Népszava, 1960. szeptember (88. évfolyam, 207–232. szám)
1960-09-01 / 207. szám
d Hruscsov és Kádár János a moszkvai magyar kiállításon (Folytatás az 1. oldalról) tünetet szeretnék mondani mind Kádár elvtársnak a meghívásért, mind pedig a kiállítás valamennyi munkatársának azért a nagy igyekezetért, művészi ízlésért, amellyel megrendezték a kiállítást, azért a nagy tudásért, amellyel elmagyaráztáka gépek, a kiállított tárgyak jó tulajdonságait. — Nagy dolog, hogy olyan kádereik vannak, akik ilyen jól, méltóképpen tudják képviselni hazájukat, annak technikáját és kultúráját. Ezen a kiállításon képet kaptam mindenről, s a látottak nagy örömet szereztek nekem. Azt hiszem, hogy a kiállításon bemutatott színvonal elegendő alapot nyújt arra, hogy még fiatalosabban, vidámabban haladjanak előre, mert a kezdet jó, s a jövő még szebb lesz. — Tökéletesen meg vagyunk győződve arról, hogy a szocialista rendszer minden tekintetben fölényben van a tőkés rendhez képest. Türelemre van szükség, nem kell elsietni a dolgokat, mert vannak még olyan emberek, akik nem értik meg a szocializmus jelentőségét. Nem mindenkinek adatott ez meg. A szocializmus és a kommunizmus az emberi társadalom fejlődésének legfelső foka. Ezért először a leghaladóbb emberek, azután pedig a többiek is megértik, s hozzájuk igazodnak. Később esetleg még az első sorba is beállhatnak, hiszen nincs olyan törvény, hogy aki ma elmaradott, az holnap is elmaradottságra van kárhoztatva. Dinamikus dolog ez. — Ezért legjobb kívánságaimat, testvéri üdvözletemet küldöm a magyar népnek. Fejlessze tovább eredményesen népgazdaságát, kultúráját. — Bennünket, testvéri szocialista országokat a marxi— lenini eszmék egyesítenek szüntelen haladásunkban. A mi kommunista pártunk és kormányunk, az egész szovjet nép tökéletesen egység a magyarokkal, a Magyar Szocialista Munkáspárttal, a magyar kormánnyal, mégpedig mindenben, minden nézetünkben a ma, a holnap és a távolabbi jövő értékelésében. Célunk előrehaladni a kommunizmus felé. A kommunizmus győzedelmeskedik, akárhogyan is küzdjenek ellene, akármilyen koholmányokkal is próbálják ezt megakadályozni. — Ezért elképzelhető, menynyirenyugtalanít engem a kommunista-ellenes harc Nixon úr kidolgozta programja. Úgy látszik, a marxizmus százéves fennállása óta ő akar a tőkés világ első olyan lángeszű gondolkodója lenni, aki megmutatja, hogyan lehet megsemmisíteni a kommunizmust. (Derültség.) Már nemegyszer nevettünk ezeken a teoretikusokon, derüljünk most még egyszer rajtuk. — Nixonir elnök akar lenni. Mert ha megválasztják, csak azt kívánhatom, hadd legyen elnök. Hadd érje meg azt a kort, amikor pirulnia kell azok miatt a badarságok és koholmányok miatt, amelyeket a kommunizmusról feltálalt. Lehet, hogy Nixon gyermekei — unokáiról nem is beszélve — a kommunizmusban fognak már élni Amerikában. Ezt nem mi, orosz vagy magyar kommunisták valósítjuk meg, hanem az Egyesült Államok munkásosztálya, dolgozó parasztsága, dolgozó értelmisége. Az Egyesült Államokban azt állítják a köztársaságiak, hogy Nixon a legalkalmasabb az elnöki tisztségre, mert állítólag jobban tud vitatkozni Hruscsovval. Őt a kommunizmus szakértőjének tartják, önök tudják, hogy nevették ki annak idején a zaporozsjei kozákok ellenségeiket, amikor levelet írtak a török szultánnak. (Derültség) Mi is nevessünk hát