Népszava, 1967. szeptember (95. évfolyam, 206–231. szám)

1967-09-16 / 219. szám

Illetékesek válaszolnak: Nem árvulhatnak el a bányász kultúrházak... Augusztus 31-i szá­munkban -Árvuló kultúr­­­házak gazdát keresnek« című írásunkban azzal a szellemi kárral foglalkoz­tunk, amely a bányavi­dékeket fenyegeti: a ki­merült, megszűnt és be­zárni készülő bányák kulturális létesítményei­nek gazdátlanságát tettük szóvá. A gondot, amely a 70 bányász művelődési intézmény felénél sürge­tően jelzi, hogy nem lesz fenntartója, üzemeltetője a klubnak, kultúrháznak a korábbi bányásztelepü­léseken, ahol emberek to­­vább is maradnak, élnek ,é­s társadalmi és kultu­rális életük egyetlen le­hetőségétől fosztaná meg őket ez az áldatlan hely­zet. Az illetékesek megér­tették, átérezték a gon­dot és példás gyorsaság­gal reagáltak írásunkra. Az alábbiakban a terület első irányító szervének, a bányászszakszervezet el­nökségének, továbbá a Szaktanács és a Művelő­désügyi Minisztérium il­letékes vezetőinek állás­­foglalásáról tájékoztatjuk olvasóinkat , amelyek, ha minden részletkérdés megoldásához nem is ad­nak pontos receptet, a legfájóbb problémákat il­letően mégis megnyugta­tóak. Het erre az évre: egy helyen sem csökkentjük a kulturális támogatást — tartjuk az 1967-es szin­tet. Ugyanakkor meg is követeljük, hogy egyetlen helyen se történjék visz­­szalépés ... Baranyai Tibor szerint most a közvetlen teen­dő, hogy az SZMT-k a cikkben jelzett,­­fenye­getett­ objektumok eseté­ben minden kultúrház helyzetét külön-külön vizsgálják meg és így tegyenek konkrét javas­latokat. Az adott helyzet döntse el, tud-e a SZÖ­­VOSZ, a tsz, az újonnan telepített iparvállalat anyagiakban a kultúra fenntartásához járulni? Ha nem, a szakszervezet­nek kell dönteni: kultu­rális pénzét milyen he­lyekre koncentrálja? Egy sor helyen indoko­latlan előrefutás történt. Ahol a bánya többet tu­dott adni, ott korszerűen berendezték a kultúrhá­­zat, míg a szomszéd falu intézménye esetleg igen szegényes. Ezért is szük­­séges a konkrét vizsgá­lat: felülvizsgálni, átmi­nősíteni a kultúrházak jellegét. Ahol nincs szük­ség nagyobb házra, ott elegendő lenne talán egy klubkönyvtár. Ki kell mondani: a­hol az előre­­szaladással hiba történt, a visszalépésnek a kultu­rális élet nem szenved­heti kárát. Ez a vissza­lépés csak annyit jelent­het, hogy a kultúrház szerényebb legyen, ren­deltetésének megfelelőbb. A Szaktanács fontosnak tartja, hogy ne a hatás­körök­­verjék szét­ a jó célokat: ha továbbra is bányászjellegű marad a falu, a kultúrház fő fenntartója is maradjon a bányna — de ha kevés bányász marad itt, ehhez mérten fizessen keveseb­bet, a­­gazda­ pedig más legyen. Az elmondottakat végül Baranyai Tibor így foglalja össze: — Januártól változik a konstrukció — de a szakszervezet támogatása nem csökken, állami vo­nalon pedig új anyagi források léphetnek be. Mindenképpen el kell érni: rosszabb ne legyen, mint 1967-ben volt... Bányászszakszervezet: Sürgősen cselekedni kell! A bányászszakszervezet elnöksége szeptember 5-i ülésén vitatta meg a ri­portunkban foglaltakat. Az elnökségnek ez a vé­leménye: »... sürgősen tenni, cselekedni kell, hogy az árvuló kultúrhá­zak mielőbb gazdára ta­láljanak. Olyan gazdára, aki továbbra is szívügyé­nek tekinti, hogy a mű­velődési házakban élet le­gyen, nyitva maradjon az ajtó nemcsak a bányász, hanem minden érdeklődő előtt...