Népszava, 1953. február (81. évfolyam, 27-50. sz.)

1953-02-01 / 27. szám

1983 FEBRUÁR 1. VASÁRNAP SZTÁLINGRÁD Tíz esztendővel ezelőtt, 1943. feb­ruár 2-án, Voronov tüzérségi marsall, a Szovjet Hadsereg legfelső főpa­rancsnoksága főhadiszállásának kép­viselője és Rokosszovszkij vezérezre­des, a Doni Arcvonal főparancsnoka, a következőket jelentette Sztálinnak, a Szovjet Hadsereg főparancsnoká­nak: »Végrehajtottuk az ön paran­csát. A Doni Arcvonal csapatai 1943. február 2-án a Sztálingrádnál bekerí­tett ellenséges csoportok szétverését és megsemmisítését befejezték.« Véget ért a sztálingrádi csata. A fa­s­iszta elnyomás alatt szenvedő népek milliói által áhított döntő fordulat be­következett. Mint Sztálin elvtárs meg­határozta: »Sztálingrád volt a német fasiszta hadsereg alkonya.« A sztálingrádi csata, ez a csaták történetében szinte páratlanul álló gi­gászi fegyveres küzdelem­. 1942. június közepétől 1943. február 2-ig megszakí­tás nélkül folyt. A Moszkva alatti ku­darcot minden áron kiköszörülni akaró német fasiszta hadvezetés, amely még nem adta fel a villámháború kalan­dortervét, válogatott csapatait, hallat­lan mennyiségű fegyvert, hadianyagot és harci gépet zúdított a sztálingrádi arcvonalra. Hitlernek ebben az erejét felülmúló erőfeszítésben buzgó segít­ségére voltak az angol-amerikai impe­rialisták, az úgynevezett »szövetsége­sek«, akik a többször megígért máso­dik front cinikus elszabotálásával le­hetővé tették, hogy a fasiszták szinte mindent erre a frontra összpontosít­sanak. Sztálin elvtárs már az előkészületek időszakában tökéletesen felfedte az ellenség tervét. Rámutatott arra, hogy a készülő hadműveletek célja: meg­kerülni Moszkvát, elvágni a szovjet fővárost a volgai és uráli területektől. Utána a fasiszták Moszkvára akarnak rácsapni és ezzel — szerintük — el­dönteni a háború sorsát. Sztálin elvtárs hadvezéri zseniali­tása, előrelátása és vasakarata, amely­­lyel ezt a hatalmas csatát irányította, keresztülhúzta az ellenség tervét. Pa­rancsot adott a szovjet harcosoknak, hogy mindenképpen meg kell védeniök Sztálingrád városát. Minden egyes szovjet harcos megértette és mélyen átérezte, hogy micsoda hatalmas fele­lősség nyugszik vállán. Az egész vilá­got bámulatba ejtette Sztálingrád hősi védőinek kitartása és férfias bátor­sága. A 62. hadsereg katonái, lisztjei és tábornokai levélben válaszoltak Sztálin elvtársinak: »Esküszünk Önnek ■— írták —, hogy utolsó csepp terün­kig, utolsó leheletünkig, szivünk utolsó dobbanásáig védelmezzük Sztá­lingrádot.« Sztálingrád védői becsület­tel megtartották esküjüket Mialatt Sztálingrád védelméért folyt az elkeseredett harc, Sztálin elvtárs személyes irányítása alatt készült terv szeri­nt Sztálingrádtól északra és délre már gyülekeztek az ellenség sorsát­­megpecsételő erők. 1942. november 19-én megindult a Szovjet Hadsereg ellentámadása. Hiába sietett Hitler újabb és újabb, Franciaországból át­hozott csapatokkal még jobban­­meg­erősíteni súlyos helyzetben levő ha­­­­dait, a Szovjet Hadsereg ellenállha­tatlanul támadó erői december végére befejezték a bekerítést. A Sztálingrád alatt gyűrűbe zárt 22 hitlerista had­osztály sorsa végérvényesen meg­pecsételődött. 