Népszava, 1921. február (49. évfolyam, 25–47. sz.)
1921-02-26 / 46. szám
XX.130. évf. 45. szám. Budapest, 1921 február 25. péntek. Ara 2 korona AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy évre 50O tor. I negyed évre 100 kor. tel évre 280 kor. egy hóra SO kor. Jugoszláviában egy szám ára 1 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ARA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) A munkásbiztosítás reformjáról szóló törvényjavaslatot, úgy hírlik, a pénzügyi javaslatok után tárgyaltatni akarná a kormány. Az a javaslat, amelyről itt szó van, tulajdonképen csak nagyon feltételesen érdemli meg a „reform" megjelölést. A munkásbiztosítás terén volna szükség reformokra, új alkotásokra, de ez a javaslat ilyet nem hoz. A javaslatnak egyetlen célja: megszüntetni a munkásbiztosító pénztárak autonómiáját, lehetetlenné tenni, hogy a biztosított munkások és a járulékfizetés révén érdekelt munkáltatók elhatározóan beleszólhassanak a munkásbiztosítás ügyeibe és a pénztárak kezelésébe. Mellékesen azután még lecsökkenti a munkásbiztosítás mostani szolgáltatásait. Ezt tehát nem lehet „reformnak" nevezni. A reform a szó elfogadott értelmében javítást, fejlesztést, haladást jelent. Ez a javaslat visszafejlesztést, az eddiginek is a megrontását jelenti. Visszafejlesztést és a munkásbiztosítás elkorcsosítását jelenti a javaslat egyrészt azért, mert anyagi rendelkezéseiben kevesebb szolgáltatásokat engedélyez az eddigieknél, de különösen azért, mert kiveszi a rendelkezés jogát az érdekeltek kezéből és az egész intézményt bürokratizálja. A távolállók azt hihetik, hogy az autonómiához való ragaszkodás hatalmi kérdés, hatalmi pozíciónak a féltése. Ez igaz is annyiban, amennyiben minden, ami kedvezőbb helyzetet teremt valaki számára, annak hatalmi pozícióját is erősíti. Ebben az értelemben „hatalmi" kérdés az önkormányzat kérdése. Mert az önkormányzat vezetése mellett a munkásbiztosítás javítja a munkások egészségügyét és ezzel kedvezőbb társadalmi helyzetet teremt a számukra. Mihelyt azonban megszüntetik az autonómiát, a munkásbiztosítás lesülyed segélykiosztó hellyé, nem lesz többé a szociálpolitika művelésének, a balesetelhárításnak, a népbetegségek elleni küzdelemnek a helye, hanem hivatallá vedlik, amelyben nyűg mindenki, aki valamiért jelentkezik és ahol azt tekintik, hogy minél könnyebben szabaduljanak mindenkitől, aki munkát okoz. Nem véletlenség az, hogy ahol szociálpolitikát csinálnak, azt, mindenütt az érdekeltek útján csinálják. Aki jótékonyságot akar gyakorolni, az gyakorolhatja autokratikus módon, habár a tapasztalat azt mutatja, hogy még a jótékonyság célját is csak a bürokrácia mellőzésével lehet elérni. De a munkásbiztosításban nem gyakorolnak jótékonyságot. Legföljebb a biztosítottak gyakorolják azt az állammal és a községekkel szemben, amelyeket megmentenek a szegényellátás és betegápolás terheitől. A magyar munkások azért sem hajlandók lemondani a munkásbiztosító pénztárak autonómiájáról, mert a munkásbiztosítást Magyarországon a munkások alapították olyan időben, amikor a kormány és a törvényhozás még nem is gondolt arra, hogy a munkásbiztosításnak általános közegészségügyi céljai és feladatai vannak. Munkások alapították a pénztárakat, ők tartották fönn és fejlesztették azokat tovább. Aki meg akarja tudni, hogy mit jelentenek a munkások által alapított, munkások és munkáltatók járulékaiból föntartott és munkások és munkáltatók által vezetett pénztárak Magyarország egészségügyére, azok nézzék meg a népesedési statisztikát Csodálkozással fogják megállapítani, hogy a rossz lakásviszonyok között élő, az egészségre legtöbbször ártalmas ésveszedelmes