Népszava, 2004. április (132. évfolyam, 77–101. sz.)
2004-04-13 / 86. szám
G KULTÚRA 2004. ÁPRILIS 13., KEDD NÉPSZAVA Magyarország a granadai díszvendég A spanyolországi Granadában április 12-18. között tizenegyedik alkalommal rendezik meg az ifjú filmrendezők rövidfilmjeinek mustráját. Idén hazánk a fesztivál díszvendégeként kilenc ifjú rendező kisfilmjével mutatkozhat be. A fesztivál versenyprogramjába Ujj Mészáros Károly Gumiember című rövidfilmjét, valamint Mundruczó Kornél két kisfilmjét, a Kis apokrifot és A 78-as Szent Johannáját hívták meg a szervezők. Versenyen kívül többek között Dési András György és Móray Gábor A pofon, Cakó Ferenc A róka és a holló, Török Ferenc Cipők című kisfilmjeit mutatják be. (Népszava) Ifjú szerző, élő legendák Szokatlan könyvpremier lesz a Fókusz Könyváruházban (Budapest VII., Rákóczi út 14.) csütörtökön 16 órakor. Takács András Találkozás egy fiatalemberrel - avagy élő legendák az iskolapadban című könyvének bemutatója. A 2003-ban Ifjúsági Sajtódíjjal kitüntetett szerző élő legendákkal beszélgetett Karinthy Frigyes Találkozás egy fiatalemberrel című novellája nyomán. A fiatalember ezúttal a tizenhat éves Takács András. Vendégei az élő legendák, akik a fiatalember kedvéért beültek az iskolapadba, Vitray Tamás, Jancsó Miklós, Albert Flórián és Szepesi György. A délután házigazdája Kelen Károly, a Népszabadság szerkesztője. A kötet kiadója a Közgazdasági Politechnikum Gimnázium és Szakközépiskola. (Népszava) Nagy orosz húsvét a Zeneakadémián A Nemzeti Filharmonikusok előadásában április 14-én hallhatja a közönség azt a csupa orosz műből összeállított programot, melyet Philippe Entremont, a világhírű francia karmester és zongoraművész dirigál. Elhangzik Rimszkij-Korszakov Nagy orosz húsvétjának nyitánya, Prokofjev II. hegedűversenyének szólistája Václav Hudenek cseh hegedűművész lesz, a hangversenyt Rahmanyinov II. szimfóniája zárja. (Népszava) Meghalt Bényi László festőművész Kilencvennégy éves korában elhunyt Bényi László festőművész, művészeti író - tudatta családja az MTI-vel. A Pro Cultura Hungaricadíjas alkotót csütörtökön érte a halál. Bényi László főként tájképeket, csendéleteket, figurális jeleneteket festett. (MTI) TOPLISTA (Film) Nézettségi adatok BUDAPEST 2004. április 17. Cím Nézőszám 1. A passió 61 451 2. Horrorra akadva 3. 23 403 3. Minden végzet nehéz 17 318 4. Elvarázsolt kastély 11 726 5. Derült égből Polly 5 579 6. Rap, Revü, Rómeó 5 261 7. Az utolsó szamuráj 4 152 8. Hideghegy 3 604 9. Magyar vándor 3 061 10. Rocksuli 2 827 TOP 10 összesen Budapest összesen 138 382 169 997 TÉVÉNÉZŐ ★ ★ A Szuperbuli folytatódik mtv Bár már a régi görögök is óva intették az oktondi utókort, hogy ízlésről bármiféle vég nélküli vitába bonyolódjék, mégis érdemes néhány tövises mondatot vesztegetni rá, pontosabban a hiányára. Ha egy - némi jóindulattal - szellemi terméken, jelesül legnagyobb közszolgálati (!) tévénk Szuperbuli című műsorán semmiféle mérték, rendező elv, határozott stílusvilág nem fedezhető fel. Az orchideákkal, lampionokkal, szivárványos tüllökkel, függönyökkel telezsúfolt díszlet láttán azt sem tudja az egyszeri néző, hová csöppent. Mi ez: vállalati szilveszter az orfeumban vagy csak egyszerűen buli a bútorraktárban? Mi végre a három - valóban díszvendég, ha a népszerű