Népszava, 1971. február (99. évfolyam, 27–50. sz.)
1971-02-23 / 45. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek. • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA » 99. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1971.FEBRUÁR 23. KEDD Az új mandátum alapjai áPRILIS 25-ÉN választ az ország — ez volt a va-sárnapi újságok elsőoldalas címsora és ez a mondat határozza meg a következő két hónap politikaitevékenységét Magyarországon. Az Elnöki Tanács határozata pontosan taglalja a tennivalókat, felvázolja sorrendjüket, érthető, ha ezektől az óráktól kezdve mindenki, akinek az ország fejlődése, belpolitikai életünk alakulása, demokratikus közéleti aktivitásunk növekedése kedves, megkeresi a maga helyét abban az igen sokoldalú munkában, amelynek fő célja: az új választási program, a népfront múlt heti tanácskozásán lényegében már felvázolt program, népszerűsítése, hogy az új parlament és az új tanácstagok mandátuma ismét népünk millióinak megbízását jelentse. Az új mandátumok alapja szilárd. Megszerzésükhöz a jelölési rendszer és a szavazás új, szélesebb demokratizmust tükröző vonásai még erősebben adják meg a választások választás jellegét. Az alap ott van az ország életében, sorsában és eredményeiben; az előző években rakta le a párt irányításával munkálkodó sokmilliós építősereg, a magyar nép. Ezt az alapot erősítette és a maga feladatkörének minden korábbinál eredményesebb betöltésével, új falak megtartására tette alkalmassá — maga az előző, a most lejárt megbízatású országgyűlés is. A MI PARLAMENTÜNK munkájáról természetesen más hangolású írások számoltak és számolnak be, mint amilyenek hajdanvaló Mikszáth Kálmán kortársairól megjelenhettek. De ennek oka nem Mikszáth halálának tudható be — hanem annak, hogy a hatalom bástyáin belül nincsenek többé Katánghy Mentszs típusú mandátumvadászok. A mi parlamentünk — ilyen volt a most lejárt megbízatású országgyűlés is — munkájára nem a vége-hossza nincs ülésezés a jellemző. Találkoztam kedves ismerőssel, aki kissé meglepődött például azon, hogy az 1967—1971-es országgyűlés „fináléja”, a nagy jelentőségű tanácstörvény megvitatása mindössze egy napot vett igénybe. Lehet, ez az idő valóban nagyon rövid volt, de az élet tempója világszerte gyorsabb, semmint hogy megengedné a végtelenbe nyúló vitákat, az öncélú szónoki bűvészkedéseket. Másrészt: a mi országgyűlési ülésszakaink tulajdonképpen már ezek summázzák a bizottságokon belüli, nemritkán pedig országosan is igen széles körben lefolytatott viták eredményeit. Ebben az értelemben sem lehet kevesellni azt, ami a négyéves parlamenti tevékenységbe sűrűsödött. Az országgyűlés mérlegén 26 új törvény nyomja le a serpenyőt. Ha csak néhányra emlékeztetünk a huszonhatból, így az új munkatörvénykönyvre, a földtörvényre, vagy a negyedik ötéves tervre, már jeleztük: hosszú évtizedekre szabott utat az élet sok százezer, sőt sok millió ember életét érintő területein az a képviselői kollektíva, amelyben volt dunaújvárosi olvasztár, szakszervezeti vezető funkcionárius, orvosnő, pedagógus, szövetkezeti parasztember, magas rangú egyházi személyiség — csak olyan ember nem volt, aki ne vallotta volna magáénak a szocialista építés, a nemzeti egység, a haladás, és a béke mélyen humanista, nagy nemzeti céljainkat és az emberi fejlődést és szabadságot egyszerre szolgáló programját. TALÁN NINCS BENNE semmi mechanikus leegyszerűsítés, ha a gondolatot átvisszük a tanácsokra is, amelyekben tízezrek álltak a közvélemény sokat emlegetett reflektorfényében. Elvégre az még csak elképzelhető, hogy országos politikai kérdésekre az átlagválasztó nem figyel rendszeresen, de már a helyi politika alakulására, a kitűzött célok elérésére vagy meghiúsulására sokkalta érzékenyebb az alig politizáló kisvárosi vagy falusi ember is. Hangsúlyozni kell, hogy ez a szembeállítás is mesterséges kissé, mert minden tapasztalat azt bizonyítja, szinte, hónapról hónapra szélesedő látókörű, a szűkebb haza, a megye és a nagyvilág