Népszava, 1953. február (81. évfolyam, 27-50. sz.)
1953-02-01 / 27. szám
1983 FEBRUÁR 1. VASÁRNAP SZTÁLINGRÁD Tíz esztendővel ezelőtt, 1943. február 2-án, Voronov tüzérségi marsall, a Szovjet Hadsereg legfelső főparancsnoksága főhadiszállásának képviselője és Rokosszovszkij vezérezredes, a Doni Arcvonal főparancsnoka, a következőket jelentette Sztálinnak, a Szovjet Hadsereg főparancsnokának: »Végrehajtottuk az ön parancsát. A Doni Arcvonal csapatai 1943. február 2-án a Sztálingrádnál bekerített ellenséges csoportok szétverését és megsemmisítését befejezték.« Véget ért a sztálingrádi csata. A fasiszta elnyomás alatt szenvedő népek milliói által áhított döntő fordulat bekövetkezett. Mint Sztálin elvtárs meghatározta: »Sztálingrád volt a német fasiszta hadsereg alkonya.« A sztálingrádi csata, ez a csaták történetében szinte páratlanul álló gigászi fegyveres küzdelem. 1942. június közepétől 1943. február 2-ig megszakítás nélkül folyt. A Moszkva alatti kudarcot minden áron kiköszörülni akaró német fasiszta hadvezetés, amely még nem adta fel a villámháború kalandortervét, válogatott csapatait, hallatlan mennyiségű fegyvert, hadianyagot és harci gépet zúdított a sztálingrádi arcvonalra. Hitlernek ebben az erejét felülmúló erőfeszítésben buzgó segítségére voltak az angol-amerikai imperialisták, az úgynevezett »szövetségesek«, akik a többször megígért második front cinikus elszabotálásával lehetővé tették, hogy a fasiszták szinte mindent erre a frontra összpontosítsanak. Sztálin elvtárs már az előkészületek időszakában tökéletesen felfedte az ellenség tervét. Rámutatott arra, hogy a készülő hadműveletek célja: megkerülni Moszkvát, elvágni a szovjet fővárost a volgai és uráli területektől. Utána a fasiszták Moszkvára akarnak rácsapni és ezzel — szerintük — eldönteni a háború sorsát. Sztálin elvtárs hadvezéri zsenialitása, előrelátása és vasakarata, amelylyel ezt a hatalmas csatát irányította, keresztülhúzta az ellenség tervét. Parancsot adott a szovjet harcosoknak, hogy mindenképpen meg kell védeniök Sztálingrád városát. Minden egyes szovjet harcos megértette és mélyen átérezte, hogy micsoda hatalmas felelősség nyugszik vállán. Az egész világot bámulatba ejtette Sztálingrád hősi védőinek kitartása és férfias bátorsága. A 62. hadsereg katonái, lisztjei és tábornokai levélben válaszoltak Sztálin elvtársinak: »Esküszünk Önnek ■— írták —, hogy utolsó csepp terünkig, utolsó leheletünkig, szivünk utolsó dobbanásáig védelmezzük Sztálingrádot.« Sztálingrád védői becsülettel megtartották esküjüket Mialatt Sztálingrád védelméért folyt az elkeseredett harc, Sztálin elvtárs személyes irányítása alatt készült terv szerint Sztálingrádtól északra és délre már gyülekeztek az ellenség sorsátmegpecsételő erők. 1942. november 19-én megindult a Szovjet Hadsereg ellentámadása. Hiába sietett Hitler újabb és újabb, Franciaországból áthozott csapatokkal még jobbanmegerősíteni súlyos helyzetben levő hadait, a Szovjet Hadsereg ellenállhatatlanul támadó erői december végére befejezték a bekerítést. A Sztálingrád alatt gyűrűbe zárt 22 hitlerista hadosztály sorsa végérvényesen megpecsételődött. 