Népszava, 1921. április (49. évfolyam, 69–93. sz.)

1921-04-12 / 77. szám

2 X1 évf. 77. szám. Budapest, 1921 április 12. kedd. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 560 kor. | negyed évre 1400 kor. fél évre 280 kor. | egy hóra 30 kor. Jugoszláviában egy szám óra 2 Jugoszláv korona. EGYES SZÁM­ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. f ^.gork­f •i­nfota­t korona SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) A gazdasági válság enyhítése tárgyában a mai napon ta­nácskozás kezdődik a kereskedelemügyi­ mi­nisztériumban. Az erre vonatkozó híradás szerint a­ nagyipar, a kisipar és a keres­kedőérdekeltségek vesznek részt a tanácsko­záson és megvitatásra kerülnek mindazok az eszközök és lehetőségek, amelyek az ipar és kereskedelem válságának megszünteté­sére szükségesek és alkalmasak. Ezzel a tanácskozással kapcsolatban újból hangsúlyozzák, hogy az egyre jobban fejlődő ipari és kereskedelmi válság elsősorban a dolgozó néposztályt sújtja. A gyárosok, ipa­rosok és kereskedők szempontjából is fon­tos, hogy a válság kifejlődését megakadá­lyozzák. Ugyanez áll az államra is, amely­nek egyik legfontosabb adóterülete válik terméketlenné az ipari és kereskedelmi vál­sággal. Ámde, amíg a vállalkozók és keres­kedők csak az elmaradt hasznot vagy az eddigi óriási haszonnak csak bizonyos per­centuális részét veszítik, az állam pedig más adóalanyok intenzívebb kihasználására kényszerül, addig a máról holnapra élő, a munkabérből, fizetésből tengődő munkások és alkalmazottak egyszerűen létalapjukat veszíthetik el. Ennek pedig — egy szociál­politikamentes országban — várható rom­boló hatását nem is nagyon kell riasztó beállí­tásokkal illusztrálni. Mindenki bízvást elhi­heti, hogy a háborús gazdaság nélkülözés tel­jes esztendői után, ha a várt és remélt eny­hülés helyett munkanélküliség vagy állásta­lanság szakad valamely munkásra vagy alkalmazottra, az illető csak két eshetőség: éhenhalás vagy kivándorlás között vá­laszthat Ezek előrebocsátása után és mert a leg­inkább érdekeltek nincsenek abban a hely­zetben, hogy az értekezleten élőszóval is el­mondhassák, melyek azok az eszközök és módszerek, amelyeknek segítségével a mun­kásság szempontjából is helyesen lehetne elhárítani a válságot, ehelyütt kell erről egyet és mást elmondanunk. Mindenekelőtt a válság igazi okait kell kipuhatolni és ezeknek az okoknak a kikü­­szöbölé­sével a természetes megoldás útjait kell egyengetni. Szerintünk a gazdasági vál­ságnak nincsenek alapos okai: a normális időkben szokásos visszatérő túltermelésről nem lehet szó, de nem lehet szó a szükség­letek csökkenéséről sem, mert hiszen a nagy fogyasztótömegek már hét esztendeje nem vásárolnak ipari cikkeket viszont, a jómó­dúak és vagyonosok az árak csökkenésével még inkább vásárolhatnak, mint a­nnak­előtere. A termelés különben sem támaszko­dott eddig a belső magánfogyasztásra: a ki­vitel és az állami szükségletek kielégítése volt a termelés két legfőbb területe. Az egyik, a kivitel, a vállalkozók merőbeni szubjektív megállapításai szerint, a korona javulásával megrekedt, mert, a magyar ipar elvesztette versenyképességét. Az első pilla­natra, laikus szemmel is meg lehet állapí­tani, hogy ez a megállapítás téves. A korona eddig csupán 90—100%-kal javult a nemzet­közi piacon, de még mindig ötvenszerte ke­vesebbet­ ér, mint az