Népszava, 1921. január (49. évfolyam, 1–24. sz.)
1921-01-22 / 17. szám
XLI£. évf. 17. szám. Budapest, 1821 január 22. szombat. fmk/ Ara 2 korona AZ ELŐFIZETÉS ARA: Bffy érr» ssc kor. I negyed éne 14 kor. fél evre 28. kor. egy hóra 10 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 Jugoszláv korona. EGYES SZÁM ARA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. . (Telefon: József 3-31 és József 3-32) . A bankok körül folyik újabban egyáltalában nem elméleti viaskodás. A bankok — amelyek üzletkörüket már a háború előtt is messze kibővítették, azon a határon túl, amely egészséges gazdasági élet mellett megilletné őket, — a háború alatt úgyszólván az ország egész közgazdaságának irányítását magukhoz ragadták. Most azután, a gazdasági romokon szívszomorító panaszkodás tölti be a levegőt. A pénzügyminiszter panaszkodik, hogy a közönség elrejti a pénzét Fölhívja a földbirtokosokat, különösen pedig a kereskedőket és iparosokat, hogy minden pénzüket vigyék a bankba s ezzel járuljanak hozzá a „normális pénzügyi élet rendjének helyreállításához". A betevőik — illetve a betevő-jelöltek — azon isiránkoznak, hogy nem érdemes a pénzt bankba tenni, mert a bankok csak 1—1'/% kamatot fizetnek, másrészről azonban kihelyezett tőkéik után csekélyke 10—20%-on hasznot vágnak zsebre. Sírnak a bankóik is. Azt mondják, hogy képtelenek máskép retizálni, mert ügykezelési költségeik 2—3060%-kal emelkedtek Azt mondják, hogy a pénz egyeduralmát a háborús gazdaság megszüntette. Azt is halljuk, hogy a pénz, a gazdasági életnek egy roppant érzékeny szeizmográfja — megbolondult s bolondságában most nem tudja, hová legyen. Mások gyávának neveziik, mert elbujdoscol, ami egyben azt is jelenti, hogy meddővé válik. És mégis mit a filmok? Valóságospénsőrület fogja el az embereket. Rangra, felekezetre s miegyebekre való tekintet nélkül valóságos haláltáncot jár az emberiség az aranyborjú körül Panoxiamusig fokozódik a pénz után való vad hajsza. Tiporják, gátolják egymást az embereik. Mindenen, mindenkin keresztül rolmins. Nincs megállás. Mindig nagyobb és nagyobb lesz a tsssekedők serege, mindig erősebb a hrunáimvenés, amely veszedelmes gyorsasággal sodorja az ország beteg, törékeny gazdaságát a teljes megrekedés felé. És nean látunk mindenkit a födélezeieret Mindenki a maga kis érdekeit védelmezi, ápolgatja. Még akik elsősorban felelősek a merülni kósaiító hajó épségéért — azok nem állmaik keményen és erélyesen. „Vigyenek minden pénzt a bankba" — mondja a zseniálisnak bekonferált pénzügyminiszter. Jó! Tegyük fel, hogy valamilyen hirtelen csoda visszavarázsolja a pénzes emberek elveszett bizalmát a bankok iránt. Tegyük föl a másik lehetetlenséget is, hogy tudniillik a bankok kevesebb haszonnal is beérik , többi kamatot fizetnek a betevőiknek Tegyük föl tehát, hogy minden fölösleges pénz beszivárog a bankok pénztáraiba. Mit jelent ez a félig holt gazdasági élet szempontjából? Jelent új életerőt, elevenebb vállalkozási kedvet! Jelenti a valóságos javaik szapora sokasodását? Ha tisztán az elméletre szorulnánk a fenti kérdésekre adandó válasz keresésénél, ha nem volna előttünk egész sores cáfoló példa éppen a legújabb idők eseményeiből, akkor is bátran megállapíthatnámk, a pénz összeverbuválása