1943. január 10-én megkezdődött a német fasiszta csapatok feldarabolása és részenként való megsemmisítése. A Szovjet Hadsereg viharos lendületű támadásokkal tört a gyűrűbe zárt ellenségre, január közepére a bekerített német erők kettészakadtak. A déli csoport január 31-én, az északi csoport február 2-án tette le a fegyvert. Megadta magát Paulus tábornok, teljes vezérkarával együtt. Háromszázezer főnyi német hadsereg semmisült meg, vagy került fogságba; a sztálingrádi ütközet után 147.200 elesett német katona és tiszt maradt holtan a harcmezőn. A sztálingrádi győzelem a dicsőséges Szovjet Hadsereg kimagaslóan dicső fegyverténye. Ez a győzelem a sztálini hadművészet remekműve, amely bebizonyította, hogy a marxizmus-feninizmus tanításain alapuló haditudomány leküzdhetetlen fölényben van a kurzisoa stratégia és taktika felett. »Az itt kivívott történelmi jelentőségű győzelem a sztálini stratégiának és taktikának ragyogó diadala — diadala az ellenség szándékain éles szemmel átlátó, az ellenség kalandos stratégiájának gyenge pontjait kiaknázó nagy hadvezér zseniális tervének és bölcs előrelátásának.« (Sztálin. Rövid életrajz.) A sztálingrádi győzelem a Szovjet Hadsereg rettenthetetlen katonái és az egész szovjet nép páratlan hősiességének eredménye. ».A szovjet harcosok — mondotta Bulganyin elvtárs a XIX. kongresszuson felszólalásában —, akiket olyan szellemben neveltek, hogy személyes felelősséget érezzenek a haza védelmének ügyéért, tudatában voltak annak, hogy a Hitleri Németország ellen viselt háborúban a legdrágábbat — hazáink szabadságát és függetlenségét védelmezik. Ez a nemes cél cátulortta-kia Szovjetunió-valaminyp népétiek fiai közül kikerült harcosok tömeges hősiességét.« A hátországi dől gőzök, akik szintén személyes felelősséget éreztek azért, hogy a fronton hősiesen helytálló testvéreiket a legjobban lássák el, ugyancsak fáradhatatlan erőfeszítéseket tettek és páratlan eredményeket mutattak fel a haza védelméért vívott harcban. A lángoló és éltető hazaszeretet egy emberként hatotta át a nagy szovjet nép minden egyes fiát. A sztálingrádi győzelem jelentette a gyökeres fordulatot a Nagy Honvédő Háború menetében. A Szovjet Hadsereg ellenállhatatlan erővel folytatta diadalútját: szétverte a hitleri csapatokat a Kaukázus előhegységeiben, óriási győzelmet aratott a nagy kurszki csatában, amely végérvényesen véget vetett a hitleristák támadó stratégiájának, a Szovjetunió országhatárain túlra űzte az ellenséget és 1945-ben a ragyogó keletporoszországi, Visztulai, oderai, budapesti és bécsi hadműveletekkel, s végül Berlin bevételével térdre kényszerítette a hitleri Németországot. Ugyanebben az esztendőben a Szovjet Hadsereg szétzúzta az imperialista Japán válogatott seregeit és ezzel megpecsételte a japán imperialisták sorsát is. Így Sztálingrád hős városának neve mindörökre egybeforrott a szabadságáért elszántan küzdő, félelmet nem ismerő, legyőzhetetlen nép hősi helytállásával. Sztálingrád dicső jelképe annak, hogy nincsen olyan erő a földkerekségen amely sárba tudná tiporni egy szabad, öntudatra ébredt, a kommunista párt zászlaja által vezetett nemzet fiait. Sztálingrád a szovjet nép legyőzhetetlenségének jelképe. S jelképe a szovjet nép hatalmas alkotóerejének, a békéért való következetes és nagyszerű harcának is. Tíz esztendővel ezelőtt romhalmaz volt a nagy város helyén, az egykori ipari központnak nem volt egyetlen ép háza. Ma már több mint száz gyár ontja itt a kiváló iparcikkeket. Felépült csaknem száz iskola, félezer áruház és üzlet. A szeles, napfényes sugárutakon szép lakóházak állanak. A rommá lőtt, kiégett épület helyén, amelyet Pavlov tiszthelyettes kis harci csoportjával sok napon és éjen át védelmezett sikeresen az ellenség megújuló rohamai ellen, ma korszerű, békés életről és jólétről tanúskodó ház emelkedik, rajta emléktábla idézi a dicső, harcos múltat: »Ezt a házat Jakov Fedotovics Pavlov gárdaszakaszvezető védelmezte.