Népszava, 1953. november (81. évfolyam, 257-280. sz.)
1953-11-01 / 257. szám
1953. NOVEMBER 1. VASÁRNAP A KORMÁNYPROGRAM• A MEGVALÓSULÁS ÚTJÁN A minisztertanács módosította a családi pótlékra való jogosultság több szabályát és a betegségbiztosítási jogszabályok több rendelkezését A minisztertanács legutóbbi ülésén határozatot hozott a családi pótlékról szóló rendelet egyes rendelkezései és a betegségi biztosításra vonatkozó jogszabályok módosításáról, »A Minisztertanács és a DISZ Vörös Vándorzászlaja« alapításáról, »Ybl Miklós« építőművészeti díj alapításáról. A minisztertanács a családos dolgozók helyzetének további javítása érdekében módosította a dolgozók családi pótlékra való jogosultságának több szabályát, így a határozat kimondja, hogy a munkaviszony megszakításától függetlenül megilleti a dolgozót a családi pótlék arra a naptári hónapra, amelyben legalább 21 napot — ha mezőgazdasági munkás, legalább 18 napot dolgozott. A minisztertanács határozata több szempontból módosította és kedvezőbbé tette a termelőszövetkezeti tagok családi pótlékra való jogosultságát is, így például a jogosultsághoz megkívánt munkaegységekbe fél munkaegységben kell számításba venni minden olyan munkanapot, amelyet a tagállami vagy társadalmi szervek egésznapos iskoláin, tanfolyamain, vagy katonai szolgálatban töltött el. Jelenleg az iparban, vagy egyéb területen alkalmazásban levő dolgozó termelőszövetkezetbe való belépését könnyíti meg az a rendelkezés, amely szerint annak a termelőszövetkezeti tagnak, aki belépése előtt közvetlenül hat hónapig családi pótlékban részesült és az év utolsó négy hónapjában lépett be a szövetkezetbe, a következő évben az előírt munkaegység teljesítésének igazolása nélkül is jár családi pótlék — az egyéb feltételek fennállása esetén. A határozat alapján a dolgozó nőknél — akiknek férjük nincsen, vagy meghalt — a gyermekeik után járó családi pótlék az árvaellátás összegébe ezentúl nem számítható be, azt ezen felül kapják. A minisztertanács — eleget téve a dolgozók jogos kívánságának — módosította a betegségi biztosítási jogszabályok egyes rendelkezéseit. Vk határozat a betegségi biztosítás szolgáltatásait kiterjeszti a biztosított által eltartott nevelt gyermekekre; az eddigi hét nappal szemben 30 napban állapítja meg azt a munkamegszakítást, amely mellett a munkaviszonyt a betegségi biztosítás szempontjából folyamatosnak kell tekinteni; biztosítja, hogy a vasárnap is működő üzemekben dolgozók betegség esetén ezentúl vasárnapra is kapjanak táppénzt; a kórházban, vagy szülőotthonban ápolt dolgozó nők terhességi és gyermekágyi segélyét a jelenlegi 50 százalékról 80 százalékra emeli; meghosszabbítja a gyermekkori rheumás szívbetegségben szenvedő gyermekek kórházi ápolási idejét; kimondja, hogy a temetési segélyből semilyen címen, táppénzből pedig csak a tartásdíjat, a gyermektelenségi adót és a társadalombiztosításnak okozott kárt, lehet levonni és azt is csak megállapított mértékben. A rendelet egyúttal kiküszöböl a biztosítás terén még fellelhető több bürokratikus intézkedést. A minisztertanács vaslatára — a DISZ jóa szocialista versenyben legjobb eredményt elért vas-, építő- és bányaipari tanulóintézetek jutalmazására. »A Minisztertanács és a DISZ Vörös Vándorzászlaja« elnevezésű vándorzászlót alapított. Az első helyezést elért intézetek a vándorzászlón kívül a minisztertanács és a DISZ oklevelét és 10—10 ezer forint pénzjutalmat, a második és harmadik helyezettek oklevelet és 5—5 ezer, illetve 3—3 ezer forint jutalmat kapnak. A jutalmakat a DISZ, a SZOT és az MTH képviselőiből álló bizottság javaslata alapján évenként két alkalommal, április 4-én és a tanév végén adják át a szocialista versenyben kitűnt intézeteknek. A kiemelkedő szocialista-realista építészeti és városépítészeti alkotások tervezőinek, valamint az ilyen tárgyú tudományos munkák szerzőinek