Népszava, 1971. március (99. évfolyam, 51–76. sz.)

1971-03-17 / 64. szám

1601. március 17 »­ N­ÉP­SZAVA Hatést kért az ügyész Calley hadnagy perében A Georgia állambeli Fort Benningben a ka­­tonai bíróság hétfőn foly­tatta a dél-vietnami My Laiban 1968. március 16-án elkövetett tömeg­­gyilkossággal vádolt Wil­liam Calley hadnagy bűn­perének tárgyalását. Dá­niel százados, katonai ügyész hétfőn a tömeg­gyilkosság harmadik év­fordulójának előestéjén mondta el vádbeszédét. Hangoztatta, a tanúki­hallgatások és az eddigi vizsgálat alapján nem fér­het kétség ahhoz, hogy Calley parancsára és köz­reműködésével védtelen dél-vietnami polgári la­kosokat, nőket, gyerme­keket, sőt csecsemőket gyilkoltak meg. Ismertette az ügyész azt a tanúvallomást, amely szerint maga Calley had­nagy tettleg bántalmazott egy­ buddhista szerzetest, majd agyonlőtte. Egy kis­gyermek ki akart mászni az árokból, mire Calley megragadta, visszadobta­­ az árokba és agyonlőtte. Az ügyész kérte, hogy a bíróság előre megfon­tolt 102 rendbeli gyilkos­ság miatt mondja ki bű­nösnek Calley hadnagyot és ítélje halálra. Az amerikaiak Viet­námban elkövetett hábo­rús bűneinek kivizsgálá­sával foglalkozó bizott­ság kedden, a My Lai-i tömegvérengzés évfordu­lója alkalmából nyilatko­zatot adott ki, amelyet a dél-vietnami szabadság­­harcosok hírügynöksége tett közzé. A bizottság élesen el­ítéli a háborús bűnöket és követeli, hogy azok­nak vessenek véget. Fel­hívja a világ közvélemé­nyét, hogy emelje fel szavát és tegyen határo­zott lépéseket az ameri­kai imperialisták és ügy­nökeik népirtó politikája ellen. Kínai műhold Az Új Kína hírügynök­ség kedden hivatalosan is megerősítette, hogy a Kí­nai Népköztársaságban március 3-án mesterséges holdat bocsátottak Föld körüli pályára. A műhold súlya 221 kilogramm, és 106 perc alatt tesz meg egy teljes fordulatot boly­gónk körül. A Földtől való legkisebb távolsága 266 kilométer, legnagyobb távolsága 1826 kilométer. A mesterséges hold foly­tatja a tudományos kuta­tást. (Új Kína) Costa Rica-i szakszervezeti delegáció hazánkban A SZOT elnökségének meghívására — ezúttal el­ső ízben — Costa Rica-i szakszervezeti delegáció látogatott hazánkba. A küldöttséget Antonio Gon­zalez Munoz, a Costa Ri­ca-i Általános Munkás­szövetség (CGTC) titkára vezeti. A CGTC a Szakszerve­zeti Világszövetséghez tar­tozó haladó osztályharcos szervezet, amely 1953-ban alakult. A delegáció kedden a SZOT-szállóban sajtótájé­koztatót tartott magyar­­­országi tapasztalatairól és a Costa Rica-i dolgozók helyzetéről. Elmondották, hogy Ma­gyarország az első szocia­lista ország, amelynek szakszervezeti delegáció­ját tavaly hazájukban fo­gadhatták, s most ezt a látogatást viszonozzák. Magyarországi tárgyalá­saik tovább mélyítették a két ország szervezett dol­gozóinak kapcsolatait. Legutóbbi kongresszusu­kon állást foglaltak amel­lett, hogy országuk léte­sítsen diplomáciai kapcso­latokat a világ valameny­nyi országával, köztük a szocialista országokkal is. A közelmúltban néhány szocialista országgal, köz­tük Magyarországgal is létrejött a diplomáciai kapcsolat. Elmondták, hogy az utóbbi időben kedvező tendenciák tapasztalhatók Costa Rica politikai életé­ben. A legutóbbi válasz­tásokon vereséget szenve­dett az ország legreakció­­sabb elemeit tömörítő úgynevezett Nemzeti Egy­ség Pártja, s előretört a Nemzeti­­ Felszabadító Párt, amely a haladóbb­­rétegekre támaszkodik. Hadállásait azonban még nem adta fel a reakció. A szakszervezeti mozgalom az egység megteremtésé­vel igyekszik nagyobb jo­gokat kiharcolni a dolgo­zóknak. ­ Cornelia Manescu román külügyminiszter