« Sztálingrád szebb, nagyobb ma, mint a háború előtt volt, s ahogy minden köve, utcája a hősi harcokra emlékeztet, úgy minden alkotása a szovjet nép jövőbe vetett szilárd hitét, a kommunizmus útján diadalmasan előrehaladó Szovjetunió nagyságát és dicsőségét hirdeti. Éppen ezért Sztálingrád élő figyelmeztetés mindazok számára, akik elvakult dühükben, a világuralomért folytatott esztelen hajszájukban nem akarják megérteni a történelmi leckét. Sztálin elvtárs 1934-ben a Szovjetunió Kommunista Pártjának XVII. kongreszszusán komolyan figyelmeztetett minden agresszort: »Aki békét akar és kereskedelmi kapcsolatokat igyekszik velünk létesíteni, az mindenkor támogatásra talál nálunk. Azokat pedig, akik megpróbálnak rátámadni országunkra, úgy visszaverjük, hogy belepusztulnak, nehogy még egyszer kedvük kerekedjék disznóormányukat a mi szovjet kertünkbe bedugni.« A figyelmeztetés nem használt. A kalandor hitleri bandát elsöpörte a szovjet nép haragja és alaposan ráfizettek a zsírosnak tervezett üzletre a nácikat pénzelő amerikai-angol bankárok és fegyvergyárosok is. A Szovjet Hadsereg felszabadító győzelmei következtében kiszakadhatott az imperializmus rendszeréből az országok egész sora, köztük a mi hazánk is. Az új hitlerek, akik most az Óceánon túl rikácsolnak a harmadik világháborúról, ugyancsak nehezen akarnak tanulni. Pedig komoly leckét kaptak és kapnak Koreában, ahol tízezerszámra esnek el a »legyőzhetetlennek« híresztelt amerikai hadsereg katonái, kudarc kudarc után éri az Egyesült Államok haderejét. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének harcosai és a kínai önkéntesek teljes mértékben meghiúsították az imperialisták terveit. A szovjet népet a kommunizmus felé való diadalmas előrehaladásában nem állítják meg az amerikai politikusok ■nagyhangú Ad jelentései. A Szovjetunió következetesen harcol a békéért, de békeszerető külpolitikája egyáltalában nem jelenti azt, hogy a Szovjetunió katonailag felkészületlen. A Szovjet Hadsereg katonái Sztálin elvtárs útmutatásait követve, szüntelenül tökéletesítik katonai és politikai ismereteiket. Minden fegyvernemet új, korszerű fegyverzettel láttak el, amelynek minősége lényegesen jobb annál, amellyel a Szovjet Hadsereg a Nagy Honvédő Háború idején rendelkezett. Méltán jelenthette ki Bulganyin elvtárs a XIX. kongresszuson: »Hiába erőlködnek az imperialista urak! A nagy-szovjet, nép . nem. ijedős,msg jóra lehet megfélemlíteni fenyegetésekkel. Ha pedig komolyra fordul a dolog, népünk helyt tud állni önmagáért és hazája érdekeiért. Szükség esetén a szovjet fegyveres erők vissza tudnak verni bármilyen agresszort, úgy, ahogy azt a szovjet hadművészet szabályai előírják.« A Szovjetunió vezette béketábor országai, s minden igazságért és békéért lelkesedő, harcoló ember bizakodva ünnepli a sztálingrádi nagy csata diadalmas befejezésénél, tizedik évfordulóját. A magyar nép is mély hálával és szeretettel gondol a sztálingrádi hősökre, akik életüket áldozták a szabadságért, az emberiség jövőjéért — a mi hazánk szabadságáért, a mi népünk boldogságáért is. A magyar nép szeretettel fordul e napon a mi néphadseregünk felé is, amely a Nagy Honvédő Háború hőseinek, a sztálingrádi hősöknek példáján nevelkedve, igyekszik méltóvá válni dolgozóink mély