Népszava, 1988. június (116. évfolyam, 130–155. sz.)
1988-06-27 / 152. szám
NÉPSZAVA, 1988. JÚNIUS 27., HÉTFŐ Bartók Béla hamvaival Elindult az óceánjáró New Yorkból A Queen Elisabeth II. óceánjárón szombaton elindult New Yorkiból Budapestbe a Bartók Béla hamvait tartalmazó koporsó. A nagy magyar zeneszerző földi maradványait két fia, ifjabb Bartók Béla és Bartók Péter is elkíséri. A New York-i kikötőbe elkísérte a koporsót dr. Bánlaki György, Magyarország New York-i főkonzulja. (MTI) Országos közgyűlés az MMtSZ-ben fazafiságra nevelni A Munkásőrség Országos Parancsnokságának dísztermében tartotta meg első országos közgyűlését a Magyar Honvédelmii Szövetség. Több mint ötszáz küldött vett részt a tanácskozáson, melynek elnökségében — a társadalmi és tömegszervezetek vezetői és a fegyveres testületek képviselői mellett — helyet foglalt és felszólalt Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, valamint Varga Péter, az MSZMP KB osztályvezetője. Kéri György vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára beszámolójában szólt arról a sokirányú tevékenységről, amelyet a negyvenedik évfordulóját ünneplő szövetség kifejt az ifjúság honvédelmi nevelése terén. Hangsúlyozta azokat a feladatokat, amelyeket a Politikai Bizottság tűzött az MHSZ elé. Többek között: a politikai intézményrendszer részeként erősítse mozgalmi jellegét, demokratikus vonásait. Növelje alaptevékenységének hatékonyságát és tömegbefolyását erősítve hatékonyan vegyen részt a lakosság, elsősorban az ifjúság honvédelmi nevelésében, az iskolai honvédelmi oktatás segítésében. Feladatul jelölte azt is, hogy a szövetség a követelmények végrehajtása érdekében ,a társadalmi alapok erősítésével, működjön szorosan együtt az állami, a társadalmi és tömegszervezetekkel, valamint a fegyveres erőkkel, testületekkel. Biztosítson nagyobb önállóságot a klubvezetőségeknek, szakbizottságoknak, szélesítse és bővítse a demokratikus fórumokat. A legfontosabb cél, a nevelő tevékenység színvonalának emelése. A főtitkár bejelentette, hogy az idén tíz százalékkal, és a következő évben is jelentős mértékben csökkentik a függetlenített állomány létszámát. Kárpáti Ferenc vezérezredes, a kormány és a Magyar Néphadsereg nevében köszöntötte a jelenlévő képviselőkön keresztül az MHSZ sok ezer aktivistáját. Megemlékezett a negyven év alatt megtett útról-haladásról, szólt arról, hogy ez a társadalmi alapokon működő szervezet eredményesen töltötte be hivatását, s mint eddig, ezután is a haza, a szocialista vívmányok védelmére neveli az ifjúságot. S ez fontos, mert — mint említette — hazaszeretet nélkül nem lehet szocializmust építeni. A vitában felszólalók után a közgyűlés elfogadta a főtitkári beszámolót, valamint a határozati javaslatot és az MHSZ új alapszabályát. Ezt követően megválasztotta az országos vezetőséget. A főtitkár továbbra is Kéri György vezérőrnagy. Helyettesei: Bognár Ferenc ezredes, Tringer Gyula ezredes, Csepregi Oszkár alezredes és Szabó András. A résztvevő küldöttek — Kondics Balázs celldömölki MHSZ-klubtitkár indítványát elfogadva — jegyzőkönyvbe foglalták tiltakozásukat a román településrendezési tervek ellen. L. J. A VSZ honvédelmi miniszteri ülése Július első felében a Szovjetunió fővárosában, Moszkvában tartja soros ülését a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszteri bizottsága. (MTI) Példaértékű a magánkereskedők aktivitása Dr. Baradlai György a KISOSZ új elnöke Nyílt, határozott hangú vita jellemezte a KISOSZ szombaton befejeződött 1988. évi országos küldöttértekezletét. Ezen a napon is főleg az áruellátásról volt szó. A küldöttek panaszolták, hogy a magánkereskedőket a nagykereskedelmi vállalatok csak