jót a kommunistaellenesség Nixon-féle programjának tételein. Jó és szívélyes viszonyt óhajtunk az amerikai néppel . Ami Kennedyt illeti, őt nem ismerem ilyen jól. Kennedy úrral washingtoni látogatásom alatt találkoztam és csak néhány szót váltottunk egymással. Őt tehát kevésbé ismerem. Azt viszont tudom, hogy Nixon is, Kennedy is az amerikai nagytőke képviselője. Mindketten a monopoltőke szolgái és ezért mi, kommunisták nem sokat válogathatunk közöttük. Egy orosz közmondás szavaival élve: két csizma egy pár (derültség), hogy melyik a megfelelőbb, a bal vagy a jobb, a jobb vagy a bal — nehéz megítélni. — A legfontosabb az, hogy mi nem gazdag szomszédaink adományaiból élünk. Az Októberi Forradalom megszületett, túlélte Wilsont, túlélte Hoovert és több más elnököt. Kapcsolatainkban a legjobb időszak egyébként Roosevelt elnöksége volt, és mi nagy tisztelettel adózunk emlékének. Azt pedig az amerikai választók döntik majd el, hogy ki legyen a következő elnök, Kennedy vagy Nixon. De a szocializmus fejlődése ettől függetlenül kérlelhetetlenül folytatódni fog, s gondoskodunk róla, hogy Nixon kommunistaellenes próféciáival együtt nyakig benne maradjon a pácban. — Szóval versengenek. Kennedy is felveszi Nixonnal a versenyt a kommunistaellenességben. Eisenhower és Nixon egyazon politikát képvisel. Ez a múlt politkája, bukott politika. Ha Nixon lesz az elnök, semmivel sem lesz jobb, mint Eisenhower elnök volt. Következésképpen az eredmények is ugyanazok lesznek. — Nos, felvetődik a kérdés jobb lesz-e vagy rosszabb, ha Kennedy fut be. Erre a kérdésre a legszívesebben nemi adok választ, mert ha megvizsgáljuk a köztársaságiak és a demokraták programját ezek a programok nem sokban különböznek egymástól Mindkettő a kommunistaellenességre épül fel. — Mi viszont ésszerű, jó és szívélyes viszonyt óhajtunk az amerikai néppel. Az az elnök a megfelelőbb, aki jobbár törekszik erre. Ha pedig olyan elnök lesz, aki Eisenhower— Nixon politikáját folytatja, az sem szomorít el minket, mer hiszen Eisenhower idején is meg voltunk valahogy. Sikereink nem őrajtuk, hanem mi népünkön múlnak. — Mindezt azért akartam kifejteni, nehogy azt mondhassák, hogy az egyik jelölttel együttérzek a másik rovására. Én persze legjobban az szeretném, ha az elnök Amerikában a leghaladóbb ember vagyis kommunista lenne. Hiszen a kommunisták ismeri a társadalom fejlődésének törvényeit. Úgy látszik, hogy ma még nem értek meg ennek feltételei, de holnap vagy néhány év múlva, ki tudja hány év múlva ez elkerülhetetlenül bekövetkezik, mert jövő a kommunizmusé. M * Kádár János: Minden törekvésünk az, hogy új eredményeink szülessenek Kádár János a moszkvai magyar kiállításon kedd délelőtt a következő nyilatkozatot tette: — Csak dicsérni tudom a kiállítás vezetőit, szervezőit, minden magyar dolgozóját, mert örvendetes, milyen szemléltetően, ízlésesen, áttekinthetően és szépen tudták megmutatni, hogy a magyar szocialista ipar is képes valamire, szégyenkezés nélkül állhat a szocialista országok sorában, s egyet-mást a nyugati kapitalistáknak is megmutathat. Hruscsov tréfásan félbeszakította Kádár János szavait: — Nem kell szerénykedniük, nemcsak egyet-mást, hanem az egész kiállítást is megmutathatják. — Nekem, mint magyarnak, nem illik többet mondanom — válaszolta ugyancsak tréfásan Kádár János, majd így