« A megoldás lehetőségeit keresve megállapítják, hogy egyrészt még a jövő esztendőben a Nógrádi Szénbányák — nyeresé­güktől függően — to­vábbra is biztosíthatják a nyereségrészesedésből vagy egyéb alapból a mű­velődési házak fenntartá­sához szükséges anyagi támogatást. Másik lehető­ség, hogy a helyi társa­dalmi szervek közös el­határozása alapján, ösz­­szefogva biztosítsák a szükséges anyagi eszkö­zök egy részét. Az is el­képzelhető, hogy a sport­körökhöz hasonlóan a művelődési házak, klu­bok is megszervezzék a maguk pártoló tagságát és némi anyagi ellenszolgál­tatás fejében tegyék le­hetővé az intézmények látogatását. A kultúrhá­zak is próbáljanak ön­­fenntartóak lenni, olyan szolgáltatásokat nyújtani, amelyek növelik a be­vételt. A szakszervezet elnök­sége a salgótarjáni járási tanács véleményével el­lentétben nem tartja szükségesnek, hogy a ta­nácsok központi utasí­tásra várjanak, hiszen a tanácsoknak sem mind­egy, hogyan művelődnek egy község vagy város la­kói. A szakszervezetnek a tanácsokkal közös felada­ta, hogy együtt felmérve az igényeket, esetleg ka­tegóriákba sorolják a mű­velődési intézményeket: hová, milyen összegeket adjon a szakszervezet vagy a tanács a központi állami támogatásból? Szaktanács: Nem csökkentjük a támogatást A Szaktanács állásfog­­a 1968-ban az adott lajásat Baranyai Tibor, a keretek nem változnak, kulturális, agitációs és tehát nem adunk fel sem­­popagandaosztály vezető- milyen kulturális éb je fe­je tolmácsolja: tumot. A közvetlen hely­ (33S0B3C) — Babits Mihály vers­­mondó versenyt hirdettek a Tolna megyei fiatalok részére. A háromfordulós verseny első vetélkedő­jét novemberben tartják Szekszárd­on. — Budapesten ülésezik e kelet-európai sziniháztudo­­mányi bizottság, amelynek konferenciáját pénteken — d­r. Orbán Lászlónak, a mű­velődésügyi miniszter első helyettesének jelenlétében — dr. Hont Ferenc, a Színház­­tudományi Intézet igazgatója nyitotta meg. — ötmillion­dik láto­gatóját üdvözölte pénte­ken az Állami Bábszín­ház társulata. A szeren­csés kis nézőt, egy szent­endrei fiúcskát Szilágyi Dezső igazgató köszöntöt­te egy, a színház emblé­máját megtevenítő bábu­val.­­ Diplomával tüntették ki a montreali világkiállításon bemutatott népszerű-tudo­mányos magyar kisfilmeket, az örök megújulás, az Új fénylaser, valamint a Feje­zetek az emberi agyról című alkotásokat. — Tizenkétmillió fo­rintos költséggel épült művelődési házat adnak át Tiszaszederkényben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évforduló­jának napján. — Megérkezett Budapestre a szófiai operatársulat előd csoport­ja. A 240 tagú együt­tes a budapesti művészeti hetek keretében lép a ma­gyar közöenség elé.