Népszava, 1971. december (99. évfolyam, 283–308. sz.)

1971-12-01 / 283. szám

KÖZÉLET Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Jean-Bedel Bo­­kassa köztársasági elnö­köt, a Közép-afrikai Köz­társaság nemzeti ünnepe alkalmából. Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára kedden fogadta a szovjet hős városok hete alkalmából hazánkban tar­tózkodó szovjet delegá­ciót, és szívélyes baráti beszélgetést folytatott a vendégekkel. Vályi Péter, a kormány elnökhelyettese kedden fogadta M. N. Szvesnyi­­kovot, a Szovjetunió Ál­lami Bankja igazgatósá­gának elnökét, akivel ba­ráti megbeszélést folyta­tott a kölcsönös érdeklő­désre számot tartó kérdé­sekről. Az eszmecserén részt vett dr. László An­dor államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke is. Budapestre érkezett Phan Thi An, a Vietnami Nő­szövetség Irodájának tag­ja, a nemzetközi kapcso­latok osztályának veze­tője.­­ A szovjet háborús vete­ránok bizottságának kül­döttsége, amely a hős vá­rosok hete alkalmából ér­kezett hazánkba, kedden ellátogatott a Magyar Par­tizán Szövetség székházá­ba. Volt magyar partizá­nokkal és internacionalis­tákkal találkoztak. Fehér Lajos Tanzániába, az EAK-ba, Irakba és Szíriába utazik Fehér Lajós, a Minisz­tertanács elnökhelyettese kormányunk képviseleté­ben a közeljövőben a Tan­zániai Köztársaságba uta­zik, ahol Tanzánia nem­zeti ünnepén, a független­ség kivívásának 10. év­fordulóján rendezendő ünnepségeken vesz részt. Ezt követően hivatalos, baráti látogatást tesz az Egyiptomi Arab Köztár­saságban, az Iraki Köz­társaságban és a Szíriai Arab Köztársaságban. (MTI) Kitüntetés A Népköztársaság El­nöki Tanácsa dr. Horváth Andrásnak, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa tit­kársága vezetőjének ered­ményes munkássága elis­meréséül,­ nyugállomány­ba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke adta át. A Népköztársaság El­nöki Tanácsa dr. Wesselé­nyi Miklósnak, a Buda­­pester Rundschau főszer­kesztő-helyettesének több évtizedes, eredményes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Ér­demrend arany fokozata kitüntetést adományozta A kitüntetést dr. Várko­­nyi Péter államtitkár, a Tájékoztatási Hivatal el­nöke adta át. Magyar közlekedési szakemberek szovjet kitüntetése A KGST közlekedési ál­landó bizottságának buda­pesti ülésszakán részt ve­vő szovjet küldöttség ve­zetője, B. P. Bescsev köz­lekedésügyi miniszter ked­den a szovjet nagykövet­ségen­ fogadást adott­­ a magyar küldöttség tiszte­letére. A baráti légkör­ben lezajlott fogadás al­kalmával B. P. Bescsev a magyar küldöttség ve­zetőjének, dr. Csanádi György közlekedési és postaügyi miniszternek és első helyettesének, Ilödö­­nyi Károlynak, valamint Földvári László minisz­terhelyettesnek és Kuzsel Dezső KPM főosztályve­zetőnek szovjet közleke­dési kitüntetéseket adott át (MTI) Fejér megyei tanácskozás a vasasok helyzetéről A vasasszakszervezet és a Szakszervezetek Fejér megyei Tanácsának veze­tői kedden Székesfehérvá­rott megbeszélést tartot­tak. A tanácskozáson részt vett Herceg Károly, a me­gyei pártbizottság első tit­kára is. Méhes Lajosnak, a va­sasszakszervezet főtitká­rának megnyitó szavai után Pálfalvi András, az SZMT vezető titkára vita­indító beszámolójában el­mondotta, hogy a megye v­asipari és elektromos ipari vállalatainál 30 ezer ember dolgozik. Részlete­sen kitért mindazokra a kérdésekre, amelyek köz­vetlenül vagy közvetve kihatnak az emberek mun­ka- és életkörülményeire. A többi között, szólott a beruházások, a túlórák, a munkaerő-ellátás, a bérek és jövedelmek alakulásá­ról. A beszámolót vita kö­vette, majd a szakszerve­zet vezetői a vasipari vál­lalatok szb-titkárainak plénumát tájékoztatták