folytatta: A szovjet segítség nem volt hiábavaló — Nekünk, magyaroknak mindig jólesik hallani, amikor egyszerű szovjet emberek, szovjet elvtársaink elismerő hangon szólnak a magyar nép eredményeiről. Ebben a hangban valahogy az is benne van, hogy a szovjet elvtársaktól kapott segítség nem volt hiábavaló, hogy az áldozat, a kiontott vér, amellyel segítették a magyar nép harcát, iparának fejlesztését, kezdi meghozni eredményeit. Hruscsov ismét közbeszólt: — A segítség önmagában még nem minden. Meg kell tudni választani azt, akinek segítséget nyújtunk, hogy e segítséget fel is tudja használni — jegyezte meg a szovjet kormányfő. — Némelyek azt mondják, hogy a magyarok soviniszták — folytatta Kádár János. — Ez nem igaz. A magyar munkásosztály internacionalista. A magyar népben ott él az internacionalizmus eszméje, s van benne nemzeti büszkeség is; mi büszkék vagyunk rá, hogy megállhatunk a szovjet elvtársak, a többi testvéri nép előtt, hogy élni tudunk a testvéri segítséggel. A szocialista Magyarország megszületik, akármit is tegyenek ellenségei . Minden törekvésünk az, hogy új eredményeink szülessenek. Jelenleg olyan a helyzet nálunk, hogy a párt, a néptömegek, a dolgozók, a kormány teljes egyetértésben dolgoznak. Ott vagyunk a munkásosztály nemzetközi frontján, s mivel céljainktól nem tágítunk, nagyszerű eredményeket érünk el. A kiállítás megtekintése után a látogatónak az a benyomása, hogy Magyarországon már most is jól lehet élni. Még egypár évig dolgozunk, s nagyszerűen fog élni a magyar nép. Hruscsov ismét tréfálkozva félbeszakította Kádár János szavait: — Úgy látszik, Árpád jól választotta meg a földet — mondta. — Igen, Árpád jól választotta meg a földet. A föld is jó, a klíma is, a víz is, bár Magyarország egy kicsit forgalmas helyen fekszik — válaszolta tréfásan Kádár János. — De mi ott élünk, ott harcolunk, s ott fog megszületni a szocialista Magyarország, akármit is tegyenek ellenségei. — Még egy személyes megjegyzést szeretnék tenni. A magyar elvtársak, a magyar dolgozók előtt nem kell sokat magyaráznom, milyen jólesik nekem, hogy Kruscsov elvtárssal közösen nézhetjük meg a magyar kiállítást. Én csak azt kívánom, hogy ez a jó viszony, a jó együttműködés tovább erősödjék a nagy szovjet nép és a mi népünk között, s akkor minden jó lesz. Ez a kiállítás mindinkább megerősíti az embert ebben az érzésben. Úgy gondolom, hogy ez jó nap volt számunkra. — Mi magyarok gyakran megfordulunk Moszkvában, s ez nem rossz. De úgy van, hogyha egy év múltával tér vissza ide az ember, leírhatatlan az a gyors fejlődés, amit itt lát iparban, kultúrában, életszínvonalban — mindenben. Szívből kívánjuk a szovjet népnek, hogy tovább haladjon ezen az úton. Sok öröm fogja még érni, új sikereket arat, még szebb lesz majd az élete. Mi is követjük őt ezen az úton, mert ez nekünk magyaroknak sem rossz. — Köszönöm Hruscsov elvtársnak, Nyina Petrovnának, kedves családjuknak, hogy látogatásukkal megtisztelték a kiállítást — mondta befejezésül Kádár János. __________________ NÉPSZAVA Szeptember, ezerkilencszázharmincban Ma harminc éve volt Budapesten és az országban a munkanélküliek nagy, forradalmi tüntetése. : ÜGY MUNKAKÖNYV és egy ! •*-' rongyos , erszény, rekeszében négy fillérrel. Ez volt Darnyik János zsebében 1930. szeptember elsején délben tizenkét órakor a Városligetben, amikor