bizalmára. Hajduska István alezredes s NÉPSZAVA FEBRUÁR 18-ÁN KEZDŐDIK A MAGYAR-SZOVJET BARÁTSÁG HÓNAPJA A Magyar-Szovjet Barátság Hónapjának idei megrendezése alkalmából a Magyar-Szovjet Társaság országos vezetősége felhívást bocsátott ki. A felhívás hangsúlyozza: ebben az évben külön jelentőséget ad a Barátság Hónapjának az a tény, hogy február 18-án lesz ötödik évfordulója a magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírásának. Ez az egyezmény új életünk egyik legfontosabb állomása és az aláírás óta eltelt öt év kézzelfoghatóan megmutatta, mit jelent népünknek a szovjet népek barátsága. A Barátság Hónapját közvetlenül megelőzi a Magyar-Szovjet Társaság II. országos kongresszusa. A február 14-én és 15-én megrendezésre kerülő kongresszuson jelen lesznek a szovjet nép képviselői és a baráti népi demokráciák, valamint a nyugati országok szovjetbarát társaságainak küldöttei. Február 18-án, a magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírásának 5. évfordulóján ünnepi díszelőadással nyílik meg a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja. A Barátság Hónapjára küldöttség érkezik hazánkba, amelyben kiváló tudósok, művészek, sztahanovisták, élenjáró konrtorparasztok és sportemberek vesznek részt. A küldöttség tagjai ellátogatnak majd üzemeinkbe, építkezéseinkre, meglátogatják falvainkat, iskoláinkat, intézményeinket, hogy átadják tapasztalataikat, megismertessék a magyar dolgozókat a kommunizmus építésének diadalmas módszereivel. A Barátság Hónapja alatt sok száz előadáson, bemutatón ismerheti meg majd népünk a szovjet dolgozók mindennapi életét, munkáját, a legfejlettebb szovjet tudomány és technika gazdag kincsestárának tapasztalatait. Filmszínházainkban a legújabb szovjet filmeket vetítik a Szovjet Film Ünnepén, színházaink több szovjet darabot mutatnak be, hogy méginkább megismertessék dolgozóinkkal a nagy Szovjetunió kultúrájának kiemelkedő alkotásait. Az oroszlányi „Hám Kálmán“ brigád méltó lesz hős névadójához szott oda tompán, a munkahely felől. Szabó egyszerű és mégis szenvedélyes szavai nyomán megelevenedett előttük a hősi küzdelem a tizenhét bányász megmentéséért. Szófiánk, gondolataikba mélyedve mentek kifelé. A bátorságnak s a kommunista akaraterőnek ez a felemelő példája lenyűgözte őket. Büszkeséggel gondoltak a hős szuhakállói bányászokra. Amikor kiértek a felszínre, Borbás János szavai törték meg a gondolatoktól terhes csendet— Elvtársak! Olyan kitartóan kell küzdenünk a nehézségek ellen, mint a szuhakállóiak tették. Olyan bátor, önfeláldozó harcosokká kell válnunk, amilyen Hám Kálmán volt. Javaslom: brigádunk vegye fel Hám Kálmán nevét... Még aznap megírták a levelet Hám Kálmánnénak. Nagy izgalommal, szeretettel fogalmazták minden sorát: »Kedves elvtársnő, mi, az oroszlányi »Szeptember 6« akna 21-es frontján dolgozó DISZ-brigád tagjai, meleg szeretettel üdvözöljük Önt és arra kérjük, adja beleegyezését, hogy brigádunkat hős férjéről nevezhessük el« Beleszőtték a levébe eddigi eredményeiket és közös fogadalmukat: »Olyan elszántan küzdünk a nehézségek ellen, ahogyan az Ön férje harcolt. Brigádunk híven teljesíti szeretett hazánk iránti kötelezettségét, túlteljesíti tervét, sohasem hoz szégyent Hám Kálmán nevére.