Népszava, 1988. december (116. évfolyam, 286–311. sz.)

1988-12-01 / 286. szám

2 A PALESZTIN ESÉLYEK - BÉKEESÉLYEK A palesztin állam kikiáltása megtörtént, az algériai deklaráció visszhangjával elégedett lehet a palesztin vezetés. Képviselői és szóvivői szemmel láthatóan felkészültek a kétkedő és ellen­séges reagálásokra is, így újabb és újabb érvekkel magyaráz­zák, miért nem elégedhettek meg kevesebbel, és miért nem ígérhettek többet, mint amire végül is sor került. Az Izrael által megszállt Ciszjordánia és a Gáza-övezet területén meg­alakítandó állam megvalósulásának programja azt ígéri, hogy végre közös mederbe terelhetők az államalapításra irányuló erőfeszítések. Az Algírban elfogadott dokumentum tézisei jó néhány hó­napos előkészületi munka után kerültek a palesztinai Nemze­ti Tanács, a parlament elé. A PFSZ megelőzően négy munka­­bizottságot küldött ki a kérdés (és a következmények) tanul­mányozására. „A kérdés” egyébként Husszein, jordániai ural­kodó nyári döntése nyomán merült fel. Mint ismeretes, a ki­rály lemondott a palesztin nép képviseletéről, felmondta a jogi és közigazgatási kapcsolatokat Ciszjordániával, nem cse­kély fejtörést okozva ezzel a PFSZ-nek csakúgy, mint az iz­raeli kormányképes baloldalnak. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet lépéskényszerbe ke­rült: ismét és újra meg kellett fogalmaznia kizárólagos jogát a palesztinai arab nép képviseletére, és ehhez el kellett vé­geznie pozíciójának újraértékelését mind a négy, számára stratégiai jelentőségű övezetben. A legfontosabb közeg természetesen a palesztinok köre. Az egyik delegált bizottság „palesztin síkon” tájékozódott: tanul­mányozta a függetlenség kikiáltásának várható fogadtatását az Izrael által megszállt területeken, Izrael arab nemzetisé­gű állampolgárai körében, a különböző menekülttáborokban és menekültközösségekben, a palesztin káderek között. PFSZ- funkcionáriusok bizalmas beszélgetések során céloznak rá, hogy nem volt egységes a megítélés: nem tartották mindenütt elkerülhetetlennek és azonnal megvalósítható feladatnak a függetlenségi nyilatkozat kiadódását. Persze, nincs is szükség bizalmas forrásokra hivatkozni, hiszen­ tudjuk, a történelmi jelentőségű dokumentumot a parlament ülése sem egyhangú­lag fogadta el. De a döntő többség a függetlenséget, a nemzeti­állami lét megteremtését és legalizálását kívánta, és ennek a közhangulatnak engedelmeskedett a parlament. Egy másik előkészítő bizottság arab államok körében vég­zett helyzetfelmérést. A kikristályosodó szándékokkal hom­lokegyenest ellenkező elképzeléseket, kormánypolitika szintjé­re emelt ellenszenvet vagy ellenkezést sehol sem tapasztalt, az arab világ időszerűnek tartja a lépést. Ne vizsgáljuk most azt, hogy ebben a helyeslésben mennyi írható az átérzett tör­ténelmi felelősség számlájára, és mit kell és lehet majd egy­szerűen a leplezetlen önzésnek tulajdonítani (államuk lesz végre, nem kell velük többet törődni!). A lényeg: ez a tájé­kozódás megerősítette az államalapítási szándékot. A harmadik bizottság a „baráti országok” közhangulatát térképezte fel. Ezek köre eléggé széles: a Szovjetuniótól, Kí­nától, a szocialista országoktól, a palesztin ügyet