a közös tanácskozáson el­hangzottakról. T. L. A szakszervezetek tagdíjgazdálkodása (Folytatás az 1. oldalról) és a Duna Cipőgyár pél­dául exportból visszama­radt termékeket ad ked­vezményes áron az egye­dülálló anyáknak és a nagycsaládosoknak. Az építők szakszervezete azoknak az anyáknak, akik 12 hónapja gyer­mekgondozási segélyt kap­nak, a 13. hónapot plusz­ként utalja ki. Tavaly 16 490 anya részesült ilyen segélyben. Nyugdíjasok, egyedülállók A SZOT elnöksége a segélyek alsó határát 200- ról 300 forintra emelte fel, a szülési és a­ teme­tési segély összegét pedig minden kategóriában — a tagsági évek számától füg­gően — 50 forinttal nö­velte. Így például 20 éves szakszervezeti tagság ese­tén minimálisan 550 fo­rint temetési segély jár, de több is juttatható. A­ jövő évi költségve­tést ezekben a napokban hagyják jóvá a szakszer­vezeti taggyűléseken. Mindenütt arra kell tö­rekedni, hogy a tagdíjak­ból és más forrásokból rendelkezésre álló össze­geket a leghatékonyabban használják fel. Moldova» Tamás NÉPSZAVA Műfordítók tanácskozása Budapesten A magyar és a szovjet irodalom kölcsönös megjelentetéséről Kedden a Magyar Írók Szövetségében megkezdő­dött a magyar és szovjet műfordítók szakmai ta­nácskozása. A négynapos eszmecsere napirendjén szerepel a magyar iro­dalom fogadtatása, ter­jesztése a Szovjetunióban, illetőleg a szovjet írásmű­vészet magyar nyelvű ki­adásai, népszerűsítése az olvasók körében. Darvas József, az író­­szövetség elnöke nyitotta meg a konferenciát. Em­lékeztetett arra, hogy a két irodalom avatott tol­mácsoló­ három évvel ez­előtt ugyancsak Budapes­ten találkoztak, nemzet­közi műfordítói konferen­cián. Magyarországon — mondta — a publikált íráskultúrának integráns részét jelenti a nyelvünk­re lefordított szovjet iro­dalom. Az átültetéssel — mint más nyelvek vonat­kozásában is — rangos írók foglalkoznak. Nem­csak ma, így volt a ko­rábbi időkben is, hiszen irodalmunk művelői min­dig törekedtek arra, hogy az olvasók „kiszolgálásá­ra” lehetőleg szinkronban legyünk a világirodalom­mal, megismertethessük annak legértékesebb, klasszikus és friss termé­sét. E. G. Ananasvili, a Szovjet írószövetség mű­fordítói tanácsának he­lyettes elnöke — a konfe­rencián részt vevő tíztagú szovjet delegáció vezetője — a magyar irodalom szovjetunióbeli ismereté­ről adott tájékoztatást. Megemlítette, hogy egye­dül Moszkvában harminc olyan író-műfordító van, aki magyar művek tol­mácsolásával foglalkozik, ők az eredeti nyelvből fordítanak, s közéjük olyan jeles alkotók tar­toznak, mint Martinov, Számoljon, mások pedig — így például Rozsgyeszt­­venszkij, Kazakova, Vino­kurov, Csukovszkij — a magyar lírát karolják fel, sokszor valamilyen köz­vetítő nyelv révén. Uk­rajnában, Észtországban. Grúziában különösen sok apostola van irodalmunk­nak. Jó néhány szovjet fiatal tanul Budapesten is az ELTE filológiai tansza­kán, bölcsészkarán, s kö­zülük is többen készül­nek műfordítói pályára. O. V. Gromov író, mű­fordító arról számolt be a konferencián, hogy a szovjet olvasók körében a legismertebb magyar szer­zők: Móricz Zsigmond, Nagy Lajos, Gábor Andor, Veres Péter, Tersánszky Józsi Jenő, Illyés Gyula, Németh László, Darvas József, Dobozy Imre, Mol­nár Géza, Cseres Tibor, Galabárdi Zoltán, továb­bá Garai Gábor, Juhász Ferenc, Simon István, Nagy László, Weöres Sán­dor és Váczi Mihály. A konferencia ma folytató­dik. (MTI) Eredmények, gondok, remények Beszélgetés a 25 éves Élet és Tudományról Huszonöt évvel ezelőtt, december első napján je­lent meg először az Élet és Tudomány. A lapot ma a legkülönbözőbb fog­lalkozású, életkorú és is­kolai végzettségű embe­rek olvassák. Száznegy­venezres példányszámát, olvasottságát