1943. január 10-én megkezdődött a német fasiszta csapatok feldarabolása és részenként való megsemmisítése. A Szovjet Hadsereg viharos lendületű támadásokkal tört a gyűrűbe zárt­­ el­lenségre, január közepére a bekerített német erők kettészakadtak. A déli cso­port január 31-én, az északi csoport február 2-án tette le a fegyvert. Meg­adta magát Paulus tábornok, teljes vezérkarával együtt. Háromszázezer főnyi német hadsereg semmisült meg, vagy került fogságba; a sztálingrádi ütközet után 147.200 elesett német ka­tona és tiszt maradt holtan a harc­mezőn. A sztálingrádi győzelem a dicsősé­ges Szovjet Hadsereg kimagaslóan dicső fegyverténye. Ez a győzelem­ a sztálini hadművészet remekműve, amely bebizonyította, hogy a marxiz­­mus-feninizmus tanításain­­ alapuló haditudomány leküzdhetetlen fölényben van a kurzisoa stratégia és taktika fe­lett. »Az itt kivívott történelmi jelen­tőségű győzelem a sztálini stratégiá­nak és taktikának ragyogó diadala — diadala az ellenség szándékain éles szemmel átlátó, az ellenség kalando­s stratégiájának gyenge pontjait kiak­názó nagy hadvezér zseniális tervének és bölcs előrelátásának.« (Sztálin. Rö­vid életrajz.) A sztálingrádi győzelem a Szovjet Hadsereg rettenthetetlen katonái és az egész szovjet nép páratlan hősiességé­nek eredménye. ».A szovjet harcosok — mondotta Bulganyin elvtárs a XIX. kongresszuson felszólalásában —, aki­ket olyan szellemben neveltek, hogy személyes felelősséget érezzenek a haza védelmének ügyéért, tudatában voltak annak, hogy a Hitleri Németország el­­­len viselt háborúban a legdrágábbat — hazáink szabadságát és független­ségét védelmezik. Ez a nemes cél cát­­u­lortta­-ki­­a­ Szovjetunió­­-valaminyp né­pétiek fiai közül kikerült harcosok tö­meges hősiességét.« A hátországi dől gőzök, akik szintén személyes felelős­séget éreztek azért, hogy a fronton hő­siesen helytálló testvéreiket a legjob­ban lássák el, ugyancsak fáradhatat­lan erőfeszítéseket tettek és páratlan eredményeket mutattak fel a haza vé­delméért vívott harcban. A lángoló és éltető hazaszeretet egy emberként ha­totta át a nagy szovjet nép minden egyes fiát. A sztálingrádi győzelem­ jelentette a gyökeres fordulatot a Nagy Honvédő Háború menetében. A Szovjet Had­sereg ellenállhatatlan erővel folytatta diadalútját: szétverte a hitleri csapa­tokat a Kaukázus előhegységeiben, óriási győzelmet aratott a nagy kurszki csatában, amely végérvénye­sen véget vetett a hitleristák támadó stratégiájának, a Szovjetunió ország­határain túlra űzte az ellenséget és 1945-ben a ragyogó keletporoszor­szági, Visztulai, oderai, budapesti és bécsi hadműveletekkel, s végül Berlin bevételével térdre kényszerítette a hit­leri Németországot. Ugyanebben az esztendőben a Szovjet Hadsereg szét­zúzta az imperialista Japán válogatott seregeit és ezzel megpecsételte a ja­pán imperialisták sorsát is. Így Sztá­lingrád hős városának neve mind­örökre egybeforrott a szabadságáért elszántan küzdő, félelmet nem ismerő, legyőzhetetlen nép hősi helytállásával. Sztálingrád dicső jelképe annak, hogy nincsen olyan erő a földkerekségen amely sárba tudná tiporni egy szabad, öntudatra ébredt, a kommunista párt zászlaja által vezetett nemzet fiait. Sztálingrád a szovjet nép legyőzhe­tetlenségének jelképe. S jelképe a szovjet nép hatalmas alkotóerejének, a békéért való következetes és nagy­szerű harcának is. Tíz esztendővel ezelőtt romhalmaz volt a nagy város helyén, az egykori ipari központnak nem volt egyetlen ép háza. Ma már több mint száz gyár ontja itt a kiváló iparcikkeket. Felépült csaknem száz iskola, félezer áruház és üzlet. A sze­les, napfényes sugárutakon szép lakó­házak állanak. A rommá lőtt, kiégett épület helyén, amelyet Pavlov tiszt­­helyettes kis harci csoportjával sok napon és éjen át védelmezett sikere­sen az ellenség megújuló rohamai el­len, ma korszerű, békés életről és j­ó­létről tanúskodó ház emelkedik,­­ rajta emléktábla idézi a dicső, harcos múltat: »Ezt a házat Jakov Fedotovics Pavlov gárdaszakaszvezető védel­mezte.