mindig is felkaroló el nem kötelezettekig terjed. A PFSZ itt számított elsősorban egyértelmű helyeslésre és szolidaritásra­, de meg­értéssel fogadta, hogy éppen ebben a szférában érvényesül bizonyos fokozatosság. Ez nem magyarázható egyszerűen az­zal, hogy az illetékes fővárosokban „folyamatban van” az al­gíri deklaráció tanulmányozása, sokkal inkább azt jelzi, hogy van még némi idő annak a békefolyamatnak a beindulásáig, amely jelenthet valamit a közel-keleti rendezés szempontjá­ból. Elsősorban az új amerikai és izraeli kormánypolitika kiforrásáról van szó, így az idő nem túlzottan sürget, főként akkor nem, ha tudjuk: ebben a szocialista világ kizárólagos szerepet tulajdonít a PFSZ-nek, és majdan a PFSZ-hez iga­zodó, PFSZ-bázisú kormánynak. Az elismerést nyilvánvalóan meggyorsítja majd a kormány programjának és politikájának konkrét körvonalazása. A negyedik palesztin bizottság az amerikai, a nyugat-euró­pai és az izraeli terepet mérte fel. A végkövetkeztetés itt is összhangban volt az elképzelésekkel: az előbbrelépéshez fel­tétlenül szükség van a függetlenség deklarálására, így nem lehet megkerülni tovább az izraeli elismerést, nyíltan el kell fogadni a Biztonsági Tanács 242-es és 338-as határozatát. Ezt az egyértelmű kiállást nem helyettesíthette az a régebbi pa­lesztin álláspont sem, amely az ENSZ és a Biztonsági Tanács összes határozatának elfogadását hangsúlyozta. A szóban for­gó két döntés közül az egyik tartalmazza — közvetetten — Iz­rael elismerését, a­­másik pedig a palesztin nép jogát az ál­lamalapításhoz. Ez az ,járókapcsolás” előre látható és kiszá­mítható bonyodalmakat okozott. Tel-Aviv tagadta is, hogy Algírban teljessé vált volna az izraeli elismerés. Washington is többet várt. Feltehetően az elismerés direkt, külön tézis­szerű kimondását fogadta volna szívesen. A palesztin diplo­mácia furcsa ellentmondást lát a francia álláspontban is. Pá­rizs azt igényli, hogy az elismerés előtt pontosan definiál­ják az új állam határait. Közben azonban mintha megfeled­kezne arról, hogy Izrael sem jelölte meg mind ez ideig a sa­ját végleges határait, mégis megkapta a francia elismerést. Az érvek, ellenérvek, viták, lehetőségek számbavétele után dönteni kellett, és a döntés nem lehetett más, mint amiről november derekán értesültünk. Szimbolikus jelentősége van annak, ahogy az arab szóvirágoktól nem idegenkedő palesz­tin vezetés elnevezte a PNT 19., rendkívüli ülésszakát. A hi­vatalos elnevezés: „A palesztin felkelés, a nemzeti független­ség és a vértanú halált halt Abu Dzsihád ülésszaka”. A no­menklatúra a politikai és a katonai harc szerves egységét hangsúlyozza, de jelez egy különös politikai finomságot is. A palesztin alkotmányosság ugyanis kimondja, hogy a már em­lített nemzeti chartát megváltoztatni csak egy, külön ezzel a céllal összehívott parlamenti ülésszakon lehet. Márpedig itt külön a nemzeti függetlenség kikiáltásának jelszavával hív­ták össze a delegátusokat, így törvényesen született egy új alaptörvény. Ez, értelemszerűen, felváltja a megelőzőt, a nem­zeti chartát, amely Izrael létjogának tagadásán alapul. Elképzelhetetlen, hogy a palesztin álláspontok Lassú el­mozdulásának folyamatát ne észlelték volna