Népszava, 1953. november (81. évfolyam, 257-280. sz.)

1953-11-01 / 257. szám

1953. NOVEMBER 1. VASÁRNAP A KORMÁNYPROGRAM• A MEGVALÓSULÁS ÚTJÁN A minisztertanács módosította a családi pótlékra való jogosultság több szabályát és a betegségbiztosítási jogszabályok több rendelkezését A minisztertanács legutóbbi ülé­sén határozatot hozott a családi pót­lékról szóló rendelet egyes rendel­kezései és a betegségi biztosításra vonatkozó jogszabályok módosításá­ról, »A Minisztertanács és a DISZ Vörös Vándorzászlaja« alapításáról, »Ybl Miklós« építőművészeti díj alapításáról. A minisztertanács a családos dol­gozók helyzetének további javítása érdekében módosította a dolgozók családi pótlékra való jogosultságá­nak több szabályát, így a határozat kimondja, hogy a munkaviszony megszakításától függetlenül megilleti a dolgozót a családi pótlék arra a naptári hónapra, amelyben legalább 21 napot — ha mezőgazdasági mun­kás, legalább 18 napot­­ dolgo­zott. A minisztertanács határo­zata több szempontból módosí­totta és kedvezőbbé tette a ter­melőszövetkezeti tagok családi pótlékra való jogosultságát is, így például a jogosultsághoz meg­kívánt munkaegységekbe fél munka­egységben kell számításba venni minden olyan munkanapot, amelyet a tag­állami vagy társadalmi szer­vek egésznapos iskoláin, tanfolya­main, vagy katonai szolgálatban töl­tött el. Jelenleg az iparban, vagy egyéb területen alkalmazásban levő dolgozó termelőszövetkezetbe való belépését könnyíti meg az a rendel­kezés, amely szerint annak a ter­melőszövetkezeti tagnak, aki be­lépése előtt közvetlenül hat hóna­pig családi pótlékban részesült és az év utolsó négy hónapjában lépett be a szövetkezetbe, a következő év­ben az előírt munkaegység teljesí­tésének igazolása nélkül is jár csa­ládi pótlék — az egyéb feltételek fennállása esetén. A határozat alap­ján a dolgozó nőknél — akikn­ek férjük nincsen, vagy meghalt — a gyermekeik után járó családi pótlék az árvaellátás összegébe ezentúl nem számítható be, azt ezen felül kapják. A minisztertanács — eleget téve a dolgozók jogos kívánságának — módosította a betegségi biz­tosítási jogszabályok egyes ren­delkezéseit. Vk határozat a betegségi biztosítás szolgáltatásait kiterjeszti a biztosí­tott által eltartott nevelt gyerme­kekre; az eddigi hét nappal szem­ben 30 napban állapítja meg azt a munkamegszakítást, amely mellett a munkaviszonyt a betegségi bizto­sítás szempontjából folyamatosnak kell tekinteni; biztosítja, hogy a vasárnap is működő üzemekben dol­gozók betegség esetén ezentúl va­sárnapra is kapjanak táppénzt; a kórházban, vagy szülőotthonban ápolt dolgozó nők terhességi és gyer­­mekágyi segélyét a jelenlegi 50 szá­zalékról 80 százalékra emeli; meg­hosszabbítja a gyermekkori rheumás szívbetegségben szenvedő gyermekek kórházi ápolási idejét; kimondja, hogy a temetési segélyből semilyen címen, táppénzből pedig csak a tartásdíjat, a gyermektelenségi adót és a társadalombiztosításnak okozott kárt, lehet levonni és azt is csak megállapított mértékben. A rendelet egyúttal kiküszöböl a biztosítás terén még fellelhető több bürokratikus intézkedést. A minisztertanács vaslatára — a DISZ jó­a szocialista versenyben legjobb eredményt elért vas-, építő- és bányaipari tanulóintézetek ju­talmazására. »A Minisztertanács