« Nem múlt el hosszú idő, talán tíz nap, hogy megkapták Hám Kálmánná beleegyező válaszát. De ez alatt a tíz nap alatt az eddig is élenjáró brigád bebizonyította, hogy még jobban, még odaadóbban is tud a tervért harcolni. Régi jókedvük újból visszatért. Nap nap után bizakodva indulnak fél órával a munkaidő kezdete előtt mind a heten a bányába. Heten — mert a brigád nyolcadik tagját, a kis Fekete G- Lajost most sem tudják megelőzni. Heves viták most is vannak a brigádban, de már senki sem siránkozik — pedig a front még mindig küszködik a vetővel. Borbás, Fekete és Láposi javaslatára minden nap más van a vetőnél, a nehéz munkahelyen. Úgy válogatják össze a párokat, hogy egyikük mindig a legjobbak közül való legyen. Láncszakadás is gyakran előfordult, de emiatt nincs sok kiesés. A Szokatlanul rossz hangulatban indultak le a bányába. Tóth G. László, a brigádvezető ment elő. Folyvást beszélt, nem sokat törődve azzal, hallják-e hangját mögötte ballagó társai . Oda a dicsőség! A híres »Szeptember 6« akna elmaradt a versenyben. Pedig tavaly az egész tatabányai szénmedencében nem volt különb akna. A brigádvezető szavaihoz mindenki hozzátoldott valamit s mennél tovább gördült a szó, annál nagyobbá dagadt a probléma. — Mindennek a január eleji vetőbetörés az oka. A mi frontunkon másfélméteres a vetőbetörés. A 23-ason is hasonló. Csoda-e, hogy állandóan csökken a termelés. — De a teremtettét — heveskedett a sor végén haladó Láposi József DISZ-brigád huszonkétéves szakszervezeti bizalmija —, a sok géptörést, meg láncszakadást nem foghatjuk a vetőre. — Láposit lehurrogták társai — Nálunk emiatt nincs sok kiső idő. Végtére is elsők vagyunk. Megelőztük a híres Gáspár- meg az Őze-brigádot Ám Tóth G. László kereken megmondta a véleményét erről az elsőségről: »Egy elmaradó bányában gyerekjáték elsőnek lenni.« Volt ebben egy kis túlzás, de sok igazság is. És, bár a vita elcsendesedett, gondolataik tovább háborogtak. A másik csapat még dolgozott, amikor a frontra értek. Ott volt már Fekete G. Lajos, a brigád legfiatalabb tagja is. Mindenkit megelőzött, de ez már szokásává vált. Különös fiatalember ez a Fekete G. Lajos. Társai nem tudnának olyan korán a munkahelyen megjelenni, hogy ő már ne volna ott. Előre odakészíti magának a fát az ácsoláshoz, javítgatja szerszámait, felkészül a munkára. Vas szorgalommal dolgozik. Csak tizenkilenc esztendős, de már mindenki által megbecsült sztahanovista. Alig hallják szavát szinte egész műszak alatt. A megbecsülés mellett szeretik is ezt a szorgalmas fiút — csak ne volna ilyen szótlan. Lám, most sem kapcsolódik be a vitába, pedig a többi ugyancsak nagy hanggal tárgyalja újból a vetőbetörés okozta nehézségeket, a termelést fékező hibákat. Csak akkor szólalt meg, szokatlanul éles hangon, amikor a többi már jól kibeszélte magát. - Látjátok, ez a baj, még ti is siránkoztok! Úgy beszéltek a vetőről, mint valami mumusról. Azt hajtogatjátok: nehézség. Én azt mondom, csak addig az, míg közös erővel le nem győzzük. S ahelyett, hogy ezt tennénk, siránkozunk. Miért nem beszéltek arról, hogy a fegyelem s ai rend sem olyan, mint tavaly volt. A verseny is alábbhagyott... Nahát! — bigygyesztette oda mondanivalója végére, mint aki máris megsokalta saját szavait. Vitatkoztak volna még sokáig arról, amit Fekete mondott, de elérkezett a váltás ideje és a beszéd csak feltartja az embert a munkában. A kis Fekete szavai szíven ütötték Borbás Jánost, a pártcsoportbizalmit. Már befejezték a műszakot és éppen a szerszámaikat rendezték, amikor betoppant közéjük Szabó elvtárs, DISZ-titkár. — Igazán sajnálom — mondta —, hogy nem lehettetek ott az előadáson ... Délután két órakor