Népszava, 1921. február (49. évfolyam, 25–47. sz.)
1921-02-25 / 45. szám
XX.130. évf. 45. szám. Budapest, 1921 február 25. péntek. Ara 2 korona AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy évre SGO kor. I negyed évre..... 140 kor. fél évre 280 kor. egy héran0 kor. Jugoszláviában egy szára ára 3 Jugoszláv korona. EGYES SZÁMÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4 SX (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Beszédek. A nemzetgyűlés — végre! — egy-két nap alatt valószínűen befejezi a kormányprogram vitáját. Nem gyakorlati munka ez, csak beszédek elánomása és meghallgatása, amelyeknek értékük és jelentőségük csupán abban nyilatkozik meg, hogy föltárják az eddig folytatott politikának sivárságát és terméketlenségét. A polgárok és munkások szövetkezése igaz, nem az a politikai alakulás, amely egész tisztán juttatja kifejezésre a társadalom különböző rétegeinek a szükségleteit és érdekeit Ámde éppen azért kellett ennek a szövetkezésnek létrejönni, mert a mai politika a nép egyetlen jelentős osztályának vagy rétegének az érdekeit sem tudja szolgálni. Ami eddig a programvitában elhangzott, mind azt bizonyítja, hogy ezzel a módszerrel dolgozni nem lehet, hogy ezzel a módszerrel az ország szekerét csak mélyebben lehet a kátyúba szorítani, de kihúzni onnan sohasem. Mindenki kénytelen volt, elismerni, hogy az a módszer, amivel ma a közszabadságok ügyét kezelik, tarthatatlan. Mindenki kény-Mén volt elismerni, hogy kivételes rendszabályokkal tehetetlen egy országot tartósan kormányozni. Nem lehet megnyugvást és a békés munkára való készséget, megteremteni ott, ahol a hatósági jogkörök nincsenek szigorúan körülhatárolva, ahol az önkényeskedésnek nem tudnak vagy nem akarnak törvényes gátakat emelni. Kicsinye a szűklátkörű emberek szempontjai és fölfogásai dómmá,lnak mindenütt, akik azt hiszik, hogy mindent meggyógyítottak, ha a betegségek tüneteit egy időre eltávolítják. Ez nyilatkozik meg a sajtóval követett eljárásban is. A cenzúrával akarják gyógyítani a bajokat, azzal a cenzúrával, amiről egyhangú a vélemény, hogy tarthatatlan. Amely csak tenyészti a visszaéléseket és lehetetlenné teszi a bajok föltárását. Ezért kellett, létrejönni annak a szövetkezésnek, amelyben ugyan különféle érdekek kerültek össze, de amelybe®, mindenki fölismerte azt a szükségességet, hogy ezeket a mostani módszereket alkalmasabbakkal váltassák föl. És ez a belátás csendül ki a nemzetgyűlés vitájából is. Rá kell térni, akarva-nem akarva, a demokratikus politika útjára. Nem lehetséges, hogy a gyámkodásnak azt a rendszerét, amit egész Európában már mindenütt évtize dekkel, sőt a legtöbb helyen már több mint egy évszázaddal ezelőtt megszüntettek, továbbra is föntartsák, sőt tovább fejlesszék egy országban, amely rá van utalva, hogy szoros gazdasági és kulturai közösségben éljen a többi európai országokkal. A ma embere, a munkás úgy, mint a polgár, kinőtt már az alól a gyámkodás alól, amely anakronizmus volt a forradalmak előtti formájában is, a mai formájában pedig egyenesen minden egyéni törekvést megölő, minden érvényesülést elpusztító. A kormány politikájának az élet szükségleteivel való ilyen szöges szembehelyezkedése tette szükségessé a polgárok és munkások szövetkezését, egyszerűen az élet lehetőséeiért. És bármennyire rugaszkodjanak is a másik oldalon emiatt, a nemzetgyűlés vitája is csak azt bizonyította, hogy ez a szövetkezés most elkerülhetetlenül szükséges volt. Vég© felé jár a programvita. * * Enyhe nyilatkozatok a cenzúráról, TrebitscauLincolnről és más finomságokról. A nemzetgyűlés csütörtöki ülését héli órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. A pénzügyi bizottság előadója beterjesztette a bizottságban letárgyalt törvényjavaslatokat. Ezután folytatták a kormányprogram fölötti vitát. Zákány Gyula az állami alkalmazottak helyzetével foglalkozik és kijelenti, hogy a közalkalmazottak éhbéren élnek. Ennek az állapotnak egyszer már véget kell vetni. (Sándor Pál: „Kényszerítik őket hogy tisztességtelenek legyenek!") A liberális biokrél más a véleménye, mint Andrássynak. Az új liberális alakulás programját különösen azokat a programpontokat, amelyekben a szabadságjogok visszaállítását követelik, a keresztény pártoknak már régen meg kellett volna, valósítaniok. A szabadságjogokra, föltétlenül szükség van, ami pedig a sajtókérdést illeti, ő a helyes megoldást a sajtókamara fölállításában látja. A cenzúra lehetetlen módon működik és csak arra jó, hogy a kormány erélytelenséggét és a korrupció ellen emelt vádakat elpalástolja. Az internálási eljárások körül is nagy hibák történtek, az internáltak táborában még ma is lehetetlen állapotok vannak. Erre vonatkozóan legközelebb még adatokat fog előterjeszteni. Mózer Ernő különösen a