Népszava, 1921. november (49. évfolyam, 244–269. sz.)

1921-11-01 / 244. szám

2 NÉPSZAVA * * Törvényjavaslatot te­rjesztenek be a Habsburg­ kerítés megoldásáról. — A többségi pártok szerdán döntenek. A politikai világ érdeklődését teljesen a kar­listca puccs nyomán támadt külpolitikai bonyo­dalmak kötik le. A szorosan vett belpolitika egy időre teljesen háttérbe szorult és a párt­körökben egyébről se tárgyaltak, mint a nagy-és kisán­tiá­ninak a magyar kormánynál tett lépéseiről. Hétfőn már kire terjedt, hogy a nyugati szövetséges főh­atalmak hozzá­járultak a kisántáninak a Habsburg­dinasztiára és a lefegyverezésre vonatkozó kívánságához. Ebben az ügyben Bethlen miniszterelnök hét­főn előbb behatóan tárgyalt az ántant képvise­lőivel, majd kihallgatásra me­nt a kormányzó­hoz. Ugyanez ügyben a kormányzónál jártak hétfőn délelőtt a kereszténypárt megbízásábóól Haller István és Huszár Károly. A Népszava a mában küzd a jövendőért. Haller, a kihallgatásról nyilatkozván, hétfőn este a kereszténypártban közölte, hogy infor­mációért mentek a kormányzóhoz, hogy „párt­juk állásfoglalásánál bizonyos ismeretekre tá­maszkodhassanak". A keresz­ténypárti megbí­zottak azzal az impresszióval távoztak a kihall­gatásról, hogy „a mértékletes, a viszonyokhoz alkalmazkodó és az erőviszonyokat számba vevő politika" helyén való ezidő szerint. Arra is kérdésre, hogy a Habsburg-ház sorsát ille­tően megközelíti-e a nagyontánt állásfoglalása a kisántántét, Haller azt válaszolta, hogy „a királykérdés csak a nemzetgyűlésen nyer majd teljes m­egvilágítást". Az ántánt kívánságaival hétfőn délután rendkívüli minisztertanács is foglalkozott és a kihallgatásoknak, a minisztereknek egymással és az ántánt-diplomatákkal való tárgyalásai­nak, eszmecseréinek eredmén­yeképpen a kor­mány elhatározta, hogy csütörtök délelőttre összehívják a nemzet­gyűlést. A nemzetgyűlés csütörtöki ülésének az lesz a feladata, hogy a külhatalmak óhajához híven likvidálja a meghiúsított karlista vállalko­zást. Ez törvényjavaslat útján történik majd, amelye­t Tomcsányi igazságü­gyminiszter irá­nyítás­a mellett szerkesztettek az igazságügy­miinisz­tériumban. A beterjesztendő javaslattal a házszabályokban előírt időn belül, a legsü­rgő­sebben végez a nemzetgyűlés, úgy hogy a ja­vaslat megszavazása után kész törvény, az eddigi tervek szerint már a hivatalos lap vasár­napi számában megjelenne. Annak folytán, hogy a­ királykérd­éívben a kormány pártjai, a keresz­tény egyesülés és a kisgazdapárt a legutóbbi napokig is élesen eltérő fölfogást vallottak, a kormány ugyancsak kínos helyzetbe került, mert viszont a külső felszólalásra készült ja­vaslatot mindenáron törvényerőre kell emel­nie. Ezt a célt szolgáltaik azok a­ bizalmas meg­beszéléseik, amelyeket a politikai pártvezérek a miniszterelnökkel és híveikkel folytattak. A nemzetgyűlés ülését megelőzően szerdán este a kisgazdapárt és a keresz­tény egyesülés külön-külön értekezleteket tartanak, amelyeken Bethlen miniszterelnök ismertetni fogja a csütörtökön beterjesz­tendő javaslatot. Hogy az értekezleteken nagyjelentőségűnek ítélt kérdések kerülnek szóba, azt mutatja, hogy a kisgazdapárt vezére, nagyatádi Szabó, a párt minden egyes tagját táviratban citálta föl szerdára a fővárosba és táviratában hivat­kozással