ugyanis, amikor a brigád megkezdte a műszakot, egy idős szuhakállói vájár beszámolót tartott a kultúrotthonban. Elmondta a »Szeptember 6« akna dolgozóinak a Szombaton osztották ki a főváros általános és középiskoláiban a félévi tizotizenhét szuhakállói bányász meg nyílványokat. A IV. kerületi Könyves Kálmán általános gimnáziumban a félévi mentésének történetét. bizonyítványok a tanulmányi eredmény javulásáról számolnak be. Míg az első - Mi volt, mit hallottál? A gyűltek negyedévben 2,77 volt a tanulmányi átlag, ez most 3.25-re emelkedett. Első- Szabó köré kíváncsian. Borbás János sorban a természettudományos mmtárgyakban, a biológiában, fizikában, kénem engedte el a DISZ-titkárt. Azonómiában mutatkozik jelentős javulás. Ennek segítője a jó szakköri munka, nyomban félrevonultak, letelepedtek az A szakkörök tagjai példamutató módon segítik a gyengébb előmenetelű tanulóácsológerendákra. Szabót középre alkát. A gimnázium szülői munkaközössége pedig szakkönyvekkel gazdagítottá tették és faggatták, egymás szavába a szakköri könyvtárat. Az egyre bővülő szertárak is nagyobb kísérleti anyavágva. Amikor Szabó végre folyamt, Igai, több szemléltető eszközt biztositnak az oktatás részére. Képünkön tosan beszélhetett, nagy lett a csend, dr. Szabó János, a III. c. osztályfőnöke átadja a félévi bizonyítványt Vukmi^ps^jattejíffcatanács^kattog^a^hallat-J tovics ■ Györg éjjelestendagtattusának, brigádvezető láncszakadás esetén azonnal jelt ad: — Fiúk, ide a lánc köré! — Közös erővel, néhány perc alatt helyrehozzák a hibát. Erről a módszerről beszélt a brigád legutóbbi pártcsoportülésén Borbás elvtárs— Jó módszer ez, de még jobb volna, ha meg tudnánk előzni a láncszakadásokat. Megegyeztek abban, hogy ezután Tóth G. László minden műszak előtt a lakatossal együtt átvizsgálja a gépeket és addig nem veszi át, míg a legkisebb hibát is ki nem javítják. Míg másutt, az »öreg« csapatokban nem sikerült jelentősen csökkenteni az állásidőt — a Hám Kálmán brigádban egyetlen percnyi kiesés sincs. Az idősebb bányászok az utóbbi napokban gyakran használják azt a jelzőt a Hám Kálmán brigád tagjaira, hogy »fenegyerekek«. Azt mondják: »Úgy győzik le azok a fiatalok a nehézségeket, hogy az ember csak ámul rajta. A vetőbetöréses fronton napi 144 csille szén az előirányzat és a fiatalok minden műszakban kétszáz csillére való szenet termelnek ki. Nagy esemény történt az utóbbi napokban a brigádban. Fekete G. Lajost páros versenyre hívta Láposi József. Kettejük versenye csak egy napig maradt párosverseny, azután átterjedt az egész brigádra. Mindanynyian arra törekszenek, hogy utolérjék Feketét, aki 194 százalékos teljesítményével vezet a versenyben. Nem csoda, hogy ilyen magas teljesítményre törekszenek, hiszen megígérték, hogy a negyedév végéig 2400 csille szenet termelnek terven felül. Brigádgyűlésükön, pártcsoport-értekezleteiken gyakran előveszik Hám Kálmánná válaszlevelét. Sokszor elolvasták már ezt a kis levélkét, de mindig újabb eredményekre lelkesíti őket. »Kérésük — írta Hám Kálmánnál, amellyel hozzám fordultak, büszkeséggel tölt el. Kívánom, hogy ezentúl még nagyobb eredményeket érjenek el munkájukban. Kérem, hogy se a munkájukkal, se a magatartásukkal ne hozzanak szégyent arra a névre, amely nekem a legdrágább.« A Hám Kálmán brigád tagjai nem feledkeznek meg ígéretükről. Úgy dolgoznak, hogy méltók legyenek a brigád hős névadójához. Péter Ilona Félévi bizonyítványosztás a főváros iskoláiban