kitüntetésére és az alkotó kedv serkentésére a minisztertanács »Ybl Miklósdíj« elnevezéssel építőművészeti díjat alapított. A kiváló építészeti teljesítmények jutalmazására évenként hat darab I. fokozatú, egyenként hétezer forintos és hat darab II. fokozatú, egyenként ötezer forintos díj kerül kiosztásra. A díj odaítéléséről — a Magyar Építőművészek Szövetségének meghallgatásával — a minisztertanács dönt. A minisztertanács határozata a helyi ipar munkájának megjavítására A minisztertanács legutóbbi ülésén foglalkozott a helyi ipar helyzetével és megállapította, hogy bár a helyi állami és szövetkezeti ipar az utóbbi két esztendőben jelentősen fejlődött és termelése 570 százalékkal emelkedett, az eredmények ellenére a lakosság helyi szükségleteinek maradéktalan kielégítését jelenleg még biztosítani nem tudja. A lakosság ellátásának további javítása érdekében a minisztertanács határozata kimondja, hogy a tanácsoknak az állami helyi ipar fejlesztése mellett fokozniok kell munkájukat a kisipari szövetkezetek állami támogatása, termelő munkájuk tervszerűségének segítése terén és ugyanakkor biztosítaniuk kell a magánkisipar munkájának fellendítését is. Fel kell számolni azt a helytelen gyakorlatot, hogy a helyi ipar döntően a közületek rendeléseit elégíti ki. A helyi iparnak — kiegészítve az országos ipar termelését — elsősorban a lakosság szükségleteire kell dolgozni. Tovább kell fejleszteni a helyi értékesítés kialakult formáit. Lehetővé kell tenni, hogy a kisipari szövetkezetek árucikkeiket közvetlenül, bolti hálózat útján, piacokon és vásárokon, forgalmas helyeken létesítendő áruházakban hozhassák forgalomba. A helyi ipar javító- és szolgáltató tevékenységét elsősorban az iparjogosítványok kiadásával kell megjavítani. Különösen vonatkozik ez az olyan szakmákra, amelyeknél a lakossággal való közvetlen kapcsolatnak, a kiterjedt hálózatnak nagy jelentősége van, s csak így biztosítható a lakosság gyors és olcsó kiszolgálása. A minisztertanács határozata kiterjed az ipari szövetkezetek politikai, gazdasági és pénzügyi megerősítésére is. A határozat értelmében a többi között a kisipari szövetkezeteknél 1954. január 1-től rendezni kell az álló- és forgóalapokat és a forgóalapok feltöltésére százmillió forint középlejáratú hitelt kell biztosítani, mintegy tíz százalékkal csökkenteni kell azoknak a kisipari szövetkezeteknek a jövedelemadóját, amelyek döntően a lakosság részére dolgoznak. Egyes szakmákban — például cipőjavítás — a forgalmi adót már ez évben csökkenteni kell. Azokat az álami ingatlanokat, amelyeket a kisipari szövetkezetek használnak, részükre térítés ellenében át lehet adni. A térítés évi öszszege a korábbi bérleti díjat általában nem haladhatja meg. A magánkisipar munkájának megélénkítése érdekében a minisztertanács határozatot hozott az ifj iparjogosítványok elbírálásának meggyorsítására és a kisiparosok munkájához szükséges anyagellátásának biztosítására. A határozat továbbá lehetővé teszi, hogy egyes szakmákban —ahol ezt a szakma jellege megköveteli — a magánkisiparosok ipari tanulót tarthassanak. A magánkisiparosokat — a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet útján — az önkéntesség elve alapján be lehet vonni a kölcsönös biztosítás intézményébe. A határozat értelmében a mezőgazdasági ingatlannal rendelkező ipari szövetkezeti tagok és magánkisiparosok — ha a földet maguk, vagy családjuk műveli — földjük után úgy adóznak, mint a dolgozó parasztok. A minisztertanács határozata, amellett, hogy növeli az ipari szövetkezeti tagok és magánkisiparosok jövedelmét, további jelentős lépést jelent a lakosság mindennapi szükségleteinek fokozott kielégítése, a fogyasztási cikkek mennyiségének és választékának -növelése terén. Aláírták az 1953-54. évi magyar-holland árucsereforgalmi megállapodást A Hágában folytatott árucsereforgalmi tárgyalások eredményeképpen