Népszava, 1967. február (95. évfolyam, 27–50. szám)
1967-02-23 / 46. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 95. ÉVFOLYAM, 46. SZÁMÁRA 60 FILLÉR 1967. FEBRUÁR 23. CSÜTÖRTÖK Kádár János: Legyen a választás népszavazás pártunk, a Hazafias Népfront politikája és rendszerünk mellett Nagygyűlés a Sportcsarnokban az MSZMP budapesti bizottsága és a Hazafias Népfront budapesti bizottsága szerda délután választási nagygyűlést tartott a Sportcsarnokban. A nagygyűlés elnökségében foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Gáspár Sándor és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagja, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Az elnökség tagja volt dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, dr. Dallos Ferenc, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának vezetője, az országos választási bizottság elnöke, Dóra János, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának titkára, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, dr. Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Fél Ella pedagógus, Garai Gábor költő, dr. Harrer Ferenc, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának elnöke, Hídvégi Lászlóné, az Egyesült Izzó dolgozója, Kodály Zoltán Kossuth-díjas akadémikus, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, Lukács Istvánné, a Kistext dolgozója, Méhes Lajos, a KISZ kb első titkára, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Pátzay Pál Kossuth-díjas, kiváló művész, Pesti Endre vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka, Sarlós István, a fővárosi tanács elnöke, dr. Sós György rendőr vezérőrnagy, budapesti rendőrfőkapitány, Schumeth János, a XIV. kerületi pártbizottság első titkára, Szabó Zoltán festőművész, Szekeres Sándorné, a Láng Gépgyár dolgozója, Varga József, a Ganz- MÁVAG dolgozója, Varjú Vilmos, kétszeres Európabajnok atléta, dr. Vető Lajos evangélikus püspök, Végi Istvánné, a budapesti választási bizottság elnöke. A himnusz elhangzása után Németh Károly nyitotta meg a nagygyűlést, majd nagy taps közben Erdei Ferenc lépett a mikrofonhoz. Erdei Ferenc beszéde Erdei Ferenc bevezetőben köszöntötte a válasz- tási nagygyűlés részvevőit, és rajtuk keresztül az ország minden választópolgárát, majd arról szólt hogy az általános választás szocialista országunk kiemelkedő jelentőségű politikai eseménye, amely összegezi és értékeli az elmúlt időszakot, programmot állít az ország elé a jövő feladatok tekintetében, s erre vonatkozóan az ország összes választópolgárai nyilvánítanak véleményt. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa politikánk minden lényeges kérdésében már számadást végzett és programot tűzött ki, amit — a tapasztalatok szerint — az ország közvéleménye helyeselt és elfogadott A IX. kongresszus állásfoglalásait még javaslati formában, előzetesen megtárgyalták olyan társadalmi fórumokon is, ahol a pártonkívüliek véleménye is kifejezésre jutott A kongresszus határozata után pedig még szélesebb körben tárgyalták országszerte a kongresszusi állásfoglalásokat. Megvitatta ezeket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa is, és arra az egyértelmű állásfoglalásra jutott, hogy egyetért e program céljaival és támogatja megvalósításukat. Ilyen értelemben fogalmaztuk meg a Hazafias Népfront választási felhívását, amely tömören magában foglalja a párt és a népfront választási programját. A jelölőgyűléseken úgy tapasztaltuk, hogy a választópolgárok túlnyomó többsége helyesli ezt a programot, kivételesen hangzott el csak kételkedő vagy ellentmondó vélemény, s a véleménynyilvánítástól tartózkodók száma is nagyon kevés volt. Mégis külön jelentősége van az országgyűlési és tanácsi választásoknak, a március 19-én leadandó szavazatoknak. Miért? Azért, mert akkor a választópolgárok külön-külön véleményt nyilvánítanak e politikáról, s személy szerint szavaznak arról, hogy ezt a politikát és az ő érdekeiket kik képviseljék az országgyűlésben és a tanácsokban. A választások iránt — jelentőségének megfelelően — komoly és nyomatékos a választópolgárok érdeklődése és