­­ Grúziai magyar kul­turális napok kezdődtek pénteken Tbilisziben, amelyre magyar delegáció érkezett a grúz fővárosba. 1967. szeptember 16 „Breve é la vita” GIGLIOLA CINQUETTI Budapesten Non ho Veti, Dio come ti amo, Rosa nera... Ezek a dalok jelentik Gigliola Cinquetti sikeres útjának legszebb állomá­sait. Most Budapesten a San Remo-i Casino he­lyett az Erkel Színházban énekel fesztiválnyertes számot. Rövid az élet... breve é­l a vita. — Nem csak a leg­szebb, hanem egyben a hozzám leginkább illő dalt is választották — mondja, miiközben a te­levízió részére kisfilmet forgat. — Örömmel vál­laltam el a meghívást, mert Budapestről nagyon sok szépet hallottam már, s miután az első próbán is túl vagyok, csak azt mondhatom: megpróbá­lom Olaszországban is si­kerre vinni ezt a dalt. Miközben beszélgetünk, a boratyából két huncut varkocs nő ki, s egysze­riben mintha egy 16 éves kis diáklány állna előt­tünk. De a valóságban sem sokkal több. Nincs még 20 éves. Veronában él, építészetet tanul, s a szülők nélkül egyetlen lépést sem tesz. Pedig fiatal kora ellenére be­járta a fél világot. — Vendégszerepeltem már Amerikában, Japán­ban, szerte Európában, de ilyen kedves emberekkel, mint Magyarországon, még nemigen találkoztam — jelenti ki, miközben a papája, aki természetesen most is mellette van, élénken bólogat. A kis Giglioláról azon­ban még azt is tudni kell, hogy két sikeres filmet forgatott már, s itt Bu­dapesten is kiváló színé­szi erényekről tesz tanú­­bizonyságot. De ő azért énekelni szeret a legjob­ban. — Otthon, a család kö­rében, nem vagyok éne­kes, ham­ert csak közön­ség — magyarázza ked­vesen, miközben már a századik fényképes auto­gramot adja kicsiknek és felnőtteknek. — Estén­ként édesanyámmal éne­kelgetjük Minta és Azna­­vour legszebb dalait, s ezek a legszebb, legnyu­godtabb pillanatai éle­temnek. Még igazi kislány, s csak amikor a felvétel érdekében a haját ki­bontja, akkor tűnik elő néhány percre, hogy már nem gyerek. « Non ho l’etá ... »Túl fiatal még a szerelemre- kora már elszállt. Művésszé azonban ép­pen most érik. (­dór) NÉPSZAVA Művelődésügyi Minisztérium: Tárgyalunk, segítünk.•• A Művelődésügyi Mi­nisztérium közművelődési főosztálya is foglalkozott ezzel a fontos üggyel és az alapelveket illetően megállapította, hogy az üzemi művelődési ottho­nok fenntartása, működ­tetése és közvetlen irá­nyítása továbbra is a szakszervezetek dolga. De ha az üzemi művelő­dési otthon területi fel­adatokat is ellát, úgy — a közös fenntartásról szó­ló minisztériumi rende­let alapján — tanácsi támogatásban is részesül­het. A megszűnő bányaüze­mek telephelyén maradó lakosság művelődési igé­nyeinek kielégítését ille­tően — a minisztérium­­ szerint — az ehhez szük­séges feltételekről ezután is gondoskodni kell. En­nek érdekében a követ­kező intézkedéseket ter­vezik: A közművelődési főosz­tály a Szaktanáccsal együtt — az