és a DISZ Vörös Vándorzászlaja« elnevezésű vándorzászlót alapí­tott. Az első helyezést elért intézetek a vándorzászlón kívül a miniszterta­nács és a DISZ oklevelét és 10—10 ezer forint pénzjutalmat, a második és harmadik helyezettek oklevelet és 5—5 ezer, illetve 3—3 ezer forint jutalmat kapnak. A jutalmakat a DISZ, a SZOT és az MTH képvi­selőiből álló bizottság javaslata alapján évenként két alkalommal, április 4-én és a tanév végén adják át a szocialista versenyben kitűnt intézeteknek. A kiemelkedő szocialista-realista építészeti és városépítészeti alkotá­sok tervezőinek, valamint az ilyen tárgyú tudományos munkák szerzői­nek kitüntetésére és az alkotó kedv serkentésére a minisztertanács »Ybl Miklós­­díj« elnevezéssel építőművészeti díjat alapított. A kiváló építészeti teljesítmények jutalmazására évenként hat darab I. fokozatú, egyenként hétezer fo­rintos és hat darab II. fokozatú, egyenként ötezer forintos díj kerül kiosztásra. A díj odaítéléséről — a Magyar Építőművészek Szövetségé­nek meghallgatásával — a minisz­tertanács dönt. A minisztertanács határozata a helyi ipar munkájának megjavítására A minisztertanács legutóbbi ülé­sén foglalkozott a helyi ipar helyze­tével és megállapította, hogy bár a helyi állami és szövetkezeti ipar az utóbbi két esztendőben jelentősen fejlődött és termelése 570 százalék­kal emelkedett, az eredmények el­lenére a lakosság helyi szükségletei­nek maradéktalan kielégítését je­lenleg még biztosítani nem tudja. A lakosság ellátásának további ja­vítása érdekében a minisztertanács határozata kimondja, hogy a taná­csoknak az állami helyi ipar fejlesz­tése mellett fokozniok kell munká­jukat a kisipari szövetkezetek állami támogatása, termelő munkájuk terv­­szerűségének segítése terén és ugyanakkor biztosítaniuk kell a ma­gánkisipar munkájának fellendíté­sét is. Fel kell számolni azt a helyte­len gyakorlatot, hogy a helyi ipar döntően a közületek ren­deléseit elégíti ki. A helyi ipar­nak — kiegészítve az országos ipar termelését — elsősorban a lakosság szükségleteire kell dolgozni. Tovább kell fejleszteni a helyi ér­tékesítés kialakult formáit. Lehe­tővé kell tenni, hogy a kisipari szö­vetkezetek árucikkeiket közvetlenül, bolti hálóz­at útján, piacokon és vá­sárokon, forgalmas helyeken létesí­tendő áruházakban hozhassák for­galomba. A helyi ipar javító- és szolgáltató tevékenységét elsősorban az ipar­jogosítványok kiadásával kell meg­javítani. Különösen vonatkozik ez az olyan szakmákra, amelyeknél a lakossággal való közvetlen kapcso­latnak, a kiterjedt hálózatnak nagy jelentősége van, s csak így biztosít­ható a lakosság gyors és olcsó ki­szolgálása. A minisztertanács határozata ki­terjed az ipari szövetkezetek po­litikai, gazdasági és pénzügyi megerősítésére is. A határozat értelmében a többi kö­zött a kisipari szövetkezeteknél 1954. január 1-től rendezni kell az álló- és forgóalapokat és a forgóalapok fel­töltésére százmillió forint középle­járatú hitelt kell biztosítani, mint­egy tíz százalékkal csökkenteni kell azoknak a kisipari szövetkezeteknek a jövedelemadóját, amelyek dön­tően a lakosság részére dolgoznak. Egyes szakmákban — például cipő­javítás — a forgalmi adót már ez évben csökkenteni kell. Azokat az álami ingatlanokat, amelyeket a kisipari szövetkezetek