« Sztálingrád szebb, nagyobb ma, mint a háború előtt volt, s ahogy minden köve, utcája a hősi harcokra emlékeztet, úgy minden alkotása­­ a szovjet nép jövőbe vetett szilárd hitét, a kommunizmus útján diadalmasan előrehaladó Szovjetunió nagyságát és dicsőségét hirdeti. Éppen ezért Sztálingrád élő figyel­meztetés mindazok számára, akik el­vakult dühükben, a világuralomért folytatott esztelen hajszájukban nem akarják megérteni a történelmi leckét. Sztálin elvtárs 1934-ben a Szovjetunió Kommunista Pártjának XVII. kongresz­­szusán komolyan figyelmeztetett m­in­den agresszort: »Aki békét akar és kereskedelmi kapcsolatokat igyekszik velünk létesíteni, az mindenkor támo­gatásra talál nálunk. Azokat pedig, akik megpróbálnak rátámadni orszá­gunkra, úgy visszaverjük, hogy bele­pusztulnak, nehogy még egyszer ked­vük kerekedjék disznóormányukat a mi szovjet kertünkbe bedugni.« A figyelmeztetés nem használt. A kalandor hitleri bandát elsöpörte a szovjet nép h­aragja és alaposan rá­fizettek a zsírosnak tervezett üzletre a nácikat pénzelő amerikai-angol banká­rok és fegyvergyárosok is. A Szovjet Hadsereg felszabadító győzelmei kö­vetkeztében kiszakadhatott az imperia­lizmus rendszeréből az országok egész sora, köztük a mi hazánk is. Az új hitlerek, akik most az Óceá­non túl rikácsolnak a harmadik világ­háborúról, ugyancsak nehezen akar­nak tanulni. Pedig komoly leckét kap­tak és kapnak Koreában, ahol tízezer­­számra esnek el a »legyőzhetetlennek« híresztelt amerikai hadsereg katonái, kudarc kudarc után éri az Egyesült Ál­lamok haderejét. A Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság néphadseregé­nek harcosai és a kínai önkéntesek tel­jes mértékben meghiúsították az im­perialisták terveit. A szovjet népet a kommunizmus felé való diadalmas előrehaladásában nem állítják meg az amerikai politikusok ■nagyhangú Ad jelentései. A Szovjet­unió következetesen harcol a békéért, de békeszerető külpolitikája egyáltalá­ban nem jelenti azt, hogy a Szovjet­unió katonailag felkészületlen. A Szov­jet Hadsereg katonái Sztálin elvtárs útmutatásait követve, szüntelenül töké­letesítik katonai és politikai ismeretei­ket. Minden fegyvernemet új, kor­szerű fegyverzettel láttak el, amelynek minősége lényegesen jobb annál, amellyel a Szovjet Hadsereg a Nagy Honvédő Háború idején rendelkezett. Méltán jelenthette ki Bulganyin elv­társ a XIX. kongresszuson: »Hiába erőlködnek az imperialista urak! A nagy­­-szovjet, nép . nem. ijedős,msg­ jóra lehet megfélemlíteni fenyegetésekkel. Ha pedig komolyra fordul a dolog, né­pünk helyt tud állni önmagáért és ha­zája érdekeiért. Szükség esetén a szov­jet fegyveres erők vissza tudnak verni bármilyen agresszort, úgy, ahogy azt a szovjet hadművészet szabályai előír­ják.« A Szovjetunió vezette béketábor or­szágai, s minden igazságért és békéért lelkesedő, harcoló ember bizakodva ünnepli a sztálingrádi nagy csata dia­dalmas befejezésénél, tizedik évforduló­ját. A magyar nép is mély hálával és szeretettel gondol a sztálingrádi hő­sökre, akik életüket áldozták a szabad­ságért, az emberiség jövőjéért — a mi hazánk szabadságáért, a mi népünk boldogságáért is. A magyar nép szere­tettel fordul e napon a mi néphadse­regünk felé is, amely a Nagy Hon­védő Háború hőseinek, a sztálingrádi hősöknek példáján nevelkedve, igyek­szik méltóvá válni