Népszava, 1921. február (49. évfolyam, 25–47. sz.)

1921-02-25 / 45. szám

ményre való nyílt fölhívás!") Azzal végezte be­szédét, hogy nem szabad osztály- és felekezeti harcot hirdetni, Sokorópátkai Szabó István azzal kezdte, hogy sok törvény és rendelet, így a rekvirálá­sok, elsősorban a falu népét sújtják. Sürgette ezután a kisbérletekről és a házhelyekről szóló törvény végrehajtását A földbirtok­reform végrehajtása kihúzná a „konkolyhintók szaéregfogát", akik éket vernek az agrártársa­dalom tagjai közé. A közigazgatás reformjára szükség van; Ferdinándy is azért bukott meg, mert ezt a reformot akarta... A reform ellen zajongó megyei urakat látta­k, amikor esküt tettek a nemzeti tanácsra s helyüket átadták a megyei direktóriumnak. Hol volt bennük akkor az ősi tradíció?! Az ország gazdasági helyzetén csak a szabad forgalom és szabad ter­melés segíthet. A zsidókérdést nem fejbeverés­sel, hanem gazdasági téren kelll megoldani. A cenzúrát ezt az utálatos eszközt a kormány kénytelen föntartani, hogy a nagyobb rosszat megelőzze. (Patacsi közbeszólt amire Rassay Károly rákiált: „Én nem szavaltam a Károlyi­forradalom alatt!") A sajtó lelkét sok­bűn ter­heli, tehát szükség van megfelelő sajtótör­vényre, amely sajtószabadságot ad ugyan, de biztosítja a nemzeti érzésű sajtót.. Végül megállapította, hogy az­ ország boldogulását ,,a honszerelem, és a, vallásos érzés" biztosíthat­ják. Patacsi Dénes személyes megtámadtatás cí­mén, "Rassaynak válaszolva, megjegyezte, hogy ő a­ Károlyi-forradalom után, 1918 decemberé­ben „szétrobbantotta" a Csizmadia-féle gyű­lést, amelyen a fölmivestanácsot akarták meg­lakí­tani. Ezután az elnök indítványozta, hogy a leg­közelebbi ülést pénteken délelőtt tartsák és­­azon folytassák a kormányprogram vitáját és kezdjék meg az italm­érési jövedékről szóló javaslat tárgyalását . Többek felszólalása után az elnök napirendi indítványát elfogad­ták s ezzel az ülés V,3 órakor véget ért. ..Kosarat" kaptunk a demokratáktól! Az egyik esti lapban olvassuk a következő histó­riát: Az új munkás és polgári blok vezetősége, Balthazar Dezső és Haypál Benő, csütörtökön fölkereste a demo­krata párt vezetőit, akik közül Ugron Gábor és Bródy Th­ac tartózkodtak a Házban. A második számú bizott­sági­ teremben hosszabb bizalmas megbeszélés folyt le Balthazár, Haypál, Bródy és Ugrón között, akik ismétel­ten (..!) fölhívtak a demokrata, pártot az új blokhoz való csatlakozásra. A válasz azonban ez alkalomntal is az volt, mint eddig, f-t!) Az ugyanis, hogy a radikális libe­rális blokhoz nem csatlakoznak a demokraták. A demo­kraták tudomására hozták Balthazárnak, hogy nem vesznek részt ebben az alakulásban már­ csak azért sem, mert­ megalakulásakor és programjának összeállításakor semmiféle befolyást nem gyakorolhattak és így utólag tehetetlen ralishoz hozzájárulniok. Közölték a demokraták azt is, hogy Batthyány Tivadar gróffal és állatában azokkal, akik a forradalom szörül súlyos tényekkel van­nak megterhelve, nem hajlandók semmiféle politikai, együttműködésre. • Hogy ezt­ a „kosarat", amelyet a demokraták helyeztek el így a sajtóban, ne tegyünk kény. «•felették megjegyzés nélkül zsebretenni­, szük­séges tudni a­ következőiket: A Polgárok és Munkások Szövetségének megalakulása után a demokrata párt nemzetgyűlési tagjainak kétharmadrésze nagyon agresszív panaszoka­t intézett a szövetséghez amiatt, hogy ők­­ nin­csenek ott a szövetség alapítói között. E két­haranadréesz politikai önérzete mély sérelmet látott abban, hogy a „súlyos tényekkel terhelt" szociáldemokrata párttal együtt és egyidejűen nem léphetett be a közszabadságok kivívásáért alakult szervezetbe. Ezekre a siralmakra tör­ténhetett az, hogy a szövetség egyik-másik tagja megkísérelt valamelyes reparációt és Mohamedként megközelítette a nyilvánosság előtt olyan dölyfösen önérzetes demokrata, he­gyet- Hogy ez a túlzottan humanitárius lépés ilyen „erélyes kosarat" eredményezett az ta­lán­ előrelátható volt de egyáltalában nem fon­tos. Hiszen közben megérkezett a bádeai had­parancs: Vázsonyi eltiltotta híveit a