illetékes megyei szervek bevoná­sával — a helyszínen megvizsgálja a megszűnő bányatelepek művelődési otthonainak helyzetét, üzemeltetésük szükséges­ségét, mértékét és ennek helyi lehetőségeit. A minisztérium pénz­ügyi főosztályával együtt­működve tárgyalnak a Pénzügyminisztériummal, hogy a megszűnő bánya­telepekkel összefüggően érvényes rendelkezések keretei között nyújtsanak segítséget a művelődési otthonoknak és könyvtá­raknak — ha szükséges, a­ népgazdasági tartalék­alapból is — működésük­höz. " A három­­legm­eléke­­sebb fórum válasza egy­mással teljes összhang­ban áll. Reméljük, a végső megoldás érdeké­ben az intézkedések is ilyen összhangban és gyorsan történnek ... Győri Illés György Füst Milán: Emlékezések és tanulmányok Nemrég hunyt el a nagyszerű költő, aki azon ■kesergett, hogy utolsó re­génye, a Parnasszus felé megírása óta nem írt sem­mit, pedig érzi, mennyire birtokában van az írás­művészetnek. Ez többek közt kiderül a most meg­jelent, alaposan kibőví­tett tanulmánykötetéből is. Az írásokban nemcsak a kortársak, a szellemi eszményképek rajzolód­nak ki, hanem maga az író is. Ezek a tanulmá­nyok rendhagyóak a ma­guk nemében. Szinte kö­tetlen csevegések Tolsz­tojról, Shakespeare-ről, a lelki jelenségek eredeté­ről, a házasságról, a drá­mai nyelvről. S ki tudná felsorolni, mi mindenről, amelyet szellemi érdek­lődése befogott. A kötet végén megható olvasni Végrendeletét, amelyet négy esztendővel ezelőtt vetett papírra. Mint min­den sora, mennyire jel­lemző rá ez is. Ezzel bú­csúzik: »... könnyezem. Mert nagyon szerettem a fiatalságot«. Igen, a fia­talságot, az életet szeret­te. Ez tükröződik tanul­mánykötete lapjairól is. (Magvető) Sz. E. Sásdi Sándor: Fehér kenyér Egy író önéletrajza va­lahogy mindig más, és ta­lán több is, mint amit az életmű egyéb része ad. Bepillantást nyújt az el­ső élményekbe, megvilá­gosodik a nevelő, alakító környezet, és érthetővé válik általa regényhősei­nek küzdelme, gondolko­dása. Ugyanígy »vezet nyomra­« jeles írónk, Sás­di Sándor önéletrajza is. Kicsiny baranyai falucs­kájából, Vargáról, a szom­szédos Sásdról meríti első emlékeit, a szülői ház me­lege kíséri végig élete út­ját. Küzdelme volt elég. Pesten, majd Pécsett új­­ságíróskodik, igazságsze­­retete, a dolgozók mellet­ti kiállása és őszintesége szakadatlanul szembeál­lítja az úri társadalom ri­deg vastörvényeivel. Fáj­dalmát, emlékeit regé­nyekbe önti, és noha si­kere van, személyes életét egyre több gyász és szo­morúság szegélyezi, a tör­ténelem láthatára is be­borul. Meleg, lírai hangu­latú szavakkal szól apjá­ról, anyjáról, nővéréről, a tragédia vad lobogásával Dachauról, amelyet végig kellett szenvednie. És itt ér véget az önéletrajz, mert ami ezután kezdő­dik, 1945-ben, az már az író személyes felszabadu­lása, nagy sikereinek iga­zi kezdete. (Szépirodalmi) B. Gy. P. Carlo Levi: Ahol a madár se jár A regény 1946-ban je­lent meg először Olaszor­szágban , s azóta világ­szerte mindenütt nagy si­­kert aratott. Nem