Washingtonban vagy Tel-Avivban. Ám a mozgás ez ideig mégsem váltott ki különösebben kedvező fogadtatást egyik félnél sem. A pa­lesztin hajlékonyságot motiváló közel-keleti békekonferencia eszméjéről még az eddig mellette kiálló izraeli Munkapárt is hajlandó lemondani a kormánykoalícióban való bennmaradás reményében. Az Egyesült Államok pedig — némileg talán alkalmazkodva az Izraelben változó politikai klímához — megmerevítette álláspontját, s vállalva az arab szemrehá­nyásokat is, elutasította­ Arafat vízumkérelmét, így a PFSZ vezetőjének sem lesz lehetősége felszólalni a népe sorsáról tanácskozó ENSZ-közgyűlésen. Nehezen titkolható a palesztin kiábrándultság , de nem­csak a PFSZ, hanem több NATO-tagállam is idegenkedve fogadja az amerikai merevséget. Az algíri deklaráció után mégsem kell azzal számolni, hogy valamiféle apátia követke­zik be. A PFSZ tisztában van azzal, hogy a mostani izraeli és amerikai lépések jó részét taktikai megfontolások motiválják, s el kell telnie még jó néhány hónapnak, amíg az őszi vá­lasztásokat követően mindkét országban egyértelműbbé vál­hat a külügyi kormányzás. Azután kerülhet sor arra, amit sokan régóta várnak: a palesztin kormányalakításra, a po­litikai és a tárgyalási pozíciók további finomítására. Krajczár Imre Gorbacsov—Reagan—Bush Washingtonban kijelölték a „munkaebéd” színhelyét A New York-i öbölben le­vő Kormányzó-szigetén lesz Mihail Gorbacsov, Ronald Reagan és George Bush de­cember 7-i munkaebédje, je­lentette be szerdán a Fehér Ház. Martin Fitzwater szóvivő szerint „érdemi eszmecsere” várható, kötött napirend nél­kül, amelyen amerikai rész­ről nem kívánnak új javas­latokat előterjeszteni. Szov­jet részről még nem adtak választ George Bush kérésé­re, hogy külön is találkoz­­hassék Mihail Gorbacsovval. Erre a tervek szerint az ebédet követően ugyanott, a biztonsági meggondolásokból választott szigeten kerül sor. A megválasztott amerikai el­nök hivatalosan alelnöki mi­nőségében vesz részt a mun­kaebéden, amelyet George Shultz külügyminiszter csúcstalálkozóként jellem­zett, függetlenül attól, hogy előkészítésében, felépítésé­ben és időtartamában nem hasonlítható a korábbi szov­jet—amerikai legfelső szin­tű találkozókhoz. Az amerikai külügyminisz­ter közvetlenül a várhatóan többórás munkaebéd után tájékoztatja a sajtót, aznap este pedig Reagan elnök egy washingtoni beszédében ad számot a fejleményekről. Raisza Gorbacsova Nancy Reagan, valamint George Bush és George Shultz fele­sége társaságában a csúcsta­lálkozó idején Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár fele­ségének ebédjén vesz részt, közölték. A fehér házi szó­vivő szerint szovjet részről még nem járultak hozzá vég­legesen a találkozó helyszí­néhez. Megfigyelők szerint mindenesetre az egyetértés valószínű. Gdanski hajógyár A­­ ágazati szakszervezet az alkotmánybírósághoz fordult A lengyel hajóépítők szak­­szervezeti szövetsége szerdán keresetet nyújtott be lengyel alkotmánybíróságnak, amely­ben a gdanski Lenin-hajó­­gyár bezárásáról hozott kor­mányhatározat semmissé té­telét követeli, mert vélemé­nye szerint az sérti az érvé­nyes lengyel törvényeket, nem előzte meg megfelelő előkészítés, nem számolt a 