használnak, részükre térítés ellené­ben át lehet adni. A térítés évi ösz­­szege a korábbi bérleti díjat általá­ban nem haladhatja meg. A magánkisipar munkájának meg­­élénkítése érdekében a miniszter­tanács határozatot hozott az ifj iparjogo­­sítványok elbírálásának meg­gyorsítására és a kisiparosok munkájához szükséges anyag­ellátásának biztosítására. A határozat továbbá lehetővé teszi, hogy egyes szakmákban —­ahol ezt a szakma jellege megköveteli — a magánkisiparosok ipari tanulót tart­hassanak. A magánkisiparosokat — a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet útján — az önkén­tesség elve alapján be lehet vonni a kölcsönös biztosítás intézményébe. A határozat értelmében a mező­­gazdasági ingatlannal rendelkező ipari szövetkezeti tagok és magán­kisiparosok — ha a földet maguk, vagy családjuk műveli — földjük után úgy adóznak, mint a dolgozó parasztok. A minisztertanács határozata, amellett, hogy növeli az ipari szö­vetkezeti tagok és magánkisiparosok jövedelmét, további jelentős lépést jelent a lakosság mindennapi szük­ségleteinek fokozott kielégítése, a fogyasztási cikkek mennyiségének­ és választékának -növelése terén. Aláírták az 1953-54. évi magyar-holland árucsereforgalmi megállapodást A Hágában folytatott árucsere­forgalmi tárgyalások eredménye­képpen október 20-án aláírták az 1953—54. évi magyar-holland áru­­csereforgalmi megállapodást. A megállapodás a múlt szerződé­ses évhez képest növekedő árufor­galmat irányoz elő. Magyarország a többi között vas- és fémtömegcik­keket, kerékpáralkatrészeket, külön­féle vegyi anyagokat, bőröket, elek­tromos szerelési anyagot, gépeket és mezőgazdasági termékeket, míg Hollandia textilnyersanyagot, gyógy­szeralapanyagot, elektrotechnikai cikkeket fog szállítani. (MTI) NÉPSZAVA A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége 1953. október 31-én kibővített ülést tartott, ame­lyen megtárgyalta a Politikai Bi­zottság beszámolóját a júniusi ülésen hozott határozatok végre­hajtásáról és a párt további fel­adatairól. A beszámolót Rákosi Mátyás elvtárs, a Központi Veze­tőség első titkára terjesztette elő. Beható vita után a beszámoló alap­ján a kibővített ülés egyhangú­lag határozatot fogadott el. A Központi Vezetőség elhatá­rozta, hogy 1954 áprilisára össze­hívja a Magyar Dolgozók Pártjá­nak IIl. kongresszusát. A Politikai Bizottság javaslatot terjesztett elő a pártvezetőségek és pártválasztmányok jövő év ele­jén történő újjáválasztásáról. Ács Lajos elvtársnak, a Központi Ve­zetőség titkárának beszámolója alapján a kibővített ülés a javas­latot elfogadta, s a kérdésben meg­felelő határozatot hozott. A Központi Vezetőség Apró Antal elvtársat beválasztotta a Politikai Bizottság tagjai sorába. PÉT A FORRADALMI MŰSZAK KÜSZÖBÉN (Kiküldött tudósítónktól.) ».Mi, a Písi Nitrogénművek dolgozói elhatá­roztuk, hogy csatlakozva a Ganz Vagon dolgozóinak kezdeményezéséhez, no­vember 7 tiszteletére forradalmi emlék­­hetet láttunk.