nemcsak a témák jó válogatásának, hanem azok közérthető „tálalásának” is köszön­heti. Az Élet és Tudo­mányról azt mondják, hogy cikkeit a csak álta­lános iskolát végzettek is megértik, ugyanakkor a diplomások is találnak benne számukra érdekes, új információkat. Emiatt a „mindenkihez” szóló jellege miatt a lapnak fontos szerepe van az is­kolán kívüli művelődés­ben. A fejlődés, az igé­nyek növekedése időről időre újabb gondokat és megoldandó feladatokat hoz magával. Főleg ezek­ről beszélgettünk Fenyő Bélával, az Élet és Tudo­mány főszerkesztőjével. — Felmerült olyan igény, hogy létesüljön kü­lön művészeti, történe­lemtudományi stb. témák­kal foglalkozó „Élet és Tudomány”.­ Azaz: egy ilyen népszerű ismeret­terjesztő lap helyett több jelenjen meg egymással párhuzamosan. Mi erről a­ véleménye? — kérdez­tük a főszerkesztőtől. — Véleményem szerint önmagában jogos az az igény, hogy egy-egy terü­­let iránt különösen ér­deklődő emberek kapja­nak bővebb tájékoztatást, mint amennyit az Élet és Tudomány nyújtani tud. Ugyanakkor nagy vívmánynak tartom, hogy nálunk egy lapban lehet történelemről, csillagá­szatról, biológiáról, mű­vészettörténetről és szá­mos más témáról olvas­ni, méghozzá általában az egyes területeket kitű­nően ismerő emberek tol­lából. Egyetlen lapból ér­tesülni röviden mindar­ról, amiről a korszerű mű­veltséggel rendelkező em­ber valamit kell hogy tudjon — szerintem ez nagyon hasznos és jó do­log, nem szabad föladni. Kívánatos, hogy a mai ember a természet-, a társadalom- és a művé­­szettudományokban egy­aránt lépést tartson a fejlődéssel. Mi igyekszünk m­iinden cikket úgy tálal­ni, hogy aki elolvasta, meg is értse azt. Akkor is, ha az adott téma „néni tenyere”. — Ez azt jelenti, hogy a lap írásai például a szakmunkások, a segéd­munkások,­­ általában a fizikai dolgozók számára is könnyen érthetők? — Többségük igen. Leg­alábbis azok számára, akikben van érdeklődés a téma iránt. Sőt, az a ta­pasztalatunk, hogy a mű­szaki és természettudomá­nyos cikkeinket a fizikai dolgozók könnyebben megértik, mint egyes ma­gasabb iskolai végzettség­gel rendelkező, humán beállítású emberek. A gyakorlati dolgok iránt a fizikai dolgozóknak jobb érzékük van. A kérdést talán úgy kellene fogal­mazni: van-e elég mun­kás olvasónk? Országos statisztika erről nem ké­szült. Szubjektív érzésem azonban az — ismerve a laphoz érkező leveleket, telefonhívásokat és saját belső közvéleménykutatá­sunk adatait —, hogy sokkal több munkás is ol­vashatná a lapot a jelen­leginél. Ennek megoldá­sa azonban már társadal­mi kérdés, ami az isko­láztatástól a nagyobb műveltség anyagi megbe­csüléséig számos más do­loggal összefügg.­­ Említette az olvasók leveleit, telefonhívásait, s a közvéleménykutatást Mindezeket egybevetve, véleménye szerint mit kellene a lapnak a jövő­ben az eddigieknél job­ban vagy azoktól eltérően csinálnia?­­ — Többet kellene az embereket közvetlenül érintő társadalmi kérdé­sekkel foglalkoznia. Olya­nokra gondolok, mint pél­dául a fiatalok szexuali­tásával foglalkozó — már megjelent — sorozat, vagy a társadalmi rétegek kö­zötti mozgást tárgyaló cikkeink. Több hasonló kellene, de sok terület még nincs eléggé tudo­mányosan feltárva, má­sokkal pedig — ezt­­ be kell vallani — nekünk nem elég jó a kapcsola­tunk. Kevés még az ol­dottabb formában meg­írt közgazdasági cikkünk is. — Minden említett té­mával megjelenésének el­ső percétől kezdve fog­lalkozik a lap? — Nem. Az Élet és Tu­domány kizárólag termé­szettudományos ismeret­terjesztő hetilapnak in­dult 25 évvel ezelőtt 1953—1954-ben kezdett a társadalomtudományokkal is foglalkozni. Ma körül­belül hatvan—negyven az arány a természettudo­mányok javára. — Elegendő ma is a