Népszava, 1988. december (116. évfolyam, 286–311. sz.)
1988-12-01 / 286. szám
2 A PALESZTIN ESÉLYEK - BÉKEESÉLYEK A palesztin állam kikiáltása megtörtént, az algériai deklaráció visszhangjával elégedett lehet a palesztin vezetés. Képviselői és szóvivői szemmel láthatóan felkészültek a kétkedő és ellenséges reagálásokra is, így újabb és újabb érvekkel magyarázzák, miért nem elégedhettek meg kevesebbel, és miért nem ígérhettek többet, mint amire végül is sor került. Az Izrael által megszállt Ciszjordánia és a Gáza-övezet területén megalakítandó állam megvalósulásának programja azt ígéri, hogy végre közös mederbe terelhetők az államalapításra irányuló erőfeszítések. Az Algírban elfogadott dokumentum tézisei jó néhány hónapos előkészületi munka után kerültek a palesztinai Nemzeti Tanács, a parlament elé. A PFSZ megelőzően négy munkabizottságot küldött ki a kérdés (és a következmények) tanulmányozására. „A kérdés” egyébként Husszein, jordániai uralkodó nyári döntése nyomán merült fel. Mint ismeretes, a király lemondott a palesztin nép képviseletéről, felmondta a jogi és közigazgatási kapcsolatokat Ciszjordániával, nem csekély fejtörést okozva ezzel a PFSZ-nek csakúgy, mint az izraeli kormányképes baloldalnak. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet lépéskényszerbe került: ismét és újra meg kellett fogalmaznia kizárólagos jogát a palesztinai arab nép képviseletére, és ehhez el kellett végeznie pozíciójának újraértékelését mind a négy, számára stratégiai jelentőségű övezetben. A legfontosabb közeg természetesen a palesztinok köre. Az egyik delegált bizottság „palesztin síkon” tájékozódott: tanulmányozta a függetlenség kikiáltásának várható fogadtatását az Izrael által megszállt területeken, Izrael arab nemzetiségű állampolgárai körében, a különböző menekülttáborokban és menekültközösségekben, a palesztin káderek között. PFSZ- funkcionáriusok bizalmas beszélgetések során céloznak rá, hogy nem volt egységes a megítélés: nem tartották mindenütt elkerülhetetlennek és azonnal megvalósítható feladatnak a függetlenségi nyilatkozat kiadódását. Persze, nincs is szükség bizalmas forrásokra hivatkozni, hiszen tudjuk, a történelmi jelentőségű dokumentumot a parlament ülése sem egyhangúlag fogadta el. De a döntő többség a függetlenséget, a nemzetiállami lét megteremtését és legalizálását kívánta, és ennek a közhangulatnak engedelmeskedett a parlament. Egy másik előkészítő bizottság arab államok körében végzett helyzetfelmérést. A kikristályosodó szándékokkal homlokegyenest ellenkező elképzeléseket, kormánypolitika szintjére emelt ellenszenvet vagy ellenkezést sehol sem tapasztalt, az arab világ időszerűnek tartja a lépést. Ne vizsgáljuk most azt, hogy ebben a helyeslésben mennyi írható az átérzett történelmi felelősség számlájára, és mit kell és lehet majd egyszerűen a leplezetlen önzésnek tulajdonítani (államuk lesz végre, nem kell velük többet törődni!). A lényeg: ez a tájékozódás megerősítette az államalapítási szándékot. A harmadik bizottság a „baráti országok” közhangulatát térképezte fel. Ezek köre eléggé széles: a Szovjetuniótól, Kínától, a szocialista országoktól, a palesztin ügyet mindig is felkaroló el nem kötelezettekig terjed. A PFSZ itt számított elsősorban egyértelmű helyeslésre és szolidaritásra, de megértéssel fogadta, hogy éppen ebben a szférában érvényesül bizonyos fokozatosság. Ez nem magyarázható egyszerűen azzal, hogy az illetékes fővárosokban „folyamatban van” az algíri deklaráció tanulmányozása, sokkal inkább azt jelzi, hogy van még némi idő annak a békefolyamatnak a beindulásáig, amely jelenthet valamit a közel-keleti rendezés szempontjából. Elsősorban az új amerikai és izraeli kormánypolitika kiforrásáról van szó, így az idő nem túlzottan sürget, főként akkor