Népszava, 1970. január (98. évfolyam, 1–26. sz.)

1970-01-14 / 11. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 98. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM ÁS A 80 FILLÉR 1970 JANUÁR 14. SZERDA Megkezdődtek a magyar-jugoszláv tárgyalások Péter János külügymi­niszter kedd délelőtt hi­vatalában fogadta Mirko Tepavacot, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügymi­niszterét. A látogatást kö­vetően a Külügyminiszté­riumban Péter János és Mirko Tepavac megkezd­te hivatalos tanácskozá­sait. A tárgyalásokon részt vett Erdélyi Károly kül­ügyminiszter-helyettes, Jakus Jenő, a külügymi­nisztérium csoportfőnöke, Marjai József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete, Rá­cz Pál, a Külügyminisztérium pro­­tokollosztályának vezető­­je, valamint Matusek Ti­vadar, Oláh József és dr. Randó Jenő, a Külügymi­nisztérium főosztályveze­tői, Gyenis Jenő főelő­adó. Jugoszláv részről a tár­gyalásokon részt vett Jaksa Petrics külügymi­niszter-helyettes, Géza Tikvicki, Jugoszlávia bu­dapesti nagykövete, Dju­­ka Vukolics főosztályo.­A magyar-r-jugoszláv tárgyalások megkezdése előtt Péter János külügy­miniszter újságírókkal beszélgetve elmondta, hogy nagy jelentőséget tulajdonít Mirko Tepavac jugoszláv külügyminisz­ter magyarországi láto­gatásának, nagy várako­zással tekint megbeszélé­seik elé. A második vi­lágháború óta ez az első jugoszláv külügyminiszte­­ri látogatás Magyar ve­zető, Alekszander Dema­jo, a külügyminiszter ka­binetfőnöke, Szvetozár Sztarcsevics és Radivoje Sztakics nagykövetségi tanácsosok és Marko Mi­­lasin főelőadó­­szágon, bár — mint em­lékeztetett rá — koráb­ban Tito elnök kíséreté­ben már járt Magyaror­szágon Kocsa Popovics akkori külügyminiszter. A továbbiakban el­mondta, hogy hétfő este a megérkezés után már megkezdték a nem­­hiva­talos eszmecserét, amikor is megbeszélték a láto­gatás programját, a tár­gyalások munkamódsze­rét, s szó esett a kétolda­lú kapcsolatokról is. Mir­ko Tepavacnak nagyon jelentős a szerepe a ma­gyar—jugoszláv kapcsola­tok alakulásában. Az az időszak, amely budapesti nagykövetségének idejére esett, a magyar—jugo­szláv kapcsolatok fejlődé­sének nagyon kedvező szakasza volt. Egy kérdéssel kapcso­latban, amely a Magyar Népköztársaság kormá­nyának az európai biz­tonsági konferencia elő­készítésével kapcsolatos kezdeményező tevékeny­ségére vonatkozott, Péter János elmondta, hogy minden európai ország kormányára felelősség hárul, hogy kezdeménye­­zően vegyen részt az eu­rópai biztonsági konfe­rencia előkészítésében. A (Folytatás a 3. oldalon) Péter János beszélgetése újságírókkal A Szovjetunió kitartóan arra törekszik, hogy Európában a jószomszédság váltsa fel a feszültséget Sajtóértekezlet Moszkvában nemzetközi kérdésekről Bável József, az MTI tudósítója jelenti. Több mint 200 hazai és külföldi újságíró hallgat­ta kedden figyelmesen Leonyid Zamjatyint, a Szovjetunió külügyminisz­tériuma sajtóosztályának vezetőjét, aki Moszkvá­ban tartott első idei sajtó­­értekezletén nyilatkozatot olvasott fel az európai biztonsági értekezlet ösz­­szehívásáról, majd vála­szolt az újságírók kérdé­seire. A nyilatkozat minde­nekelőtt megállapítja, hogy ez idő szerint kétol­dalú konzultációkon