lap terjedelme, és meg­felelő a formátuma, hogy erről a sokféle témáról kellő terjedelemben ír­hassanak? — Sajnos, nem. Az egyik legnagyobb fájdal­munk éppen a lap kivi­tele, megjelenési formá­ja. Van már terv arra, hogy az Athenaeum Nyomda bővítésének be­fejezése után több színű, mélynyomásos kivitel­ben, s nagyobb formában jelenik meg az Élet és Tudomány. De ez csak három-négy év múlva kö­vetkezik be. Nagyon sze­retnénk, ha addig is több színű fedőlappal készülne. A miénken kívül már nincs olyan hetilap, ame­lyik ne több színnel — vagy legalább egy alá­nyomó színnel — készül­ne! Az olvasók joggal igénylik, hogy a tájakat, festményeket eredeti szí­neikben láthassák. Per­sze, ez nem olcsó dolog, de a lap árát az új tech­nikára való áttérés után sem szeretnénk túlzottan növelni. Vigyáznunk kell, hogy a kispénzűek, nyug­díjasok, diákok számára továbbra is hozzáférhető legyen. Sok ilyen olva­sónk van.­­ Addig is, amíg évek múlva sor kerülhet a több színű nyomásra, a na­gyobb formátumra, vár­ható-e valamiféle belső formai vagy tartalmi vál­tozás? — Igen. Egyebek között Szép hazánkat járva cím­mel új sorozatot szándé­kozunk indítani. Sok ol­vasónk kérte, hogy ame­lyik cikkünk témájához lehet, közöljünk bibliog­ráfiát. Ugyancsak kérték, hogy ha képzőművészeti cikket, hozunk, írjuk meg, hol, melyik városban, múzeumban lehet az em­lített műalkotásokat lát­ni. Mindkét kérést telje­sítjük. Talán elég e né­hány példa, hagyjunk egy kis meglepetést is az ol­vasóknak. Gondok és remények közepette így lépi most át az Élet és Tudomány a második negyedszázad kü­szöbét. Az elmondott bel­ső változtatásokkal színes képek nélkül is színesebb lesz már 1972-ben a lap. Bízunk benne, hogy a szükséges formai változ­tatásokra sem kell sokáig várni. Mátyás István IS 71. december 1 A rádió az­ellett KETTŐTŐL HATIG... A rádió kívánságműsora hétfőn megérte 100. adá­sát Persze, ha nagyon precízek akarnánk lenni, s a kívánságműsor fogal­mának megfelelő összes adást figyelembe ven­nénk, bizonyára a sok századik közvetítésről be­szélhetnénk. De alkalmaz­kodunk a „centenárium” megünneplőihez és fősze­replőihez, akik immár századik alkalommal igye­keztek szórakoztatóvá tenni a rádió hétfői dél­utánjait. Névsorban em­lítve őket: Erdei Klári, Fikár László, Kovalik Ká­roly, Poór Klári és Vér­­tessy Sándor érdeme, hogy a Szív küldi s a hozzá ha­­­sonló műsoroknál általá­ban tartalmasabb prog­ramot tudtak biztosítani. Az ünnepi műsort is megspékelték ötletekkel, sőt, még — ahogy ez az utóbbi időben általános divattá vált — rejtvé­nyekkel és vetélkedővel is. Nagy meglepetésre ez utóbbi fő szárma, a lakó­telepi telefonfülkéért ví­vandó küzdelem elmaradt­­ a borongós, esős idő, magyarázták az illetéke­sek, elvette a vállalkozók kedvét. Biztos így lehe­tett, de talán az is elkép­zelhető, hogy a kiszemelt versenyzők (rádióhallga­tók, tv-nézők stb.) kicsit megunták már az ilyen vetélkedőket, és az is elő­fordulhat, hogy egy­re töb­ben szeretnék a bölcső­dék, a telefonfülkék és egyéb közhasznú „ajándé­kok” felállítását nem a vak szerencsére bízni. Mindezt persze nem ün­neprontási szándékkal kellett megemlíteni, csu­pán esetleges megfontolá­sul. Maga a produkció ez­úttal is jól pergett, szer­kesztése és vezetése köz­vetlen és természetes volt, s remélhetőleg sikert fog­nak­­ jelezni a közvéle­mény-kutatók is. Ha a következő százas szériá­hoz a kritikus is „kíván­hat” valamit, akkor ez legfeljebb ennyi lehet: icipicivel több szigort a hallgatói igények elbírálá­sában ... NYELVÉSZKEDŐ KA­LEIDOSZKÓP. Nemrégi­ben két alkalommal is utaltunk a rádió nyelv­művelői felelősségére. Nem valószínű, hogy Zol­tán Péter műsora e kri­tikusi igény kielégítésére