nem, ha tudjuk: ebben a szocialista világ kizárólagos szerepet tulajdonít a PFSZ-nek, és majdan a PFSZ-hez igazodó, PFSZ-bázisú kormánynak. Az elismerést nyilvánvalóan meggyorsítja majd a kormány programjának és politikájának konkrét körvonalazása. A negyedik palesztin bizottság az amerikai, a nyugat-európai és az izraeli terepet mérte fel. A végkövetkeztetés itt is összhangban volt az elképzelésekkel: az előbbrelépéshez feltétlenül szükség van a függetlenség deklarálására, így nem lehet megkerülni tovább az izraeli elismerést, nyíltan el kell fogadni a Biztonsági Tanács 242-es és 338-as határozatát. Ezt az egyértelmű kiállást nem helyettesíthette az a régebbi palesztin álláspont sem, amely az ENSZ és a Biztonsági Tanács összes határozatának elfogadását hangsúlyozta. A szóban forgó két döntés közül az egyik tartalmazza — közvetetten — Izrael elismerését, amásik pedig a palesztin nép jogát az államalapításhoz. Ez az ,járókapcsolás” előre látható és kiszámítható bonyodalmakat okozott. Tel-Aviv tagadta is, hogy Algírban teljessé vált volna az izraeli elismerés. Washington is többet várt. Feltehetően az elismerés direkt, külön tézisszerű kimondását fogadta volna szívesen. A palesztin diplomácia furcsa ellentmondást lát a francia álláspontban is. Párizs azt igényli, hogy az elismerés előtt pontosan definiálják az új állam határait. Közben azonban mintha megfeledkezne arról, hogy Izrael sem jelölte meg mind ez ideig a saját végleges határait, mégis megkapta a francia elismerést. Az érvek, ellenérvek, viták, lehetőségek számbavétele után dönteni kellett, és a döntés nem lehetett más, mint amiről november derekán értesültünk. Szimbolikus jelentősége van annak, ahogy az arab szóvirágoktól nem idegenkedő palesztin vezetés elnevezte a PNT 19., rendkívüli ülésszakát. A hivatalos elnevezés: „A palesztin felkelés, a nemzeti függetlenség és a vértanú halált halt Abu Dzsihád ülésszaka”. A nomenklatúra a politikai és a katonai harc szerves egységét hangsúlyozza, de jelez egy különös politikai finomságot is. A palesztin alkotmányosság ugyanis kimondja, hogy a már említett nemzeti chartát megváltoztatni csak egy, külön ezzel a céllal összehívott parlamenti ülésszakon lehet. Márpedig itt külön a nemzeti függetlenség kikiáltásának jelszavával hívták össze a delegátusokat, így törvényesen született egy új alaptörvény. Ez, értelemszerűen, felváltja a megelőzőt, a nemzeti chartát, amely Izrael létjogának tagadásán alapul. Elképzelhetetlen, hogy a palesztin álláspontok Lassú elmozdulásának folyamatát ne észlelték volna Washingtonban vagy Tel-Avivban. Ám a mozgás ez ideig mégsem váltott ki különösebben kedvező fogadtatást egyik félnél sem. A palesztin hajlékonyságot motiváló közel-keleti békekonferencia eszméjéről még az eddig mellette kiálló izraeli Munkapárt is hajlandó lemondani a kormánykoalícióban való bennmaradás reményében. Az Egyesült Államok pedig — némileg talán alkalmazkodva az Izraelben változó politikai klímához — megmerevítette álláspontját, s vállalva az arab szemrehányásokat is, elutasította Arafat vízumkérelmét, így a PFSZ vezetőjének sem lesz lehetősége felszólalni a népe sorsáról tanácskozó ENSZ-közgyűlésen. Nehezen titkolható a palesztin kiábrándultság , de nemcsak a PFSZ, hanem több NATO-tagállam is idegenkedve fogadja az amerikai merevséget. Az algíri deklaráció után mégsem kell azzal számolni, hogy valamiféle apátia következik be. A PFSZ tisztában van azzal, hogy a mostani izraeli és amerikai lépések jó részét taktikai megfontolások motiválják, s el kell telnie még jó néhány hónapnak, amíg az őszi választásokat követően mindkét országban egyértelműbbé válhat a külügyi kormányzás. Azután kerülhet sor arra, amit sokan régóta várnak: a palesztin kormányalakításra, a politikai és a tárgyalási