véletlen ez a siker, hiszen a re­gény lírai szépséggel át­hatott, megrázó kordoku­mentum. Carlo Levit, az antifa­siszta mozgalom harcosát 1934-ben letartóztatták, majd száműzték Crassa­­nóba, később Caglianóba. Az isten háta mögötti te­lepülésen töltött magá­nyos, sivár esztendők, a szellemi és anyagi nyo­morban tengődő szegény emberek élete, sorsa, tra­gédiája bontakozik ki a regény lapjain. Tulajdonképpen nem is regény — a szó megszo­kott értelmében — Levi műve. Inkább valamiféle sajátos memoár, lírai és szociográfiai elemekkel öt­vözve. Egy a világtól el­zárt paraszti közösség küzdelmét írja le a meg­maradásért — csodásan tiszta, költői nyelvezettel. Carlo Levi könyvét Má­ria Béla fordította le ér­tő, szép stílusban. (Euró­pa) G.­­ D. Major Klára: Lángoló világ Közismert tény, hogy az időben hozzánk legköze­lebb álló eseményeket legnehezebb történelmi távlatba helyezni. Külö­nösen nehéz ez a feladat, ha olyan valóban világ­méretű eseményről van szó, mint a második vi­lágháború, s ha mindezt fiataloknak kell tömören és érthetően öss­zefoglalni. D. Major Klára a népsze­rű Képes Történelem-so­rozat legújabb kötetében ezt a feladatot oldotta meg sikerrel. A szerteága­zó, bonyolult eseménye­ket világosan vázolta fel, és a legtöbb esetben ér­zékletes, hatásos jelene­tekké formálta. A Hadtör­téneti Múzeum és a Munkásmozgalmi Múzeum archívumából, egykori új­ságokból és különböző gyűjteményekből váloga­tott képanyag valóságos szenzáció. Még azok a felnőttek is, akik tanúi voltak az eseményeknek, s akik tucatnyi filmet lát­hattak már a világégés­ről, bizonyára meglepő­déssel és érdeklődéssel fogják lapozni ezt a gaz­dagon illusztrált művet. A képszerkesztés Lengyel János érdeme. (Móra) H. M. Operaház: Hovanscsina (a szófiai Nemzeti Opera ven­dégjátéka, 7). — Erkel Szín­ház: Táncdalfesztivál, 1 7. Gá­laest (8). — Nemzeti Szín­ház: Czillei és a Hunyadiak (7). — Katona József Szín­ház: A fösvény (7). — Víg­színház: Macska a forró te­tőn (7). — József Attila Szín­ház: Egy nő, akinek lelke van (Premier-béli. 1. ea. 7). Madách Színház: Az áruló ( 7). — Madách Kamara Szín­­ház: Négykezes (8). — Fővá­rosi Operettszínház: Nagy­mama (7). — Bartók, Gyer­mekszínház (a Főv. Operett­­színházban): Mátyás király juhásza (nyilv. főpróba, du. 3). — Vidám Színpad: Nyu­galom, a helyzet változatlan: (fél 8). — Kis Színpad: Bo­lond vasárnap (7). — Ka­mara Varieté: Hello, dolcsi. Revü-varieté (6, fél 9). — Mezőgazdasági kiállítás sza­badtéri színpada: Nevető vendégszolgálat (de. fél 12, du. fél 3 és fél 5). KOSSUTH RADIO «.3­: H. Idős. 4.32, Z. 4.48: Falurádió. 3: H. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 6: H. Időj. 6.30: H. Időj. 7: Reggeli kr. n. 7.30: Új könyvek. 7.40: Pesti moziműsor. 8: H. Időj. Műsorok. 8.22: Lányok, asz­­szonyok. 8.42: Fúvószene. 9: Tito Gobbi énekei. 9.30: Me­­zei csokor. 10: H. Hazai lap­szemle. Időj. 10.10: Orvosi ta­nácsok. 10.15: Rubinstein zon­gorázik. 10.37: Versek. 10.55: Ansermet vezényel. 