született volna, valószí­nűbb, hogy a rádió mun­katársai maguk is érik a rendszeres és tudatos nyelvművelés fontosságát. A kiadós, több mint két­órás műsor (rendezte Miszl­y István, zenei szer­kesztő: Szeberényi Vera) egyszersmind arra is jó példa volt, hogyan lehet többször lejátszott, régi számokat új összeállítás­ban eladni... Ami még­is új volt, elsősorban a műsor vezetőinek köszön­hető, akik szabatos mon­dataikkal nemcsak adás közben mutattak példát: Deme László, Éder Zol­tán, Grétsy László és Lő­­rincze Lajos adás végi, „egymás közti” beszélge­tése a Kaleidoszkóp leg­érdekesebb mozzanatát szolgáltatta. A RÉZMETSZŐ HÁZA. A történelmi ismeretter­jesztés szépirodalmi mű­fajait általában szívesen fogadják a hallgatók, a kritika pedig hajlik arra, hogy amolyan könnyed rutinmunkának tartsa egy-egy korszak vagy egy-egy történelmi hős irodalmi megelevenítését Pedig nagyon is nehéz do­log összeegyeztetni a szép­­irodalmi ábrázolás szabá­lyait és az ismeretterjesz­tés követelményeit. H. Lá­nyi Piroska fenti című re­gényének rádióváltozata sikerrel valósította meg ezt az egységet: úgy kap­tunk érzékletes képet Ko­rács Ferenc rézmetsző­művészről és feleségéről, Éva asszonyról, hogy egy­szersmind a reformkor politikai-társadalmi lég­körét érzékeltető jelene­tek során hitelesen villan­tak fel a kor legnagyobb­jai is. Kőváry Katalin ren­dező biztosan vezette az együttest, amelynek leg­jobbja a két főszereplő, Keres Emil és Békés Ri­ta volt. VÉGÜL nem is annyira kritikaként, mint inkább egy régóta érlelődő kér­désként a műsorszerkezet kialakult rendjéről: vajon az állandó és immár évek óta megszokott műsorcí­mekben (és fajtákban) lesz-e egy kis változás az új esztendőben? Nemcsak arra gondolunk, hogy unalmassá válhat ugyan­azoknak a műsortípusok­nak és műfaji megoldá­soknak a váltakozása, ha­nem inkább arra, hogy az élet legújabb jelenségei elég könnyen kapnak-e helyet a túlságosan is sza­bályossá vált formákban? Háry Márta Nagysikerű balettbeugrás Valóban szenzációsnak minősíthető beugrással mentette meg Kaszás Il­dikó és Havas Ferenc A rosszul őrzött lány ba­lettelőadását az Erkel Színházban november 28-án. A címszerepet La­katos Gabriella táncolta volna, de az utolsó pilla­natban kénytelen volt le­mondani az előadást. Ka­szás Ildikó vállalkozott­­a feladatra, és Havas Fe­renccel órák alatt próbál­ta be a sosem táncolt sze­repet. Havas Ferenc ma­ga is ezúttal mutatkozott be a műben. Az előadás zavartalan volt, és nagy sikert aratott. HORIZONT □ A VÍGSZÍNHÁZ tár­sulatának 47 tagja decem­ber 5-én romániai ven­dégszereplésre utazik. A tíznapos vendégjátékon Szakonyi Károly Adás­­hiba és Örkény István Macskajáték című művét mutatják be Bukarestben és Temesváron . A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN a Párizsi múzeumok remekművei című nagy sikerű kiállí­tást eddig 120 ezren te­kintették meg, a tárlat de­cember hó 5-ig (vasárnap estig) van nyitva. □ G. MARKOV, a Szovjet Írók Szövetségé­nek első titkára kedden Budapestre érkezett, hogy a Magyar Írók Szövetsé­gének vezetőivel megtár­gyalja és aláírja a két szövetség közötti együtt­működés 1972. évi mun­katervét. Az aláírásra csütörtökön kerül sor. □ A MAGYAR ÍRÓK Szövetsége és a Művészeti Alapok Irodalmi Szakosz­tállya közli, hogy Baross Elemér író temetése de­cem­ber 5-én délelőtt fél 12-kor lesz a Rákoskeresz­túri temetőben. □ A Magyar—SZOVJET Baráti Társaság és az MTESZ Szabolcs-Szatmár megyei szervezete kedden rendezte meg a szovjet műszaki és agrárfilmek napját Nyíregyházán. □ KUBA fővárosában, az Amadeo Roldan Színház­ban a Bartók Béla életét be­mutató kiállítás nyílt a hí­­res zeneszerző születésé­nek 90. évfordulója­ a Szart­mából.

Next