az „ország súlyos hely­zetére és létér­dekére", kéri a képviselőket az értekezleten való megjelenésre. A többségi pártokban bizonyosra veszik, hogy : a­ pártok az értekezletek;"1) hozzá­járulásukat adják Bethlen előterjesztéséhez és biztosítani fogják a csütörtöki javaslat meg­szavazásáról, föl haladéktalanul, akkor a magyar kormány a karlistákkal együtt haladt volna, mert a magyarok valamennyien megegyeznek abban, hogy egyedüli gondjuk, hogy mikort lehetne megfordítani és semmivé tenni a szerződéseket. A mozgósításra a világ békéje érdekében volt szükség. A kisántánt nemcsak Károly király­nak, hanem az egész Habsburg-dinasztiának trónfosztását kívánja és ragaszkodik ah­hoz, hogy ezt maga a magyar parlament mondja ki törvényerejű határozatban. A kisántánt kö­veteli továbbá azoknak a magyar bandáknak a föloszlatását, amelyek jelenleg a nyugat­magyarországi vármegyékben garázdálkodnak. Tusar berlini cseh követ is tájékoztatta, a berlini, valamint, a Berl­in­ben működő külföldi újságírókat. Nyilatkozatában hangoztatta, hogy a kisántánt nem kíván mást, csupán azoknak a kötelezettségeknek a teljesítését, amelyek a Magyarország részéről is elismert békeszerződésben foglaltatnak. Megcáfolta azo­kat az állítólag magyar forrásból származó hí­reszteléseket, mintha Csehország vagy Jugo­szlávia Nyugatmagyarországon korridort akarna létesíteni. A kisántanttól — mondotta — távol áll minden hódítási­ szándék. Ami főkö­vetelésünk, arra vonatkozik, hogy Magyar­országot lefegyverezzék és hogy Magyarország ünnepélyes­en fossza meg trónjától nem csu­pán Károly királyt, hanem az egész Habsburg­dinasztiát. Ez a két pont lényeges, alkotórésze a békeszerződésnek is. A követ szembeszállt azzal a híreszteléssel is, mintha a nagyántánt és a kisántánt között ellentétek merültek volna föl. Nyomatékosan hangoztatta Csehország ])­*•• rtetét és utalt Masaryk elnöknek arra a : •'•"•ki nyilatk­ozatára, hogy mi csehek bé­ke. ;•! • "'.ok és nem háborút. Csehország szá­mára ' életkérdés a demokratikus és békés Középeurópa". A jugoszláv nemzetgyűlés egységes a Habsburg-kérdésben. Enyhült az ellentét a szövetséges hatalmak és a kisantant között. — Románia minden előkészületet megtett a mozgósításra, de nem követeli Magyarországtól a mozgó­sítás költségeit. A jugoszláv nemzetgyűlés szombati üléséről csak nagyon hiányos távirati tudósítás érke­zett, de ebből is megállapítható, hogy a jugo­szláv kormány a konfliktus békés elintézése mellett van. Trifkovics belügyminiszter, aki most Pasicsot helyettesí­ti, nyilatkozott a kor­mány nevében a nemzetgyűlés ülésén és­­el­mondotta nyilatkozatában, hogy a kisántánt teljesen egységes abban, hogy Károly király magyarországi tartózkodását casus bellinek tekintse. A kisántántna­k ezt a fölfogását Trif­kovics szerint­­Olaszország és Lengyelország is teljes mértékben osztotta. IV. Károlyt el kell távolítani Magyarország területéről és ki fog­ják szolgáltatni a nagyántantnak. Ez azonban — így mondotta Trifkovics — nekünk nem elég, sem a cseh köztársaság ezt el nem fo­gadja, amíg azok a hivatalos m­agyar körök, amelyek utolsó percig Magyarország törvé­nyes uralkodójának tekintik Károly királyt, továbbra is uralmon maradnak. A kisántántnak szövetségeseivel együtt az a célja, hogy ki­vívja az állandó béke