értékmérő svájci frank. A nyersanyag behozatalánál ez a csekély vásárlóképesség súlyosan esik latba, de ez nem fokozhatja a válságot hiszen a még rosszabb koronáért még kevesebbet vásárol­ hatunk a külföldről. Viszont a hazai anyag és munkabér szempontjából még mindig elég értéktelen a magyar korona ahhoz, hogy a külföldi ipar versenyét kiállja a magyar ipar. Hogy csak a munkabért említsük: a magyarországi átlagos munkabérek még mindig legalább 8—10-szerte alacsonyabbak a külföldi átlagos munkabéreknél. Aki ezt kétségbe vonja, számítsa át és hasonlítsa össze a magyarországi órabérekkel a követ­kező külföldi órabéreket: 1*·IV­ hollandi forint, 2—3 svájci frank, 1·1»/« dollár, 2—3 skandináv korona, 12—15 cseh korona, 12—15 román lej, 8—10 jugoszláv dinár, 6—7 fran­cia frank. Rögtön mindenki meggyőződést szerezhet arról, hogy a magyar koronának még nagyon sokat és tartósan kel javulnia, hogy a magyar munkabérek paritásos arányra kerüljenek a külföldi munkabérekkel. Ha tehát a kivitel megcsappant vagy elapadt, ennek nem a versenyképesség hiánya az oka, hanem egyrészt az állam helytelen kül­kereskedelmi politikája, azonkívül bizony­talan, imbolygó, alkudozó gazdasági tevé­kenysége, másrészt pedig a mérhetetlen pro­fithoz szokott vállalkozás ijedelme a reális haszontól, amihez semmi kép sem szeretne újból közeledni vagy pláne visszatérni. In­kább válságokba dönti önmagát! A kivitel­ne­ vezesse az államot é­rdek, ne pedig az államkassza rosszul fölfogott külön ér­deke, a vállalkozók pedig szokjanak le a ren­geteg arányokról, amelyek úgy sem tartha­tók fönn, nem is reálisak és csak arra jók, hogy némi ingadozás esetén alaptalan válsá­gokat idézzen föl. Más lapra tartozik a másik gazdasági te­rület az állami szükségletek kielégítése. Itt azután igazán nem leh­­et, akadálya a korona kurzusának hullámzása, a szállítóeszközök, utak, hidak, csatornák, megrongált pálya­testek és mindaz, ami ebbe a keretbe tarto­zik, sürgős pótlásra és javításra szorul, nem is szólva a régen szükséges és esedékes köz­építkezésekről, amelyeket már régen meg kel­lett volna kezdeni, ami a tarthatatlan lakás­viszonyok enyhítéséhez is hozzájárult volna. De itt nem is lehet megállani: az állam­ kö­telessége a magánlakások nagyarányú épí­tése is, mert a magántőke még nagyon so­káig tartózkodó lesz ezen a téren. Ha ezt meg lehetet csinálni a gyűlölt liberális kor­szakban, mennyire inkább köteles erre a keresztény irányzat! Egyébként figyelmébe ajánljuk az értekezletnek azt a kész tervet amelynek alapján már 1918-ban akartak hozzáfogni 5 milliárd értékű közmunka végreh­ajtásához. A munkabérekről is bizonyára szó esik majd az értekezleten, esetleg a tanácskozás tengelyévé válik. Ere vonatkozóan meg kell jegyeznünk, h­ogy az árviszonyok mai állása béremelést tenne szükségessé, mert: a ház­béreket 152%-kal, a dohány­neműeket 100%-kal, a gyógyszereket 100­%kal emelték és a főzőliszt árát éppen ma drágították; a kenyér, cukor, hús, ruha, fehérnemű, cipő, kalap árai mozdulatlanok, illetve a ruhane­mű­ek árai jelentéktelenül csökkentek ugyan, de még mindig hozzáférhetetlenek a munká­sok számára. Ha az értekezlet a munkabé­rekre veti a szemét, utáni ex­pediensre, tévert és veszedelmes utakon jár, mert ha a mun­kásnak mindenáron az éhenhalást akarják osztályrészül juttatni, önként kínálkozik számára az a megoldás, hogy