Népszava, 1921. február (49. évfolyam, 25–47. sz.)

1921-02-26 / 46. szám

XX.130. évf. 45. szám. Budapest, 1921 február 25. péntek. Ara 2 korona AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy évre 50O tor. I negyed évre 100 kor. tel évre 280 kor.­­ egy hóra SO kor. Jugoszláviában egy szám ára 1 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ARA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) A munkásbiztosítás reformjáról szóló törvényjavaslatot, úgy hírlik, a pénzügyi javaslatok u­tán tárgyaltatni akarná a kormány. Az a javaslat, amelyről itt szó van, tulajdonképen csak nagyon feltételesen érdemli meg a „reform" megjelölést. A munkásbiztosí­tás terén volna szükség reformokra, új alko­tásokra, de ez a javaslat ilyet nem hoz. A ja­vaslatnak egyetlen célja: megszüntetni­­ a munkásbiztosító pénztárak autonómiáját, lehe­tetlenné tenni, hogy a biztosított munkások és a járulékfizetés révén érdekelt munkáltatók elhatározóan beleszólhassanak a munkásbizto­sítás ügyeibe és a pénztárak kezelésébe. Mellé­kesen azután még lecsökkenti a munkásbizto­sítás mostani szolgáltatásait. Ezt tehát nem lehet „reformnak" nevezni. A reform a szó el­fogadott értelmében javítást, fejlesztést, hala­dást jelent. Ez a javaslat visszafejlesztést, az eddiginek is a megrontását jelenti. Visszafejlesztést és a munkásbiztosítás el­korcsosítását jelenti a javaslat egyrészt azért, mert anyagi rendelkezéseiben kevesebb szol­gál­tatásokat engedélyez az eddigieknél, de kü­­lönösen azért, mert kiveszi a rendelkezés jogát az érdekeltek kezéből és az egész intézményt bürokratizálja. A távolállók azt hihetik, hogy az autonómiához való ragaszkodás hatalmi kérdés, hatalmi pozíciónak a féltése. Ez igaz is annyiban, amennyiben minden, ami kedvezőbb helyzetet teremt valaki számára, annak hatalmi pozícióját is erősíti. Ebben az értelemben „ha­talmi" kérdés az önkormányzat kérdése. Mert az önkormányzat vezetése mellett a munkás­biztosítás javítja a munkások egészségügyét és ezzel kedvezőbb társadalmi helyzetet teremt a számukra. Mihelyt azonban megszüntetik az autonómiát, a munkásbiztosítás lesülyed segélykiosztó hellyé, nem lesz többé a szociál­politika művelésének, a balesetelhárításnak, a népbetegségek elleni küzdelemnek a helye, ha­nem hivatallá vedlik, amelyben nyűg min­denki, aki valamiért jelentkezik és ahol azt te­kintik, hogy minél könnyebben szabaduljanak mindenkitől, aki munkát okoz. Nem véletlenség az, hogy ahol szociálpoliti­kát csinálnak, azt, mindenütt az érdekeltek út­ján csinálják. Aki jótékonyságot a­kar gyako­rolni, az gyakorolhatja autokratikus módon, habár a tapasztalat azt mutatja, hogy még a jótékonyság célját is csak a bürokrácia mellő­zésével lehet elérni. De a munkásbiztosításban nem gyakorolnak jótékonyságot. Legföljebb a biztosítottak gyakorolják azt az állammal és a községekkel szemben, amelyeket megmentenek a szegényellátás és betegápolás terheitől. A magyar munkások azért sem hajlandók lemondani a munkásbiztosító pénztárak auto­nómiájáról, mert a munkásbiztosí­tást Magyar­országon a munkások alapították olyan idő­ben, amikor a kormány és a törvényhozás még nem is gondolt arra, hogy a munkásbiz­tosí­tásn­ak általános közegészségügyi céljai és feladatai vannak. Munkások alapították a pénztárakat, ők tartották fönn és fejlesztették azokat tovább. Aki meg akarja tudni, hogy mit jelentenek a munkások által alapított, munká­sok és munkáltatók járulékaiból föntartott és munkások és munkáltatók által vezetett pénz­tárak Magyarország egészségügyére, azok néz­zék meg a népesedési statisztikát Csodálko­zással fogják megállapítani, hogy a rossz la­kásviszonyok között élő, az egészségre leg­többször ártalmas és­­veszedelmes