kedden hivatalos látoga­tásra a svéd fővárosa ér­kezett. © Szovjet kormánykül­döttség érkezett Szófiába, a bolgár—szovjet gazda­sági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési kor­mányközi bizottság 12. ülésszakára. O Heinz Hoffmann hadseregtábornok, az NDK nemzetvédelmi miniszte­re és Waldemar Werner tengernagy, nemzetvédel­mi miniszterhelyettes, a nemzeti néphadsereg­­po­litikai főcsoportfőnöke Moszkvába érkeztek. Részt vesznek azon az ünnepsé­gen, amelyen NDK-ér­­demrendekkel tüntetik ki a Lenin katonai politikai akadémiát és Frunzéról elnevezett katonai akadé­miát. „VOLÁN” 20. SZ. VÁLLALAT (MÁVAUT) Budapest FELVESZ Budapesten és környékén lakó, 21. évet betöltött, személyi teher jogosítvánnyal, valamint 2 éves tehergépjármű-vezetési gyakorlattal gépkocsivezetőket autóbuszvezetői munkakörbe, továbbá 18. évet betöltött férfiakat és nőket Jegykezelőnek ALKALMAZUNK MÉG karosszérialakatosokat, autószerelőket, targoncakezelőket, valamint betanított és segédmunkásokat JELENTKEZÉS: Cegléd, Gödöllő, Szentendre, Zsámbék és a XI. kerületi munkahelyekre: Budapest, X­IL, Szabolcs utca 17, III. em. 301 Telefon: 204—080, 180 mellék, váci telephelyekre: Vác, Árpád u. 30, XI., Andor utca, Bugyi, Engels tér, Érd, Monor és Szigethalom munkahelyekre: Budapest, XI. Andor utca 31, 1. em. 22 Telefon: 252—430, 140 és 148 mellék A Peter Lao főparancsnokságának közleménye a laoszi invázió kudarcáról Tóth Pál, az MTI tu­dósítója jelenti: A Laoszi Hazafias Front Pártjának hanoi tájékoztató irodája ked­den nyilvánosságra hoz­ta a Peter Lao főparancs­nokságának közleményét a laoszi területen több mint egy hónapja tartó harcokról. A közlemény megállapítja, hogy a Laosz területére betört, amerikai légierővel tá­mogatott saigoni báb­hadsereg egységei vere­séget szenvedtek és ere­deti katonai terveik egyetlen célját sem sike­rült megvalósítaniuk. A dél-vietnami rezsim lao­szi területre átdobott csa­patai egy hónap alatt szétzilálódtak, rendkívül érzékeny emberi és anya­gi veszteségeket szenved­tek és lelepleződött mo­rális gyengeségük. A laoszi arcvonalakon — mindenekelőtt a 9. szá­mú útvonal mentén — az ellenség halottakban és sebesültekben 7200 embert vesztett és 300 katonájuk esett fogságba. Teljesen megsemmisült 8 dél-vietnami és egy Vien­tiane­ zászlóalj. A haza­fias erők a Laoszba be­tört csapatok személyi állományának egyharma­­dát semmisítették meg. Az agresszorok 350 repü­lőgépet és helikoptert, va­lamint 210 katonai jár­művet vesztettek, azaz a Laoszban bevetett hadi­­technikai eszközök felét. Washingtoni tudósítónk jelentése: Laoszi csata az Egyesült Államokban Az indokínai háború Harmadik frontjának megnyitása óta növekvő hangerővel folyik Wa­shingtonban a „laoszi döntés­­ helyességének” igazolása. A „vietnami­­zálási politika sikeréről”, 9. saigoni rezsim hadere­jének „nagykorúságáról”, „az amerikai életek vé­delméről”, illetve az „amerikai csapatkivoná­sok folytatásának bizto­sításáról” szóló nyilatko­zatokkal párhuzamosan fokozódik az egyre har­­ciasabb fenyegetőző­ ki­jelentések eszkalációja. Ezzel­ egyidejűleg pedig növekszik a háború be­fejezésének ígéretével megválasztott republiká­nus adminisztráció hazai bírálóinak tábora. A Nixon-doktrina — ,,ázsiaiak , harcoljanak ázsiaiak ellen” — logiká­ja indokínai alkalmazá­sa során első fokon a „vietnamizálási” politi­kában öltött testet. A „vietnamizálás” logiku­san vezetett a kambod­zsai invázióhoz. Kambod­zsa logikus folytatása volt a laoszi invázió. És Laosz után? A Nixon­­doktrina logikája szerint nem lehet üres fenyege­tésnek tekinteni a VDIC- hoz címzett