kiszolgálhatják , vagyis nem kötelező minden árut a rendelkezésükre bocsátani. Az egyik vegyeskereskedő elmondta, annyi csúszópénzt kellett adnia néhány zsáklóért, ami bőven meghaladta a nyereségét. Egy Bács-Kiskun megyei küldött szerint igenis vannak rangos színvonalú, magánkézben lévő vendéglők, ahol még az állami szövetkezeti szektorban működő éttermekkel legalább azonos, ha nem sokkal jobb szolgáltatást nyújtanak, a libamájat s az egyéb különlegességeket mégis ők kapják meg. Ideje, hogy a Kereskedelmi Minisztérium érvényt szerezzen az áruelosztásban a szektorsemlegességnek. Szolnok megye küldötte elmondotta, hogy a termelő vállalatok s a nagykereskedelmi cégek már óvadékot kérnek, és csak harmincezer forint összeg lefizetése után hajlandók árut adni. Ez már, mint mondta, kimeríti a monopolhelyzettel való visszaélést. Célszerű lenne, ha a magánkereskedők is folytathatnának nagykereskedelmi tevékenységet. A zöldségkereskedők a Bosnyák téri piac számos lehetetlenségéről panaszkodtak — követelték: a nem termelő, hanem felvásárló tevékenységet folytató és magas áron árut továbbító tsz-ek vonuljanak ki a piacról —, a gazdaságból. Ugyanis árfelhajtó szerepük egyértelmű, fölösleges láncszemet alkotnak — fogalmaztak finoman — és mindezt a vásárlónak kell megfizetnie. Veszprém megye képviselője a bérleti díjak ugrásszerű emelkedéséről szól. Balatonfüreden például, a magánkereskedők népszerű piacán, néhány évvel ezelőtt még egy idényre negyvenhétezer, tavaly már nyolcvankétezer, az idén pedig kettőszázezer forintot kellett fizetniük. Hol a határ?! — kérdezte. Az egyik Tolna megyei küldött érdekes kérdést vetett fel: miért nincs ennek a jelentős társadalmi rétegnek, a magánkereskedőknek országgyűlési képviselőjük? Mert érdekeiket ott a Parlamentben bizony illene közvetlenül is képviselni. Például az adóellenőrzések tapasztalatairól bőven beszámolhatna az egyelőre csak remélt képviselő. Arról, hogy az adóellenőrök sokszor felkészületlenek, mint ahogy Szolnok megye delegátusa elmondta: az ellenőrzés sokszor tendenciózus, rosszindulatú. A tapasztalat szerint minden tíz magánkereskedő közül nyolcnál találnak adóhiányt. Nagyon sok az adminisztrációs teher is, ami az árubeszerzés napi küzdelmei után már-már kibírhatatlan. Javasolták: legalább az idegenforgalmi területeken működő magánkereskedőknek engedélyezze a Pénzügyminisztérium a valutabeváltást. Győr-Sopron megyében az adóellenőrök az egyik magánkereskedőnél két hónap alatt négyszer jelentek meg. Ugyanitt becsléssel is sújtották a kereskedőket, vendéglátókat: ha apróbb hibák vagy adminisztrációs hiányosságot észleltek, a meglévő árukészlet nyolcszorosát minősítették adóalapnak. Ezután már derűs színfoltnak tűnt a tanácskozáson az a nagy tapssal fogadott javaslat, hogy a KISOSZ változtasson nevet: legyen a Kiskereskedők Országos Szervezete helyett a név: Magánkereskedők Országos Szervezete. Hangsúlyozva a magán szót, mivel a kormányzat is arra törekszik, hogy a magyar gazdaságban akár 20-25 százalékot is képviselhessen a magántőke. A tanácskozás második napján felszólalt Marjai József. Elmondotta: az állami és szövetkezeti kereskedelem számára példa értékű a magánkereskedők aktivitása, ugyanakkor több mint elgondolkoztató az, hogy 21 ezren adták vissza az elmúlt rövid időszakban működési engedélyüket. „A szenvedélyes hangú hozzászólások meggyőzték, az ellenőrzés során tapasztalt túlkapások, önkényeskedések nem engedhetők meg, annál is inkább, mert a magánkereskedők ugyanabban érdekeltek mint a kormány és a párt” — hangsúlyozta Marjai József. Jelezte, van olyan elképzelés is, hogy a magánkereskedőknél megszűnik majd a vállalkozási adó, s a személyi jövedelemadóban