dolgozóink mély bi­zalmára. Hajduska István alezredes s NÉPSZAVA FEBRUÁR 18-ÁN KEZDŐDIK A MAGYAR-SZOVJET BARÁTSÁG HÓNAPJA A Magyar-Szovjet Barátság Hónap­jának idei megrendezése alkalmából a Magyar-Szovjet Társaság országos vezetősége felhívást bocsátott ki. A felhívás hangsúlyozza: ebben az év­ben külön jelentőséget ad a Barátság Hónapjának az a tény, hogy február 18-án lesz ötödik évfordulója a ma­gyar-szovjet barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírásának. Ez az egyez­mény új életünk egyik legfontosabb állomása és az aláírás óta eltelt öt év kézzelfoghatóan megmutatta, mit jelent népünknek a szovjet népek ba­rátsága. A Barátság Hónapját közvetlenül megelőzi a Magyar-Szovjet Társaság II. országos kongresszusa. A február 14-én és 15-én megrendezésre kerülő kongresszuson jelen lesznek a szov­jet nép képviselői és a baráti népi de­mokráciák, valamint a nyugati orszá­gok szovjetbarát társaságainak kül­döttei. Február 18-án, a­ magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási egyezmény aláírá­sának 5. évfordulóján ünnepi díszelő­adással nyílik meg a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja. A Barátság Hó­napjára küldöttség érkezik hazánkba, amelyben kiváló tudósok, művészek, sztahanovisták, élenjáró konrtorparasz­­tok és sportemberek vesznek részt. A küldöttség tagjai ellátogatnak majd üzemeinkbe, építkezéseinkre, megláto­gatják falvainkat, iskoláinkat, intéz­­ményeinket, hogy átadják tapasztala­taikat, megismertessék a magyar dol­gozókat a kommunizmus építésének diadalmas módszereivel. A Barátság Hónapja alatt sok száz előadáson, bemutatón ismerheti meg majd népünk a szovjet dolgozók min­dennapi életét, munkáját, a legfejlet­tebb szovjet tudomány és technika gazdag kincsestárának tapasztalatait. Filmszínházainkban a legújabb­ szov­jet filmeket vetítik a Szovjet Film Ünnepén, színházaink több szovjet darabot mutatnak be, hogy még­­inkáb­b megismertessék dolgozóinkkal a nagy Szovjetunió kultúrájának ki­emelkedő alkotásait. Az oroszlányi „Hám Kálmán“ brigád méltó lesz hős névadójához szott oda tompán, a munkahely felől. Szabó egyszerű és mégis szenvedélyes szavai nyomán megelevenedett előttük a hősi küzdelem a tizenhét bányász megmentéséért. Szófiánk­, gondolataikba mélyedve mentek kifelé. A bátorságnak s a kommunista akaraterőnek ez a felemelő példája lenyűgözte őket. Büszkeség­gel gondoltak a hős szuhakállói bá­nyászokra. Amikor kiértek a fel­színre, Borbás János szavai törték meg a gondolatoktól terhes csendet­— Elvtársak! Olyan kitartóan kell küzdenünk a nehézségek ellen, mint a szuhakállóiak tették. Olyan bátor, önfeláldozó harcosokká kell válnunk, amilyen Hám Kálmán volt. Javaslom: brigádunk vegye fel Hám Kálmán nevét... Még aznap megírták a levelet Hám Kálmánnénak. Nagy izgalom­mal, szeretettel fogalmazták minden sorát: »Kedves elvtársnő, mi, az oroszlányi »Szeptember 6« akna 21-es frontján dolgozó DISZ-brigád tagjai, meleg szeretettel üdvözöljük Önt és arra kérjük, adja beleegyezését, hogy brigádunkat hős férjéről nevezhessük el­« Beleszőtték a levébe eddigi eredményeiket és közös fogadalmu­kat: »Olyan elszántan küzdünk a ne­hézségek ellen, ahogyan az Ön férje harcolt. Brigádunk híven teljesíti sze­retett hazánk iránti kötelezettségét, túlteljesíti tervét, sohasem hoz szé­gyent Hám Kálmán nevére.