színművész legszellemesebb megjegyzése szerint „megdobná szexileg” az énekesnő előadását, ha nyakkendőt erősítene a jóformán csupasz keblei fölé? Mintha kettős mérce érvényesülne: helyet kap a műsorban a valóban igényes zenei stílusparódia a Bolyki Brothers jóvoltából, egyébként pedig elözönlik a színpadot a háromakkordos slágerecskék kalmárai. Mintha ez a műsor is annyiféle igénynek, ízlésnek, méltóságnak, hatalmasságnak, rokonnak és jó ismerősnek próbálna megfelelni, mint szegény közszolgálati tévénk, mely végképp elveszni látszik legújabb kori demokráciánk zűrzavarában. A régi táncdalfesztiválokat feltámasztotta helyette a TV2 Megasztár néven óriási sikerrel - tegyük hozzá, ízléssel -, dokumentumfilmeket, ismeretterjesztő műsorokat pedig vetít a Duna Tv. Ehelyütt pedig folytatódik a buli, meg a költségvetéssel... Podhorányi Zsolt Karády és Jávor - mozgóképgyártásunk csillagai a Budapest Galériában A filmplakát aranykora A tavaszi fesztivál egyik jelentős eseményeként nyílt meg a Budapest Galériában az Ernst Galéria eddig nyilvánosságot még nem látott plakátgyűjteménye. Az április 18-ig megtekinthető „A magyar filmplakát aranykora” című kiállításon többek között Bíró Mihály, Földes Imre, Sátori Lipót műveit láthatja a nagyközönség. A némafilmek idejére tehető a filmplakátok művészi kiteljesedése. A film címének és a rendező nevének feltüntetése mellett ugyanis pusztán a grafikai virtuozitás eszközeivel csalogatták be a nézőket a filmszínházakba. A szereplők neveit gyakran fel sem tüntették, nem a sztárok adták el a filmet, így a grafikusnak egy darab papíron kellett elmesélnie az egész történetet szerelemről, rémületről, tragédiáról vagy komédiáról. Jócskán merít ebből az időszakból az Ernst Galéria gyűjteménye. Az Ernst Galéria nem tévesztendő össze az Ernst Múzeummal, mellyel csak névazonosság áll fenn. Eleni Wastl és férje magángyűjteményében megtalálható Bíró Mihály a Dr. Lauffen című filmhez készült döbbenetes erejű alkotása, mely szinte minden, a moziplakát témájával foglalkozó tudományos műben előkelő helyen szerepel. A Tanácsköztársaság híres plakátját, a „Kalapácsos embert” alkotó Bíró Mihálynak a Faun című, szintén 1917- es filmhez készült alkotása is látható a kiállításon. Az egyik legszuggesztívebb művész, Földes Imre több mint 30 munkája látható a Budapest Galériában, köztük az a világhírű alkotás is, melyet 1915-ben a Szibéria című amerikai filmhez készített. A 30-as és 40-es évek hangosfilmjeiben már megjelenik a sztárkultusz, a filmszínészek arca csábította be a közönséget. Ezzel együtt csökkent is a művészi színvonal, de még ezek között is szép számmal találunk dekoratív, aprólékosan kidolgozott alkotásokat. Az alacsonyabb művészi színvonalért viszont kárpótol, hogy láthatjuk többek között Kabos Gyulát, Karády Katalint, Jávor Pált, Páger Antalt, Humphrey Bogart-t, James Cagneyt, Errol Flynnt, Olivia de Havilland-t, Cary Grantet, Ingrid Bergmannt, Bette Davist, Gaál Franciskát, Hörbiger Pált vagy éppen Jean Gabint a magyar grafika aranykorának kiemelkedő alakjai szemével. Eleni Wastl, a gyűjtemény tulajdonosa elmondta, hogy kollekciójukban Magyarországon bemutatott filmekhez készült plakátokat gyűjtöttek össze. A külföldi filmek nagy része is magyar vonatkozású, ha nem a színészeket illetően, akkor például