Népszava, 1921. október (49. évfolyam, 218–243. sz.)
1921-10-30 / 243. szám
2 Elsőbb mindátumokért marakodnak, aztán egyesülnek. Kisgazdák és keresdténypártiak a baranyai választásokon. — Baj vasi a szélső legitimistákkal. A fölszabadult baranyai kerületekben vasárnap tartják meg a választásokat és minthogy a jelenlegi többségi pártokat a belső házi ügyeik jobban érdeklik, mint a nemzetiközi helyzethez simuló „nagy politika", a választások lezajlásáig csönd honol a kisgazdapártban és a keresztény egyesülésben. A két többségi párt elkényszeredett egyesülésének stílszerű bevezetéseként a kerületekben kisgazda- és kereszténypárti jelöltek küzdenek a mandátumokért és ugyanakkor, amikor Bethlen a két párt fúzióját készíti elő, mindegyik pártban latolgatják az eshetőségeket hogy az időközi választások melyik párt taglétszámát fogják gyarapítani... Mindez azonban csak a vajúdó egységes párt majdani „lelki egységére" vet fényt míg a királykérdés körül olyan ellentétek ütköznek ki a két többségi pártban, amelyek komoly akadályai lehetnek a készülő politikai násznak. Márpedig Bethlennek elsősorban a Habsburg-kérdés nemzetgyűlési elintézéséhez van szüksége egységes kormánypártra. A keresztény egyesülésnek jelentékeny része úgynevezett szélső legitimista, amely mintha átaludta volna a mult heti puccsot még most is legföljebb az 1920. évi I. törvénycikket ismeri el mérvadónak, j_) . Ezek a legitimisták azok, akik a velük egy húron pendülő friedrichisták felé orientálódnak. Ezeknek az egységesben való résztvétele legalább is kétes. A cenzúra túlkapásai miatt is ezek háborognak, holott amikor még a cenzúra legitimista hajlandóságú volt szemet hunytak a sajtóellenőrzés minden zsarnoki intézkedése előtt. A sajtószabadság ez újsüttettű lovagjai hétfőre pártértekezletet szándékoztak összehívni, hogy a cenzúra elleni panaszokat föltárják, de ez az akció valószínűen elcsöndesül, minthogy hír szerint Bethlen az elégedetlenkedőknek a cenzúra enyhítését helyezte kilátásba. Bethlen szombaton aoból nyilatkozott egy kifejezetten szabadkirályválaszó lapban és újólag kijelentette, hogy a pécsi programon semmiféle lényeges változás nem esett, mert az — úgymond — „a Október. Irta Barabás Gyula. A tekintetes urnák jókedve volt Könnyen ébredt szájában még az esti vajaslepény ize, az éjszaka egyetlen köhintés nélkül telt el, a kukorica behordva, a répa kiszedve, a szüret is megvolt — általában jól ment minden. A szekrény szélén fölrakva birsalmák sárgállottak, fűszeres illatuk enyhén terjengett szét a szobában. Az íróasztalon három üveg eperpálinka, friss főzés, tegnap küldték. Kinézett a® ablakon. Kissé köd volt de ritkán és a raktár tetején fölkönyöklő nap áttört rajta. Ivott A viztiszta eperpálinka kellemes aromát adott fülledt szájának és melengetően járta át testét. Négy pohárral kóstolt belőle, egy pogácsát harapott hozzá és leült az iróaasztalhoz átnézni a számolást. Fejből is tudott mindent de azért csak úgy, amaga gyönyörűségére mégegyszer átnézte a számadást. Tehát 8000 métermázsa buza. 80 koronával drágábban, annyi mint 80.000 korona; ehhez jön a répától 120.000, az már 200.000. et jár disznó 40.000, összesen tehát... és ebből ejön 4000 adóba. A fene egye meg... Mindezt félhangosan mormogta és rövidre fogott ceruzáját amelyet egyre megnyálazott úgy odanyomta a papírhoz, hogy a hegye eltörött. Akkor abbahagyta az egészet és kialudt szivarját mégegyszer meggyújtotta. A lány behozta a kávét félliteres, mázas fazékban, világosan, vastag föllel a tetején és egy darab kalácsot mellé. -- Hideg van Katit — Nincs, instállom — mondotta a lány készségesen és vonakodva, újabb kérdésre várva, kiment a szobából. A tekintetes úr evett. Csak úgy kanál nélkül mártogatta a kalácsot a kávéba, majd a maradékot fölhörpintette, szuszogva megtörölte a bajuszát és öltözködni kezdett A csizmahúzáshoz Katit is bekiáltotta, mert ez nehezen ment. Kissé szűk volt a csizma, de az már régi gyöngéje volt a tekintetes arnak, hogy szerette a fess lábbelit. Hátbadőlt a karosszéken és a lány hasához feszítette lábát. Kati arca kipirult mellé hullámzott az erőlködéstől, a csizma ráfeszült kemény húsára, amelynek melegét a tekintetes úr még a talpon keresztül is érezte. Végre mégis fönt volt a csizma. Ugyanakkor jutott eszébe, hogy a napszámosokat fizetésre rendelte be. — Hát hol