várakozása. Azt várják, és erre alapszik egyetértő meggyőződésük, hogy olyan feladatokat tűzzünk az országunk elé, amelyek reálisak, megvalósíthatók, s amelyek révén képesek leszünk gazdasági, társadalmi, kulturális problémáink megoldására, hazánk szocialista fejlődésének sikeres előbbrevitelére, csolatban két kérdés, amiről beszélni kell. Az egyik az, hogy vajon nem olyan konzervatív politikát jelent-e ez, amely kitér a változó helyzet és a fejlődés nyomán előálló új problémák és feladatok elől? Kevés, ha azt mondjuk, hogy nem ilyen tartalom és szándék jut kifejezésre a bevált irány követésében. Tényekkel bizonyíthatjuk, hogy a bevált régi irány a legteljesebb mértékben haladó politika, hiszen ezen az alapon tűztük napirendre a gazdaságirányítás reformját, a szocialista demokrácia továbbfejlesztését, a választójog reformját, az országgyűlés és a tanácsok tevékenységének erősítését és így tovább. A bevált irány további követésének hangsúlyozása tehát kettős értelmű: ugyanabban a főirányban akarunk haladni, nem pedig letérni az útról, s tovább akarunk haladni ezen az úton , nem pedig meghátrálni a továbbhaladás feladatai elől. A másik kérdés egész szocialista fejlődésünk megítélése, hogy valóban haladunk-e előre, szocialista rendünk fejlődik-e afelé, hogy gazdaságunkat, kultúránkat, népünk életszínvonalát s általában társadalmi viszonyainkat mind közelebb vigye a szocializmus teljes megvalósulásához? Semmi kétség nem férhet hozzá, hogy ilyen irányban, hatalmas léptekkel haladtunk előre a régi időszakhoz, a felszabadulás előtti viszonyokhoz képest. De akkor is egyértelmű előrehaladást állapíthatunk meg, ha a szocialista átszervezés első évtizedéhez viszonyítjuk fejlődésünk szintjét és előrehaladásunk ütemét. És kiváltképp jól érzékelhető a fejlődés, ha azt nézzük, hogy az utóbbi évtizedben, — amióta továbbra is folytatni kívánt politikánk irányát követtük —, milyen fejlődés útját tettük meg. Ezután az elmúlt évek fejlődését méltatta, kiemelve a fő következtetést. A legfőbb az, hogy szocialista társadalmunk fejlődésének előrehaladó folyamatában élünk, s ezt a folyamatot akarjuk a továbbiakban is előrevinni. A párt és a népfront választási programja ennek a fejlődésnek egy állomása, továbbvivő lépcsője. S ez mindent megmond: nem fordulat, hanem továbbhaladás és előbbrelépés az eddig követett úton. Nem A demokratizms őrssénövekvő. Mindez örvendetes és jó dolog, de aggályok is merülnek fel, s erre annál nagyobb figyelmet kell fordítani, mert éppen az ipari munkásság körében. Nem részesül-e aránytalanul nagymértékben a parasztság a nemzeti jövedelemből, s egyáltalán, nem kedvez-e gazdaságpolitikánk túlságosan a mezőgazdaságnak az ipar, a bérből és fizetésből élők rovására? — ez az aggályok lényege. Akik jól ismerik népgazdaságunk viszonyait, tudják, hogy ez az aggály nem megalapozott. De statisztikai adatok és közgazdasági számítások idézése nélkül is eloszlathatók az aggályok. Az egyik, amire nyomatékosan lehet hivatkozni: még a legutóbbi agrárpolitikai intézkedések sem szüntették meg teljesen az ipar és a mezőgazdaság, a bérből és fizetésből élők, valamint a szövetkezeti parasztság közötti aránytalanságokat, csak egy lépést tettek afelé, hogy csökkenjenek a mezőgazdaság és a mezőgazdaságkitérés a változó körülmények és a fejlődés nyomán jelentkező problémák és ellentmondások elől, hanem feltárásukra és megoldásukra irányuló eltökélt szándék — támaszkodva eddig szerzett tapasztalatainkra és követve eddig is vallott alapelveinket. Ezután a népfront-mozgalom fejlődését elemezte, aláhúzva annak kiterjedését minden társadalmi rétegre. Fejlődik és erősödik — mondotta — a munkás-paraszt szövetség. A szocialista átszervezés előtt is sok parasztember vett részt a népfront-mozgalomban, s a szocialista átszervezés után is sok szövetkezeti vezető és tag tevékenykedett a közéletben. De a IX. kongresszus és az azt követő agrárpolitikai intézkedések nyomán ehhez képest nagyarányú fellendülés következett be. Termelőszövetkezeti vezetők és egyszerű tagok, kommunisták és pártonkívüliek egyaránt megnövekedett felelősséggel és