egy rendőrgolyó megölte. A munkakönyvben 1929. november 16-i volt az utolsó bejegyzés; Darnyikot akkor bocsátották el utolsó munkahelyéről. Tíz hónapig volt munka és kenyér nélkül. Feleségével és három kisfiával , Galgahévízen élt. Reggel ült , vonatra, Pestre indult munkát keresni. Az Aréna útra ment, az építők otthonába. Remélte, talál valami alkalmi munkát. Állványozó volt. • De ez a hétfő más volt, mint a többi hét kezdő nap. Amikor Dalnyik az Aréna út felé tartott, siető munkáscsoportokat látott és sok-sok rendőrt. Az építőknél megmondták: ma tüntetés lesz. »A munkanélküliek tüntetnek« — mondták az Aréna úton. Darnyik bólintott. Ő is munkanélküli, ő is tüntetni fog. Tíz óráig szüntelenül özönlőttek a munkások a városszélekről a Körút felé. Fél tizenegykor parancs érkezett az Oktogonra a belügyminisztériumból: »Csoportos felvonulást nem szabad tűrni. A munkásokat be kell szorítani a■ mellékutcákba.« Egész vezérkar állt az Oktogonon, egy hírlapíró telefonon diktálta a helyszínről lapjának a friss • tudósítást: »A Kovács-kávéház sarkán piros-lampaszos ; nadrágban, snájdig hányapetiséggel egy úgynevezett marlkáns, római arcélű tábornok ; néz bele szigorúan az Andrássy útba, ki tudja, mit ellenőriz ... Akad a járókelők közül valaki, aki átmutat arra- s felé és elszólja magát: Gömbös!*' Kicsiny röpcédulák kerültek elő, kézről kézre adták az emberek a nyomtatott betűt és szájról szájra a mondatot: »Változtassátok át la szeptember elsejei felvonulást hangos, harcos tüntetéssé!« Ez a kommunistáik röpcédulája volt Mert a felvonulásra írásban kért engedélyt a belügyminiszter úr őexcellenciájától a szociáldemokrata párt és kezességet vállalt, hogy a »tüntetés rendben és csendben fog lefolyni«. ► Afféle biztosító szelepnek tervezték a szeptemberi hét, sőt, ha a gőz feszít, robbanni készül a kazán, nyitik a sze- I lep sustorogva, de rendben I száll égnek a fölösleges gőz.; 1 így képzelték. De a gőz nyojmása túl erős volt. Havonta; • 25 pengő volt az átlagjövedel; • lem, 200 000 budapesti szorult; j ínségsegélyre, 1930-ban 5117; j kisbirtokon perdült meg,a dob,; ► olvasta monoton hangon a; ► végrehajtó az árverési hirdet; ► ményt. A szociáldemokraták: ► tehát azt ajánlották: »adjon a', ; munkásság békés tüntetéssel, ; csendes, néma tüntetéssel kifejezést elégedetlenségének.«. A kommunisták mást mondottak: "A burzsoázia nem haj-4, ■ landó önszántából kenyeret,] • munkanélküli segélyt adni aj • munkanélkülieknek. Ezt ki J ► kell harcolni, erre rá kellJ ; kényszeríteni!« — kiáltották aj . kommunisták röpcédulái. Dar-J ► nyik János és más, ezer mégJ ; ezer munkás a kommunisták S . szavára hallgatott. Rendőrök és katonák ezrei« ; álltak lábhoz tett fegyverrel« ; Budapest, Győr, Miskolc, Deb-Jrécén, Pécs, városok és falvak« s utcáin szeptember elsején reg-« Igei. És dél tájra csatatér lett aj . Városliget. »... nyilvánvaló ! Ivait, hogy szálfegyverünkkel aj jmagunk testi épségét, valamint« jó rendet helyreállítani nem is vagyunkképesek, közben aj kőzápor hullása alkalmával lö-i ► vest is tettek ránk, lőfegyvert ; használatát rendeltem el« — J , jelentette dr. Nagy Mózesi , rendőrfelügyelő, az államrend-; őrség budapesti őrszemélyze- ‰ ; te lovas-osztályparancsnoksá- igának. »Negyvenhét lövést ad-\ t tunk le összesen, hogy lövé- J lseink által hány és milyent mérvű sebesülés történt, azt is nem tudom...