és sokoldalú találkozókon vizsgálják az összeurópai tanácskozás előkészítésé­nek konkrét kérdéseit: az értekezlet résztvevőinek körét, a konferencia idő­pontját és színhelyét, na­pirendjét, valamint a ta­nácskozás munkájának várható eredményeit. A szovjet külügyi szó­vivő a budapesti felhívás pozitív visszhangjának is­mertetése után felhívta a figyelmet arra, hogy nem valamennyi nyugati kor­mány fogadta egyforma egyetértéssel a tanácsko­zás összehívásának gondo­latát. Szólt a tanácskozás halogatásának taktikájá­ról, majd kijelentette: Azokat a kérdéseket kell előtérbe állítani, amelyek időszerűek, egyben­­meg­oldhatók is az összeurópai tanácskozáson. A Szovjetunió és más szocialista országok — hangzik a nyilatkozat — készek megvizsgálni az összeurópai tanácskozás gyakorlati előkészítését célzó más javaslatokat is. Erről világosan nyilatkoz­tak a prágai konferencián. .A szovjet kormány, csak­úgy, mint korábban, kész más államokkal mind két­oldali, mind pedig más­milyen alapon további eszmecseréket folytatni annak érdekében, hogy előmozdítsa a tanácskozás mielőbbi összehívását. A továbbiakban a nyi­latkozat megállapítja, hogy a tavaly decemberi brüsszeli NATO-értekez­­let egyes résztvevői össz­európai tanácskozás he­lyett a két katonai csopor­tosulás, a NATO és a Var­sói Szerződés tárgyalásait próbálták előtérbe állíta­ni. A szovjet kormány — mondatta Zamjatyin — sok más ország kormá­nyához hasonlóan úgy vé­li, hogy a tanácskozásnak összeurópai jellegűnek kell lennie és ezen az ösz­­szes európai államokat ér­deklő kérdéseket kell megtárgyalni. Abból indu­lunk ki — húzta alá a szovjet külügyi szóvivő —, hogy az összeurópai ta­nácskozás előkészítésében és megtartásában a semle­ges államok fontos szerep betöltésére hivatottak. A nyilatkozat befejezé­sül hangsúlyozza: a Szov­jetunió, más szocialista or­szágokkal együtt, tovább­ra is kitartóan törekszik arra, hogy Európában a jószomszédság váltsa fel a feszültséget; a békés együttélés a különböző társadalmi rendszerű eu­rópai államok kapcsolatai­­nak egyetemes normájává váljék; a népek békére és haladásra törekvése konk­rét tettekben öltsön for­mát­­, az európai bizton­ság lényeges problémái­nak megoldásában. Ezután Leonyid Zamja­tyin több mint másfél órán át válaszolt az újság­írók kérdéseire. Az összeurópai tanács­kozás időpontját tudakoló kérdésre megjegyezte, hogy a szovjet kormány véleménye szerint a kon­ferenciát a szocialista or­szágok külügyminiszterei­nek prágai javaslata alap­ján ez év első felében meg lehet tartani. A Szovjet­unió azonban kész ta­nácskozni az érdekelt kor­mányokkal minden, a té­mát érintő kérdésről, így az időpontról is. Egy amerikai tudósító kérdésére válaszolva Zam­jatyin közölte: a szovjet kormány, washingtoni nagykövete útján, a de­cemberi brüsszeli NATO- értekezlet előtt két héttel tájékoztatta az Egyesült Államok kormányát arról, hogy hozzájárul az ameri­kai Egyesült Államok részvételéhez az európai biztonsági értekezleten. A külügyi szóvivő tudomása szerint hasonló álláspont­ra helyezkednek más szo­cialista országok is. A továbbiakban Zam­jatyin kiemelte, hogy az erőszak alkalmazásáról való lemondás késésé­ben folyó szovjet MNSZK kétoldalú tárgyalások alakulásától nem lehet függővé tenni a bizton­sági értekezlet megtar­tását, ugyanis sem az ösz­­szehívással, sem a rész­vétellel kapcsolatban nem támasztható semmilyen előzetes feltétel. Walter Ulbricht leveléről Egész sereg kérdés hangzott el a német prob­lémával összefüggésben. Leonyid Zamjatyin Wal­ter Ulbrichtnak, az NDK Államtanácsa elnökének Heinemann bonni elnök­höz intézett levelét, amely indítványozza a két né­met állam egyenjogú kapcsolatainak­­ megte­remtését, nagy fontosságú pozitív politikai kezde­ményezésként jellemezte, amely nagy jelentőségű az európai biztonság szempontjából. Hangsú­lyozta: ma, amikor két különböző társadalmi rendszerű szuverén né­met állam létezik, a köz­tük levő kapcsolat csak az általános, elismert nemzetközi normákon nyugodhat. Ezzel össze­függésben egy nyugatné­met tudósítónak adott vá­laszában utalt arra, hogy kedvező lépés lenne, ha a két Németország nagykö­vetet cserélne, de ez ter­mészetesen nem a Szov­jetunió, hanem az NDK és az NSZK ügye. A szovjet—kínai tárgyalások Ezután a szovjet—kínai tárgyalásokra és azok ki­látásaira vonatkozó kér­dések következtek. Zamjatyin elmondotta, hogy Kuznyecov első kül­ügyminiszter-helyettes visszatért Pekingbe, ahol a tárgyalások folytatód­nak. Mindamellett túlsá­­gosan korai lenne a meg­beszélések eredményeiről nyilatkozni. A szovjet po­(Folytatás az L. oldalon) 1970 döntő esztendő a Tisza II. vízlépcső építé­sében. Ez a tanulsága annak az eleven vitának, amely a vízlépcső építésének védnökségét vállalt KISZ országos operatív bizott­ságának keddi ülésén az országos jelentőségű be­ruházás idei feladataival és távlataival kapcsolato­­san elhangzott Az operatív bizottság először Csáky Csaba — az operatív bizottság tit­kára — jelentését hall­gatta meg a védnökség feladatainak teljesítésé­ről, majd a Vízügyi Épí­tők igazgatóhelyettese, Nagy András számolt be a kiskörei építkezés elő­rehaladásáról. A követ­kező beszámolót Szabó Lajos, a MÉM Tisza-vi­­déki mezőgazdaságfej­lesztési intézetének igaz­gatója tartotta — a me­zőgazdasági hasznosítás előkészítésének helyzeté­ről. Lapunk hasábjain már foglalkoztunk ennek a nagyszabású beruházás­nak több összefüggésével, elsősorban az Alföld óriá­si hányadának az öntö­zéses gazdálkodásba kap­csolásával. A keddi meg­beszélés tükrében a mun­ka helyzete dióhéjban a következő: A KISZ az elmúlt év­ben védnökségi napokat rendezett, egy nagy sike­rű kommunista szomba­tot szervezett, amelyen a vártnál csaknem kétszer­te több fiatal végzett el 400 000 forint értékű tár­sadalmi munkát, de kü­lönösen sokat segített a nagy beruházás kooperá­ciós akadályainak elhárí­tásában, s például a mis­kolci MÁV-igazgatóság fiataljai a szállítás jó megszervezésében. Az abádszalóki Lenin Tsz fiataljai, a mezőgazdaság­fejlesztés egyik jelentős akciójának részvevői azt javasolták, hogy a vízi erőművet, amelynek oly fontos építési éve lesz a Lenin-centenárium esz­tendeje, nevezzék el Le­ninről. 1970 tavaszán kommu­nista vasárnapokat ren­deznek, a környék és a kooperáló üzemek fiatal­ságának bevonásával. A „Zöld utat” bélyegző használatával ad külön súlyt a KISZ az eddig is tekintélyt szerzett véd­nökség munkájának. Ami a kiskörei építke­zést illeti, néhány adat érzékelteti a tennivalók méreteit. 