jobb pihenve éhen halni, mint nehéz robotban görnyedve. De minthogy a munkásság semmiképen sem akar éhen halni, igazán nem marad más vá­lasztása, mint a tarisznya meg a vándorbot. Ez pedig — kell-e külön hangsúlyoznunk? — a nagyjövőjű magyar ipar halálát je­lenti ! A kisgazdapárt követelései a sajtószabadság h­elyreállítása. * * Közvetlen tárgyalások a két kormánypárt között. — Elsimul a válság? A kisgazdapárt múlt heti értekezletén a­z in­téző bizottságot megbízta, hogy az értekezleten fölmerült óhajok figyelembevételével egészítse ki azt az öt pontot, amelyek a párt kívánsá­gait tartalmazták és amelyeknek teljesítése ese­tén a párt hajlandó továbbra is résztvenni a kormányzásban. Az intéző bizottság kétnapi tá­rgyalás után, hétfőn este terjesztette a párt követeléseit tartalmazó új szöveget a párt elé. Ebben az új szövegben az a nevezetes, h­ogy magáévá teszi Hencz­­Károlynak a sajtósza­badság érdekében a legutóbbi értekezleten tett indítványát és ehhez képest a cenzúra intézményének megszüntetését és a sajtószabadság sürgős helyreállítás­át követeli. A pártnak a szabad királyválasztás tekinte­tében újabban megszövegezett álláspontja úgy szól, hogy a párt a szabad királyválasztás el­vének gyakorlati megvalósítását olyan időre halasztja, amikor a királykérdésben ,,minden idegen befolyástól menten" lehet* határozni. A közigazgatási reformra, az országgyűlési vá­lasztójog és a felsőház reformjára vonatkozó követelés, úgyszintén az államhatalmi főténye­zők (kmeoly és országgyűlés) jogkörére vonat­kozó követelés a régi marad. A kisgazdapárt mindezeknek­ teljesítése súl­jából közvetlenül fog tárgyalni a keresztény nemzeti egyesüléssel és ezekbe a tárgyalásokba Teleki miniszterelnököt is bevonják. A két párt valószínűen már kedden érintkezésbe lép egymással. A tárgyalásokon a kisgazdapárti követeléseken felül tisztázni kell IV. Károly levelének és Gratz külügyminiszter ismerete e­lveszedének az ügyét is. Telekinek nyilatkoznia kell, hogy kormányzati ténynek minősíti-e Ká­roly levelét, vagy sem. Ha a levélre nézve kije­lenti, hogy az nem kormányzati tény és Gratzot­ dezavuálja — esetleg olyan értelemben, hogy Gratz csak a saját vélekedését fejezte ki, nem a kormány hivatalos fölfogását — ez esetben, amint az egyik kisgazdapárti vezér kijelentette, „a válság méregfoga ki van húzva" és a párt­szövetség további békés együttműködésének mi sem áll útjában. A kisgazdapártban hétfőn este, az intéző bi­zottság előterjesztései után, nagyon optimista hangulat uralkodott; bizonyosra vették, hogy a válság egy-két napon belül elsimul. Nagyatádi Szabó mérséklő befolyása erősen éreztette hatását úgyszintén az a lehetőség is, hogy a párt további „ellenzéki" magatartása a nemzetgyűlés föloszlatását vonja maga után. Ez a magyarázata, hogy a párt most már na­gyon békülékeny szellemtől áthatva, közeledik a pártszövetség másik táborához és a követe­léseknek nincsen ultimátum jellegük. Ez az engedékenységi hajlam viszont kétessé teszi a sajtószabadságra vonatkozó követelés teljesü­lését. Azt elintézettnek tekinik, hogy a belügy­­miniszteri tárcát, kisgazdapárti politikus kapja. (A jelöltek változatlanul gróf Széchenyi Vik­tor és Gaál Gaszton.) Ezek után általános volt az a vélemény, hogy e hét végén nem új, csak Csak a szocializmáná visz az eseaifo a jobb világ felől ÁSif mellénk.

Next