környezetben dolgozó ipari munkások egészségügyi viszo­nyai kedvezőbbek, mint a földmivelő lakos­ságé A csecsemők és 7 éven aluli gyermekek halálozási aránya is sokkal — föltűnően sok­kal — kedvezőbb, mint a mezőgazdasági mun­kásoké. És aki ismeri a munkásbiztosítás lényegét, az tudja azt is, hogy milyen szoros összefüggés­ben van mindez az autonómiával. A törvény csak a gyógykezelés nyújtására és a táppénz kifizetésére kötelezi a munkásbiztosító pénz­tárt. Az egészségügyi szolgálat megszervezése, a betegséget megelőző intézkedések, gondo­zók szervezése, mindez a vezetőség szociális belátásától függ. És ott van a balesetbiztosítás. Itt ismét fontos, hogy a sérültek speciális ke­zelésére legyenek intézmények, hogy gyors és költséget nem kímélő eljárásokkal megmentsék a sérült további munkaképességét, hogy a bal­esetek elhárítására megtegyenek minden meg­tehető­, — ezekkel életben és vagyonban millió­nyi értékeket lehet megmenteni s végül, hogy a járadékokat hozzáértéssel, jóakarattal és el­fogulatlanul állapítsák meg. A népjóléti miniszter javaslatának a kereté­ben minderre nincs lehetőség. Ő ugyan hivat­kozik arra, hogy az autonómiát megtartja tanácsadó szervnek, de ugyan mit tehet mintde nagyjelentőségű kérdésekben egy olyan szerv, amelynek sem a rendelkezéseket végrehajtó tisztviselőkre, sem a költségek megállapítá­sára semmiféle ingerenciája nincsen?! A magyar munkásság ragaszkodik a mun­kásbiztosító pénztárak önkormányzatához, mert a munkásbiztositás Magyarországon a szervezett munkásság legsajátabb alkotása, mert a munkásbiztositás terheit ő viseli a­ munkáltatókkal egyetemben s végül, mert a munkásbiztosításban az ő egészségének meg­óvásáról, életeiről és testi épségéről, tehát az ő legfőbb földi javairól intézkednek. A nemzetgyűlés — ellenzék Iir­ányában —, el­veheti törvényesen is a munkásosztálytól azt, amit a „népjóléti" miniszter törvény ellenére már úgy is elragadott tőle. Hogy milyen kö­vetkezményei lesznek ennek az ország egész­ségügyére és közgazdaságára, arról majd szá­moljanak azok, akik egy eminenter közegész­ségügyi kérdésből politikai hatalmi kérdést csináltak. jen" nspis * * & stsswssfgjyaaSf« péniski ízlését»S»J. A nemzetgyűlés pénteki ülésének napirend­jén még mindigt a kormányprogram vitája áll. A napirend előtt Drózdy Győző szólalt föl, be­jelentette mentelmi jogának megsértését és részletesen elmondta üldöztetésének egyes mozzanatait Amikor a kerületében pótválasztásra került a sor, ellenfelei izgatás címén följelentették, mert a Friedrich-féle rendelet alapján a vá­lasztásokon nem vehetett részt az a jelölt, aki ellen bűnvádi eljárás folyik. Az egyik föl­jelentő ellenjelöltjének sógora volt. Jellemző, hogy bár a feljelentés még nem is érkezett az illetékes helyre, a belügyminiszter rendeletére őt Zalaegerszegen a rendőrség mégis letartóz­tatta. A veszprémi ügyészség elejtette a vádat, ekkor azonban az igazságügyminiszter elren­delte, hogy a zalaegerszegi ügyészség folytassa az eljárást ellene. A zalaegerszegi törvényszék ekkor­ megállapította, hogy­ az ügyészség eljá­rása jogtalan, amive­l az igazságügyminiszter leírt a győri ügyészséghez, hogy tegye ma­gáévá a vádat. (Zeöke Antal. ..Ki volt a minisz­ter?" — Drózdy: „Tomcsányi!