16 ezernyi hajógyári mun­kás és nyugdíjas sorsával. A kormány arra hivatko­zik, hogy a hajógyár bezárá­sát a májusban a szejmtől kapott rendkívüli felhatal­mazás alapján rendelte el, amely lehetővé teszi az érvé­nyes előírások átmeneti fi­gyelmen kívül hagyását. Ez természetesen nem je­lenti a gyárkapuk azonnali bezárását, a munkások elbo­csátását, hanem a felszámo­lási eljárás megkezdését, ami előreláthatólag több mint két évig tart majd, mi­közben a már megkezdett hajókon folytatódik a mun­ka, és a dolgozók többsége valószínűleg a helyszínen jut majd új elfoglaltsághoz. A kormány egyébként a miniszterelnök személyes megbízottját küldte a hely­színre a munkavállalói pana­szok törvényes rendezésének felügyeletére. A legtöbb gon­dot a mintegy 700 — a nehéz munkakörülmények között megrokkant, és így csak könnyű munkára alkalmaz­ható — idősebb munkás el­helyezése jelenti majd. Tüzelt a vadászgép Súlyos baleset a Nimi­tz anyahajón Súlyos baleset történt szer­dán hajnalban a világ egyik legnagyobb repülőgép-hordo­zója, az amerikai Nimitz fedélzetén. Az egyik vadász­gép fedélzeti tűzfegyvere rutinkarbantartás közben működésbe lépett, és egy teljes sorozat éleslőszert lőtt ki vaktában. Ennek követ­keztében — a Pentagon szer­dai jelentése szerint — egy személy meghalt, egy másik súlyosan megsérült, a fedél­zeten tűz ütött ki, és hat va­dászgép használhatatlanná vált. A lángokat félórás megfeszített küzdelem után sikerült megfékezni. A Nimitz, amely jelenleg az Arab-tenger északi vizein portyázik, 1975-ben állt had­rendbe. Az atommeghajtású hajóóriás a világ második legnagyobb ilyen haditenge­részeti egysége az ugyancsak amerikai Enterprise mögött. A repülőgép-hordozó 73 ezer tonnás, fedélzetén csaknem hatezren teljesítenek szolgá­latot, állományához 90 kato­nai gép tartozik. (UPI) Incidens Jugoszlávia sydneyi konzulátusa előtt Az ausztrál kormány fonto­lóra veszi, hogy a vasárnapi súlyos incidens nyomán be­záratja Jugoszlávia sydneyi konzulátusát, és a személy­zetet kiutasítja az országból. A misszió előtti Jugoszlávia­­ellenes demonstráció során egy biztonsági őr lőfegyveré­vel súlyosan megsebesített egy tüntető fiatalt. Gareth Evans ausztrál külügyminiszter a parlament képviselői előtt kifejtette: „a lehetséges intézkedések egyi­keként megfontolás alatt áll” a konzulátus megszün­tetése, bár a kormány tudja, hogy egy ilyen lépés súlyos károkat okozna a két ország kapcsolataiban. Jugoszlávia canberrai nagykövetével a külügymi­nisztériumban szerdán reg­gel közölték: Ausztrália kor­mánya elvárja, hogy vád­emelés esetén a jugoszláv konzulátus kiszolgáltatja a helyi igazságszolgáltatásnak a biztonsági személyzet érin­tett tagját. (Reuter) Nemzetközi hírek I I. Az A hagyományos fegy­verzet európai leszereléséről kezdődött nemzetközi szak­értői tanácskozás az olasz „Archivio Disarmo” nevű békekutató tanulmányi in­tézet rendezésében. Magyar részről Kótai Géza, az MSZMP KB tagja, a külügyi osztály vezetője vesz részt a vitában. Az Az indiai biztonsági szervek szerda este őrizetbe vették a pakisztáni nagykö­vetség katonai attaséját. Z. I. Abbaszi tábornokot egy szállodában érték tetten, amint egy „indiai kapcsola­tától” szigorúan