pozíciók további finomítására. Krajczár Imre Gorbacsov—Reagan—Bush Washingtonban kijelölték a „munkaebéd” színhelyét A New York-i öbölben levő Kormányzó-szigetén lesz Mihail Gorbacsov, Ronald Reagan és George Bush december 7-i munkaebédje, jelentette be szerdán a Fehér Ház. Martin Fitzwater szóvivő szerint „érdemi eszmecsere” várható, kötött napirend nélkül, amelyen amerikai részről nem kívánnak új javaslatokat előterjeszteni. Szovjet részről még nem adtak választ George Bush kérésére, hogy külön is találkozhassék Mihail Gorbacsovval. Erre a tervek szerint az ebédet követően ugyanott, a biztonsági meggondolásokból választott szigeten kerül sor. A megválasztott amerikai elnök hivatalosan alelnöki minőségében vesz részt a munkaebéden, amelyet George Shultz külügyminiszter csúcstalálkozóként jellemzett, függetlenül attól, hogy előkészítésében, felépítésében és időtartamában nem hasonlítható a korábbi szovjet—amerikai legfelső szintű találkozókhoz. Az amerikai külügyminiszter közvetlenül a várhatóan többórás munkaebéd után tájékoztatja a sajtót, aznap este pedig Reagan elnök egy washingtoni beszédében ad számot a fejleményekről. Raisza Gorbacsova Nancy Reagan, valamint George Bush és George Shultz felesége társaságában a csúcstalálkozó idején Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár feleségének ebédjén vesz részt, közölték. A fehér házi szóvivő szerint szovjet részről még nem járultak hozzá véglegesen a találkozó helyszínéhez. Megfigyelők szerint mindenesetre az egyetértés valószínű. Gdanski hajógyár A ágazati szakszervezet az alkotmánybírósághoz fordult A lengyel hajóépítők szakszervezeti szövetsége szerdán keresetet nyújtott be lengyel alkotmánybíróságnak, amelyben a gdanski Lenin-hajógyár bezárásáról hozott kormányhatározat semmissé tételét követeli, mert véleménye szerint az sérti az érvényes lengyel törvényeket, nem előzte meg megfelelő előkészítés, nem számolt a 16 ezernyi hajógyári munkás és nyugdíjas sorsával. A kormány arra hivatkozik, hogy a hajógyár bezárását a májusban a szejmtől kapott rendkívüli felhatalmazás alapján rendelte el, amely lehetővé teszi az érvényes előírások átmeneti figyelmen kívül hagyását. Ez természetesen nem jelenti a gyárkapuk azonnali bezárását, a munkások elbocsátását, hanem a felszámolási eljárás megkezdését, ami előreláthatólag több mint két évig tart majd, miközben a már megkezdett hajókon folytatódik a munka, és a dolgozók többsége valószínűleg a helyszínen jut majd új elfoglaltsághoz. A kormány egyébként a miniszterelnök személyes megbízottját küldte a helyszínre a munkavállalói panaszok törvényes rendezésének felügyeletére. A legtöbb gondot a mintegy 700 — a nehéz munkakörülmények között megrokkant, és így csak könnyű munkára alkalmazható — idősebb munkás elhelyezése jelenti majd. Tüzelt a vadászgép Súlyos baleset a Nimitz anyahajón Súlyos baleset történt szerdán hajnalban a világ egyik legnagyobb repülőgép-hordozója, az amerikai Nimitz fedélzetén. Az egyik vadászgép fedélzeti tűzfegyvere rutinkarbantartás közben működésbe lépett, és egy teljes sorozat éleslőszert lőtt ki vaktában. Ennek következtében — a Pentagon szerdai jelentése szerint — egy személy meghalt, egy másik súlyosan megsérült, a fedélzeten tűz ütött ki, és hat vadászgép használhatatlanná vált. A lángokat félórás megfeszített küzdelem után sikerült megfékezni. A Nimitz, amely jelenleg az Arab-tenger északi vizein portyázik, 1975-ben állt hadrendbe. Az atommeghajtású hajóóriás a világ második legnagyobb ilyen haditengerészeti egysége az ugyancsak amerikai Enterprise mögött. A repülőgép-hordozó 73 ezer tonnás, fedélzetén csaknem hatezren teljesítenek szolgálatot, állományához 90 katonai gép tartozik. (UPI) Incidens Jugoszlávia sydneyi konzulátusa előtt Az ausztrál