jelenik meg az összes adó. „A kereskedelemben meg kell valósulnia a versenysemlegességnek, ez is szolgálja majd a magánkereskedők munkájának megkönnyítését” — mondotta Marjai József. A másfél napos vitát Szilkovács Ernő, a KISOSZ elnöke összegezte, majd ezután került sor az új tisztségviselők megválasztására. A küldöttek titkos szavazással dr. Baradlai Györgyöt választották a KISOSZ elnökének, elnökhelyettesének pedig dr. Locsmándi Bélát. Az országos küldöttgyűlés mély együttérzését fejezte ki a Romániában élő magyar és más kisebbség sorsa, helyzete miatt. S minthogy a romániai testvérszervezettel hosszú ideje nincs kapcsolat, a Külügyminisztériumot kérték fel: továbbítsa a KISOSZ tiltakozását a román hatóságok településromboló, az etnikumot megalázó politikája ellen. M. Szabó Imre Kihűl-e a hévíz? Van tó, less tó! Kihűl, elapad, ökológiai egyensúlya felborult, veszélyben a gyógyászat, az elmúlás határán a tó... Ilyen és még ilyenebb megállapítások láttak napvilágot az utóbbi időben a hévízi tó kapcsán. Nem minden ok nélkül. A vizsgálatok is megállapították, hogy valamelyest valóban csökkent a víz hőfoka, az oda látogató vendégek pedig kifejezetten érzik is ezt. Érthető hát, hogy sokan aggódni kezdtek, mert a közismerten gyógyító hatású hőforrás — túl nemzeti értékén és hírnevén — elsődlegesen ma is a gyógyítást szolgálja. A „bűnbak” — többnyire mindenki szemében —, a térségben folyó bauxitbányászkodás. — Mi a helyzet valójában? — kérdezem a bauxitbányák tapolcai központjában dr. Pataki Attila bányamérnököt, a kritikus térség, Nyirád és környékének kiváló ismerőjét. Kinek az érdeke? — Az első jel 1976-ban utalt arra, hogy a nyirádi bányában szükséges vízkiemelés hatással van a tóforrás hozamára. Mindez 1979 végén vált egyértelművé. Mi vettük észre és tájékoztattuk azonnal az érdekelteket. Ám ide tartozik még egy nagyon fontos tény: Hévíz térségében nagyon sok olyan artézi kút is van, amelyekből a vízkivétel mennyisége ugyancsak kihat a forrásra! Ezzel úgyszólván senki nem számol, csupán a bányászatot kárhoztatják mindenért. Egyébként amióta az Aqua Szálló megépült, rohamosan csökkent a tóforrás hozama. Elterjedt az a hír is, hogy kihűl a tó. 1983-ban volt a legalacsonyabb a feltörő mennyiség, ami egybeesett a mi legnagyobb vízkiemelésünkkel, de attól kezdve — új technológiát megvalósítva —, csökkentjük a vízkivételt. Egynegyedével. Mi tehát megtettük, amit tehetünk azért, hogy minden az eredeti állapotba kerüljön. Ám Hévízen a helyzet — már ami a helyi kutakból történő ellenőrizetlen vízkivételt illeti —, változatlan! Egyébként mi 1993-ban a nyirádi területen be is fejezzük a bányászkodást. — De hát hűl a víz ... — Nem a feltörő víz hőmérséklete csökkent, csupán miután kevesebb jön a forrásból, a tó kevésbé tudja megszokott állandó hőfokát tartani. Ezérttettünk kísérletet arra, hogy csökkentsük a tó vízszintjét. Azért, hogy a kisebb nyomáskülönbség hatására növekedjen a forrás vízhozama. Hiba volt, hogy erről nem tájékoztattuk idejében az embereket, akik csupán azt észlelték, hogy apad a tó. Érthetően kétségbeestek: a bányászat megöli a tavakat! Nem is csoda, hogy hirtelen úgy álltunk a közvélemény előtt, mint valami környezetvédelmi bűnözők. Pedig a hévízi tó sorsát tőlünk senki sem kíséri nagyobb figyelemmel. „Az utóbbi hónapokban több tényező együttes hatására olyan közhangulat alakult ki, amely kizárásos alapon ítéli meg Hévíz, illetve a bauxitbányászat jövőjét. A magyar alumíniumipar vízvédelmi munkái során soha nem ismert olyan jövőképet, amely a hévízi tavat akár csak rövid időre is alkalmatlanná tenne a hatékony betegellátásra, a következő években is csak olyanok szerepelnek