« Nem múlt el hosszú idő, talán tíz nap, hogy megkapták Hám Kál­mánná beleegyező válaszát. De ez alatt a tíz nap alatt az eddig is élen­járó brigád bebizonyította, hogy még jobban, még odaadóbban is tud a tervért harcolni. Régi jókedvük újból visszatért. Nap nap után bizakodva indulnak fél órával a munkaidő kezdete előtt mind a heten a bányába. Heten — mert a brigád nyolcadik tagját, a kis Fekete G- Lajost most sem tudják meg­előzni. Heves viták most is vannak a brigádban, de már senki sem sirán­kozik —­ pedig a front még mindig küszködik a vetővel. Borbás, Fekete és Láposi javaslatára minden nap más van a vetőnél, a nehéz munka­helyen. Úgy válogatják össze a páro­kat, hogy egyikük mindig a legjob­bak közül való legye­n. Láncszakadás is gyakran előfor­dult, de emiatt nincs sok kiesés. A Szokatlanul rossz hangulatban indultak le a bányába. Tóth G. László, a brigádvezető ment elő­. Folyvást be­szélt, nem sokat törődve azzal, hall­ják-e hangját mögötte ballagó társai . Oda a dicsőség! A híres »Szep­tember 6« akna elmaradt a verseny­ben. Pedig tavaly az egész tatabányai szénmedencében nem volt különb akna. A brigádvezető szavaihoz mindenki hozzátoldott valamit s mennél tovább gördült a szó, annál nagyobbá dagadt a probléma. — Mindennek a január eleji vető­betörés az oka. A mi frontunkon másfélméteres a vetőbetörés. A 23-ason is hasonló. Csoda-e, hogy állandóan csökken a termelés. — De a teremtettét — heveskedett a sor végén haladó Láposi József DISZ-brigád huszonkétéves szakszer­vezeti bizalmija —, a sok géptörést, meg láncszakadást nem foghatjuk a vetőre. — Láposit lehurrogták társai — Nálunk emiatt nincs sok kiső idő. Végtére is elsők vagyunk. Megelőztük a híres Gáspár- meg az Őze-brigádot Ám Tóth G. László kereken meg­mondta a véleményét erről az elsőség­ről: »Egy elmaradó bányában gyerek­játék elsőnek lenni.« Volt ebben egy kis túlzás, de sok igazság is. És, bár a vita elcsendesedett, gondolataik to­vább háborogtak. A másik csapat még dolgozott, ami­kor a frontra értek. Ott volt már Fe­kete G. Lajos, a brigád legfiatalabb tagja is. Mindenkit megelőzött, de ez már szokásává vált. Különös fiatal­ember ez a Fekete G. Lajos. Társai nem tudnának olyan korán a munka­helyen megjelenni, hogy ő már ne volna ott. Előre odakészíti magának a fát az ácsoláshoz, javítgatja szer­számait, felkészül a munkára. Vas szorgalommal dolgozik. Csak tizen­kilenc esztendős, de már mindenki ál­tal megbecsült sztahanovista. Alig hall­ják szavát szinte egész műszak alatt. A megbecsülés mellett szeretik is ezt a szorgalmas fiút — csak ne volna ilyen szótlan. Lám, most sem kapcsolódik be a vitába, pedig a többi ugyancsak nagy hanggal tárgyalja újból a vető­betörés okozta nehézségeket, a terme­lést fékező hibákat. Csak akkor szólalt meg, szokatlanul éles hangon, amikor a többi már jól kibeszélte magát. - Látjátok, ez a baj, még ti is si­ránkoztok! Úgy beszéltek a vetőről, mint valami mumusról. Azt hajtogat­játok: nehézség. Én azt mondom, csak addig az, míg közös erővel le nem győzzük. S ahelyett, hogy ezt ten­nénk, siránkozunk. Miért nem beszél­tek arról, hogy a fegyelem s ai rend sem olyan, mint tavaly volt. A verseny is alábbhagyott... Nahát! — bigy­­gyesztette oda mondanivalója végére, mint aki máris megsokalta saját sza­vait. Vitatkoztak volna még sokáig arról, amit Fekete mondott, de elérkezett a váltás ideje és a beszéd csak fel­tartja az embert a munkában. A kis Fekete szavai szíven ütötték Borbás Jánost, a pártcsoportbizalmit. Már befejezték a műszakot és éppen a szerszámaikat rendezték, ami­kor betoppant közéjük Szabó elvtárs, DISZ-titkár. — Igazán sajnálom — mondta —, hogy nem lehettetek ott az előadáson ... Délután