szükséges biztosítékait. Trifkovics kijelentette még, hogy a kisántánt megkísérli er­nek a kérdésnek békés megoldá­s­ait, de ha szükséges, nem riad vissza a leg­végő eszközök alkalmazásától sem. A nemzet­gyűlés valamennyi pártjának képviselői föl­szólaltak és egyhangúan helyeselték a kor­mány álláspontját. A kisántant államainak diplomáciai ké­pvise­lői egyébként jegyzéket nyújtottak át Páris­ban, Londonban és Rómában. A jegyzékben körvonalazzák a kisántánt fölfogását a magyar kérdésben. A párisi nagyköveti konferenciát azonnal összehívták ülésre, hétfőre várják a nagyköveti konferencia döntését a kisántánt legutóbbi jegyzéke ügyében. Prága és Páris között, valamint Prága, Bukarest és Belgrád között is vasárnap élénk diplomáciai tárgyalá­sok voltak, amelyek arra irányultak, hogy a középeurópai háború veszedelme elháru­tass­ék. Ebben az irányban a nagyántant képviselői Budapesten is tárgyalásokat folytattak. A nagyköveti konferencia még mindig nem­­döntött IV. Károly tartózkodási helye dolgá­ban. Most vitatja meg azokat az eszközöket, amelyek alkalmasak IV. Károly Magyar­országból való sürgős eltávolítására. Az ágyú­naszád Dunaföldvár felé utasin van, onnan fogja elszállítani IV. Károlyt Galacba, ahol bevárja a nagykövetek elöntését. Gróf Apponyi és gróf Szécsen hétfőn a kormány engedélyé­vel Tihanyba utaztak. Hire járt annak, hogy a Vatikán tiltakozott a nagyhatalmaknak IV.­­ Károllyal szemben, való eljárása ellen. Az Havas-ügynökség megcáfolja azt­ a hírt, mintha a Vatikán tiltakozott volna vagy tiltakozni szándékoznék amiatt a bánásmód miatt, amely­ben IV. Károlyt a szövetséges hatalmak része­sítik. A távirati jelentéseket alább közöljük: A csehek­ rálőttek a magyar határőrségre. (Miskolc, október 31.) Illetékes helyről nyert értesülés szerint Hernádvécse közelében a cse­hek rálőttek a határszolgálatot teljesítő köze­geinkre. („M. T. I.") A magyar kérdés a nagyköveti konferencia elött. (Páris, október 30. — Havas.) A „Petit. Pari­­sien" a következő részleteket teszi közzé : a nagykövetek konferenciájának a magyar kér­désben folytatott tanácskozásairól. A konfe­rencia elsősorban el akarta oszlatni a kis­ántant aggodalmait és gyorsan akarta ren­dezni Ká­roly király jövőjének kérdését. A konferencia azonban úgy vélekedett, hogy az ultimátum, amelyet a dunai államok Buda­pestre akartak küldeni, tárgytalanná vált, minth­ogy a nagykövetek konferenciája már­maga is a magyar kormánynak átadott, jegyzé­kében Károly királynak és családjának letevé­sét követelte. A magyar hadsereg dolgában a konferencia nemcsak arra nyilatkozott késznek, hogy­ a létszám csökken­ésére ügyeljen, hanem arra is, hogy valóknak, fogadja el azokat az adatokat, amelyeket a kisántánt erre vonatko­zóan adhatna neki. Ami a kisántánt elhatá­rozta mozgósításnak költségeit illeti, a kon­ferenciának az volt a fölfogása, hogy nem volna helyénvaló Magyarországra hárítani őket, minthogy a kisántant á­llamai maguktól foganatosították intézkedéseiket, Magyaror­ország pedig teljesítette kötelezettségét és meg­hiúsította a király kísérletét. (M. T. 1.") (London, október 31. — A „M. T. 1.") jelen­té­se.) A „Daily Mail" írja. A nagykövetek ér­tekezlete megmutatta, hogy­­Károly király ügye jó kezekben van. A király nem veszélyez­teti m­­ár az