titkos ka­tonai okmányokat vett át. . . Az afgán kormányhad­sereg magas rangú tisztjei határozottan cáfolták, hogy az afgán hadsereg vegyi­­ fegyvereket alkalmazna. Az Párizsban kétórás meg­beszélést tartott Jean-Pierre Chevenement francia és Frank Carlucci amerikai hadügyminiszter. Az Az izraeli legfelsőbb bí­róság szerdán hat hónapra elhalasztotta Ivan Demja­­nik fellebbviteli kérelmének tárgyalását. Az Az ASEAN köreiben üd­vözlik, hogy Vietnam csatla­kozni kíván a délkelet-ázsiai államokat tömörítő szerve­zethez. Az A dél-koreai politiku­sok, üzletemberek, újságírók, és egyetemi tanárok 66 szá­zaléka azt szeretné, ha az amerikai csapatokat kivon­nák az országból. CSÜTÖRTÖK, 19­8­8. DECEMBER 1. NÉPSZAVA EGK-tan­ácskozás Budapestet jelölik ki „Európa kulturális fővárosává”? Az Európai Közösségek és Kelet-Európa „kulturális csúcsértekezletének” lehető­sége és Budapest „Európa kulturális fővárosává” törté­nő kijelölésének esélye sze­repelt napirenden az Euró­pai Közösségek kulturális minisztereinek kedden véget ért kötetlen athéni találko­zóján — közölték szerdán az MTI tudósítójával az EK bi­zottságához közelálló forrás­ból. Bár döntés nem szüle­tett, mutattak rá, ezeket a kérdéseket először vitatták meg a tizenkét nyugat-euró­pai ország kulturális minisz­tereinek fórumán, és min­denképpen megindult egy fo­lyamat az Európa különbö­ző részei közötti kulturális együttműködés előmozdításá­ra. Budapest Európa keleti és nyugati része közötti hídsze­repét az athéni tanácskozás több jeles résztvevője is ki­emelte javaslatai révén. Valmy Feaux, a belgiumi francia közösség elnök-mi­nisztere és Jack Lang fran­cia kulturális miniszter egy­aránt azt indítványozta, hogy a tizenkét kulturális minisz­ter valamelyik soron követ­kező tanácskozásának szín­helyéül Budapestet válassza — ez lenne az első eset, hogy ilyen megbeszélésre az EGK határain kívül, egy ke­let-európai szocialista or­szágban kerül sor. Melina Mercouri görög kulturális miniszter, a világ­hírű színésznő, aki az athé­ni találkozón elnökölt, más indítvánnyal élt: jelöljék ki Budapestet „Európa kulturá­lis fővárosává” — mondot­ta. Ez a cím egy-egy eszten­dőre illeti meg Európa vala­melyik, kulturális szempont­ból nevezetes városát az EGK minisztereinek közös támo­gatásával. Eddig többek kö­zött Athénra, Firenzére, Amszterdamra esett a vá­lasztás, jövőre Párizs, majd egyebek között Glasgow, Dublin és Madrid szerepel a sorban. Miután ezekkel az indítványokkal kapcsolatban egyes­ részt vevő miniszterek úgy vélték, hogy előbb meg kell győződni a kulturális élet megfelelő feltételeinek fennállásáról, a tanácskozás a görög, valamint a jövőre soros spanyol és francia el­nökség feladatává tette a döntések előkészítését. Gorbacsov is fogadja a kínai külügyminisztert Első ízben tesz hivatalos lá­togatást a Szovjetunióban kínai külügyminiszter, s Csien Csi-csen csütörtöktől szombatig feszített progra­mot bonyolít le Moszkvá­ban: a külügyminiszteri tár­gyalásokon túlmenően fo­gadja őt Mihail Gorbacsov is. A kínai diplomácia ve­zetője szombaton elutazása előtt nemzetközi sajtóérte­kezletet tart — jelentette be szerdai sajtótájékoztatóján Vagyim Perfiljev, a szovjet külügyminisztérium