1970-ben beépítenek 50 ezer köbméter osztályo­zott kavicsot, hétezer ton­na nemes zúzalékot, 40 000 tonna követ — To­kajból és Erdőbényéről hozzák —, valamint 2500 tonna betonacélt, össze­sen 135 000 tonna anyagot kell Kiskörére szállítani, ebből kereken 90 000 ton­nát — azaz kilencezer vagonnyit — vasúton. Több feladatot meg kell oldania a VSZÉP-nek a 28 MVJ-os erőmű építé­sénél, az abádszalóki és más szivattyútelepek épí­tésénél. Hosszan tárgyalta a bizottság a beépített beton minőségének kér­dését. (Szemben az épít­­kezésről szállongó hírek­kel, reálisan tekintve megállapítható, hogy a beépített óriási mennyi­ségnek rendkívül kis szá­zaléka, illetve ezreléke volt gyengébb minőségű, az ezzel kapcsolatos vizs­gálat még folyik.) A táv­lati tervek megvalósítá­sához nyári építőtáborok szervezése is elképzelhe­tő, de egy feltett kérdés­re a VÍZGÉP igazgatóhe­lyettese elmondta: kubik­­munkára, földmunkára a magas gépesítési fok miatt nem lesz szükség, kőmunkára viszont igen. (Építőtábor egyébként legkorábban 1971-ben mű­ködhet Körén.) A mezőgazdasági hasz­nosítás előkészítése tudo­mányos intézetek bekap­csolásával igen intenzí­ven folyik. Szabó Lajos beszámolója és a beter­jesztett írásos anyagok alapján néhány érdekes­ség: 1969 végére 359 me­zőgazdasági üzem helyze­tét mérték fel az öntö­zésbe kapcsolás vonatko­zásában. Három ütemben dolgozták ki az öntöző­fürtök „termőre fordítá­sának” tervét, modellgaz­­daságokat létesítenek. Már kész a Tisza II. gya­korlati hasznát élvező tsz-ek listája. Az első ütem a békéscsabai Sza­badsággal kezdődik és a császlói Petőfivel végző­dik: az öntözővíz a zöld­ségtermesztésben 85 szá­zalékos, a pillangós ta­karmányoknál 7 a száza­lékos, az állattartásban 40 százalékos többletet hoz majd, az érintett terüle­ten a termelési érték másfélszeresére nő. A feladatiak akkorák, hogy a tervezés és szám­vitelgépesítés munkájá­ba be kell kapcsolni a számítógépeket, a mate­matikai programozást... Nagyon figyelemre méltó megállapítást tett a Szolnokon működő nagy intézmény vezetője: a több milliárdos, csaknem 2 millió holdon hatásos beruházás minden előnye a társadalomé — de ha a munkában zökkenők lesz­nek, ha az öntözés felté­teleit hiányosan bocsátjuk a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére, akkor a hátrányok is társadalmi kihatásúak. Ez a tény na­gyon megnöveli a Tisza II. minden munkatársá­nak, kooperáló üzeménk felelősségét És még egy —már nem termelési — szempont: a Tisza II. víztárolója, az Alföld „Balatonja” már ezen a tanácskozáson is szerepelt mint üdülési és sportterület. Az­ Express­­irodának (amely otthont adott az operatív bizott­ság ülésének is) lesz­ a feladata, hogy az ifjúság kirándulásait, túráit, pi­henését a mesterséges tó partján megszervezze. Az ifjúság útitérképeibe, Ve­rőce és Balatonföldvár mellé néhány éven belül bekerül Kisköre és Alhátó­­szólók. « Üzemi, vasutas, falusi fiatalok a Tisza II. vízlépcsőért A kiskörei vízlépcső ifjúsági védnöksége — Az építkezés nagy éve lesz 1970 A tervekben: építőtábor, később: üdülővidék OLDAL Könyvkiadók terveiből................ . • 2 A tömeggyilkosságok tanúi.................3 Többletlétszám nélkül •••••••• 3 Két szakma összefog.............................3 Mit mond a paragrafus? ••••••• 4 A belföldi ellátás elsődleges helyet kap az élelmezésipar 1970. évi terveiben 4 százalékkal nő a termelét- 6,7 százalékkal lesz magasabb a belföldi forgalom A biológiailag értékesebb élelmiszerek felé tolódik el a fogyasztás 1969-ben mintegy 5 szá­zalékkal nőtt az élelmi­szeripar termelése, vagy­is az érintett ágazatok dolgozói összességében tel­jesítették a népgazdasági terv rájuk vonatkozó há­nyadát — állapították meg az ÉDOSZ elnöksé­gének keddi ülésén, ahol egyidejűleg az ipar idei termelési tervének véle­ményezésére is sor ke­rült Elismeréssel nyug­tázták, hogy a legfonto­sabb élelmiszerekből nyu­godt és egyenletes ellátást sikerült biztosítani,­­ bár előfordult, hogy egyes cik­kekből nem állt rendelke­zésre megfelelő választék és hiányok keletkeztek. Az ipar vezetői mérle­gelve az összes lehetősé­geket, 1970-re reális ter­melési programot terjesz­­tettek elő, miszerint a múlt évihez viszonyítva ez évben átlagosan 4 szá­zalékkal nő a termelés, te­hát a növekedés üteme né­mileg alatta marad az elő­ző évinek. Egyebek között összefügg ez a múlt évi kiugró mezőgazdasági ter­méssel, továbbá, hogy az élőállat-felvásárlás vár­ható eredményei alatta maradnak a múlt évinek. Ennek ellenére a terme­lés 4 százalékos növeke­dése mellett az iparilag előállított élelmiszerek belföldi forgalma jelentő­sen, mintegy 6-7 száza­lékkal nő a múlt évihez mérten. Ez az ütemkülönbség nagyrészt abból adódik, hogy 1970-ben az élelmi­­szeripari tervekben a bel­földi ellátás elsődleges he­lyet kap a külkereskedel­mi értékesítéssel szemben. A belföldi elátás szem­pontjából legfontosabb cikkeket előállító iparágak közül a konzerv- és a ba­romfiipar termelése szá­mottevően nő. Mindkét iparágban csaknem 10 szá­zalékkal haladja meg a termelés növekedésének üteme a m­últ évi szintet, míg a hűtőipar termelése az előbbieknél is maga­sabb lesz. Az élvezeti cik­keket gyártó ágazatokban az édesipari és szeszipari termékek termelése emel­kedik a legnagyobb mér­tékben. A tej- és a hús­iparban 6 százalékkal nő a belkereskedelmi forga­lom, míg a vágott barom­fi belföldi forgalma 12 százalékkal emelkedik a múlt évivel szemben. A belkereskedelmi ér­tékesítés ilyen mérvű nö­vekedése és összetétele adja, hogy az élelmiszer­­fogyasztáson belül a bio­lógiailag értékesebb élel­miszerek felé tolódik el a fogyasztás. Az állati ere­detű fehérjéket tartalma­zó élelmiszerek fogyasztá­sa nagyobb mértékben nő. Húsfélékből például 1,5 kilogrammal, tej és tej­termékekből pedig 1 ki­logrammal nő az egy lépé jutó fogyasztás. Az élelmiszeripar egé­szére előirányzott 6-7 százalékos belkereskedel­mi forgalom növekedése azonban nem jelenti azt, hogy minden tekintetben zavartalan lesz az ellátás. Vonatkozik ez elsősorban a húsellátásra, különö­sen az év első felében, amikor is a kínálat még alatta marad a kereslet­­nek. A szakszervezet elnök­sége a tervek véleménye­zése kapcsán foglalkozott az élelmezésipari dolgozók munka- és életkörülmé­nyeinek alakulásával, a várható bérszínvonal nö­vekedésével, mely az ed­digiek szerint 1970-ben csaknem 3,4 százalékkal emelkedik. (fekete)

Next