harcias ki­jelentéseket. De ez a logika kétélű. Minél gyakrabban emle­getik, hogy Nixon elnök „koreai típusú megoldás­ra” törekszik Indokíná­ban, annál félelmetesebb­nek találják a kínálkozó történelmi párhuzamokat szakértők és „Civilek” egyaránt. És minél több megnyugtató nyilatkozat hangzik el Washington­ban arról, hogy „a laosz hadműveletek nem fe­nyegetik a kommunista Kínát”, az amerikai köz­­vélemény annál nyugta­lanabbá válik. Az első komoly figyel­meztetés ebben a vonat­kozásban a Gallup köz­véleménykutató március 6-án közzétett eredménye volt. Tulajdonképpen ké felmérést vetettek össze az 1967 februárjában és 1971 februárjában tettet kérdésre (elhiszi-e ön amit az elnök Vietnam­mal kapcsolatban mond? beérkezett válaszok ará­nyát hasonlították össze Eszerint, míg Johnson elnöknek az amerikaiak 65 százaléka nem hitt addig Nixon elnök sza­vait már 69 százalék von­ja kétségbe. Az amerikai elnök feb­ruár 17-i ,rögtönzésétől eltekintve, ezúttal előszó állt a nagy nyilvánosság elé a laoszi invázió kez­dete óta­ és a meghívót újságírókat is meglepő hevességgel támadta a amerikai haditudósítóka és hírmagyarázókat a lao­szi invázióval kapcsola­tos „pesszimista hangu­latkeltésért”. De amint David Hal­berstam, a New Yor Times Pullitzer-díjas vol vietnami tudósítója írt együk legutóbbi cikkében „minden jel arra muta, hogy am­it Nixon elnök ért ,béke’ alatt, az má­sok szemében ,katonai győzelem’-nek felel meg”. Halberstam és az ameri­kai kommentátorok több­sége csakúgy, mint Wil­liam Fulbright, Mike Mansfield, George Mc­Govern, Edmund Muskie, Edward Kennedy szená­torok és a nagy tavaszi békeoffenzívára készülő­dő háborúellenes mozgal­mak szemében a laoszi invázió a végső bizonyí­ték arra, hogy — bizo­nyos katonai-taktikai kü­lönbségektől eltekintve — Nixon elnök ugyanazt az eszkalációs politikát foly­tatja, ugyanolyan célo­kért, mint elődje, Lyndon B. Johnson. „Úgy érzem,­ elérkezett az ideje annak, hogy egy republikánus­­szenátor fi­gyelmeztesse az elnököt: hajója ugyanazon sziklák felé sodródik, mint ame­lyeken Johnson elnök hajója széttörött és el­süllyedt” — hangoztatta egy Chicagóban elmon­dott (és a szenátusi fel­szólalások jegyzőkönyvé­be is felvett) nagy hatá­sú beszédében Jacob Javits New York-i sze­nátor. „Hazánk 1861 (a pol­gárháború) óta nem élt át ilyen súlyos belső vál­ságot, mint most. Az iga­zi kérdés az lehet, meg­nyerjük-e, vagy elveszít­jük Amerikát. Ebben az összefüggésben teljesen lényegtelen, ,győzünk-e’, vagy , vereséget szenve­dünk-e’ Vietnamban" — mondotta a tekintélyes New York-i szenátor. Mindinkább úgy tű­nik, hogy Nixon elnök­nek két fronton kell megvívnia az indokínai harmadik front hadmű­veleteit: Laoszban és az Egyesült Államokban. S a legtöbb tekintélyes amerikai politikus és kommentátor már nyíl­tan hangoztatja azt a vé­leményét, hogy a hazai fronton kibontakozó lao­szi csata kimenetele fog­ja eldönteni, Richard Ni­xon is arra a sorsra jut-e, mint elődje, Lyndon B. Johnson. Köves Judit A Franciaország­­ az első forduló után csaknem 38 ezer francia város és község felében csak a választások vasárnapi második fordulójá­ban dől el, hogy kinek a kezében lesz négy éven át a helység sorsának irányítása, a most vasárnap le­zajlott első forduló azonban már eldöntötte a köz­ségtanácsi választások politikai tétjét. Francia kormánykörökben — kicsit a kudarctól is félve — úgy igyekeztek beállítani, mintha a vá­lasztásoknak nem lenne politikai tétje, hogy itt a választás nem a jelöltek politikai pártállása, hanem helyi befolyása alapján dől el. Azt sem túlságosan titkolták, hogy a mostani