két órakor ugyanis, amikor a brigád megkezdte a műszakot, egy idős szuhakállói vájár beszámolót tar­tott a kultúrotthonban. Elmondta a »Szeptember 6« akna dolgozóinak a Szombaton osztották ki a főváros általános és középiskoláiban a félévi tizo­­tizenhét szuhakállói bányász meg­ nyílványokat. A IV. kerületi Könyves Kálmán általános gimnáziumban a félévi mentésének történetét. bizonyítványok a tanulmányi eredmény javulásáról számolnak be. Míg az első - Mi volt, mit hallottál? A gyűltek negyedévben 2,77 volt a tanulmányi átlag, ez most 3.25-re emelkedett. Első- Szabó köré kíváncsian. Borbás János sorban a természettudományos mmtárgyakban, a biológiában, fizikában, ké­nem engedte el a DISZ-titkárt. Azonó­miában mutatkozik jelentős javulás. Ennek segítője a jó szakköri munka, nyomban félrevonultak, letelepedtek az A szakkörök tagjai példamutató módon segítik a gyengébb előmenetelű tanuló­­ácsológerendákra. Szabót középre al­­kát. A gimnázium szülői munkaközössége pedig szakkönyvekkel gazdagítottá tették és faggatták, egymás szavába a szakköri könyvtárat. Az egyre bővülő szertárak is nagyobb kísérleti anya­­vágva. Amikor Szabó végre folyamt, I­gai, több szemléltető eszközt biztosi­tnak az oktatás részére. Képünkön tosan beszélhetett, nagy lett a csend,­­ dr. Szabó János, a III. c. osztályfőnöke átadja a félévi bizonyítványt Vukmi­^ps^jattejíffcatanács^kattog^a^hallat-J tovics ■ Györg éjjelestendagtattusának, brigádvezető láncszakadás esetén azonnal jelt ad: — Fiúk, ide a lánc köré! — Közös erővel, néhány perc alatt helyrehoz­zák a hibát. Erről a módszerről be­szélt a brigád legutóbbi pártcsoport­­ülésén Borbás elvtárs­— Jó módszer ez, de még jobb volna, ha meg tudnánk előzni a lánc­szakadásokat. Megegyeztek abban, hogy ezután Tóth G. László minden műszak előtt a lakatossal együtt átvizsgálja a gé­peket és addig nem veszi át, míg a legkisebb hibát is ki nem javítják. Míg másutt, az »öreg« csapatokban nem sikerült jelentősen csökkenteni az állásidőt — a Hám Kálmán bri­gádban egyetlen percnyi kiesés sincs. Az idősebb bányászok az utóbbi napokban gyakran használják azt a jelzőt a Hám Kálmán brigád tagjaira, hogy »fenegyerekek«. Azt mondják: »Úgy győzik le azok a fiatalok a nehézségeket, hogy az ember csak ámul rajta.­ A vetőbetöréses fronton napi 144 csille szén az előirányzat és a fiatalok minden műszakban kétszáz csillére való szenet termelnek ki. Nagy esemény történt az utóbbi napokban a brigádban. Fekete G. La­jost páros versenyre hívta Láposi Jó­zsef. Kettejük versenye csak egy na­pig maradt párosverseny, azután át­terjedt az egész brigádra. Mindany­­nyian arra törekszenek, hogy utol­érjék Feketét, aki 194 százalékos tel­jesítményével vezet a versenyben. Nem csoda, hogy ilyen magas teljesít­ményre törekszenek, hiszen megígér­ték, hogy a negyedév végéig 2400 csille szenet termelnek terven felül. Brigádgyűlésükön, pártcsoport-érte­­kezleteiken gyakran előveszik Hám Kálmánná válaszlevelét. Sokszor­ el­olvasták már ezt a kis levélkét, de mindig újabb eredményekre lelkesíti őket. »Kérésük — írta Hám Kálmánná­l, amellyel hozzám fordultak, büszke­séggel tölt el. Kívánom, hogy ezentúl még nagyobb eredményeket érjenek el munkájukban. Kérem, hogy se a munkájukkal, se a magatartásukkal ne hozzanak szégyent arra a névre, amely nekem a legdrágább.« A Hám Kálmán brigád tagjai nem feledkeznek meg ígéretükről. Úgy dol­­goznak, hogy méltók legyenek a bri­gád hős névadójához. Péter Ilona Félévi bizonyítványosztás a főváros iskoláiban

Next