó a kérdés­ben akkor sem volna kimondva, hiszen ez eset­ben is remélhetnek az e területen elkövetett etnikai és gazdasági igazságtalanságoknak a h­atármegállapító bizottságok útján való ki­küszöbölését.. Ezut­.­.n kifejezte a második volt fegyver­társsal, Ném­.-­országgal szemben való rokon­szenvet, a Lengyelországgal való rokonérzést, majd így folytatta: — De fönnáll annak szüksége is, hogy közvet­len­­szomszédjainkkal, ellenér­e azoknak a mély érzelmi ellentéteknek, amelyek a közelmúlt eseményeiből kifolyóan közöttünk és közöttük fönnáll­an­ak, normális, viszonyba és főleg­ gaz­dasági tekintetben szorosabb összeköttetésbe kerüljünk. Az elzárkózásnak az a politikája, amelyet az egye­s középeurópai államok egymás ellen folytattak, nemcsak minden egyes állam életbevágó gazdasági érdekeivel ál ellentét­ben és ezek gazdasági jövőjét fenyegeti, hanem, ha mentől előbb meg nem szűnik, Európa nyu­galma szempontjából is aggasztó helyzetet, te­remtene. Ezért a magam részéről kész vagyok minden alkalmat megragadni arra, hogy poli­tikai tekintetben valami modus vivendit talál­junk, gazdasági tekintetben pedig a kölcsönös forgalom és árucsere minél könnyebb lebonyo­lítására szükséges szorosabb megállapodásokat is létesítsünk. Bizonyos részben a közelmúltban lefolyt, részben a közeljövőben meginduló tár­gyalásokban erre az útra már rá is léptünk. Ami végül a reánk nézve elsősorban fontos államaik harmadik csoportját az európai poli­tikája ma kétségbevonhatatlanul döntő be­folyással bíró nagy antant-hatalmakat illeti, mindazt ami rajtunk múlik, el fogj­u­k követni, hogy velük őszinte és bizalomteljes viszonyba jussunk. Az a vita, amely akörül forog, hogy a nagy antant-államok közül elsősorba­n melyik­nek irányában orientálódjunk, nézetem szerint tárgytalan, mert him a békeszerződés alsójául mindig a szövetséges államok összességével ál­lunk sze­vben és min­den politika, amely nem ebből a tényből indul ki, eleve elhibázott volna. A külügyminiszter beszéde után fölszólalt Früh­wir­th Mátyás, a­ki fölhívta a kormányt, akadályozza meg a nagynémetek­nek Nyugatmagyarorsz­ágon kifejtett propa­gandáját, azután fölvilágosítást kért a bolse­vizmust illetően. Perlasky György a baranyai területeik sür­gős kiürítése érdekében beszélt Gratz kül­ügyminiszter megnyugtatta mind­két képviselőt A bolsevizmus veszedelme ma már nem oly fenyegető, mondotta, mint aho­gyan azt egyes sajtóorgánumok föltüntetik. A baranyai területeik kiürítését pedint a kor­mány az antantnál több ízben szorgalmazta. IMAAAMWWVWMn A sinnjeinek harcai. Dublinból jelentik: A longford­i kórház őrzésére kirendelt rendőrsé­get szerdán este megtámadták. A rendőrök a támadókat visszaverték. Két rendőr megsebe­sült. Dél-Írországban két őrjáratot tőrbecsal­tak, négy katona, megsebesült („M. T. L") A főváros közgyűlése. * ffe­s!ia!árc«!gyás'©saís ujjifcís m­isaSráegitásra kagstate engedély?. — Miért mann säSygös a k&xgyülésnefe a háiESMreSBewas indít­vány? — As ujj gás- és villanyáratf. A főváros törvényhatósági bizottsága pénte­ken délután folytatólagos közgyűlést tartott A napirend előtt Pálfy József az egyre el­harapódzó húsuzsorát tette szóvá. Elmondotta, hogy a közélelmezési minisztérimi­ 45.000 darab sertés levágására adott engedélyt a szalámi­gyárosoknak, akik erre egymást, túllicitálva, fölverték az árakat. Amikor a miniszter vissza­vonta a sertésvágásra vonatkozó engedélyét az áraik nyomban csökkentek. Jaczkó Pál azon panasz­kodott, hogy a sajtó a háziurak szószólóiként tüntette föl a törvényhatóság tagjait amiért a legutóbbi közgyűlésen név szerinti szavazással a lakók érdekében beadott indítvány sürgős­sége ellen döntöttek. Szerinte azt a háziár­ellenes indítványt csupán azért utasították a tanácshoz és nem akarták sürgősen