kormány fontolóra veszi, hogy a vasárnapi súlyos incidens nyomán bezáratja Jugoszlávia sydneyi konzulátusát, és a személyzetet kiutasítja az országból. A misszió előtti Jugoszláviaellenes demonstráció során egy biztonsági őr lőfegyverével súlyosan megsebesített egy tüntető fiatalt. Gareth Evans ausztrál külügyminiszter a parlament képviselői előtt kifejtette: „a lehetséges intézkedések egyikeként megfontolás alatt áll” a konzulátus megszüntetése, bár a kormány tudja, hogy egy ilyen lépés súlyos károkat okozna a két ország kapcsolataiban. Jugoszlávia canberrai nagykövetével a külügyminisztériumban szerdán reggel közölték: Ausztrália kormánya elvárja, hogy vádemelés esetén a jugoszláv konzulátus kiszolgáltatja a helyi igazságszolgáltatásnak a biztonsági személyzet érintett tagját. (Reuter) Nemzetközi hírek I I. Az A hagyományos fegyverzet európai leszereléséről kezdődött nemzetközi szakértői tanácskozás az olasz „Archivio Disarmo” nevű békekutató tanulmányi intézet rendezésében. Magyar részről Kótai Géza, az MSZMP KB tagja, a külügyi osztály vezetője vesz részt a vitában. Az Az indiai biztonsági szervek szerda este őrizetbe vették a pakisztáni nagykövetség katonai attaséját. Z. I. Abbaszi tábornokot egy szállodában érték tetten, amint egy „indiai kapcsolatától” szigorúan titkos katonai okmányokat vett át. . . Az afgán kormányhadsereg magas rangú tisztjei határozottan cáfolták, hogy az afgán hadsereg vegyi fegyvereket alkalmazna. Az Párizsban kétórás megbeszélést tartott Jean-Pierre Chevenement francia és Frank Carlucci amerikai hadügyminiszter. Az Az izraeli legfelsőbb bíróság szerdán hat hónapra elhalasztotta Ivan Demjanik fellebbviteli kérelmének tárgyalását. Az Az ASEAN köreiben üdvözlik, hogy Vietnam csatlakozni kíván a délkelet-ázsiai államokat tömörítő szervezethez. Az A dél-koreai politikusok, üzletemberek, újságírók, és egyetemi tanárok 66 százaléka azt szeretné, ha az amerikai csapatokat kivonnák az országból. CSÜTÖRTÖK, 1988. DECEMBER 1. NÉPSZAVA EGK-tanácskozás Budapestet jelölik ki „Európa kulturális fővárosává”? Az Európai Közösségek és Kelet-Európa „kulturális csúcsértekezletének” lehetősége és Budapest „Európa kulturális fővárosává” történő kijelölésének esélye szerepelt napirenden az Európai Közösségek kulturális minisztereinek kedden véget ért kötetlen athéni találkozóján — közölték szerdán az MTI tudósítójával az EK bizottságához közelálló forrásból. Bár döntés nem született, mutattak rá, ezeket a kérdéseket először vitatták meg a tizenkét nyugat-európai ország kulturális minisztereinek fórumán, és mindenképpen megindult egy folyamat az Európa különböző részei közötti kulturális együttműködés előmozdítására. Budapest Európa keleti és nyugati része közötti hídszerepét az athéni tanácskozás több jeles résztvevője is kiemelte javaslatai révén. Valmy Feaux, a belgiumi francia közösség elnök-minisztere és Jack Lang francia kulturális miniszter egyaránt azt indítványozta, hogy a tizenkét kulturális miniszter valamelyik soron következő tanácskozásának színhelyéül Budapestet válassza — ez lenne az első eset, hogy ilyen megbeszélésre az EGK határain kívül, egy kelet-európai szocialista országban kerül sor. Melina Mercouri görög kulturális miniszter, a világhírű színésznő, aki az athéni találkozón elnökölt, más indítvánnyal élt: jelöljék ki Budapestet „Európa kulturális fővárosává” — mondotta. Ez a cím egy-egy esztendőre illeti meg Európa valamelyik, kulturális szempontból nevezetes városát az EGK minisztereinek közös támogatásával. Eddig többek között Athénra, Firenzére, Amszterdamra esett a választás, jövőre Párizs, majd egyebek között Glasgow, Dublin és Madrid szerepel a sorban. Miután ezekkel az indítványokkal kapcsolatban egyes részt vevő miniszterek úgy vélték, hogy előbb