« Ezekben a napokban sok vállalás születik hasonló szöveggel. Itt száz kilométernyire délnyugatra Pesttől, emlékhétnek nevezték el a vagon­gyáriak »forradalmi műszak« kezde­ményezését. Csak a név más, a szív, az akarat ugyanaz. Az életszínvonal emelkedését szol­gáló iparcikkek alapanyaga közül jónéh­ány készül Péten. Mindenek­előtt a mezőgazdaságunkban nélkü­lözhetetlen műtrágya és pétisó. Azután a műselyem alapanyagának, a viscosának egyik leglényegesebb kelléke, a szénkéneg. Ugyanez — a szénkéneg — egyébként a szőlő ve­szedelmes kártevőjének, a filoxérá­­nak halálos ellensége, így hát a szén­­kénegterv teljesítése egyaránt okoz örömet selyemharisnyát viselő városi és, csizmás, kötény­es falusi fogyasz­tóknak. Többféle orvosság alap­anyaga is itt készül, s ez csak né­hány a sok hasznos vegyi termékből, amelyet Péten gyártanak. HARCBAN A NOVEMBER 7-I VÁLLALÁSOK­ TELJESÍTÉSÉÉRT A pétiek igen helyesen, alaposan átgondolták, melyik gyártmányok­nál, üzemrészeknél tehetnek reális vállalást a tervek túlszárnyalására. Az Inotai Erőmű gépegységeinek ja­vítása a legtöbb áramot fogyasztó üzemrészeknél, például az ammónia­­részlegnél kieséseket okozott. Itt for­mális lenne tervtúlteljesítési felaján­lást tenni. Annál élénkebb megbe­szélések folytak a többi üzemrész­ben. A vegyiüzem saját erőművé­nek dolgozói kétszeresen nekidurál­­ják magukat, hogy a lehető legtöbb­bet tegyék az energianehézségek csökkentése érdekében. November­ben 500 tonna gőzt és 80.000 kilo­watt áramot adnak termelési tervü­kön felül. 3­60 tonna, azaz 16 vagon pétisó gyártását teszik lehetővé ezzel. Kataszteri holdanként ötven kilót számítva: ez a pétisó egy gazda­sági évben 3200 holdra elegendő. A vegyiüzem dolgozói 20 tonna szénkéneget és egy tonna ammon­­szulfidot ígértek terven felül novem­berre. A savakat hallgatagon páro­logtató gépek, hőmérők, ventilátorok birodalma ez. Itt benn az üzemépü­letben nem is érződik annyira, mi­lyen töméntelen erőfeszítés szük­séges az adott szó megvalósításához. Annál nagyobb a vita zaja Hosszú elvtárs üzemvezető irodájában. He­lyettesével, Egyed elvtárssal és a műszaki osztály két tagjával éppen egy új berendezés beállításán vitat­koznak. Az új berendezésre azért van szükség, hogy tartósabbak legye­nek a selyemharisnyák. Az újítók segítségével növelik a viscosaszál sza­kítószilárdságát. A születő újítás mellett van itt már jól bevált is. Az üzemben taka­ros kupacokba rakva, sokfelé látni tojásbrikettet, így szemre semmi sem különbözteti meg a tojásszéntől. Pe­dig ebből is szénkéneg lesz. Eddig ugyanis a faszénpor kárba veszett, vagy legjobb esetben eltüzelték az erőmű kazánjaiban. Most a novem­ber 7-i versenyben a két műszaki vezető közös ötlete alapján rozs­liszttel keverik, briketté sajtolják és ismét felhasználják a gyártási folyamatban. Az üzemrész retortái mellett jól összeszokott, munkájukat alapos szeretettel végző brigádok dolgoz­nak. Csak a hozzá nem értő számára tűnik egyhangúnak az itteni munka. Szemere elvtárs brigádvezető, vagy Keszler elvtárs kondenzátoros vál­tozatos észrevételeket tesznek majd minden percben. Kitűnően ismerik retortáikat, tudják, mit jelent, ha egyikben vagy másikban lassabb a lerakódás, a vegyi folyamat. Igen büszkék a havi tervteljesítésükre — 29-ig 103 százalékra teljesítették az esedékes tervet. November első he­tében, a­­forradalmi emlékhéten, ígéretükhöz híven még jobb munkára készülnek. Az erőműben Gerebics elvtárs kar­bantartó­­kőművesei teljes gőzzel dolgoznak, hogy hozzásegítsék az energiagy­ártókat a már említett 80.000 terven felüli kilowattórához. Nagyrészt rajtuk