12: H. Idős. 12.15: Operettrészt. 13: Pesti színházműsor. 13.02: Asztalos István: A mi sző­nyegünk. Elb. 13.18: Masse­net operáiból. 13.50: Hird. 14.05: Mi történt a héten a nagyvilágban? 14.20: Farkas Ferenc: Gyümölcskosár — dalciklus. 14.30: Tudomány... 14.41: Magyar muzsika. 15: H. Nemzetk. lapsz. Időj. 15.15: Csak fiataloknak! 16: Hétvége... 17: H. Időj. 17.35: Paródia-parádé. Részi. Mikes Lilla előadóestjéből. 18: Far­kas Gyula: Cinka Panna ke­sergője és friss. 18.09: Rich­ter zongoraestje az Erkel Színházban. 19: Esti krónika. 19.25: Hangv. folyt. 20.13: Hangképek az úszóbajnok­ságról. 20.20: Táncdalfesztivál 67. Gálaest az Erkel Színház­ból. Közh. kb. 21.20: Két je­lenet. 21.40: Gálaest folyt. 22.35: Snort. 22.40: Tánczene. Közb. 24: H. Időj. PETŐFI RADIO 4.26—7.37: Azonos a Kos­suth adóval. 6.20: Torna. 10 —12.13: Zenés műsor üdülők­nek. 10: Hírek. Hazai lap­szemle. Időj. 11: Balatoni időjárás. 11.30: Útikalauz üdülőknek. 12: H. Időj. 12.11: Versenyművek. 12.50: Arcok munka közben. 13: Könnyű­zene. 13.47: Vízállás. 14: H. Időj. 14.08: Szórakoztató­k. 14.29: Vadászúton az Amazo­nas őserdeiben, n. 14.57: Rossini: Ory grófja. Kétfelv­­vigopera. Köéb. 16: H. Időj. 16.05: Opera folyt. 17.07: Al­kotóműhelyben. 17.22: Filmz. 17.30: Szovjet zeneszerzők MŰSOROK portréi. Georgij Szviridov.* 18: H. Időj. 18.10: Szigeti ve­szedelem. III. 19.18: Orvosi tanácsok. 19.23: Cigánydalok, csárdások. 19.30: Mese. 20: Esti krónika II. 20.25: Bécsi ünnepi hetek. 1967. A Bécsi Szimfonikusok híve, vez. Hans Swarowsky. 22: Hírek. Időj. 22.13: Künnecke meló­diáiból. 22.24: Lakberendezés az állatvilágban. II. 22.39: Schubert-dalok. 22.56: ügető. 23: H. Időj. URH 18: H. Időj. 18.05: Halpará­­dé. 19: Az álarcosbál. Seribe drámája — Verdi operája. 20.32: Dzsessz. 20.44: Beetho­­ven-művek. 22.08: Szimf. hgy közv. Baden-Badenből. 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 14.28: Atlétikai EK. Női döntő közv. Kijevből, felv. 15.30: Férfi döntő. 17.20: Nemzetközi Mezőgazdasági­ Magazin. 17.40: Szól a kante­le. Hét nap Finnországban. Riportfilm. .18.10: H. 18.15: Mire keres választ a bioki­bernetika? 18.45: A Tv je­lenti. 19.30: Cicavízió. 19.40:­ Cirkusz mindenhol. Filmösz­­szeáll. 20: Tv-hiradó. 20.20: Táncdalfesztivál. 67. Nemzet­közi gálaest közv. az Erkel Színházból. 21.30: Palinosz gyémántjai. Magy. besz. fr. filmsorozat, n. rész. 22-30: Tv-hiradó 2. POZSONYI TV II. Közv. Kijevből, az at­létikai EK-ról. 15.25: Dukla- Jednota labdarúgó-mérkőzés. 17.20: A kijevi közv. folyt. 18: Pionírok műsora. 19: Tv­­hiradó. 19.50: A vadállatok birodalma. 20.15: Vigyázat, harapós kutya! 20.25: Olim­pia a párizsi Music Hallban. 21.40: A 7. vonal. Am. bűn­ügyi film. 22.30: Dalol az élet. 1968. évi szállításra korlátozott számban elfogadunk megrendelést VILLAMOS FUTÓMACSKÁRA BUDAPESTI MEZŐGAZDASÁGI GÉPGYÁR Budapest III., Szentendrei út 207—209 Felvilágosítást ad 687—915 és 687—870 telefonon M­illerné vágy­ Mártonná

Next