letár­gyalni, mert ezzel a napirend letárgyalását hátráltatták volna. Az ő meggyőződése szerint amúgy is bizonyos, hogy a tanács az indít­ványban foglalt kérdésekkel hivatalból foglal­kozik majd. Ezután a napirendre tértek át Borvendég főjegyző beszámolt a gázművek jövő évi költségvetéséről. Az egyik bizottsági tag ezzel kapcsolatosan azt indítványozta, hogy a közalkalmazottak ne 1500, hanem 2000 köb­méterig kapják a legalacsonyabb áron a gázt Egyben javasolta, hogy azokban a lakásokban, ahol több család lakik, ne 1590 köbméter után űzessék a gázhasználatért a legalacsonyabb árakat, hanem annyiszor 1500 köbméter után, ahány háztartás van a lakásban. Indítványt tettek az irányban is, hogy a magánvasutak alkalmazottait is részesítsék a közalkalmazot­tak részére biztosított kedvezményekben. Többen föll­szólaltak a kisiparosok és a kö­zéposztály érdekében. Payer Sándor azt indít­ványozta, hogy a háztartásokban 1000 köbméter fogyasztásnál 2 korona, 2000-ig- 11 korona 50 fillér, 8000-ig 5 korona, 4000-ig 7 korona 50 fillér és ezentúl 10 korona legyen a gáz ára. Ha pe­dig a fogyasztás a Cd­CO köbmétert meghalad­ná, az egész fogyasztásért köbméteren­ként 10 ko­rona legyen fizetendő. Azt kívánja, hogy az állami tisztviselőkne­k .a kedvezményt csa­k az­zal a feltétellel "­adják meg,­ ha a kormány már­ciusban a fővárosnak ígért re­kompenzációt megadja. A mulatók©'n­yekr­e vonatkozóan java­solja, hogy legalább 15 koronában állapísá­k meg a gáz árát. Ezek után a gázművek költ­ségvetését a közgyűlés ál­tallánosságban elfo­gadta. Payer indítványát kiadták a tanácsnak, ellenben elfogadták azt az indítványt, hogy amennyiben egy lakatban több háztartás van, minden háztartás után 1500 köbméter veendő a­lapul, továbbá a kisipari fogyasztásnál 2000­­köbméterig az alapár 5 korona, azontúl 10 ko­rona, a lépcsőházi fogyasztásnál az ár 5 ko­rona. Végül Fölhatalmiaz­ták a tanácsot, hogy amennyiben 25 millió korona, differencia mu­t­atn­kozné­k, 50 fillérrel fölemelheti az árakat. Ezt követően letárgyalták és elfogadták az elektromos művek költség­ve­tését. A napirend többi pontját hozzászólás nélkül fogadták el A liberális pártok együttműködése közeli dolognak látszik. Az országos függetlenségi párt, amelynek Loválszy Márton volt az elnöke, egy évi passzivitás után akcióba lép és a jövő hónapban nagygyűlést rendez. Ezen Batthyány Tivadar és Ábrahám Dezső, a párt elnökei fognak beszélni. A nagygyűlésen­­ előrelát­hatóan résztve­nnek a pártnak a még mindig meglevő vidéki szervezetei is. A párt és Barthi­zer Dezső debreceni református püspök között, aki ellen a debreceni reakciós elemek budapesti szövetségeseikkel együtt hajszát indítottak, legutóbb tárgyalások indultak meg, amelyek egy országos liberális alakulással állanak összefüggésben. Itt írjuk meg, hogy Ugron Gábor, aki Vázsonyi távollétében a demokrata párt elnöke volt, a most­­Badenben tartózkodó Vázsonyival levélben tudatta, hogy kilép a demokrata­­pártból. Ugron Gábor most Balthazar püspökhöz is levelet intézett, amely­ben kijelenti, hogy ugyanoly liberális és demokrata program megvalósításait tartja szükségesnek, mint aminőt Balthazár bocsátott ki s a program megvalósítására új nagy orszá­gos párt­ alakítását kiválnja. Japán csak "védekezésre" fegyverkezik. Genfből jelentik: A japán kormány hét hadi­hajó építését határozta el. A francia kormány közvetítésével három hajót francia hajógyárak­ban fognak fölépíteni,­míg a többi négyet né­met­­hajógyárakra bízzák.­­ Usida japáni kül­ügyminiszter kijelentette a „Newyork World" tudósítójának, hogy Japán szigetország és ennélfogva nem mondhat­ le arról, hogy flottát tartson védekezés céljából. Olyan kísérleteiknél, amelyek a flottaépítés korlátozására vonat­koznak, nem léphet föl kezdeményezőként .

Next