múlik, elkészül-e három nappal a szokásos határidő előtt a kazánjavítás. Ez a főfelada­tuk a forradalmi műszakban. Át kell rakni egy ferde falat, ki kell cserélni a salakbunkerek egész falazatát. Ke­ményen, szívósan dolgoznak a kőmű­vesek. Legjobbjaikkal, Nagy József­fel, Zsebe Lajos nevével büszkélked­nek és keményen megfogadták, hogy az átépített kazánoknál nem lesz oka panaszra Bóna elvtársnak, az erőmű igényes művezetőjének, aki — mint mondják — »nem szívbajos«, ha bírálatról van szó. A DOLGOZÓK KÍVÁNSÁGAI A versenyző dolgozók nagy kedv­vel küzdenek a november 7-i ver­­senycélok eléréséért. De még na­gyobb lendületet adna munkájuk­nak, ha orvosolnák néhány jogos sérelmüket. A péti gyárban sokat beszélnek az autóbusz ügyéről. Vár­palota, Inota és Pét közigazgatási­lag immár egy város. A távolságok azonban a három összekapcsolt köz­ség között maradtak a régiek. Nagy volt hát az öröm és büszkeség, ami­kor híre futott, hogy az új város­ban autóbuszjáratok indulnak. A vi­teldíjaknak azonban már keveseb­ben örültek: a vonaljegy két forint. Ha tehát valaki munkába megy és onnan haza, az oda-vissza hat-nyolc kilométeres útért négy forintot fi­zet. A pétiek messze laknak Pest­től, de ismerik az ottani autóbusz­tarifát és jogosan kérik, hogy te­gyék hozzáférhetővé a várpalotai autóbuszt is minden dolgozó szá­mára. Mindenekelőtt olcsóbb havi­bérletet kérnek. Nagy érdeklődés­sel várják a most megindult tárgya­lások eredményét. Sokat beszélnek arról is, milyen nagy szüksége volna a jelentős­­ipar­telepnek kultúrházra. A jövő évi tervben ugyanis ismét nem szerepel a kultúrépület. Megyeri elvtárs, az üzemi bizottság elnöke érthető ha­raggal beszél arról is, hogy még a sportpálya bekerítésére sem került sor. És vannak ennél is sürgősebben orvosolandó beruházási problémák. A gázgyárban — ahol a munka köz­ismerten erős tisztálkodást követel — ISO dolgozó számára alig 21 négyzetméteres kis fürdő áll ren­delkezésre. A fürdőépítkezés azon­ban megállt, a várpalotai 31­1-es vállalat munkaerőhiányra hivat­kozva abbahagyta a munkát. Az ebédlő kibővítésének is nagyon örül­nének a pétiek. Éppen háromszor akkora kellene, mint a jelenlegi. És hogy beszámolójuk derűsebben vég­ződjék, hozzáteszik: erre annál in­kább szükség van, mert végre sok bírálat után javulni kezd az üzemi koszt és ennek megfelelően számí­tani lehet az érdeklődés további növekedésére. A kívánságok teljesítésére joggal számít az a jól összeszokott és adott szavát mindig valóra váltó kollek­tíva, amely lelkesen indul új harcra hétfő reggel Péten, a »forradalmi emlékhét« hajnalán. kb. I.) A KIOSZ országos értekezlete A KIOSZ országos értekezletének második napján Csikós Nagy Béla könnyűipari miniszterhelyettes beje­lentette, hogy a kisiparosok a kor­­mányprogrammnak megfelelően to­vábbi fokozott segítséget kapnak. A miniszterhelyettes ezután han­goztatta: a tanácsok nem eléggé rugalmasak az új iparigazolványok kiadásánál. A tanács vegye pártfo­gásába a kisiparosokat az iparűzés­hez szükséges helyiség megszerzésé­ben is. Nagy János országos szervezőtitkár zárta le a kétnapos tanácskozás vitá­ját. A többi között bejelentette: a jövőben egységes, szép címtábla je­löli meg a kisiparosok munkahelyét. Több kisiparos — főleg a szolgáltató szakmában — telefont