programjában, amely a hévízi tó vagy a nyirádi bauxit helyett a hévízi tó és a nyirádi bauxit összefüggést ismeri. A hévízi gyógyfürdő zavartalan működésének biztosítása érdekében már eddig is 10 millió tonna jó minőségű bauxit kibányászásáról mondott le, amely import esetén mintegy 400 millió dollárral terhelné a magyar népgazdaság kereskedelmi mérlegét” — olvasható többek között a Magyar Alumíniumipari Tröszt által a közelmúltban kiadott tájékoztatóban. Elmaradt tájékoztatás Papp László, Hévíz községi tanácsának elnöke nem először fogad újságírót ez ügyben. Elmondott ő már szinte mindent százszor, mégsem utasít el. — Tavaly a tó helyzete már kritikussá vált. Elismerem, ennek nem csupán a bánya az oka. — Hanem? — Sok minden. Volt az a tragikus tűzeset. A balesetveszély elhárítása miatt a medret tisztítani kellett. Biztosan ez sem tett jót a tó élővilágának. A lényeg: valami nagyon nincs rendben. Ez számunkra azért is aggasztó, mert gyakorlatilag erre a tóra épül a mintegy hatezer fizetővendég és az ezerre tehető gyógyszállói hely. Nem szólva a vállalati és a szakszervezeti üdültetésről. (Ezt, mint megtudtuk — legalábbis számszerűleg —, nem fenyegeti veszély. Az idén is mintegy 1500-an vehetik igénybe SZOT-beutalóval, mint eddig.) — Hévízen háromezerhatszázhét ember döntő többsége a gyógyüdültetésben dolgozik — folytatja az elnök. — Ha a vízminőség romlásának következtében netán visszaesik a vendégforgalom, munkájuk is veszélybe kerül. És ez rossz, mert vendégeink 30—40 százaléka visszajáró, törzsvendég. Nekik van összehasonlítási alapjuk, ők valóban tudják, érzik, hogy valami megváltozott. „... a hévízi gyógyvizet kitűnő eredménnyel használják a mozgásszervek különböző betegségei ellen. Elsősorban a reumának nevezett ízületi, gerinc-, izom- és idegmegbetegedések gyógyításában elért eredmények kiválóak ...” (Magyarországi útikönyv, 876. oldal.) — így igaz — mondja dr. Csermely Miklós, az Országos Reuma- és Fizikoterápiás Intézet osztályvezető főorvosa, a Magyar Balneológiai Egyesület főtitkára. — Van a termális víz, ami azt jelenti, hogy hőfoka van. Miután mi gyógyvíznagyhatalomnak számítunk, az elfogadott 25 Celsius-fok helyett nálunk 30-nál veszik termálisnak. A gyógyvíz kategória egyébként olyan termális ásványvizet jelent, aminek orvosi vizsgálatokkal igazolni tudtuk a gyógyító hatását. A Hévízről ez már tudott. A víz hőfoka hatással van a hatékonyságra? — Természetesen. Ha nem hévízről, hanem általános vonatkozásban kérdezi, akkor is szerepet játszhat, de nem mindig. Nincs harag, csak... Kis István, a Bakonyi Bauxitbányák Vállalat hidrológiai osztályának vezetője fűzi hozzá: — Ami a lényeg: a bejövő víz hőmérséklete nem csökkent és nem csökken, összetétele sem változott! Nem vitatható: részünk van benne, hogy a víz hőmérséklete pár tized fokkal kevesebb lett. De csupán a tisztánlátás kedvéért említem, hogy a tó körül jelentős mennyiségű fát is kivágtak, így most nincs, ami megfogná az északi légáramlatot. He pedig egy területről a szél elfújja a páraréteget, ami mint egyfajta paplan működik, az egyértelműen hőveszteséghez vezet. Mi sohasem próbáltuk a felelősséget teljes mértékben lerázni magunkról. Az elmúlt év végéig például 169 millió forintnyi kártalanítást fizettünk a kórháznak, hogy elvégezhessék azokat a műszaki módosításokat és vizsgálatokat, amelyeket szükségesnek tartanak a folyamatos gyógyító munkához. Sohasem tévesztettük szem elől, hogy a hévízi tó nemzeti kincs. Bennünket nem vezet önös szemlélet, de látni kell, hogy a bauxit is országos érdek... A jelenlegi állapot nem veszélyezteti a tó létét és nem okoz további romlást. A tavat tehát részünkről semmilyen veszély nem fenyegeti