október 20-án aláírták az 1953—54. évi magyar-holland árucsereforgalmi megállapodást. A megállapodás a múlt szerződéses évhez képest növekedő áruforgalmat irányoz elő. Magyarország a többi között vas- és fémtömegcikkeket, kerékpáralkatrészeket, különféle vegyi anyagokat, bőröket, elektromos szerelési anyagot, gépeket és mezőgazdasági termékeket, míg Hollandia textilnyersanyagot, gyógyszeralapanyagot, elektrotechnikai cikkeket fog szállítani. (MTI) NÉPSZAVA A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége 1953. október 31-én kibővített ülést tartott, amelyen megtárgyalta a Politikai Bizottság beszámolóját a júniusi ülésen hozott határozatok végrehajtásáról és a párt további feladatairól. A beszámolót Rákosi Mátyás elvtárs, a Központi Vezetőség első titkára terjesztette elő. Beható vita után a beszámoló alapján a kibővített ülés egyhangúlag határozatot fogadott el. A Központi Vezetőség elhatározta, hogy 1954 áprilisára összehívja a Magyar Dolgozók Pártjának IIl. kongresszusát. A Politikai Bizottság javaslatot terjesztett elő a pártvezetőségek és pártválasztmányok jövő év elején történő újjáválasztásáról. Ács Lajos elvtársnak, a Központi Vezetőség titkárának beszámolója alapján a kibővített ülés a javaslatot elfogadta, s a kérdésben megfelelő határozatot hozott. A Központi Vezetőség Apró Antal elvtársat beválasztotta a Politikai Bizottság tagjai sorába. PÉT A FORRADALMI MŰSZAK KÜSZÖBÉN (Kiküldött tudósítónktól.) ».Mi, a Písi Nitrogénművek dolgozói elhatároztuk, hogy csatlakozva a Ganz Vagon dolgozóinak kezdeményezéséhez, november 7 tiszteletére forradalmi emlékhetet láttunk.« Ezekben a napokban sok vállalás születik hasonló szöveggel. Itt száz kilométernyire délnyugatra Pesttől, emlékhétnek nevezték el a vagongyáriak »forradalmi műszak« kezdeményezését. Csak a név más, a szív, az akarat ugyanaz. Az életszínvonal emelkedését szolgáló iparcikkek alapanyaga közül jónéhány készül Péten. Mindenekelőtt a mezőgazdaságunkban nélkülözhetetlen műtrágya és pétisó. Azután a műselyem alapanyagának, a viscosának egyik leglényegesebb kelléke, a szénkéneg. Ugyanez — a szénkéneg — egyébként a szőlő veszedelmes kártevőjének, a filoxérának halálos ellensége, így hát a szénkénegterv teljesítése egyaránt okoz örömet selyemharisnyát viselő városi és, csizmás, kötényes falusi fogyasztóknak. Többféle orvosság alapanyaga is itt készül, s ez csak néhány a sok hasznos vegyi termékből, amelyet Péten gyártanak. HARCBAN A NOVEMBER 7-I VÁLLALÁSOK TELJESÍTÉSÉÉRT A pétiek igen helyesen, alaposan átgondolták, melyik gyártmányoknál, üzemrészeknél tehetnek reális vállalást a tervek túlszárnyalására. Az Inotai Erőmű gépegységeinek javítása a legtöbb áramot fogyasztó üzemrészeknél, például az ammóniarészlegnél kieséseket okozott. Itt formális lenne tervtúlteljesítési felajánlást tenni. Annál élénkebb megbeszélések folytak a többi üzemrészben. A vegyiüzem saját erőművének dolgozói kétszeresen nekidurálják magukat, hogy a lehető legtöbbbet tegyék az energianehézségek csökkentése érdekében. Novemberben 500 tonna gőzt és 80.000 kilowatt áramot adnak termelési tervükön felül. 360 tonna, azaz 16 vagon pétisó gyártását teszik lehetővé ezzel. Kataszteri holdanként ötven kilót számítva: ez a pétisó egy gazdasági évben 3200 holdra elegendő. A vegyiüzem dolgozói 20 tonna szénkéneget és egy tonna ammonszulfidot ígértek terven felül novemberre. A savakat hallgatagon párologtató gépek, hőmérők, ventilátorok birodalma ez. Itt benn az üzemépületben nem is érződik annyira, milyen töméntelen erőfeszítés szükséges az adott szó megvalósításához. Annál nagyobb a vita zaja Hosszú elvtárs üzemvezető irodájában. Helyettesével, Egyed elvtárssal és a műszaki osztály két tagjával éppen egy új berendezés beállításán vitatkoznak. Az új berendezésre azért van szükség, hogy tartósabbak legyenek a selyemharisnyák. Az újítók