választásokat az 1973-ban esedékes nemzetgyűlési választások előjátékának tekintik. Ennek megfelelően a „nem politikusnak minősített küzdelembe a kormányon levő három párt 172 nemzetgyűlési képviselője, 13 szenátora vetette be magát a kormány 29 tagjával együtt. A kitűzött célt nyíltan is hirdették: minél több vá­ros, lehetőleg nagyváros ellenőrzését elhódítani az ellenzéktől, főleg a kommunistáktól és a szocialis­táktól. Máris meg lehet állapítani, hogy ezt a célt nem sikerült elérni. Bár a választási eredmények arról tanúskodnak, hogy a kormánykoalíció és ezen belül is a gaulle-isták növelni tudták szavazataikat, eddig csak nagyon kevés városban kapott a vezetés új politikai színt. Ráadásul ezek a sikerek is egyenlő mértékben oszlottak meg a kormánypártok és az ellenzék között: három várost a kormánypártok hódítottak el az ellenzéktől, hármat viszont elvesz­tettek az egységbe tömörült baloldali pártokkal szemben. Kudarcuk még ennél is súlyosabb abban a négy nagyvárosban, amelynek megszerzését külö­nösen fontosnak vélték. 1 ■' . L­e Havre-ban René Cance, kommunista polgár­­mester az összes baloldali pártot egyesíteni­­ tudta listáján és így már az első fordulóban sikeresen megvédte a Városházát a gaulle-ista táma­dással szemben. Marseille-ben, Lille-ben, Toulouse-ban a város szocialista polgármesterek irányítása alatt állott. Ezek mindegyike, közöttük Gaston Defterre, cent­rista és más jobboldali erőkkel szövetkezve szállt szembe a gaulle-ista támadással. E három városban az első forduló még nem hozott döntést, de máris világos, ha itt is —hason­lóan a baloldali erők összefogását megvalósító 123 nagyvároshoz — egységben léptek volna fel a bal­oldali erők — győzhettek volna. Mindhárom város­ban a versenyben maradt szocialista koalíció csak úgy győzhet a gaulle-ista ellenfelekkel, közöttük a kormány 2 tagjával szemben, ha vasárnap megkapja a kommunista választók szavazatát is. A kommu­nisták erre készek is. Javasolták, hogy minden 30 ezer lakosnál nagyobb városban kölcsönösen lép­jenek vissza a legjobb helyzetbe jutott baloldali lista javára. Bizonyos fokig a gaulle-ista párt azért elégedett lehet. Az UDR jelöltjei sok helyütt növelték szava­zóik számát, vagy legalábbis megtartották. A párt­ban a felszín alatt azonban mély válság lappang: élesedik a küzdelem a liberálisabb és a jobboldali konzervatív erők között. Ez a válság olykor-olykor nyílt incidensekben is napvilágra jut, s ezekre éppen a községtanácsi választási kampány szolgáltatott több példát. A gaulle-ista régi gárda két tekintélyes tagja: Jacques Ver­droux, a néhai tábornok-elnök sógora és Christian Fouchet, de Gaulle tábor­noknak a londoni évektől kezdve hű munkatársa kilépett az UDR-ből, mert az támogatta, hogy gaulle­­ista politikusok Lyonban közös listán induljanak Jacques Soustelle-lel, a tábornokellenes szélsőjobb­oldali erők vezéralakjával (akit különben az első fordulóban meg is választottak). Nem sokkal később az UDR új­ főtitkára, René Tomasini, a gaulle-isták népszerű „Toto"-ja rögtön­zött sajtóértekezletén hevesen kirohant a ,,felforga­tók” ellen, a „gyávaságból” enyhe ítéleteket hozó bírói kar és a francia televízió „liberális” politikai műsorai ellen. A támadás igazi célpontjai azonban nem a bírák, vagy­ a televízió szerkesztői voltak, hanem a párt „liberális"-nak mondott szárnyának vezetője, Chaban­ Delmas miniszterelnök. A konflik­tus gyors­an elsimult — nem lehetett röviddel a vá­lasztás előtt nyitz összetűzést provokálni. A köztár­sasági elnök nyomására Tomasini visszavonta ki­jelentései egy részét. Sok megfigyelő azonban to­vábbra