Népszava, 1921. február (49. évfolyam, 25–47. sz.)

1921-02-25 / 45. szám

XX.130. évf. 45. szám. Budapest, 1921 február 25. péntek. Ara 2 korona AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy évre SGO kor. I negyed évre..... 140 kor. fél évre 280 kor.­­ egy héra­n0 kor. Jugosz­láviában egy szára ára 3 Jug­oszláv korona. EGYES SZÁM­ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4 SX (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Beszédek. A nemzetgyűlés —­ végre! — egy-két nap alatt valószínűen befejezi a kormányprogram vitáját. Nem gyakorlati munka ez, csak beszédek elánom­ása és meghallgatása, ame­lyeknek értékük és jelentőségük csupán abban nyilatkozik meg, hogy föltárják az eddig folytatott politikának sivárságát és terméketlenségét. A polgárok és munkások szövetkezése igaz, nem az a politikai alakulás, amely egész tisztán juttatja kifejezésre a társadalom kü­lönböző rétegeinek a szükségleteit és­ érde­keit Ámde éppen azért kellett ennek a szö­vetkezésnek létrejönni, mert a mai politika a nép egyetlen jelentős osztályának vagy rétegének az érdekeit sem tudja szolgálni. Ami eddig a programvitában elhangzott, mind azt bizonyítja, hogy ezzel a módszerrel dolgozni nem­ lehet, hogy ezzel a módszerrel az ország szekerét csak mélyebben lehet a kátyúba szorítani, de kihúzni onnan soha­sem. Mindenki kénytelen volt, elismerni, hogy az a módszer, amivel ma a közszabadságok ügyét kezelik, tarthatatlan. Mindenki kény-Mén volt elismerni, hogy kivételes rend­szabályokkal tehetetlen egy országot tartósan kormányozni. Nem lehet megnyugvást és a békés munkára való készséget, megteremteni ott, ahol a hatósági jogkörök nincsenek szi­gorúan körülhatárolva, ahol az önkényes­kedésnek nem tudnak vagy nem akarnak törvényes gátakat emelni. Kicsinye a szűklátkörű emberek szempont­jai és fölfogásai dómmá,lnak mindenütt, akik azt hiszik, hogy mindent meggyógyítottak­, ha a betegségek tüneteit egy időre eltávo­lítják. Ez nyilatkozik meg a sajtóval követett el­járásban is. A cenzúrával akarják gyógyí­tani a bajokat, azzal a cenzúrával, amiről egyhangú a vélemény, hogy tarthatatlan. Amely csak tenyészti a visszaéléseket és lehetetlenné teszi a bajok föltárását. Ezért kellett, létrejönni annak a­ szövetke­zésnek, amelyben ugyan különféle érdekek kerültek össze, de amelybe®, mindenki föl­ismerte azt a szükségességet, hogy ezeket a mostani módszereket alkalmasabbakkal vál­tassák föl. És ez a belátás csendül ki a nemzetgyűlés vitájából is. Rá kell térni, akarva-nem­ akarva, a demokratikus politika útjára. Nem­ lehet­séges, hogy a gyámkodásnak azt a rendszerét, amit egész Európában már mindenütt évtize­ dekkel, sőt a legtöbb helyen már több mint egy évszázaddal ezelőtt megszüntettek, to­vábbra is föntartsák, sőt tovább fejlesszék egy országban, amely rá van utalva, hogy szoros gazdasági és kulturai közösségben éljen a többi európai országokkal. A ma embere, a munkás úgy, mint a polgár, kinőtt már az alól a gyámkodás alól, amely anakronizmus volt a forradalmak előtti formájában is, a m­ai formájában pedig egyenesen minden egyéni törek­vést megölő, minden érvényesülést el­pusztító. A kormány politikájának az élet szükség­leteivel való ilyen szöges szembehelyezkedése­ tette szükségessé a polgárok és munkások szövetkezését, egyszerű­en az élet lehetősé­­­eiért. És bármennyire rugaszkodj­an­a­k­ is a másik oldalon emiatt, a nemzetgyűlés vitája is csak azt bizonyította, hogy ez a szövetke­zés most elkerülhetetlenül szükséges volt. Vég© felé jár a pro­gramvita. * * Enyhe nyilatkozatok a cenzúráról, TrebitscauLincolnről és más finom­­ságokról. A nemzetgyűlés csütörtöki ülését héli órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. A pénz­ügyi bizottság előadója beterjesztette a bizott­ságban letárgyalt törvényjavaslatokat. Ezután folytatták a kormányprogram fölötti vitát. Zákány Gyula az állami alkalmazottak hely­zetével foglalkozik és kijelenti, hogy a köz­alkalmazottak éhbéren élnek. Ennek az állapot­nak egyszer már véget kell vetni. (Sándor Pál: „Kényszerítik őket hogy tisztességtelenek le­gyenek!") A liberális biokrél más a véleménye, mint Andrássynak. Az új liberális alakulás programját különösen azokat a programponto­kat, amelyekben a szabadságjogok visszaállí­tását követelik, a keresztény pártoknak már régen m­eg kellett volna, valósítaniok. A sza­badságjogokra, föltétlenül szükség van, ami pedig a sajtókérdést illeti, ő a helyes megol­dást a sajtókamara fölállításában látja. A cen­zúra lehetetlen módon működik és csak arra jó, hogy a kormány erélytelenséggét és a kor­rupció ellen emelt vádakat elpalástolja. Az in­ternálási eljárások körül is nagy hibák történ­tek, az internáltak táborában még ma is lehe­tetlen állapotok vannak. Erre vonatkozóan leg­közelebb még adatokat fog előterjeszteni. Mózer Ernő különösen a kormányprogramn külpolitikai részével foglalkozik és kijelenti, hogy külpolitikai képviseletünk még mélyebbre sülyedt mint valutánk. A következő szónok őrgróf Pallavicini György. Kijelenti, hogy Hohlernek, a budapesti angol főmegbizottnak a lapokban megjelent nyilat­kozatát az ország belügyeibe való illetéktelen beavatkozásnak tartja, amely nem fogja, M­a­gyarország rokonszenvét Anglia iránt táp­lálni. (Huber János: „Ők beszélnek, az írek gyilkosai!") Ezután a „Times" e­gyik cikkével foglalkozik, amely beszámol arról, hogy Gömbös és Eckhardt sajtófőnök valamilyen összeeskü­vés ügyében Trebitsch-Lincolnnal, az ismert kalandorral tárgyaltak és — a „Times" szerin­t — Ludendorff­nak is része volt a „dologban". Csodálkozik, hogy Göm­bös és a miniszter­elnökségi sajtófőnök szóba is állottak ezzel a világszerte ismert, szélhámossal, akiről köz­tudomású, hogy körözött csaló. Ezután a cen­zúráról szól. A cenzúrát rosszul kezelik. A belpolitikai cenzúrát teljesen meg kell szün­tetni. (Balla Aladár: „A k­irálykérdésről is le­hessen írni, az is belpolitika."­) A királykérdés­ben a cenzúra a legitimistákat sújtja leginkább. Hibáztatja, hogy a kormány a közéleti, tiszta­ság megőrzésére kevés erélyességet fordít. Azt beszélik, hogy a­ földmivelésügyi miniszter Drózdy képviselő könyvéhez előszót írt. Ezt ő kizártnak tartja, mert úgy tudja, hogy Drózdy bűnvádi eljárás alatt áll. Ami a korrupciót illeti, nyílt titok, hogy voltak visszaélések, amelyek, tisztázva nincsenek. Ezek megvizs­gálására parlamenti bizottság kiküldését ja­vasolja. Hetek óta beszélik már, hogy egy „­úgynevezett kisgazda miniszter