kormányprogramn külpolitikai részével foglalkozik és kijelenti, hogy külpolitikai képviseletünk még mélyebbre sülyedt mint valutánk. A következő szónok őrgróf Pallavicini György. Kijelenti, hogy Hohlernek, a budapesti angol főmegbizottnak a lapokban megjelent nyilatkozatát az ország belügyeibe való illetéktelen beavatkozásnak tartja, amely nem fogja, Magyarország rokonszenvét Anglia iránt táplálni. (Huber János: „Ők beszélnek, az írek gyilkosai!") Ezután a „Times" egyik cikkével foglalkozik, amely beszámol arról, hogy Gömbös és Eckhardt sajtófőnök valamilyen összeesküvés ügyében Trebitsch-Lincolnnal, az ismert kalandorral tárgyaltak és — a „Times" szerint — Ludendorffnak is része volt a „dologban". Csodálkozik, hogy Gömbös és a miniszterelnökségi sajtófőnök szóba is állottak ezzel a világszerte ismert, szélhámossal, akiről köztudomású, hogy körözött csaló. Ezután a cenzúráról szól. A cenzúrát rosszul kezelik. A belpolitikai cenzúrát teljesen meg kell szüntetni. (Balla Aladár: „A királykérdésről is lehessen írni, az is belpolitika.") A királykérdésben a cenzúra a legitimistákat sújtja leginkább. Hibáztatja, hogy a kormány a közéleti, tisztaság megőrzésére kevés erélyességet fordít. Azt beszélik, hogy a földmivelésügyi miniszter Drózdy képviselő könyvéhez előszót írt. Ezt ő kizártnak tartja, mert úgy tudja, hogy Drózdy bűnvádi eljárás alatt áll. Ami a korrupciót illeti, nyílt titok, hogy voltak visszaélések, amelyek, tisztázva nincsenek. Ezek megvizsgálására parlamenti bizottság kiküldését javasolja. Hetek óta beszélik már, hogy egy „úgynevezett kisgazda miniszter egy „valódi" kisgazdától lovat „kötött el". A takarmánybiztos a bányavállalatoknak oly massalmenő kedvezményeket, biztosított hogy az minden képzeletet fölülmúl. A fakormánybiztosságot is már régen meg kellett volna szüntetni. Drózdy Győző személyes kérdésben szólalt föl. Tény, hogy a földnivelésügyi miniszter előszót írt a könyvéhez. Ami az ellene megindított bűnvádi eljárást illeti, az egyszerű hajsza. A bíróság és ügyészség elejtette ellene a vádat, az igazságügy minisztérium azonban ezután egy másik, illetéktelen ügyészséghez utalta át az ügyet, de ítéletet ez sem hozott még. Ha vád alatt is állna, ezt sem szégyenlené, mert Magyarországon nagyon sok embert vidulnak és üldöznek, akikről a bíróság ítélete később kimondja, hogy ártatlanok. Rövid szünet után Orbók Attila beszélt A kormány tevékenységét bírálván, megállapította, hogy a kormány nem tanúsít erélyt az építő munka megindítása és a politikai törtetők leszorítása terén. De bizalmat kelt benne a kormány iránt, hogy helyet foglalnak benna Hegedűs Lóránt Gratz Gusztáv és Belitska Sándor. Helytelenítette, hogy nem foglalkoznak eléggé a munkáskérdéssel. Benárd népjóléti miniszternek a munkáskérdésben tett javaslata nem hozza közelebb a munkásosztályt. A szociáldemokrata párt hibákat követett el, de a régi rendszert is sok bűn terheli. Hangoztatta, hogy el kell ismerni a szociáldemokrácia jogosultságát, mert hiszen ez a nemzetközi szervezet valóban megvan és iparkodni kell a szociáldemokratákat beállítani a nemzetépítő munkába. A lakásmizériákon az, új lakásrendelet, amely csak tákolmány, nem fog segíteni. A lakásproblémát csak lakásépítésekkel és a Lakáshivatal megszüntetésével lehet megoldani. Helytelen kitelepíteni az országból olyanokat, akik milliókat hoztak ide, és nagy vállalatokat létesítettek. A zsidókérdést nem a Budavári-rendszer szerint kell elintézni, mert az káros volna a nemzetre is. Egyébként ebben a kérdésben liberális, nem ismer zsidót és magyart, csak magyar állampolgárt. Az integritás ügyét a demokrácia segítené elő, mert az elszakított részek lakói visszakívánkoznak, ha itt demokrácia lesz. A legcélravezetőbb irredenta politika a közszabadságok kiépítése. Majd azt fejtegette, hogy az államban mindenki tartsa be a maga hatáskörét. A katonaság egyes különleges alakulatai ma is politikát csinálnak és ez a tény megrendíti a hadsereg fegyelmezettségébe vetett hitet A cenzúrát tovább tűrni lehetetlen. Ha a kormány tovább is föntartja a vak és ostoba cenzúrát, úgy bizalmát megvonja tőle. A cenzúra misztikus butasága tűrhetetlen. (Krein közbeszólt: „Nem is olyan buták a cenzorok, csak tettetik magukat!") A kormány szerint már teljes rend van. Hát, akkor miért tartja fönn a kivételes állapotokat?! (Zaj: „Igaz! Úgy van!" a kisgazdapárton.) Foglalkozott az úgynevezett keresztény sajtó magatartásával. Debrecenben a „Fehér Újság" cikket hozott „Hazafias gránát" cím alatt s a cikk magasztalta a véletlenül fölrobbant gránátot amely több zsidót pusztított el, tehát — amint a keresztény lap írta — ,.hazafias kötelességet, teljesített"... ”Nagy zaj, Rassay Károly közbeszólt: „Én bilncselek- a népszava a nemesült fesiiw©res hánom fasikinyve St.