környezetben dolgozó ipari munkások egészségügyi viszonyai kedvezőbbek, mint a földmivelő lakosságé A csecsemők és 7 éven aluli gyermekek halálozási aránya is sokkal — föltűnően sokkal — kedvezőbb, mint a mezőgazdasági munkásoké. És aki ismeri a munkásbiztosítás lényegét, az tudja azt is, hogy milyen szoros összefüggésben van mindez az autonómiával. A törvény csak a gyógykezelés nyújtására és a táppénz kifizetésére kötelezi a munkásbiztosító pénztárt. Az egészségügyi szolgálat megszervezése, a betegséget megelőző intézkedések, gondozók szervezése, mindez a vezetőség szociális belátásától függ. És ott van a balesetbiztosítás. Itt ismét fontos, hogy a sérültek speciális kezelésére legyenek intézmények, hogy gyors és költséget nem kímélő eljárásokkal megmentsék a sérült további munkaképességét, hogy a balesetek elhárítására megtegyenek minden megtehető, — ezekkel életben és vagyonban milliónyi értékeket lehet megmenteni s végül, hogy a járadékokat hozzáértéssel, jóakarattal és elfogulatlanul állapítsák meg. A népjóléti miniszter javaslatának a keretében minderre nincs lehetőség. Ő ugyan hivatkozik arra, hogy az autonómiát megtartja tanácsadó szervnek, de ugyan mit tehet mintde nagyjelentőségű kérdésekben egy olyan szerv, amelynek sem a rendelkezéseket végrehajtó tisztviselőkre, sem a költségek megállapítására semmiféle ingerenciája nincsen?! A magyar munkásság ragaszkodik a munkásbiztosító pénztárak önkormányzatához, mert a munkásbiztositás Magyarországon a szervezett munkásság legsajátabb alkotása, mert a munkásbiztositás terheit ő viseli a munkáltatókkal egyetemben s végül, mert a munkásbiztosításban az ő egészségének megóvásáról, életeiről és testi épségéről, tehát az ő legfőbb földi javairól intézkednek. A nemzetgyűlés — ellenzék Iirányában —, elveheti törvényesen is a munkásosztálytól azt, amit a „népjóléti" miniszter törvény ellenére már úgy is elragadott tőle. Hogy milyen következményei lesznek ennek az ország egészségügyére és közgazdaságára, arról majd számoljanak azok, akik egy eminenter közegészségügyi kérdésből politikai hatalmi kérdést csináltak. jen" nspis * * & stsswssfgjyaaSf« péniski ízlését»S»J. A nemzetgyűlés pénteki ülésének napirendjén még mindigt a kormányprogram vitája áll. A napirend előtt Drózdy Győző szólalt föl, bejelentette mentelmi jogának megsértését és részletesen elmondta üldöztetésének egyes mozzanatait Amikor a kerületében pótválasztásra került a sor, ellenfelei izgatás címén följelentették, mert a Friedrich-féle rendelet alapján a választásokon nem vehetett részt az a jelölt, aki ellen bűnvádi eljárás folyik. Az egyik följelentő ellenjelöltjének sógora volt. Jellemző, hogy bár a feljelentés még nem is érkezett az illetékes helyre, a belügyminiszter rendeletére őt Zalaegerszegen a rendőrség mégis letartóztatta. A veszprémi ügyészség elejtette a vádat, ekkor azonban az igazságügyminiszter elrendelte, hogy a zalaegerszegi ügyészség folytassa az eljárást ellene. A zalaegerszegi törvényszék ekkor megállapította, hogy az ügyészség eljárása jogtalan, amivel az igazságügyminiszter leírt a győri ügyészséghez, hogy tegye magáévá a vádat. (Zeöke Antal. ..Ki volt a miniszter?" — Drózdy: „Tomcsányi!