is kap. Hasznos újítások — olcsóbb és jobb gyógyszerek, tápszerek üzemünkben nagyszámú, az em­berek gyógyulását és a csecsemők táplálkozását szolgáló gyógyszert, tápszert készítünk. Csak egy-két példát említek: a penicillinkészítmé­­nyekből a hazai szükségletek kielé­gítése mellett még exportálunk is. A threomycin a vérhas, a szamárköh­ö­­gés, a hastífusz leküzdésére alkal­mas, a novocain pedig nélkülözhe­tetlen a műtéteknél. De így sorol­hatnám a körülbelül százhatvanféle készítményünket.* Dolgozóink mindannyian jól tud­ják, milyen rendkívül fontos mun­kát végeznek népgazdasági, egész­ségügyi szempontból. Éppen ezért fizikai és műszaki dolgozóink egy­aránt sokat gondolkoznak azon, ho­gyan tehetnék még olcsóbbá, hatá­sosabbá a gyógyszereket. Ennek a törekvésnek az eredményét­­ már számtalanszor tapasztaltam, amióta az újítási irodán dolgozom. Négyévi ottlétem alatt láttam, hogyan f­ejlő­dött üzemünkben szinte hónapról hónapra az újítási mozgalom. Míg 1950-ben négyszáz javaslatot nyúj­tottak be a dolgozók, 1953-ban csak szeptemberig több mint ezer ötlettel, újítással fordultak hozzánk. Kollektív szerződésünkben is több vállalást tettünk az újítómozgalom fejlesztésére. Ezeket rendszeresen teljesítjük. Negyedévenként például »gyorselbírálási hetet« tartunk, ilyenkor 24 óra alatt értékeljük a be­adott ötleteket. Legutóbb szeptem­berben szerveztünk ilyet, amikor is több mint száz javaslat született. A »gyors elbírálási héten« kívül szép eredményt hoztak az úgynevezett »írásos ötletnapok« is, amelyeken csaknem 650 javaslat érkezett hoz­zánk. Az eredményekhez nagy mér­tékben hozzájárul, hogy szovjet módszer szerint, egy személy elbírá­lása döntünk­­az újításokról. Az utóbbi időben legjobb­­ újítá­saink közé tartozik a Chemia IV. oxidáló-brigádjának javaslata: csak­nem hatvanezer forintnyi import­anyagot takarítanak meg egy új ma­gyar gyógyszernél. Ugyancsak rend­kívül fontos Tokár Géza mérnök újítása is, aki a novocain előállítá­sánál vezetett be új gyártási mód­szert. Az idáig veszélyes munka biz­tonságosabbá vált, gazdaságosabb az anyag kihasználás és jóval olcsóbb a gyógyszer előállítása is. A műhelyek közötti­ újítóverseny szervezésével is fokozzuk dolgozóink érdeklődését. Jelenleg a lakatos­műhely dolgozói vezetnek, 33 javas­latot adtak be a múlt hónapban. Jó munkájuk jutalmául zászlót kaptak és ajándéklemezzel is üdvözölték őket a hangoshíradóban és a rádió­ban. A többi műhely dolgozói sem nézik azonban tétlenül a laka­tosműhely szép eredményeit". Erősen nyomukban jár a Chemia IV. is, ahol 24 javaslat született egy hónap alatt. Nehézségünk, hogy a kísérletezé­sekre kiadott újításokat a lakatos­­műhely csak zökkenőkkel tudja el­készíteni. Jelenleg is mintegy 180 újítás vár kivitelezésre. Ezek a munkálatok azért húzódnak el, mert kevés reájuk a béralap. Szeretnénk, ha a minisztérium hathatósan segí­tene e probléma megoldásában. A felsorolt eredmények ellenére több gyógyszer előállítása még min­dig nagyon költséges. Ezért, arra tö­rekszünk, hogy még jobban fejleszt­szük az újítók kedvét, még gondo­sabban kezeljük az újításokat, mert a gyógyszereket, tápszereket olcsób­­ban és gazdaságosabban akarjuk elő­­állítani. ifj. Rosz­prim Károly újítási előadó Egyesült Gyógyszer­ és Tápssetsgjrá®

Next