egy „valódi" kisgazdától lovat „kötött el". A t­akarmány­biztos a bányavállalatoknak oly massalmenő kedvezményeket, biztosított hogy az minden képzeletet fölülmúl. A fakormánybiztosságot is már régen meg kellett volna szüntetni. Drózdy Győző személyes kérdésben szólalt föl. Tény, hogy a föld­nivelésügyi miniszter előszót írt a­ könyvéhez. Ami az ellene meg­indított bűnvádi eljárást illeti, az egyszerű hajsza. A bíróság és ügyészség elejtette ellene a vádat, az ig­azság­ügy minisztérium azonban ezután egy másik, illetéktelen ügyészséghez utalta át az ügyet, de ítéletet ez sem hozott még. Ha vád alatt is­ állna, ezt sem szégyen­lené, mert Magyarországon nagyon sok embert vi­­dulnak és üldöznek, akikről a bíróság íté­lete később kimondja, hogy ártatlanok. Rövid szünet után Orbók Attila beszélt A kormány tevékenységét bírálván, megállapí­totta, hogy a kormány nem tanúsít erélyt az építő munka megindítása és a politikai törte­tők leszorítása terén. De bizalmat kelt benne a kormány iránt, hogy helyet foglalnak benna Hegedűs Lóránt Gratz Gusztáv és Belitska Sándor. Helytelenítette, h­ogy nem foglalkoz­nak eléggé a­ munkáskérdéssel. Benárd nép­jóléti miniszternek a munkáskérdésben tett javaslata nem hozza közelebb a munkás­osztályt. A szociáldemokrata párt hibákat kö­vetett el, de a régi rendszert is sok bűn terheli. Hangoztatta, hogy el kell ismerni a szociál­demokrácia jogosultságát, mert hiszen ez a nemzetközi szervezet valóban megvan és ipar­kodni kell a szociáldemokratákat beállítani a nemzetépítő munkába. A lakásmizériákon az, új lakásrendelet, amely csak tákolmány, nem fog segíteni. A­ lakásproblémát csak lakásépíté­sekkel és a­ Lakáshivatal megszüntetésével le­het megoldani. Helytelen kitelepíteni az or­szágból olyanokat, akik milliókat hoztak ide, és nagy vállalatokat létesítettek. A zsidó­kérdést nem a Budavári-rendszer szerint kell elintézni, mert az káros volna a nemzetre is. Egyébként ebben a kérdésben liberális, nem ismer zsidót és magyart, csak magyar állam­polgárt. Az integritás ügyét a demokrácia se­gítené elő, m­ert az elszakított részek lakói visszakívánkoznak, ha itt demokrácia lesz. A legcélravezetőbb irredenta politika a közszabad­ságok kiépítése. Majd azt fejtegette, hogy az államban mindenki tartsa be a maga hatás­körét. A katonaság egyes különleges alakula­tai ma­ is politikát csinálnak és ez a tény meg­rendíti a hadsereg fegyelmezettségébe vetett hitet A cenzúrát tovább tűrni lehetetlen. Ha a kormány tovább is föntartja a vak és ostoba cenzúrát, úgy bizalmát megvonja tőle. A cenzúra misz­tikus butasága tűrhetetlen. (Krein közbeszólt: „Nem is olyan buták a cenzorok, csak tettetik magukat!") A kormány szerint már teljes rend van. Hát, akkor miért tartja fönn a kivételes állapotokat?! (Zaj: „Igaz! Úgy van!" a kis­gazdapárton.) Foglalkozott az úgynevezett keresztény sajtó magatartásával. Debrecenben a „Fehér Újság" cikket hozott „Hazafias grá­nát" cím alatt s a cikk magasztalta a véletlenül fölrobbant gránátot amely több zsidót pusztí­tott el, tehát — amint a keresztény lap írta — ,.hazafias kötelességet, teljesített"... ”Nagy zaj, Rassay Károly közbeszólt: „Én bilncselek- a népszava a n­emesült fesiiw©res h­ánom fasik­inyve St.

Next