tájé­koztatási főosztályának he­lyettes vezetője. A szóvivő kitért arra, hogy Csien Csi-csen moszkvai út­ja, illetve Eduard Sevardna­­dze viszontlátogatása tükrö­zi: mindkét ország a politi­kai párbeszéd magasabb szintre emelésére törekszik. Reményét fejezte ki, hogy a kínai külügyminiszter moszk­vai látogatása megszilárdít­ja a kétoldalú viszonyban kialakult kedvező tendenciá­kat, s elősegíti a szovjet- kínai kapcsolatok teljes nor­malizálását. (MTI) Franc­ia­ország Közlekedési sztrájkból politikai válság Párizs külvárosaiban szer­dán megjelent az első két­száz katonai szállítójármű, hogy enyhítsen a helyiérde­kű gyorsvasutak leállásával keletkezett közlekedési ne­hézségeken. A bérkövetelő mozgalom és a fővárosi tö­megközlekedés ebből támadt fennakadása politikai válság­gá mélyült, mert a chiracis­­ta RPR közös bizalmatlan­­sági indítvány benyújtására hívta fel a jobboldali és centrista pártokat. Hajnalban eredménytele­­­nül végződtek a párizsi köz­lekedési vállalat bértárgya­lásai a járműjavító üzemek dolgozóinak képviselőivel. Mivel az igazgatóság egy fil­lért sem kapott a kormánytól előző bérajánlata javításához, tulajdonképpen csak arra tö­rekedett, hogy jövő évi bér­emelési ajánlatával és egy­két szakmunkás-kategória átsorolásának kilátásával megossza a szakszervezete­ket. A járműjavítók nagy többségét képviselő CGT ki­tartott a sztrájk folytatása mellett. Mivel a Párizst átszelő elő­városi gyorsvasutaknak már nincs használható szerelvé­nyük, a hadseregtől Burgun­diából, sőt az NSZK-ból seb­tében hazavezényelt terep­zöld szállítójárművekkel próbál a kormány enyhíteni a csaknem 10 milliós nagy­városi körzet közlekedési gondjain. Közben a közszolgálatban állók számos más szakmájá­nál is terjedt a bérkövetelő munkabeszüntetés. Folytató­dott az Air France légitár­saság földi gépkarbantartói­nak sztrájkja, egynapos or­szágos sztrájkot tartottak a vámtisztviselők, nem oszto­gatják a büntetőcédulákat a tilosban parkoló gépkocsikra a fővárosi közlekedésrendé­szet kék egyenruhás tagjai, az erőművekben csökkent az áramtermelés, és Franciaor­szág már kénytelen néhány órára villanyenergiát kérni az NSZK-ból. (MTI) Politikai foglyok Tömeges kivégzések Iránban Újabb iráni kivégzésekről számolt be szerdán az AP hírügynökséghez Párizsba eljuttatott nyilatkozatában a betiltott kommunista Iráni Néppárt (Hezbe Tudeh) Köz­ponti Bizottsága. A novem­ber 25-én kelt, de csak most kézhez kapott jelentés sze­rint a legutóbb kivégzettek között található a párt több, magas rangú vezetője. A Tudeh nyilatkozatában harminchárom nevet tartal­mazó listát mutatott fel. Eb­ben a politikai bizottság egy és a központi bizottság ti­zenkét tagja szerepel a ki­végzettek között. Hírügynökségek rámutat­nak, hogy a Tudeh nyilatko­zata összhangban van ellen­zéki csoportoknak a kor­mányt hevesen bíráló állás­­foglalásaival. Az ellenzék az­zal vádolja az iráni vezetést, hogy az augusztus 20-án meghirdetett tűzszünet óta tömegesen végzik ki a bör­tönökbe zárt politikai fog­lyokat. A legnagyobb fegy­veres ellenzéki szervezetként számon tartott Mudzsahedin Halk keddi jelentése szerint augusztus óta mintegy ötezer politikai foglyot végeztek ki. (AP)

Next