szövetség­nek még a tájékától is. E szent, gyermekek nem akarnak „utólag" hozzájárulni a pro­gramhoz, mert ők csak akkor tudnak küzdeni a­ közszabadságok kivívásáért ha annak a programját — mindenki mást­ megelőzően — az ő Vázsonyi Vilmosuk kotlotta a napvilágra. Hogy pedig az „ő" kotalása nagyon hosszantartó és veszedelmesen célzatos amerikázás, azt a, szervezett munkásság egyszer már nagyon közelről megtapasztalt. Ezúttal is tudomá­sul vesszük tehát, hogy a demokrata párt­ nem akar harcolni a­ demokráciáért és a közszabad­ságokért; egy legyintéssel irattárba helyezzük a­ „kosarat" is s a legelső alkalommal vissza­szolgáltatjuk, akár nyíltan, akár pedig­­ ál­talános titkosan... WtvnrsFuasok ! T.afotor!, a MÉPSZMVM er­re ítélten agh­t&lfatofs mindenfelé, ahai maoforduttofc. Követeljfétek mindeniktt a $fepsxa**dtS XX.130. évf. 45. szám. Budapest, 1921 február 25. péntek. Ava­r korona A főváros javaslata a kenyér- és lisztellátás érdekében. * * A borbélymunkások és a borravaló. — A lejuvihabos kávé. Angliában a megélhetés ismét olcsóbb­­sít. A nemrég­ lefolyt ankéton, ahol arról tanács­koztak, miképen oldják meg a jövő esztendei gabonaellátást, a többség részéről az a véle­mény alakult ki, hogy az ellátatlan városi la­kosság kenyérszükségletét biztosítani kell és csak a fölös gabonamennyiség lehessen a sza­bad forgalom tárgya Ilyen értelemben foglalt állást a közélelmezési államtitkár és a főváros megbízottja is. Hiszen ez természetes! A vá­rosi lakosság nagy része bifizetéses hivatalnok, alkalmazott és munkás, ezek a rétegek a „sza­bad forgalmú" gabonát nem képesek megvá­sárolni. A főváros közélelmezési bizottsága csütörtö­kön délelőtt ülést tartott, amelyen Vajna tanácsnok fejtegette annak a szükségességét, hogy a főváros kenyér- és lisztellátását okvet­lenül­ biztosítani kell. Áttekintő képet nyújtott a főváros ellátásának szomorú helyzetéről, föltüntette annak a viszonynak a rosszabbodá­sait, amelyben a munkabérek és a húsárak van­nak. A munkabérek emelkedése semmiképen sem tudott lépést tartani a húsárak emelkedé­sével és éppen ezért a liszt lett a legfontosabb táplálószer és így a l­isz­tel­látás a legfontosabb kérdése a fővárosnak. Szomorú dolág­ az, ho­­y a fővárosban emberek kukoricalisztet kapnak, amikor a vidéken a marhával búzát és rozsot etetnek a gazdák. Ha fölszabadítják a gabonaárakat, a® egyéb közszükségleti cikkek árai is emelkedni fog­nak és mintho­gy ehhez igazodnak a munka­bérek is, ennélfogva a megélhetés miek drágább lesz. Egy öttagú család hatósági lisztellátás esetén havonta 390 koronát ad ki, mist szabad forgalomnál 1500 koronába kerülne a kenyér és a liszt b­eszerzése. Előterjeszti a következő ja­vaslatot: 1. A főváros és a nagyobb vidéki városok ellátatlan lakosságának létszükségletéről való gondoskodás a fennálló rendkívüli viszonyok között elengedhetetlen ál­lami érdek és feladat, amelynek sikeres szabályozása törvényhozási úton kell, hogy történjél­. 2." Általában a­ lakosság számára szükséges gabona a mezőgazdasági művelésre alkalmas összes földterületen közadó jellegű megfelelő egységes mennyiségben és ter­mészetben szereztessék be. 3. A főváros lakosságának liszt- és kenyérfejadagja napi 30 dekában, vagyis havi 9 kilóban állapíttassák meg. A nehéz testi munkások pótadagja változatlan marad. 4. Mindezen intézkedéseket sürgősen foganatosítsák és még a jövő termés learatása előtt tegyék közzé és lép­tessék életbe. " 5. A főváros kenyérellátásának előmozdítása céljából szükséges az őrlési forgalomnak Budapesten való enge­délyezése úgy, hogy at kenyérliszt és a korpa a belföldi fogyasztók számára­ föltétlenül biztosíttassék. A közélelmezési ügyosztály egyhangúan el­fogadta Vajna tanácsnok javaslatát, amelyet a közgyűlés útján fognak a kormányhoz jut­tatni. (Tilos a borravaló!) Amikor az Árvizsgáló Bizottság néhány héttel ezelőtt szabaddá tette a borbélyárakat, megszüntette a borravaló­rendszert is. (A borbélyok ipartestülete már régebben eltörölte a borravalórendszert.) Újabban sok panasz érkezett az Árvizsgáló Bi­zottsághoz, hogy a borbélymunkások még mindis­ elfogadják a borravalót, ezért most az Árvizsgáló Bizottság arra figyelmezteti a bor­bélymestereket, hogy a munkásokkal is tar­tassák meg a rendeletet, mert különben a ki­szolgáló díjakat csökkenteni fogja. Egyébként az Árvizsgáló Bizottság detektivekkel figyel­tetni fogja a borbélyüzleteket és ahol a mun­kások a borravalót elfogadják, ott megtorló lépéseket tesz.