is úgy véli: a választás után újra kiéleződik a küzdelem a mérsékeltek és a konzervatívok között. A nagy ellentmondás továbbra is megmaradt: a Pompidou—Chaban-Delmas kormányzat hajléko­nyabb, korszerűbb kormányzást próbál megvalósí­tani egy többségében erősen konzervatív, jobboldali pártkoalíció támogatásával. A Kommunista Párt teljes joggal elégedett lehet a választások eddigi eredményével. A nagyvárosok­ban eddig eldőlt küzdelem a legnagyobb számban számukra hozott kedvező eredményt. Máris 35 ilyen városnak van kommunista polgármestere. A szo­cialisták 22, a gaulle-ista UDR 21 városban győzött A párt által javasolt taktika teljes sikert aratott, a legtöbb helyen, ahol együttesen indultak a baloldali pártok, növelték szavazataik arányát, vagy pedig kedvező helyzetben várják a vasárnapi második fordulót. A jövő szempontjából pedig ez a legfontosabb A nemzetgyűlési választásokig még van két esztendő, addig ki kell alakítani a baloldali pártok összefogását egy közös program alapján, ahogy a kommunisták már évek óta ajánlják, és amire a szocialista párt vezetői közül is ma már egyre többen hajlanak. , Lehel Miklós Nagy-Britannia Nagyszabású tiltakozó sztrájk a szakszervezeti jogok védelmében Legalább kétmillió dol­gozó lép sztrájkba Nagy- Britanniában csütörtökön, tiltakozásul a Heath-kor­­mány szakszervezet-elle­nes törvényjavaslata el­len. A sztrájk, amely egybeesik a rendkívüli TUC-kongresszussal. ki­terjed a nagy londoni na­­pilapok nyomdáinak va­sas dolgozóira is, ezért London ismét újság nél­kül marad, várható, hogy a közép-angliai iparvidék vas- és fémipari nagy­üzemei, köztük a nagy autógyárak is leállnak. A Ford-konszern huszonhat angliai gyára már hetek óta sztrájkol. Szociáldemokrata kormány Norvégiában Olav norvég király ked­den szociáldemokrata ki­sebbségi kormányt neve­zett ki Trygve Bratteli vezetésével. Egyidejűleg minden tisztségétől hiva­talosan felmentette a Borten vezette eddigi négypárti koalíciós kor­mányt. Olav király jóváhagyta a Bratteli által javasolt kormánylistát. Az új kor­mány szerdán tartja meg első ülését a király rész­vételével. 5 Általános sztrájk Cordobában Halálos áldozatot köve­telt hétfőn délután az ar­gentínai Cordobában az a véres összetűzés, amely­nek során mintegy tízezer sztrájkoló munkás ütkö­zött meg a város utcáin a rendőrséggel. A városban a szakszervezet felhívásá­ra általános sztrájk van. A dolgozók tiltakoznak a megélhetési költségek szüntelen emelkedése miatt, ami tavaly 25 száza­lékot ért el, az idei év el­ső két hónapjában az árak újabb tíz százalékkal emelkedtek. A hétfő esti harcok mér­lege: egy halott, 60 sebe­sült, közülük 11­ lőtt seb­bel, 300 letartóztatott. Az anyagi kár is tetemes, 50 gépkocsi kiégett, hat bankfiókot benzines pa­lackokkal felgyújtottak és mintegy 50 üzletet kifosz­tottak. Támadás ért két amerikai tulajdonban levő ingatlant is. ■:i­ttH'­Higna­n:n:i­ s őrizetbe vették Stock­holmban ' Clanton Dow­dell 47 éves detroiti né­ger szakszervezeti vezetőt, aki közel két évvel ezelőtt­­ letartóztatása elől mene­kült el az Egyesült Álla­mokból. A rendőrség köz­leménye szerint az őri­zetbevételre azt követően került sor, hogy az ame­rikai kormány a szakszer­vezeti vezető kiadatását kérte a svéd hatóságoké­tól.­­ Líbia, Irak, Algéria és Szaúd-Arábia olajügyi miniszterei hatórás tár­gyalás után közös közle­ményt adtak ki. A föld­közi-tengeri kikötőkből olajat exportáló arab ál­lamok bejelentették: ha a nyugati olajtársaságok egy Líbia által meghatá­rozandó időpontig nem hajlandók belegyezni az olajáremelésbe, megszün­tetik az olajszállításokat.

Next