egymagában nem sokat vagy éppenséggel semmit sem jelent. A pénz, külsölnösen a kojtbizalmart és az ércfödezetet nélkülöző pa pöjpéiy, nem áru, mean érték, nem termelőeszköz. Értkmérő, fizető vagy csereeszköz csupán, amelynek tulajdonképens értékét a mögötte lüktető gazdasági tevékenység adja meg. A folyamatos teremtő munka hijján majdnem mindegy, hogy a pénz a tulipános ládában vagy a bankok pénztáraiban hever-e. Mindenképen holt anyag. Legföljebb a bank vagy a pénztulajdonos szempontjából van jelentősége. Ellene lehetne ennek vetni, hogy a nagy pénztömegek beözönlése esetén a bankok kénytelenek vállalkozásokba fektetni a begyült pénzit s ezen az úton megindul a vállalkozás ,és termelés. Normális viszonyok mellett helytálló ez a tétel. Ma azonban aligha, mert a spekuláció annyira túlment már a megengedett kereteken, a könnyű, gyors és mértésdélküli kereseti lehetőség úgy kizökkentette az embereket a komoly gazdasági törekvések medréből, hogy a lassúbb, nehezebb, normális hasznot biztosító munkálkodásra szinte képtelenek már. Ezért nincs igaza a pénz körüli vitatkozás- Hát nálunk mi történik? Napról-napra halmazával érkeznek a táviratok, amelyek arról számolnak be, hogy itt vagy amott miféle intézkedéseket tettek a gazdasági válság enyhítése, a munkanélküliség csökkentése, a munkanélküliek segélyezése érdekében. Éppen a Népszava pénteki számában közöljük azt a hírt hogy „az angol kormányt a legnagyobb mértékben foglalkoztatja a munkanélküliség kérdése". Németországban, Olaszországban hónapról-hónaprakimutatják a munkanélküliek számát, s gondosan figyelik, hogy mit lehet és mit kell tenni a gazdasági viszonyok megjavítására. Svédországból a múlt héten az a hír érkezett, hogy már 10.000-re emelkedett a munkanélküliek száma, miért is a kormány a sürgősen teendő intézkedésekről tanácskozik. (Tehát 10.000 munkanélküli már elég ok, hogy a kormány sürgős teendőkről tanácskozzék.) Mindenütt történik valami s mindenütt többféle módszert is alkalmaznak, hogy amennyire csak lehetséges, enyhítsék a gazdasági válság okozta bajokat Erre szoligállnak azok a megegyezések, amelyeikkel a heti munkaórákat csökkentik, hogy elejét. Tegyék a munkások elbocsátásának. Ilyenek gyanánt szolgálnnak az állami megbizások, közmunkák vállalatba adása, munkaalkalmak szerzése a munkanélküliek részére s végül a munkanélküliek segélyezése. Nálunk mindezekből semmit sem látunk. De nemcsak pozitív intézkedéseket atkan látunk, de úgy tetszik, mintha nálunk egyáltalán nem vennék észre, hogy az ország sorsát eldöntő kérdéseik közé tartozik az is: várjon a munkájukból élő emberek kaphatnak-e munkát s az ipari termelés hozzájuttatja-e még az embereket a megélhetéshez? Szólamokat hallunk napról napra, tervek röpködnek a levegőben, de arról egy szót sem halltunk, hogy komolyan meg akarnák alapozni azt a munkát, amely az ország talpraállítását van hivatva elvégezni. Bármibe® is akarnak fogni, mindig a sötétben kell tapogatódzni. Semmihez sincsenek meg a számszerű alapok. Ezért állhat itt elő minden nap valaki a leghangzatosabb tervekkel, ezért állíthat minden,ki mindent, ami jólesik neki, mert számszerű kimutatásokat, pontos számszerű megállapításokat senki sem követel és senki sem talál semmiről. Itt van