­­ (A tejszínhabos kávé.) Régi rendelet tiltja, h­ogy a tejet tejszínhabbá földolgozni nem szabad. Amikor Buda­pest apró gyere­ekeinek, betegeinek é­s agyjainak a tej­ellátását, csak nagyon korlátoltan ön jegyhez kötötten tudják lebonyolítani, fölösleges, hogy a tejet pazarolják. A legutóbbi időben a körúti kávéházak és cukrászdák egynémelyikében „megfeledkeztek" erről a tiltó rendeletről és a délutáni kávét tejszín­habbal szolgálták föl. A VII. kerületi rendőr­kapitányság több kávés és cukrász ellen megindította az eljárást és a tejszínhabos kávét fölszolgálókat, megbün­tette. A kávésok és cukrászok ezt az alkalmat most, arra használják föl, hogy a rendelet megváltozta­tása érdekében akciót indítsanak. Remélhetően hiába. * (Angliában állandó az árcsökkenés.) London­ból jelentik: Hivatalos statisztika megálla­pítja, hogy a megélhetés költségei január hó­ban ismét 10—15­­ponttal alacsonyabbak. Az áraknak általános színvonala csak 150%-kal áll a békebeli árak színvonala fölött. És nálunk? ...Nálunk csak 3—4000%-kal drágább most a megélhetés, mint a háború előtt. * A fölmentettek adója. * Pénteken tárgyalják a bizottságot­. A nemzetgyűlés pénzügyi és váderőbizott­sága pénteken tárgyalja a­ hadiváltságról szóló törvényjavaslatot. A javaslatnak sok az ellen­zője. A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák segélyezése, tisztességes ellátása, az anyagi gondoktól való megkímélése a háború kezdete óta a­ szociáldemokrata párt állandóan fel­színen tartott követelése volt Az első akció a háború legszerencsétlenebb áldozatainak érde­kében a szociáldemokrata pár­tból indult ki. A legteljesebb mértékben helyeseljük tehát azt a kormányintézkedést amely a háború legköz­vetlenebb károsultjainak fölsegítésére irányul. Csak azt kárhoztatjuk, hogy erre csak mást gondolnak és a módot ahogyan a­ szükséges összeget elő akarják teremteni. A javaslat indokolása helyesen állapítja meg, hogy az anyagi sz­olgáztatóképességnek a tükre a jövedelem és a vagyon. E helyes meg­állapítás következményeit azonban nem vonja le. Mert a­ javaslat nem adóztatja, meg eléggé azokat akik a terhet legjobban bírják, viszont súlyos terheket ró azokra, akik több terhet már nem bírnak el — xxxxxxx.xxxx A hadi váltságnak egyszer és mindenkorra kivetendő összegét azoknál, akik az 1919. évre jövedelmi és vagyoni adóval vannak megróva, ezyen adók alapján állapítják meg. A váltság összege a katonai szolgálattól fölmentetteknél a jövedelmi adónak háromszoros és a vagyoni adónak húszszoros összege. Hegedűs javaslata a munkásságra súlyos terheket ró. A munkásságnál a hadiváktság alapja az 1919. évre kiszámítandó hadmentességi díj és pedig: nem arcvonalbeli katonai szolgálat esetén ennek tízszeres, alkalmatlanság esetén húszszoros, fölmentés esetén negyvenszeres összege. A katonai felügyelet alatt álló gyá­rakban, a mögöttes országrészekben, a szántó­földeken a háború nehéz igáját h­ozó munká­sok Hegedűs javaslata szerint még hadiváltsá­got is fizetnek. Egy 1000 korona, ha­vi fizetéssel alkalmazott magántisztviselő IV. osztályú kereseti adója 600 korona. Ezután a­ hadmentességi di.­ 80 korona. A szegény ma­gántisztviselő tehát, ha­ föl volt mentve, hadi­váltság címén fizet 3200 koronát. A fön­ál­ló adótörvények szériái azok a­ munkások, akik bérüket hetenként kapják- nem­­-,ennek ke­reseti adót Ezek hadmentességi adója a tör­vény szerint 8 korona lenne, a hadi váltsa... ter­hát 320 korona. Ennek a 320 koronának a fele is oly összeg, amit­ a munkásság mai, kereseti viszonyai között nem bír el. A javaslatnak e rendelkezésein tehát vál­toztatni kell. Szerezzenek milliókat a­ hadirok­kantaknak, XXXXXXXX X X X X X X X

Next