és a következő öt évben sem fogja! Az az elhatározás, hogy ha bármilyen rendkívüli esemény jönne közbe, készek a bánya kárára mindazon radikális intézkedéseket megtenni, amely Hévíz működési feltételeit biztosítja — mondják a bauxitbányáknál. Az indulatok csitulni látszanak a hévízi tó ügyében. Olyannyira, hogy már beszélőviszonyban van — és rendszeresen tárgyal is egymással — a bauxitbánya vállalat és a hévízi tanács. Mindenkit csak egy cél vezérelhet. Természeti kincsünk, a gyógytó megóvása. Látó János A szombati szerelők nem mondtak csütörtököt Csütörtök hajnalban csőtörésre ébredtek a lakók. A budapesti, VIII. kerületi ház udvarán a kerti csap tövéből, vagy talán mellette a földből, erőteljesen zubogott a tiszta víz, és elárasztotta maga körül a betont, majd a közelben levő rácson át a szennyvízcsatornába távozott. A lakók hívták a Gyorsszolgálatot, 331-920, jöttek is gyorsan. A két fiatalember megvizsgálta a „beteget”, aztán a rágógumis megállapította, hogy nagy baj van, nem is tudják megcsinálni, ez a fajta munka a házkezelőségre tartozik. Kék munkalapot kellett aláírni a lakóknak igazolásul, hogy a szakemberek — ahogy illik — „kiszálltak” a helyszínre. Azt is a szakemberek mondták, hogy a másolattal a panaszosok menjenek a házkezelőségre. A panaszosok szaladtak is nyomban, mert a víz egyre jobban „törte át a gátat”, miközben a rádió azt adta hírül, hogy a fővárosban itt-ott gyenge a víznyomás. A házkezelőség is kitöltötte a munkalapot, majd intézkednek ... Szombatig vártak a lakók, aztán furfangosan, mintha az ügyben eddig semmi sem történt volna, újból hívták a Gyorsszolgálatot: 331-920. Jöttek is megint gyorsan, autón, mint két nappal azelőtti szaktársaik. A két új fiatalember is megvizsgálta a „beteget”, és megállapította, hogy nagy baj, csőtörés van. És behozták az autóból a szerszámosládát, és forrasztottak, vezetékeket és csavarokat cseréltek, és fél óra múlva visszaterelték az ivóvizet a csőbe. Aztán bocsánatot kértek a lakóktól, hogy sürgősen kellett elzárni a főcsapot erre a kis időre. Hát ennyire nem egyformák az emberek, és ennyire más-más módon nyúlnak a munkához! Pedig amúgy, külsőre, nagyon is hasonlított az első telefonhívásra érkezett két fiatalember a két utóbbira, ugyanis mind a négyen a Fővárosi Ingatlankezelő Műszaki Vállalat zöld-narancssárga egyenoverállját viselték. A kék munkalapot, persze, a második menetben is alá kellett írni a lakóknak, de legalább megláthatták rajta egy lelkiismeretes szakember nevét: Papp Gyuláét. Sz. P. Átadták a Haladás gázvezetéket Tengizben A hét végén a Szovjetunióban, a Jamburgtól az ország nyugati határa felé épült 4600 kilométer hosszú „Haladás” gázvezeték záróvárratának elkészültével — fél évvel a tervezett határidő előtt — ünnepélyesen átadták és üzembe helyezték a vezetékrendszert. A jövő év elejétől a szovjet fél gázt szállít a jamburgi megállapodásban érdekelt hat KGST-országnak, így hazánknak is. Magyarország 1989-ben mintegy 500 millió köbméter földgázt kap. A szállítás fokozatos felfutásával húsz év alatt összesen 37 milliárd köbméter gáz érkezik hazánkba ezen a vezetéken keresztül. A jamburgi kormányközi egyezmény alapján hazánk a tengizi gázlelőhely beruházásában vesz részt és a Vegyépszer mint fővállalkozó 40 magyar vállalat munkáját koordinálja, irányítja a helyszínen, ahol jelenleg 5200-an dolgoznak. Az év első felében 16,5 millió rubel értékű, építési, szerelési munkát végeztek el a magyarok. A szovjet megrendelők az ünnepségeken értékelték a nemzetközi munkaversenyben részt vevők munkáját is. Az ipari létesítmények kivitelezésében az NDK kollektívája után a Tengizben dolgozó magyarok a második helyezést érték el. 5