aktivitással lépnek föl minden fórumon: a népfrontbizottságokban, a tanácsokban és a szövetkezeti testületekben. ak szélesítésére meggyűlött szerepéről jól élők hátrányai. A másik, amire külön fel kell hívni a figyelmet: a mezőgazdaság és a parasztság javára hozott intézkedések, korántsem csak paraszti érdeket, hanem általános népgazdasági, ipari és ipari munkás érdekeket is szolgálnak. Mezőgazdasági termelésünk növelése és a mezőgazdaságban dolgozó munkaerő megtartása szükségszerű és elhanyagolhatatlan feltétele az ipar fejlesztésének, külkereskedelmünk javításának és az egész lakosság életszínvonala emelésének. De mindezt a parasztság is nagyon jól tudja, s ez éppen a Hazafias Népfront Országos Tanácsa legutóbbi ülésén is egyértelműen kifejezésre jutott, elismerés formájában a megtett intézkedésekért, s abban a formában is, hogy a munkás-paraszt szövetség nagyot erősödött a parasztság oldaláról, s ennek kedvező következményei mind gazdasági, mind politikai téren bizonyosan várhatók. A különféle értelmiségi rétegek kezdettől fogva igen tevékenyek a népfrontban. De itt is tapasztalható a kiterjedés. Különösen három nagyon fontos értelmiségi réteg — az ipari műszaki értelmiség, a növekvő számú mezőgazdasági szakemberek, továbbá a közgazdászok, illetőleg egyéb társadalomtudományok művelői aktivitása erősödő. Nyilvánvalóan a gazdaságirányítás reformjának napirendre kerülése váltotta ki ezt a hatást, de ez csak növeli jelentőségét. Van azonban egy általánosabb oka is, hogy a népfront keretében társadalmunk minden rétegének összefogása egyre teljesebbé válik: a szocialista nemzeti egység politikája, s az azt körülvevő társadalmi légkör lehetővé teszi, hogy aktív részévé váljanak a közéletnek olyanok is, akik nem tagjai valamilyen párt vagy állami, illetőleg tanácsi testületnek. Elsősorban a helyi kommunális ügyekben van ez így, de nagyobb, országos ügyekben is növekszik a hozzászólás és a beleszólás igénye és lehetősége. A választási program politikánk minden lényeges kérdésére kiterjed. Ezek közül csupán egyről kívánok szólni még néhány szót: a szocialista demokráciáról. E tekintetben sem valami eddig nem létezett, új dologról van szó, hanem arról, hogy a szocialista demokrácia történeti fejlődésének olyan fázisához értünk, amikor társadalmi viszonyaink lehetővé és szükségessé teszik az előrehaladást, intézményeink továbbfejlesztését és közéletünk demokratikus jellegének erősítését. Maga a választási törvény és mostani választásunk is ebbe a folyamatba illeszkedik. Máris halad előre az a társadalmi folyamat, amely intézményeink szervezeti fejlesztését, intézményeinken belül az eljárások demokratizálását állítják előtérbe. Előre látható, hogy a gazdaságirányítás reformja tovább erősíti a szocialista demokrácia fejlesztésének lehetőségeit, feltételeit is. És a bürokrácia betegsége ellen is a demokrácia szélesítése és fejlesztése a legfőbb orvosság. Éppen ezért választási programunknak az a pontja, amely a szocialista demokrácia fejlesztéséről szól, messzemenő jelentőségű s nagyon fontos lépéseket von maga után. Ezek közül csak egyet emeljünk ki ez alkalommal. Régóta hangoztatjuk, s mindenki egyet is ért ezzel, hogy az Országgyűlés és a tanácsok szerepét és felelősségét növelnünk kell. De mi ennek a kulcsa? Az, hogy az eléjük kerülő ügyekben legyen lehetőségük az állásfoglalásra, tehát az előkészítés, olyan fokan kerüljenek tárgyalásra, amikor még alternatívák közt lehet választani, mérlegelve a lehetséges megoldások következményeit. Egyszerűbben szólva azt jelenti ez, hogy nem az apparátus által úgy kidolgozott javaslatokat kell plenáris tárgyalásra előterjeszteni, hogy abban már csak a jóváhagyás lehet az egyetlen reális állásfoglalás. S ahhoz is hozzá kell szoknunk, hogy az előterjesztők tudják elviselni a leszavazást is indokolt esetben. A pártéletben vagy a jól működő termelőszövetkezetben már van ilyen gyakorlat, s tapasztalható, hogy ez mennyire növeli a testületek aktivitását és felelősségét. Szükséges és sokáig nem halasztható lépés tehát a£, hogy ilyen irányban fejlesszük át orászággyűlés és