európai békét. Csehország afelől nyugodt lehet, hogy a diplomácia, vagyis a nagykövetek konferenciája az ő országuk szem­­pontjából szükséges garanciákat, Károly király lemondását és Magyarország lefegyver­zését biztosítani tudja és biztosítani is fogja anélkül, hogy a­ kisántántna­k fegyveres erőt kellene kiküldeni«. A Kisántánt jegyzéke: I Prága, október 31.) A e&6­.i sajtóiroda jelenti: Pénteken este Heiles miniszterelnöknél megje­lentek Clark, Conger és Bordonaro meghatal­mazott miniszterek, az ántánt diplomáciai kép­viselői. Benes miniszterelnök hosszas megbe­szélést folytatott velük a magyarországi ese­ményekről és a kisántánt, valamint a nagy­ántánt beavatkozásának mostani állásáról. Az ántánt­ követek előterjesztették azt a határoza­tot, amelyet ebben az ügyben a nagyántánt és a nagyköveti értekezlet hozott és behatóan ki­fejtették kormányaik álláspontját. A minisz­terelnök ismertette, hogy a cseh kormány — különös tekintettel a csehországi­ helyzetre és a kisántánt kormányaival kötött megállapodá­sokra — milyen eljárást kíván követni az ese­mények további fejleményeiben. A tárgyalást folytatni fogják. („M. T. L") (Páris, október 31. — „M. T. I.") A kisántánt * részéről tervezett ultimátum élénken foglalkoz­tatja az angol és francia lapokat. A „Daily Express" a következőkben foglalja össze a kis­ántiáiu­nak már ismert követeléseit: Károly király száműzése; Magya­ro­rszág l­efegy­ver­ezé­se.; Nyugatmagyarországnak Ausztriához jutta­tása; a kormányzat gyors demokratizálása. Az angol lap értesülése szerint a cseh moz­gósítás következtében 120.000 katona került a határra. A cseh sajtóiroda a bukaresti „Universal" hivatalos forrásból eredő értesülést­ közli, amely szerint Románia nem mondott le a nagyobb arányú katonai előkészületekről, csupán néhány nappal elhalasztotta azokat. Románia szövetségeseivel egyetértésben ra­gaszkodik ahhoz, hogy az egész Habsburg-kér­dést véglegesen elintézzék.­­ (Prága, október 31.) A cseh sajtóirodának je­lentik Bukarestből. A román kormány ismétel­ten tanácskozott­­ a magyarországi események következtében előállott helyzetről és az annak következtében szükségesnek mutatkozó kato­nai rendszabályokról. Intézkedés történt, hogy szükség esetén a határon néhány hadosztályt állíthassanak föl. (,,M. T. L") A belgrádi román követ nyilatkozata Románia álláspontjáról. (Belgrád, október 30.) A belgrádi román kö­vet a következő nyilatkozatot tette: Azt hi­szem, hogy a jelenlegi helyzetben a kisántant sikere biztosítottnak látszik. Teljes az egyet­értés Belgrád és Bukarest között. Románia nem rendelte el a mozgósítást, de minden szük­séges lépést megtett, hogy annak idején aka­dálytalanul léphessen föl. A mi államf ér­ fiaink azt vélik, hogy nem kell mindjárt a mozgósí­tást elrendelni és kitenni az államot olyan­ költségeknek, amelyek megtérítése nagyon két­séges. Hogyan gondolják, hogy Magyarország megfizeti Csehországnak az S. 11. S. király­­ságnak mozgósítási költségeit. A trianoni béke-i szerződésben benfoglal­tatik e- a jóvátételt bi-! „Nincsen ellentét a Kis- és a nagyántant között." Benes nyilatkozata a Habsburg-kérdésről. Benes miniszterelnök magához kérette az „Excelsior" prágai munkatársát, akinek a kö­vetkezőket mondotta: Ha nem léptünk volna 1921 november 1.

Next