« — tette hozzá.J j Darnyik János akkor már hol-3 stan, vérében feküdt az utca-J j kövön, sebesültek vonszolták jó magukat a rendőrök elől. »A3 ►tömeget széjjeloszlattuk, anél 3kül, hogy embereimen és a lovakon nagyobb sérülés történt volna« — jelentette tovább dr. Nagy Mózes. A LIGETBEN LÁNGOLT EGY AUTÓ. Kiár Zoltán demokrata városatya, egy zsaroló hetilap gazdája »csitító beszédet« akart mondani, közmunkákat ígért. Kitessékelték kocsijából és elzavarták. A kocsit felgyújtották. Esztergályos János szociáldemokrata képviselő szinte kétségbeesetten könyörgött a tüntetőknek, hogy őrizzék meg nyugalmukat, a rendet. Elzavarták. Peyer is beszélni óhajtott, de hangját elmosta egy haragos, ezer torokból szálló kiáltás: »Verjétek agyon a munkásság árulóját!« Testőrei mentették ki, mellékutcákon autózott haza. Az utca zúgott, harsogott. Munkát, kenyeret! Vesszen a munkásgyilkos Korthy-rendszer! Éljen a proletárdiktatúra! Éljen a Szovjetunió! Az Andrássy úton, a környező villanegyedben a bezárt ablakok, lehúzott redőnyök mögött is megtalálta a búvó burzsoáziát a hang. Érces tenorok, vékony suhanc-torkok énekelték: »A pesti utca kövére, ömlik a proli vére, Gépfegyver, puska zaja szól...« És felhangzott a tiltott, áradó dallamú nagy himnusz is. «Ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát...« Mennyien lehettek? Azt mondják az egykorú források, hogy negyedmilliónyi munkás vonult a szinte végtelen tüntető oszlopokban a Liget felé... Az első vörös lobogók — így mondja a krónika — az Iparcsarnok előtt kerültek elő. Ingük alatt, testükre csavarva hozták a vasasok, építők, famunkások, ifjak a drága vásznat. Sztranyavszky Sándor államtitkár úr— nekik kellett volna megakadályozni a tüntetést — keserű és ostoba hangon szidta a szociáldemokratákat, akik pedig megígérték neki, hogy »csak csendes tüntetés lesz«, így nyilatkozott: »■A történelem, az isten ítélőszéket és a közvélemény előtt feleljenek azok, akik a figyelmeztető, gondos előrelátás ellenére ... lelkiismeretlenül hívták életre a mai eseményeket.« A búsongó államtitkár urat még jobboldali barátai is erélytelennek ítélték. A jezsuita Bangha Béla és köre lapja, a »Magyar Kultúra« borongva írta: »...ha most sem érvényesül az a fasiszta elv, hogykenyér a dolgozónak, börtön a lázítónak’ — az ifjúmunkások tovább sodródnak azon az úton, amelyen Derűn árnyéka integet feléjük« AZ ÚT MÉG HOSSZÚ VOLT. Még vadabb, nyersebb fasiszta diktatúra, véres háború, füstölgő romok szegték széleit. De amitől a klérus tollforgatója, a római arcélű Gömbös, a demagóg Peyer, a burzsoázia és szolgái egyformán féltek, mégis csak bekövetkezett. Harminc esztendeje, 1930. szeptember elsején csak egyetlen nap néhány órájában lengett szabadon, a vörös zászló, csak néhol hangzott fel az Internacionálé, csak egy-egy utcában volt úz a munkás — a harminc év előtti nap még csak az erőmegmutatás nagy napja volt. Ám amiért az 1930-as szeptember elseje harcosai küzdöttek, valósággá lett. Darnyik János állványozómunkást, a szeptemberi nap első halottját a mentőorvos átadta a halottszállítóknak és a fekete kocsi — gondosan kerülve a munkások eltepte utcákat — elvitte a Városligetből. De az özvegyen és a három árván kívül egy egész ország munkásai és parasztjai siratták meg. Látták maguk