atanácsok működését. Befejezésül hangsúlyozta: A legdöntőbb önfejlődésünk elért foka, s meg nem torpanó előrehaladásunk, veszélyes nemzetközi helyzetben, adottságainkból eredő gazdasági problémákkal küzdve, nehéz politikai örökséget hordozva is konszolidált viszonyok között élünk. Gazdaságunk fejlődik és erősödik, közműveltségünk gazdagodik és szélesedik, társadalmunkban minden dolgozó ember ■munkája szerint vívhatja ki a helyét, a fiatalabbakról és az idősebbekről, s minden ember egészségéről úgy gondoskodunk, ahogy kevés helyen a világon. S az előttünk álló jövő is biztató: nyugodt alkotó légkörben dolgozhatunk szocialista fejlődésünk előbbrevitelén, hazánk felvirágoztatásán. Ebben a tudatban szavazhat minden választópolgár a Hazafias Népfront jelöltjeire. Erdei Ferenc nagy tapssal fogadott beszéde után meleg ünneplés közben Kádár János emelkedett szólásra. ki jövő iránti hist és a jelenben A jövő iránti bizakodás a múltban és a jelenben gyökerezik. A politikai program hitelét az adja meg, hogy milyen megtett útra, milyen teljesítményekre hivatkozhatnak azok, akik most a következő időszakra szóló programot ajánlják. E tekintetben nyilvánvaló és egyértelmű a helyzet, mégis szükséges erről néhány komoly szót szólni. »Tovább a lenini úton— ez volt a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. Kongresszusának jelmondata. A kommunisták számára ez az irány tökéletesen érthető és nem szorul magyarázatra. A pártonkívüliek széles tömegei számára pedig úgy kell értelmeznünk, hogy ikodás a múltban gyökerezik a párt továbbra is a népfrontpolitika, a szövetségi politika útján kíván haladni, tehát minden alkotó erőt be kíván vonni a szocialista építés munkájába. Ez az alapja a népfrontmozgalomnak, s a népi-nemzeti egység erősítésére irányuló párt- és népfront-politikának. A párt és a népfront politikája tíz év óta töretlenül ilyen irányban halad, s ezt kívánjuk folytatni a jövőben is. Egyértelmű és közérthető program ez, amely megnyerte a széles tömegek bizalmát, s szoros kapcsolatokat és együttműködést hozott létre a párttagok és a pártonkívüliek között Mégis felmerül ezzel kap- Kádár János bevezetőjében köszöntötte a gyűlés részvevőit, Budapest és az ország dolgozó népét, tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány meleg üdvözletét és jókívánságait. A hárommillió választó részvételével lezajlott 85 ezer jelölő gyűlés jól mutatja — mondotta a továbbiakban —, hogy a választás olyan belpolitikai esemény, amely áthatja egész társadalmunk életét. A jelölőgyűlésekre a megnövekedett és nagyfokú közéleti érdeklődés és aktivitás volt a jellemző. Kádár Jázi Ez érthető, mert a választások középpontjában népünk életét, országunk fejlődését legközvetlenebbül érintő és legfontosabb kérdések állnak. Így van ez a mai választási gyűlésünk esetében is. Mélyen egyetértek az előttem szóló Erdei Ferenc elvtárs által mondottakkal. Azokhoz kapcsolódva kívánok szólni én is néhány olyan kérdésről, amelyek közvéleményünket ma foglalkoztatják. Érdemes és kell beszélni arról, milyen viszonyok között készül ma a magyar nép a választásokra? Mivel az élet semmit sem ék beszéde ad ingyen, és sok éves harcunk legfőbb eredményét ebben látom, elsőként említem: választásra készülő , hazánkban ma szilárd néphatásom, törvényes rend és nyugalom van, békés és eredményes szocialista építőmunka folyik. Nemrégiben végezte el munkáját társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. Ez sokat segít politikánk helyes értelmezésében és feladataink széles körű megvilágításában. Komoly jelentősége van annak, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa januári ülésén egyhangúlag állást foglalt a párt IX. kongresszusának alapvető tételei, a szocialista társadalom teljes felépítésének programja mellett és annak megvalósítására szólít fel mindannyiunkat választási felhívásában. Szilárd szocialista rendszerünk intézményesen garantálja a dolgozó nép érdekeinek védelmét. A párt IX. kongresszusa, kiindulva az adott helyzetből, megjelölte tennivalóinkat, világosan kijelölte a szocialista társadalom teljes felépítésének.« i