—Zeöke: „Ilyen jogtalanságot magyar miniszter nem követhet el!") Amikor az amnesztiarendelet megjelent , fölkérte az igazságügyminisztert, hogy a rendeletet ne vonatkoztassák rá és ne az am­nesztia alapján intézzék el az ügyét mert erre neki nincs szüksége. Ennek ellenére az eljárást mégis az amnesztiarendelet alapján akarták elintézni, viszont ügye még ma is elintézetlen. Mindebben tervszerű meghurcoltatásának bi­zonyítékait látja és bejelenti mentelmi jogának megsértését Panaseát áttették a mentelmi bi­zottsághoz. Ezután Gömbös Gyula szólalt föl és Pallavi­cini állításával szemben kijelentette, hogy ő nem tárg­yalt Trebi­tseh-Lincolnnal. A napirend első szónoka Letenyei Pál. A falu népe — mondotta — örökös zaklatásoknak van kitéve, a közigazgatás a vidék népe ellen for­dult. Ha valaki panaszkodni mer, azonnal iz­gatással, kommunistasággal vádolják. Szerinte a falu népének kétharmad része nyomorog. A közélelmezési miniszter ígéretet tett, hogy nem lesznek fölösleges rekvirálások, mégis szurony­heggyel piszkálják ki a gabonát a falu népétől. Ugyanakkor a fővárosban ehetetlen kukorica­kenyeret adnak a jegyekre. Követeli a szabad gabonaforgalmat, amely szerinte két hét alatt áresést idézne elő. Ezután Balla Aladár szólalt föl, Ő is azzal kezdte, hogy bár az országban elég gabona ter­mett ahhoz, hogy a lakosságot jó kenyérrel lás­sák el, mégis a kenyérellátás terén nagy bajok vannak és a népnek hihetetlenül ro®se kenye­ret adnak. Külpolitikánk is teljesen Ausztria felé orien­tálódik. Szembeszáll őrgróf Palaviczai csütör­töki beszédével, melyben az őrgróf a bud­apesti angol főmegbizott ellen intézett támadást és azt mondta róla, hogy ,,meg akarja rúgni az összetört Magyarországot". A kormánynak ezt a kijelentést nem lett volna szabad megjegyzés nélkül hagynia, kívánja, hogy a külügyminisz­ter nyilatkozzék az irányban, vájjon egyetért-e Pallavicini kijelentésével. Eddig csak egy mi­niszterről tudni, hogy a királykérdésben mi­lyen álláspontot foglal el, ez Nagyatádi Saabé, aki szabad királyválasztó és ezért — állítólag — őt is kilökik majd a kormánytagok sorából. Rövid szünet után Bodor György szólalt föl. Kifogásolta, hogy a kormány nem jelölte meg azokat a módokat, amelyekkel az ország baján segíteni akar. Veszedelmes tünet, hogy a falu népét üldözik és a katonák is bántalmazzák. Nagyobb fegyelmet kíván a katonaságtól. A kisgazdák türelme előbb-utóbb kifogy. Sürgeti az ipartörvény revízióját . Utána Pásztor József beszélt Kijelentette, hogy az ország boldogulása érdekében semmi sem történik, ehelyett mindenütt csak önzést és hiúságot le­het tapasztalni. Ezután Orbók Attila indokolta meg a lakáskérdésben beadott indítványát A lakáskérdést — mondotta — csak új épít­kezésekkel lehet megoldani A Lakáshivatal évente 20 millióba kerül, azzal pedig, hogy nagyszámú vagont a menekültek elhelyezé­sére kivonnak a forgalomból, évi 105 millió kárt okoznak az országnak Az új építkezések megindításának nincsen komoly akadálya és szerinte ennek az volna a megoldása, hogy az állam az új építkezéseknek kedvezményeket biztosítson. Az új házakban való lakásokat ma­baddá kellene tenni és az új épületeket sőt az új épületrészeket is 30 érvre mentesíteni kell a vagyonváltság­ és egyéb adóterhek alól. Azt hiszi, hogy e kedvezmények hatásaképen két év alatt 3—4000 új lakás állna rendelkezésre a fővárosban. A nagylakások után luxusadó ki­vetését ajánlja. Helyeselné azt ha a kislakások bérét isb. a középlakásokét 20 és a nagylaká­sokét 50%-kal emelnék föl, de a régi és az uj házbérek közötti különbözet ne a háztulajdonost illesse meg, hanem az államot, amely ezeken a pénzeken építkezési kölcsönt szerezne, hogy ezzel is fölendítse az építkezést . A nemzet­gyűlés elhatározta, hogy Orbók indítványát annak idején napirendre tűzi. Kenéz elnök indítványozta ezután, hogy a legközelebbi ülést szombaton délelőtt tartsák s napirendjére a kormányprogram vitáján kí­vül tűzzék ki a számvevőszéki elnöki állásra való hármas jelölést is. Hentz Károly ellenezte az elnök napirendi indítványának elfogadását. A számvevőszéki elnökségre való hármas jelölés most az alkot- Munkástestvérek! Kéz a kézbe, egyek vagyunk!

Next