előtt a kopott munkakönyv utolsó bejegyzését, emlékeztek rá, hogy éhség, munkanélküliség, nyomor és felébredt öntudat küldte a tüntetők közé. Felébredt öntudat * kommunisták harcbahívő szava, a nyomorúság szüntelen csapásai — ezekből született a szeptemberi tüntetés. Emléke fénylő, lelkesítő marad örökké. Gárdos Miklós AZ ÁTHELYEZÉSRŐL Az áthelyezést a dolgozóval az új munkahely elfoglalására kitűzött határnap előtt legalább 15 nappal írásban kell közölni. Ha az áthelyezés a vállalaton belül ugyanabban a helységben (városban, községben) levő munkahelyre és nem alacsonyabb munkakörbe történik, a közlésnek az új munkahely elfoglalására meghatározott időpont előtt legalább 8 nappal, ha pedig az új munkahely ugyanazon a telephelyen van, legalább 3 nappal előbb kell megtörténnie. (Munka Törvénykönyve 135. § (1) bekezdés.) A SZAKORVOSI CÍM HASZNÁLATA A szakorvosi cím használatára az az orvos jogosult, aki valamely orvosi szakmából (betegség-csoportból) a szakorvosi képesítést e rendeletnek és végrehajtási utasításának rendelkezései alapján megszerezte, vagy e rendelet hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján a szakorvosi cím használatára jogosultságot szerzett. A szakorvosi cím csak azzal az orvosi szakmával (betegség-csoporttal) kapcsolatban használható, amelyből az orvos a szakorvosi képesítést megszerezte. (7/ 1960. (VIII. 24.) Eü. M. számú rendelet I. §.) A NYUGELLÁTÁS folyósítása A nyugellátást annak a hónapnak első napjától kezdődően kell folyósítani, amelyben az igényjogosultság feltételei beállottak. Az igénybejelentés hónapjától visszafelé számított három hónapnál hosszabb időre azonban a nyugellátást folyósítani nem lehet. A rokkantsági teljes és résznyugdíjat, továbbá a baleseti járadékot az első ízbeni táppénzsegélyezés befejezésétől lehet legkorábban folyósítani. A jogosult haláláig esedékessé vált, fel nem vett és el nem évült nyugellátások felvételére az örökösök jogosultak. (67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 61. §. (1) és (4) bekezdései.) Október 22-23-ra összehívták a MEDOSZ XX. kongresszusát Szerdán ülést tartott a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége. Kovács Istvánnak, a MEDOSZ titkárának megnyitója után dr. Keresztesi Béla, az Országos Erdészeti Főigazgatóság helyettes vezetője tartott előadást az erdőgazdaságok hároméves tervének teljesítéséről,és a következő évek fejlesztési feladatairól. Az előadást követő vita után a központi vezetőség levelet intézett a mező- és erdőgazdasági dolgozókhoz, valamint a szakszervezeti alapszervezetekhez. A levélben bejelentik a központi vezetőség határozatát, amely szerint 1960. október 22—23-ra összehívják a MEDOSZ XX. kongresszusát. A burgonyafonálféreg-FERTŐZÉS MEGELŐZÉSÉRŐL A fonálféreg kártételének és továbbterjedésének megakadályozása érdekében a termelő köteles a mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlanán a burgonyavetésterületeket, a kikeléstől a betakarításig, kéthetenként megvizsgálni, a fonálféreg-fertőzés észlelése vagy fertőzés gyanúja esetén arról a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága mezőgazdasági osztályának vagy a megyei növényvédő állomásnak — a területre vonatkozó adatok közlésével — haladéktalanul bejelentést tenni. (20/1960. (VIII. 24.) F. M. számú rendelet 2. §.) 1960. szeptember 1