gondjaira egyre jobban figyelő választópolgárok olvasták az Elnöki Tanács közleményét az új választások kiírásáról. Hatmillió választó érdeklődése, bizalma, az eddig végzett munka, az előző országgyűlési ülésszak, az elmúlt évek parlamenti, kormányzati, tanácsi munkája, az ország egész fejlődése, nem gondok nélküli, de biztató ütemű előrehaladása a magasabb igények kielégítése, a nép egészét szolgáló eredmények kibontakoztatása, lehetőségeink jobb kihasználása felé — mindez együtt alap ahhoz, hogy az 1971. április 25- én megkapott képviselői és tanácstagi mandátum új, tisztes eredmények irányába nyisson kaput. »TISZTES EREDMÉNYEKET írunk és tisztes, higgadt, szorgalmas munkában töltött éveket vállunk ezután is. Nem rekordszázalékokat és irreális ígéreteket hallunk a következő két hónapban, hanem a munkáshatalom bázisán épülő szocializmus újabb „elméletének” józan terveit. Tovább erősíteni a rendszert, új lendületet adni az építőmunkának — ez a cél. De az elmúlt, immár több országgyűlési ciklust felölelő időszak tanulsága éppen az, hogy a rendszer erősítése hatmillió állampolgár személyes érdeke, az építőmunka lendületesebb folytatása ugyancsak az. Van-e logikusan gondolkodó, nemzete fejlődésében reménykedő, a közös célokban érdekelt ember, aki ne szavazna — a saját céljaira és érdekeire? És az egyetlen lehetséges válasz egyúttal megmutatja az új mandátumok alapját a választópolgár szívében is tudatában. ——, - —-------------■. — • • .......- - Baktai Pete««. Az intervenciósok súlyos veszteségei Laoszban Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Miközben a Fehér Ház sajtószóvivője változatlanul azt állítja, hogy a laoszi invázió ,,menetrendszerűen halad”, a helyszínen levő amerikai haditudósítók hétfőn reggel azt jelentették, hogy a saigoni kormánycsapatok „a legutóbbi két év legsúlyosabb vereségét szenvedték el Laoszban”. Amerikai helikopter pilótákat idézve a haditudósítók arról számolnak be, hogy a súlyos sebesültek elszállítására Laoszba küldött helikopterek gyakran alig tudnak felemelkedni, mert a menekülni próbáló dél-vietnami katonák a sebesülteken átgázolva megrohanják a helikoptereket. Ismételten előfordul, hogy az amerikai személyzet lerugdalja a fürtökben csimpaszkodó délvietnami katonákat, hogy a helikopter fel tudjon emelkedni a földről. A helyszíni tudósítók elmondták, hogy az invázió első két hete alatt az amerikaiak eddigi legsúlyosabb helikopterveszteségeiket szenvedték el, s a ténylegesen lelőtt vagy harcképtelenné tett helikopterek száma háromszor-négyszer annyi, mint amennyit hivatalosan elismertek. (Az amerikai főparancsnokság hétfőn reggelig 26 amerikai és 3 délvietnami helikopter elvesztését ismerte el.) Phourni longvichu, a laoszi hazafias front főtitkára sürgős üzenetet intézet a Szovjetunióhoz és Nagy-Britanniához, az 1962-es genfi értekezlet két társelnökéhez, tájékoztatva őket arról, hogy az Egyesült Államok felszólítására újabb thaiföldi csapatokat dobtak át laoszi területekre. Az üzenet hangoztatja, hogy két zászlóaljat az ország északi részén levő Sam Thong-Long Cheng-i támaszpontra vezényeltek, míg a laoszi határ mentén más thaiföldi csapatok állomásoznak, készen arra, hogy bármikor átlépjék a határt. Közben a DNFF egységei hétfőre virradóra megtámadták a Da Nang-i amerikai támaszpontot. Egy óriási teherszállítógép közvetlen találatot ben megsemmisítettek egy két másik gép pedig megrongálódott. Az amerikaiak vesztesége 14 fő. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminisztériuma figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy ne merészeljen támadást indítani a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. A VNA által közölt nyilatkozat hangoztatja, hogy a VDK-ra mért minden csapást az Egyesült Államok Dél-Vietnamban tízszeresen kap vissza. A VDK légelhárítása vasárnap Haiphong térségében lelőtt egy amerikai pilóta nélküli felderítő repülőgépet. Ezzel 3375-re emelkedett a Vietnami Demokratikus Köztársaságban eddig lelőtt amerikai repülőgépek száma. Staiphongban meleg fogadtatásban részesítették a Szovjetunió segélyszállítmányát hozó Ho Si Minh nevű tengerjáró motoroshajót. A szovjet hajó érkezésére összegyűlt tömeg a szovjetvietnami barátságot és szolidaritást éltette. Péter János ma Dániába utazik Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere a dán kormány meghívására kedden hivatalos látogatásra Dániába utazik. * A magyar külügyminiszter első alkalommal utazik Dániába. A látogatás célja, hogy folytassa az 1966-ban Budapesten megkezdett eszmecserét. Az európai biztonsági konferencia összehívására irányuló törekvés minden valószínűség szerint egyik fontos témája lesz a magyar és a dán külügyminiszter eszmecseréjének. De ugyanúgy minden bizonnyal szó esik majd a Kelet és aNyugat kapcsolatairól, az ENSZ békefenntartó szerepéről, a közel-keleti kérdésről, s az indokínai térségben fokozódó agresszióról. A tőkésországok közül Dániával kötöttük meg 1963-ban az egyik első hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményt, és 1970. január 1-vel életbe lépett az újabb — öt évre szóló — kereskedelmi egyezmény. A kulturális kapcsolatok fejlődésének újabb fontos állomása lesz az együttműködésről szóló államközi egyezmény, amelyet Péter János külügyminiszter ír alá dániai látogatása alkalmából. (MTI) A választók összeírása a fővárosban Hétfőn a budapesti tanácsoknál — az április 25-re kitűzött általános választások előkészületeként — megkezdődött a választójogosult fővárosi lakosok összeírása. A választók lajstromba vételét mintegy 3 ezer összeíró biztos — tanácsi dolgozók és segítőkész lakosok végzik. A körzeteket úgy osztották fel közöttük, hogy egy-egy összeíró biztosra 300—400 lakos jut. A választás méreteire, a szervezést és a lebonyolítást végző apparátus nagy létszámára jellemző: fővárosszerte több mint 2 ezer — egyenként öt tagból álló szavazatszedő bizottság működik majd, ugyanilyen létszámú lesz a 67 országgyűlési választókerdeti bizottság is. (MTI) Strougal csehszlovák miniszterelnök Budapesten Megkezdődtek a magyar—csehszlovák tárgyalások Dr. Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányának elnöke — Fock Jenőnek, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének meghívására — feleségének társaságában hivatalosbaráti látogatásra Magyarországra érkezett. A csehszlovák kormányfőt útjára elkísérte Karel Karka, a csehszlovák külügyminiszter első helyettese, Karol Újházy, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Vratislav Vlk, a miniszterelnökség külügyi főosztályának és protokollosztályának vezetője és dr. Jan Kolar, a miniszterelnöki kabinet munkatársa. A vendégek fogadtatására az ünnepi zászlódíszt öltött Ferihegyi repülőtéren megjelent Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és felesége, dr. Ajtai Miklós, a kormány elnökhelyettese, Bondor József építésügyi és városfejlesztési m mininiszter, Lázár György munkaügyi miniszter, Pója Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, dr. Gál Tivadar, a Minisztertanács titkárságának vezetője, dr. Várkonyi Péter, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Kőmives István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, Vince József, hazánk prágai nagykövete és több más közéleti személyiség. Ott voltak a budapesti csehszlovák nagykövetség munkatársai, élükön Frantisek Dvorsky nagykövetté. Kilenc óra előtt néhány perccel tűnt fel a légtérben a csehszlovák vendégek különgépe. A repülőgépből kilépő csehszlovák kormányelnököt és feleségét elsőnek Fock Jenő és felesége köszöntötte. Piros nyakkendős úttörők, rózsacsokrokkal kedveskedtek a vendégeknek, majd a Hétfő délelőtt az Országházban, a Minisztertanács tanácstermében megkezdődtek a magyar— csehszlovák tárgyalások. Magyar részről részt vett az eszmecserén Fock Jenő, a munkás-paraszt kormány elnöke, Paja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Vince József, hazánk prágai nagykövete, dr. Várkonyi Péter, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Perczel