vannak az emberek? — kérdezte a lányt — Nem tudom, instállom, megnézem. — Nna gyorsan és mondd nekik, hogy várjanak, addig talán fölrakhatnák a tököt a tetőre, különben ne rakják, jövök mindjárt. Az emberek a dohánypajta előtt ütögéltek. Dobokavidékiek voltak, amolyan félromán béresek, apró bermetin, hosszukiaru, cysontóe legényeik. A pajta oldalához dőlve pipáztak és várták az elszámolást. Tavasz óta a tekintetes urnái dolgoztak. Dohányt kapáltak, szántottak, arattak, répát eredtek, némelyiknek a felesége is ott volt most már készültek hazafelé. Kevés bas kellett nekik, szerették a pulisztkát, ittak is vasárnaponként berúgtak a kocsmában, de nem verekedtek soha és ha nem is dolgoztak valami nagy Virtussal, kevés igényű, csöndes embereik voltak, akik nyugalmasan tűrték a szidást — éppen a tekintetes urnak valók. Ha megkapják a pénzt, hazamennek a szalmás házaikba, betapasztják az ablakokat, kukoricát krumplit, káposztát szereznek be, néha egy-egy sós heringet és a fülledt földes kunyhókba behúzódva, tavaszig csöndben vannak, írni-olvasni csak kevés tud közöttük és hisznek a boszorkányokban. Fáradtak. A répaszedés megviselte őket kora reggeltől késő estig hajladoztak a cuppogó sárban és a karjuk sajgott belé. De a pénzvárás most nyugalmas jókedvre hangodta őket és már gondoltak a hosszú téli alvásokra, amikor szabadon nyújtózkodhatnak a vackon, amig jólesik. A tekintetes úr jött. Utána az izmok kis faládikját cipelt a hóna alatt Sovány, hajlott fiú volt csak az arca gömbölyű a konyháról titokban kapott zsiros falatoktól. A tekintetes ur útközben földühösítette magát és rekedtes hangja messziről süvöltött. (Jókedvvel csak nem mehet az ember fizetni.) A kondást vén gazembernek titulálta és a vízhordó fiúra ráhúzott a lovaglóostorával. Egyébként azonban jókedve volt. Az írnok az asztalra tette a ládikát a tekintetes ur csak úgy állva noteszt húzott elő a bekecse zsebéből, majd föltette a szemüvegét és olvasni kezdte a neveket Lupus János. Ez egy sánta ember volt nagy, szenynyessárga bajusszal, valamikor ló rúgta meg a lábát. A barázdás arcú, keserű ember görnyedten állott a tekintetes úr előtt és három rövid falécet szorongatott a markában, amelyeken apró rováskák voltak. — Tudja, hogy mennyi jár magának — kérdezte a tekintetes ur. — Igen, itt van — és az asztalra tette a léceket — Na!... — Ezernégyszázhuszonhárom pengő — mondotta félénken. — Hogy a fenébe számol maga? — rivált rá a tekintetes ur_ — ez itt összesen kétezerötszáz korona. Na nézze a 400 a szántástól, ez itt a répáért, ez meg a behordás.— És az orra elé tartotta a noteszt a tekintetes úr. — A szüret instállom — mondotta csöndesen Lupus. — Hogy hát még mit nem, hát ki hallott szüretért fizetést. Ehettek, ihattak amennyi magukba fért, húst, tésztát zabáltak, mulattak. — Nehéz volt instállom a puttony. — Na jól van, ne magyarázzon, 100 koronát kapnak érte, az asszonyok 50-et, ne mondják, hogy rossz ember vagyok és Lupus kérges markába olvasta a gyűrött bankókat akinek földszínű, piszkos keze remegett a fölindulástól. — Cifra Tegger. Ez egy fiatal legény volt bajusztalan, himlőhelyes arca. — Hier — mondta a szólitásra katonáisan és amint előugrott haptákba vágta magát piszkos papir- KÉPSZAVA 1921 október 30. mai idők demokratikus fejlődést követelő irányát figyelembe vette". Továbbá: „a munkásságnak a politikai életben való tevékeny résztvételét nagyon óhajtandónak és szükségesnek tartja Minden konkttétt lépést, amely ebbe az A genfi nemzetözi munkaügyi értekezlet. * Nem tsupsgalták a nyolcórás munkanapnak a mezőgazdaságban való érvényesítését. A nemzetközi munkaügyi értekezleten a mezőgazdasági munkáltatók érdekeltsége keresztülerőszakolta — legalább egy pontban — az akaratát. A nyolcórás munkanap kérdését, a mezőgazdasági munkára való alkalmazásban, levették az értekezlet napirendjéről. A mezőgazdasági munkáltatók nem sokat nyertek ezzel, mert ahol a munkások elég erős szervezettel bírnak, ott nemzetközi szerződés nélkül is szabályozni fogják a munkaidőt a mezőgazdaságban is szervezeti megállapodásokkal, amint erre már Dánia, Olaszország, Anglia, Németország és Ausztria földmunkásszervezetei a példát megadták. Ahol a munkásságnak elég nagy a politikai súlya — s a gazdasági és politikai erő rendszerint együtt jár —, ott a törvényhozási szabályozás sem fog elmaradni. A