—Zeöke: „Ilyen jogtalanságot magyar miniszter nem követhet el!") Amikor az amnesztiarendelet megjelent , fölkérte az igazságügyminisztert, hogy a rendeletet ne vonatkoztassák rá és ne az amnesztia alapján intézzék el az ügyét mert erre neki nincs szüksége. Ennek ellenére az eljárást mégis az amnesztiarendelet alapján akarták elintézni, viszont ügye még ma is elintézetlen. Mindebben tervszerű meghurcoltatásának bizonyítékait látja és bejelenti mentelmi jogának megsértését Panaseát áttették a mentelmi bizottsághoz. Ezután Gömbös Gyula szólalt föl és Pallavicini állításával szemben kijelentette, hogy ő nem tárgyalt Trebitseh-Lincolnnal. A napirend első szónoka Letenyei Pál. A falu népe — mondotta — örökös zaklatásoknak van kitéve, a közigazgatás a vidék népe ellen fordult. Ha valaki panaszkodni mer, azonnal izgatással, kommunistasággal vádolják. Szerinte a falu népének kétharmad része nyomorog. A közélelmezési miniszter ígéretet tett, hogy nem lesznek fölösleges rekvirálások, mégis szuronyheggyel piszkálják ki a gabonát a falu népétől. Ugyanakkor a fővárosban ehetetlen kukoricakenyeret adnak a jegyekre. Követeli a szabad gabonaforgalmat, amely szerinte két hét alatt áresést idézne elő. Ezután Balla Aladár szólalt föl, Ő is azzal kezdte, hogy bár az országban elég gabona termett ahhoz, hogy a lakosságot jó kenyérrel lássák el, mégis a kenyérellátás terén nagy bajok vannak és a népnek hihetetlenül ro®se kenyeret adnak. Külpolitikánk is teljesen Ausztria felé orientálódik. Szembeszáll őrgróf Palaviczai csütörtöki beszédével, melyben az őrgróf a budapesti angol főmegbizott ellen intézett támadást és azt mondta róla, hogy ,,meg akarja rúgni az összetört Magyarországot". A kormánynak ezt a kijelentést nem lett volna szabad megjegyzés nélkül hagynia, kívánja, hogy a külügyminiszter nyilatkozzék az irányban, vájjon egyetért-e Pallavicini kijelentésével. Eddig csak egy miniszterről tudni, hogy a királykérdésben milyen álláspontot foglal el, ez Nagyatádi Saabé, aki szabad királyválasztó és ezért — állítólag — őt is kilökik majd a kormánytagok sorából. Rövid szünet után Bodor György szólalt föl. Kifogásolta, hogy a kormány nem jelölte meg azokat a módokat, amelyekkel az ország baján segíteni akar. Veszedelmes tünet, hogy a falu népét üldözik és a katonák is bántalmazzák. Nagyobb fegyelmet kíván a katonaságtól. A kisgazdák türelme előbb-utóbb kifogy. Sürgeti az ipartörvény revízióját . Utána Pásztor József beszélt Kijelentette, hogy az ország boldogulása érdekében semmi sem történik, ehelyett mindenütt csak önzést és hiúságot lehet tapasztalni. Ezután Orbók Attila indokolta meg a lakáskérdésben beadott indítványát A lakáskérdést — mondotta — csak új építkezésekkel lehet megoldani A Lakáshivatal évente 20 millióba kerül, azzal pedig, hogy nagyszámú vagont a menekültek elhelyezésére kivonnak a forgalomból, évi 105 millió kárt okoznak az országnak Az új építkezések megindításának nincsen komoly akadálya és szerinte ennek az volna a megoldása, hogy az állam az új építkezéseknek kedvezményeket biztosítson. Az új házakban való lakásokat mabaddá kellene tenni és az új épületeket sőt az új épületrészeket is 30 érvre mentesíteni kell a vagyonváltság és egyéb adóterhek alól. Azt hiszi, hogy e kedvezmények hatásaképen két év alatt 3—4000 új lakás állna rendelkezésre a fővárosban. A nagylakások után luxusadó kivetését ajánlja. Helyeselné azt ha a kislakások bérét isb. a középlakásokét 20 és a nagylakásokét 50%-kal emelnék föl, de a régi és az uj házbérek közötti különbözet ne a háztulajdonost illesse meg, hanem az államot, amely ezeken a pénzeken építkezési kölcsönt szerezne, hogy ezzel is fölendítse az építkezést . A nemzetgyűlés elhatározta, hogy Orbók indítványát annak idején napirendre tűzi. Kenéz elnök indítványozta ezután, hogy a legközelebbi ülést szombaton délelőtt tartsák s napirendjére a kormányprogram vitáján kívül tűzzék ki a számvevőszéki elnöki állásra való hármas jelölést is. Hentz Károly ellenezte az elnök napirendi indítványának elfogadását. A számvevőszéki elnökségre való hármas jelölés most az alkot- Munkástestvérek! Kéz a kézbe, egyek vagyunk!