mindjárt a ban és panaszkodásban sem a pénzügyminiszternek, sem a bankoknak sem a betevőknek. Ezért kell más helyen megmarkolni az ország gazdasági életének irányítását Ezért kell éppen föntről favorizálni a pozitív gazdasági megmozdulást és visszaszorítani és csökkenteni a pusztán pénzmanipuláció jelleggel bíró gazdasági műveleteket Új javak létrehozása, a termelő munka megkezdése; a nemzetközi áruforgalom helyreállítása; nyersanyag előteremtése; a föntről való árdrágítás megszüntetése és az ellenkező hatások előidézésére alkalmas rendszabályok következetes és szigorú alkalmazása, ezekben rejlik az a varázsszer, amely a magyar gazdasági élet reneszánszát közelebb hozhatja a megvalósuláshoz. S hogy az ilyen munka meginduljon, ahhoz van a bankokban elég pénz, sőt túlságosan is sok van és túlságosan is könnyelműen káros semmittevésre kárhoztatva. Ha majd ezt az első lépésit kilépik, jön a többi: ömleni fog a pénz, a tulipános láda átadja tartalmát a bankoknak .A munkanélküliség kérdése, itt van a toranelós kérdése. Mennyi a munkanélküliek száma? Mennyi a foglalkoztatottak száma? Melyik iparcsoportban, melyik foglalkozási ágban milyen a foglalkoztatás aránya a háború előtti időhöz és a háborús évekhez viszonyítva? Mindezekre a kérdésekre senki sem tud pontos választ, adni. Egy-egy újságíró néha kiváncsiskolik és utánakutat a dolognak de csak azt állapíthatja meg, amit az egyes érdekképviseletek a maguk területén összegyűjtöttek Rendszeres, összefoglaló adatokat azonban sehol sem lehet találni. Most itt volt a népszámlálás. Eitnek az adatait föl kellene használni, hadd lássuk, hol mit kell csinálni. De akkor természetesen nem szabad tíz évig tartani a földolgozásnak. A népszámlálás adataiból sürgősen meg kellene állapítani előzetes összeállítások alapján mindazt ami a szociálpolitikai munka megindításához szükséges. A volt kereskedelemügyi miniszter azt hirdette, hogy egy egész sor szociálpolitikai törvényjavaslat előkészítésére adott megbízást De mindezt a munkát csak úgy lehet jól elvégezni, ha nem tíz éves vagy még régibb adatokat hanem a mostani viszonyokat veszik alapul. A népszámlálás adatai valószínűen nem is lesznek kielégítők jó szociális statisztikához. De legalább a használhatókat dolgozzák föl sürgősen, amelyek pedig nincsenek meg, azokat pótolják. De szüntessék meg a mai állapotot, amikor semmit sem lehet tudni, csak mindent sejteni és ennélfogva mindent állítani is lehet Tudni szeretnénk hogy nincs-e itt is elegendő ok arra, hogy a kormány és más hatóságok foglalkozzanak azzal, hogy mit kell tenni a munkanélküliek érdekében, mit kell tenni annak érdekében, hogy a dolgozó emberek becsületes munkáihoz és munkájuk révén becsületes megélhetéshez jussanak. _i •'•mmism A munkásosztály szellemi fegyvere a »szava! Tartsatok ki mellette! » TÖRLÉS«! A csehet nem adják vissza Kassát és Rimaszombatot Prágából jelentik. A cseh külügyminiszter, a JPrávai Szemle" közlése szerint i megcáfolta aMiskolci Napló" mnak azt a hírét, hogy a cseh kormány a hetárkusrazáró bizottságinak konkrét előterjesztést tett arra nézve, hogy Kassát és RimaCamibatot visszaadja Magyarországnak cserébe Balassagyarmatért, amelyre a Losonc—Balaesaggiainaszt-i vasútvonal miatt volna szüksége.