munkásérdekek szempontjából a nemzetközi megállapodás elmaradása nem sokat jelent a nemzetközi munkaügyi hivatal presztízse és az állami szociálpolitika értékelése szempontjából azonban erős csorbát jelent ez a napirendről való levétel. Megérdemli a feljegyzést, hogy a napirendről való levételnek a francia és az indiai kormány képviselői voltak a legerőteljesebb szószólói. A tanácskozásról és a határozatról a következő genfi táviratok számolnak be: (Genf, október 28.) A nemzetiközi munkaügyi konferencia ma délelőtti ülésének kezdetéin De Michaeliisz olasz delegátus közölte, hogy az olasz delegáció a mezőgazdasági munkáskérdés tárgyalásának érdekében fogja érvényesíteni befolyását Cupta indus delegátus ebben a kérdésben csatlakozott a francia kormánynak ahhoz a fölfogásához, hogy a vitáiba nem kell belemenni. Coutier a francia kormány nevében megokolta kormányának azt a követelését, hogy a konferencia napirendjéről töröljék a mezőgazdasági munka szabályozására vonatkozó három pontot. Lederer osztrák delegátus a mezőgazdasági munka szabályozása érdekében szólalt föl és a mezőgazdasági munkásoknak az ipari munkásokkal való egyenjogúsítását követelte. Fass német delegátus azt a fölfogást hangoztatta, hogy föltétlenül ragaszkodnia kell ennek a kérdésnek napirenden artásához. Délután folytatták a tanácskozást. (Genf, október 29.) A munkaügyi nemzetközi értekezlet elhatározta, hogy a 8 órai munka-dőnek a mezőgazdasági munka körében való alkalmazását nem fogja napirendre kitűzni. („M. T. I.") irányba vezet, a legnagyobb figyelemmel fogja kísérni és tőle telhetőleg megkönnyíteni.. Vásai kijelenti, hogy minisztertanács dönt abban a kérdésben, milyen fórum vonja felelősségre a puccs résztvevőit. A francia kamarában baloldali blok alakul. * Kísérletek a francia politika balfelé való eltolására. (A Népszava párisi tudósítójától.) A francia kamarában új párt alakult Herriot, Painlevé a volt hadügyminiszter és Debierre vezetése alatt Az uj párt „A Köztársaság Ligája" nevet vette föl és az ismertebb képviselők közül eddig Benazet, Buisson, Domergue, Hennessy, Aubriol és Brunet csatlakoztak hozzá. Az új párt programja követeli: az állam kiadásainak csökkentését a katonai terhek leszállítását az adók igazságosabb elosztását ipari és kereskedelmi hitel szervezését, gazdasági tanács alakítását, kézműves kamarák létesítését, a községek önkormányzatát, lajstromos szavazást a törvényhozó testületekbe való választásoknál és a nők választójogát a községi választásoknál. Az új párt célját általánosságban azzal lehet jellemezni, hogy a kormányt támogató „nemzeti blok" ellenére baloldali blokkot akar állítani. Ez a törekvés nem új. Mindjárt az 1919 november 16-iki választások után kezdődött. A választásokból a reakció pártjai kerültek ki nagy többségben. Az alakulás jelentősége azonban abban van, hogy most végre sikerült pártszövetségbe csoportosítani mindazokat a politikusokat, akik Franciaország belső viszonyainak alakulására veszedelmesnek tartják a nacionalista blok politikáját. A régi radikálisszocialista (polgári demokrata) párt tradícióihoz való visszatérés jelenségei már hónapok óta észlelhetők a francia politikusok között. Sőt úgy látszik, mintha Briand sem nézné rossz szemmel ezt a változást és nem idegenkedne attól, ha a „nemzeti blok" egy része átvonulna a baloldalra Ha ez sikerül neki, akkor ez az új párt a jövő pártja Franciaországban. Az új pártalakulásban egyébként részt vesznek a disszidens szocialisták vezetői, Aubriot és Brunet is, amivel mindjárt megoldódik ezeknek a II. Internacionáléhoz való viszonya is annyiban, hogy ezzel önmaguktól megszűnnek az Internacionálé tagjai lenni. Ami viszont ennek erkölcsi tehertől való szabadulást jelent. Az új alakulás sikere nagyban függ a szocialista párt magatartásától. A nemzeti blok győzelmének oka ugyanis nem utolsó sorban a szocialista párt téves választási politikájában keresendő. A szocialista pártból most már kiváltak a kommunisták, de azért még mindig nem biztos, hogy nem követ-e el hasonló hibákat. Pedig nem volna lehetetlen, hogy osztályharci jellegének teljes megőrzése mellett a párt a becsületes polgári radikálisokkal szemben azt a politikát kövesse, amelyet Jaurés követett a radikális szocialistákkal szemben annak idején, amikor arról volt szó, hogy leverjék a militarista reakciót.