meg kell győződni a kulturális élet megfelelő feltételeinek fennállásáról, a tanácskozás a görög, valamint a jövőre soros spanyol és francia elnökség feladatává tette a döntések előkészítését. Gorbacsov is fogadja a kínai külügyminisztert Első ízben tesz hivatalos látogatást a Szovjetunióban kínai külügyminiszter, s Csien Csi-csen csütörtöktől szombatig feszített programot bonyolít le Moszkvában: a külügyminiszteri tárgyalásokon túlmenően fogadja őt Mihail Gorbacsov is. A kínai diplomácia vezetője szombaton elutazása előtt nemzetközi sajtóértekezletet tart — jelentette be szerdai sajtótájékoztatóján Vagyim Perfiljev, a szovjet külügyminisztérium tájékoztatási főosztályának helyettes vezetője. A szóvivő kitért arra, hogy Csien Csi-csen moszkvai útja, illetve Eduard Sevardnadze viszontlátogatása tükrözi: mindkét ország a politikai párbeszéd magasabb szintre emelésére törekszik. Reményét fejezte ki, hogy a kínai külügyminiszter moszkvai látogatása megszilárdítja a kétoldalú viszonyban kialakult kedvező tendenciákat, s elősegíti a szovjet- kínai kapcsolatok teljes normalizálását. (MTI) Franciaország Közlekedési sztrájkból politikai válság Párizs külvárosaiban szerdán megjelent az első kétszáz katonai szállítójármű, hogy enyhítsen a helyiérdekű gyorsvasutak leállásával keletkezett közlekedési nehézségeken. A bérkövetelő mozgalom és a fővárosi tömegközlekedés ebből támadt fennakadása politikai válsággá mélyült, mert a chiracista RPR közös bizalmatlansági indítvány benyújtására hívta fel a jobboldali és centrista pártokat. Hajnalban eredménytelenül végződtek a párizsi közlekedési vállalat bértárgyalásai a járműjavító üzemek dolgozóinak képviselőivel. Mivel az igazgatóság egy fillért sem kapott a kormánytól előző bérajánlata javításához, tulajdonképpen csak arra törekedett, hogy jövő évi béremelési ajánlatával és egykét szakmunkás-kategória átsorolásának kilátásával megossza a szakszervezeteket. A járműjavítók nagy többségét képviselő CGT kitartott a sztrájk folytatása mellett. Mivel a Párizst átszelő elővárosi gyorsvasutaknak már nincs használható szerelvényük, a hadseregtől Burgundiából, sőt az NSZK-ból sebtében hazavezényelt terepzöld szállítójárművekkel próbál a kormány enyhíteni a csaknem 10 milliós nagyvárosi körzet közlekedési gondjain. Közben a közszolgálatban állók számos más szakmájánál is terjedt a bérkövetelő munkabeszüntetés. Folytatódott az Air France légitársaság földi gépkarbantartóinak sztrájkja, egynapos országos sztrájkot tartottak a vámtisztviselők, nem osztogatják a büntetőcédulákat a tilosban parkoló gépkocsikra a fővárosi közlekedésrendészet kék egyenruhás tagjai, az erőművekben csökkent az áramtermelés, és Franciaország már kénytelen néhány órára villanyenergiát kérni az NSZK-ból. (MTI) Politikai foglyok Tömeges kivégzések Iránban Újabb iráni kivégzésekről számolt be szerdán az AP hírügynökséghez Párizsba eljuttatott nyilatkozatában a betiltott kommunista Iráni Néppárt (Hezbe Tudeh) Központi Bizottsága. A november 25-én kelt, de csak most kézhez kapott jelentés szerint a legutóbb kivégzettek között található a párt több, magas rangú vezetője. A Tudeh nyilatkozatában harminchárom nevet tartalmazó listát mutatott fel. Ebben a politikai bizottság egy és a központi bizottság tizenkét tagja szerepel a kivégzettek között. Hírügynökségek rámutatnak, hogy a Tudeh nyilatkozata összhangban van ellenzéki csoportoknak a kormányt hevesen bíráló állásfoglalásaival. Az ellenzék azzal vádolja az iráni vezetést, hogy az augusztus 20-án meghirdetett tűzszünet óta tömegesen végzik ki a börtönökbe zárt politikai foglyokat. A legnagyobb fegyveres ellenzéki szervezetként számon tartott Mudzsahedin Halk keddi jelentése szerint augusztus óta mintegy ötezer politikai foglyot végeztek ki. (AP)