segítségével növelik a viscosaszál szakítószilárdságát. A születő újítás mellett van itt már jól bevált is. Az üzemben takaros kupacokba rakva, sokfelé látni tojásbrikettet, így szemre semmi sem különbözteti meg a tojásszéntől. Pedig ebből is szénkéneg lesz. Eddig ugyanis a faszénpor kárba veszett, vagy legjobb esetben eltüzelték az erőmű kazánjaiban. Most a november 7-i versenyben a két műszaki vezető közös ötlete alapján rozsliszttel keverik, briketté sajtolják és ismét felhasználják a gyártási folyamatban. Az üzemrész retortái mellett jól összeszokott, munkájukat alapos szeretettel végző brigádok dolgoznak. Csak a hozzá nem értő számára tűnik egyhangúnak az itteni munka. Szemere elvtárs brigádvezető, vagy Keszler elvtárs kondenzátoros változatos észrevételeket tesznek majd minden percben. Kitűnően ismerik retortáikat, tudják, mit jelent, ha egyikben vagy másikban lassabb a lerakódás, a vegyi folyamat. Igen büszkék a havi tervteljesítésükre — 29-ig 103 százalékra teljesítették az esedékes tervet. November első hetében, aforradalmi emlékhéten, ígéretükhöz híven még jobb munkára készülnek. Az erőműben Gerebics elvtárs karbantartókőművesei teljes gőzzel dolgoznak, hogy hozzásegítsék az energiagyártókat a már említett 80.000 terven felüli kilowattórához. Nagyrészt rajtuk múlik, elkészül-e három nappal a szokásos határidő előtt a kazánjavítás. Ez a főfeladatuk a forradalmi műszakban. Át kell rakni egy ferde falat, ki kell cserélni a salakbunkerek egész falazatát. Keményen, szívósan dolgoznak a kőművesek. Legjobbjaikkal, Nagy Józseffel, Zsebe Lajos nevével büszkélkednek és keményen megfogadták, hogy az átépített kazánoknál nem lesz oka panaszra Bóna elvtársnak, az erőmű igényes művezetőjének, aki — mint mondják — »nem szívbajos«, ha bírálatról van szó. A DOLGOZÓK KÍVÁNSÁGAI A versenyző dolgozók nagy kedvvel küzdenek a november 7-i versenycélok eléréséért. De még nagyobb lendületet adna munkájuknak, ha orvosolnák néhány jogos sérelmüket. A péti gyárban sokat beszélnek az autóbusz ügyéről. Várpalota, Inota és Pét közigazgatásilag immár egy város. A távolságok azonban a három összekapcsolt község között maradtak a régiek. Nagy volt hát az öröm és büszkeség, amikor híre futott, hogy az új városban autóbuszjáratok indulnak. A viteldíjaknak azonban már kevesebben örültek: a vonaljegy két forint. Ha tehát valaki munkába megy és onnan haza, az oda-vissza hat-nyolc kilométeres útért négy forintot fizet. A pétiek messze laknak Pesttől, de ismerik az ottani autóbusztarifát és jogosan kérik, hogy tegyék hozzáférhetővé a várpalotai autóbuszt is minden dolgozó számára. Mindenekelőtt olcsóbb havibérletet kérnek. Nagy érdeklődéssel várják a most megindult tárgyalások eredményét. Sokat beszélnek arról is, milyen nagy szüksége volna a jelentősipartelepnek kultúrházra. A jövő évi tervben ugyanis ismét nem szerepel a kultúrépület. Megyeri elvtárs, az üzemi bizottság elnöke érthető haraggal beszél arról is, hogy még a sportpálya bekerítésére sem került sor. És vannak ennél is sürgősebben orvosolandó beruházási problémák. A gázgyárban — ahol a munka közismerten erős tisztálkodást követel — ISO dolgozó számára alig 21 négyzetméteres kis fürdő áll rendelkezésre. A fürdőépítkezés azonban megállt, a várpalotai 311-es vállalat munkaerőhiányra hivatkozva abbahagyta a munkát. Az ebédlő kibővítésének is nagyon örülnének a pétiek. Éppen háromszor akkora kellene, mint a jelenlegi. És hogy beszámolójuk derűsebben végződjék, hozzáteszik: erre annál inkább szükség van, mert végre sok bírálat után javulni kezd az üzemi koszt és ennek megfelelően számítani lehet az érdeklődés további növekedésére. A kívánságok teljesítésére joggal számít az a jól összeszokott és adott szavát mindig valóra váltó kollektíva, amely lelkesen indul új harcra hétfő reggel Péten, a »forradalmi emlékhét« hajnalán. kb. I.) A KIOSZ országos értekezlete A KIOSZ országos értekezletének második napján Csikós Nagy Béla könnyűipari miniszterhelyettes bejelentette, hogy a kisiparosok a kormányprogrammnak megfelelően további fokozott segítséget kapnak. A miniszterhelyettes ezután hangoztatta: a tanácsok nem eléggé rugalmasak az új iparigazolványok kiadásánál. A tanács vegye pártfogásába a kisiparosokat az iparűzéshez szükséges helyiség megszerzésében is. Nagy János országos szervezőtitkár zárta le a kétnapos tanácskozás vitáját. A többi között bejelentette: a jövőben egységes, szép címtábla jelöli meg a kisiparosok munkahelyét. Több kisiparos — főleg a szolgáltató szakmában — telefont is kap. Hasznos újítások — olcsóbb és jobb gyógyszerek, tápszerek üzemünkben nagyszámú, az emberek gyógyulását és a csecsemők táplálkozását szolgáló gyógyszert, tápszert készítünk. Csak egy-két példát említek: a penicillinkészítményekből a hazai szükségletek kielégítése mellett még exportálunk is. A threomycin a vérhas, a szamárköhögés, a hastífusz leküzdésére alkalmas, a novocain pedig nélkülözhetetlen a műtéteknél. De így sorolhatnám a körülbelül százhatvanféle készítményünket.* Dolgozóink mindannyian jól tudják, milyen rendkívül fontos munkát végeznek népgazdasági, egészségügyi szempontból. Éppen ezért fizikai és műszaki dolgozóink egyaránt sokat gondolkoznak azon, hogyan tehetnék még olcsóbbá, hatásosabbá a gyógyszereket. Ennek a törekvésnek az eredményét már számtalanszor tapasztaltam, amióta az újítási irodán dolgozom. Négyévi ottlétem alatt láttam, hogyan fejlődött üzemünkben szinte hónapról hónapra az újítási mozgalom. Míg 1950-ben négyszáz javaslatot nyújtottak be a dolgozók, 1953-ban csak szeptemberig több mint ezer ötlettel, újítással fordultak hozzánk. Kollektív szerződésünkben is több vállalást tettünk az újítómozgalom fejlesztésére. Ezeket rendszeresen teljesítjük. Negyedévenként például »gyorselbírálási hetet« tartunk, ilyenkor 24 óra alatt értékeljük a beadott ötleteket. Legutóbb szeptemberben szerveztünk ilyet, amikor is több mint száz javaslat született. A »gyors elbírálási héten« kívül szép eredményt hoztak az úgynevezett »írásos ötletnapok« is, amelyeken csaknem 650 javaslat érkezett hozzánk. Az eredményekhez nagy mértékben hozzájárul, hogy szovjet módszer szerint, egy személy elbírálása döntünkaz újításokról. Az utóbbi időben legjobb újításaink közé tartozik a Chemia IV. oxidáló-brigádjának javaslata: csaknem hatvanezer forintnyi importanyagot takarítanak meg egy új magyar gyógyszernél. Ugyancsak rendkívül fontos Tokár Géza mérnök újítása is, aki a novocain előállításánál vezetett be új gyártási módszert. Az idáig veszélyes munka biztonságosabbá vált, gazdaságosabb az anyag kihasználás és jóval olcsóbb a gyógyszer előállítása is. A műhelyek közötti újítóverseny szervezésével is fokozzuk dolgozóink érdeklődését. Jelenleg a lakatosműhely dolgozói vezetnek, 33 javaslatot adtak be a múlt hónapban. Jó munkájuk jutalmául zászlót kaptak és ajándéklemezzel is üdvözölték őket a hangoshíradóban és a rádióban. A többi műhely dolgozói sem nézik azonban tétlenül a lakatosműhely szép eredményeit". Erősen nyomukban jár a Chemia IV. is, ahol 24 javaslat született egy hónap alatt. Nehézségünk, hogy a kísérletezésekre kiadott újításokat a lakatosműhely csak zökkenőkkel tudja elkészíteni. Jelenleg is mintegy 180 újítás vár kivitelezésre. Ezek a munkálatok azért húzódnak el, mert kevés reájuk a béralap. Szeretnénk, ha a minisztérium hathatósan segítene e probléma megoldásában. A felsorolt eredmények ellenére több gyógyszer előállítása még mindig nagyon költséges. Ezért, arra törekszünk, hogy még jobban fejlesztszük az újítók kedvét, még gondosabban kezeljük az újításokat, mert a gyógyszereket, tápszereket olcsóbban és gazdaságosabban akarjuk előállítani. ifj. Roszprim Károly újítási előadó Egyesült Gyógyszer és Tápssetsgjrá®