László, a külügyminisztérium fő,osztályvezetője. Csehszlovák részről részt vett a tárgyaláson dr. Lubomir Strougal miniszterelnök, Karel Kurka, a külügyminiszter első helyettese, Frantisek Dvorsky, Csehszlovákia budapesti nagykövete, Karol Ujházy, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Vratislav Vik, a miniszterelnökség külügyi főosztályának vezetője, és dr. Jan Kolar, a miniszterelnöki kabinet munkatársa. Az MTI munkatársának értesülése szerint a baráti, elvtársi, nyílt légkörű tárgyalások során Fock Jenő és dr. Lubomir vendégek a fogadásukra megjelent magyar közéleti vezetőket és a csehszlovák nagykövetség diplomatáit üdvözölték. Ezt követően a magyar államférfiak társaságában gépkocsiba ültek, és rendőri díszmotorosok kíséretében szállásukra hajtattak. Strougal kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik belső életéről, fejlődéséről, a szocialista építésben elért sikerekről, valamint a megoldásra váró problémákról, és további feladatokról. Áttekintették a két ország között dinamikusan fejlődő, sokoldalú baráti kapcsolatokat és egyetértettek abban, hogy lehetséges és kívánatos k kapcsolatok bővítése és továbbfejlesztése minden területen, különös teremntettel az ipari, spezőgazdasági és műszaki-tudományos együttműködésben a kooperáció és szakosítás fejlesztésére. Eszmecserét folytattak a két szomszédos szocialista országot kölcsönösen érintet legfontosabb nemzetközi kérdésekről, amelyek értékelésében teljes nézetazonosságot állapítottak meg. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn délután hivatalában fogadta dr. Lubomir Strougalt. A szívélyes hangú eszmecserénél jelen volt Puja Frigyes, Vince József és Frantisek Dvorsky. (MTI) Tanácskozás a Parlamentban a miniszterelnökök vezetésével A magyar—csehszlovák tárgyalások (MTI Fotó : Vigovszki Ferenc felvétele) Decemberben összeül a KISZ Vik. kongresszusa Dr. Horváth István első titkár elnökletével hétfőn ülést tartott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága. A tanácskozáson — amelyen részt vett és felszólalt Ilky Pál művelődésügyi miniszter, az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács elnöke, Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, s ott volt dr. Markója Imre, az igazságügyminiszter első helyettese — elsőként az ifjúsági törvény tervezetét vitatták meg. Dr. Vajó Péter, a KISZ központi bizottságának titkára elöljáróban elmondotta: a törvény vitáiban 3 ezernél többen kértek szót, s kishíján kétezer javaslatot juttattak el a KISZ KB-hoz. Az észrevételek, módosító indítványok hasznosításával a KISZ KB intéző bizottsága átformálta a törvénytervezetet, helyt adva minden értékes, figyelemre méltó gondolatnak. A különböző fórumokon lezajlott vitákban általános észrevételként hangzott el, hogy a rétegsajátosságoknak megfelelő szabályozás szükséges például a fiatalkorúak sajátos munkaviszonyának rendezésében, illetve kulturális, szórakozási igényük kielégítésében. A törvény feladata továbbá, hogy meghatározza a fiatalok közéleti tevékenységének főbb területeit és irányait, ügyelve arra, hogy állami, társadalmi életünkben bizonyos jogokat maguknak a fiataloknak, másokat pedig az ifjúsági szervezeteknek kell biztosítani. A referátumot vita követte, majd a KISZ köe-ponti bizottsága úgy döntött, hogy az átdolgozott törvénytervezetet eljuttatja a kodifikációs bizottsághoz. Ezután Illisz László, a KISZ központi bizottságának titkára tartott előadást ,a KISZ VIII. kongresszusa előkészítésének politikai és szervezeti feladatairól. Ismertette azokat a dokumentumokat, amelyeket a kongresszus politikai előkészítése céljából adnak közre, szólt a kongresszus előtt esedékes alapszervezeti, csúcsvezetőségi és bizottsági választások feladatairól. A KISZ központi bizottsága határozatban rögzítette a kongresszus előkészítésének politikai és szervezeti feladatait, s az ifjúsági szövetség kongresszusa — a tervek szerint — ez év december áj imer-Macssz&. ®S!£91 t