a rendező Korda, Kertész, Cukor vagy a producer Paszternák által, akik később George Cukor, Joe Pasternak vagy Michael Curtiz néven lettek ismertek a hollywoodi filmgyártás aranykorában. Feltűnő, hogy a legkorábbi alkotásokon legtöbbször csak a film címe és a bemutató mozi neve szerepel, ennek oka abban keresendő, hogy a filmet csak egy mozgóképszínház vetítette, s ők készítették a plakátot néhány példányban. Ilyen jellegű kiállítás eddig csak nagyon ritkán született, ekkora terjedelmű anyagot pedig még soha nem láthatott magyar közönség. Holott a magyar grafika elismertségét és a moziplakátok művészi rangját mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az angol Christie’s árverési háznál 2001-ben egy magyar grafikus, Grosz Károly által készített filmplakát 80 750 fontért -több mint 300 millió forint - kelt el. Eleni Wastl elmondta, hogy gyűjteményükben nem egy olyan alkotás is látható, amelyik párja egyetlen hazai vagy nemzetközi közgyűjtemény tulajdonában sem található. A filmplakátok ugyanis nagyon kis számban készültek - gyakran 20-30 volt belőlük -, és rendkívül rossz minőségben maradtak fenn. A hirdetőoszlopokra új plakátok kerültek, de szerencsére megjelent a „kor gyűjtője”, a mozigépész vagy a pénztáros, aki egyet-egyet ejtett emlékbe. Nekik - és a Wastl házaspárnak - köszönhető, hogy a gyakran silány anyagból készült, megcsonkított, gyűrött, néha több mint 90 éve hányódó alkotások most restaurálva megcsodálhatók. Külön erénye a tárlatnak, hogy az összes kiállított műveiről kitűnő katalógus is készült, melynek jegyzetei és tanulmánya segítenek eligazodni művészettörténetünk eme új, izgalmas ágában. Hamvay Péter MW 10d* * * DRÁJIAA FEHÍR CÁR BIRODALMÁBÓL4 FELVONÁSBAN A fÍSZEREPBEN CLARA KIMBALL-YOUNG Régen pusztán a grafikai virtuozitás eszközeivel csalogatták be a nézőket a filmszínházakba - Földes Imre grafikája Fotó: Népszava-archív PÁHOLYBÓL Félünk a farkastól Természetesen tudtam, hogy a darab egyik női főszerepét, az idős Magét Béres Ilona játssza; a Madách Kamara piszkossárga félárnyékában, az előadáskezdésre éhes nyitott színpadon ülő, bongyorhajú alakban hosszú pillanatokig mégsem ismertem fel őt. Öregek napközi otthonának lassan előrehaladó betegségekkel viaskodó akut gonoszát láttam csupán, egy vadidegen s mégis öröktől arcunkba hajló arcot, a mozdulatlanságból elpusztíthatatlanul fürkésző gombszemeket. Amikor aztán a színésznő megszólalt, hangjának kis mesterkéltséggel elemeit dallama, a súlyos csapásokat átvészelt asszony réveteg mozgásának enyhe stilizáltsága is „egy másik Bérest” mutatott. Azt, aki „nagy formában van”, s manapság több színházunk deszkáin, vészesen gyenge és évadot meghatározóan remek produkcióból is kitűnik. A Piszkavas Magje mégsem ér fel Béres Ilona újabb repertoárjának javával - ahogy az amúgy derekas bemutató egészében (Guelmino Sándornak az általam látottak közül eddig legjobb rendezésében) is jócskán tünedeznek fel elcsúszások, bicsaklások. Martin McDonagh korábban Leenane szépe címen ismert - Parti Nagy Lajos által magyarított - színművében különféle rejtegetett, felfedett, feltépett titkok játsszák a főszerepet s egy boldogságilluzionáló nagy hazugság. A négy főt foglalkoztató szerkezet s ez a sebtében összegzett tartalom nem minden ok nélkül hozható kapcsolatba a Nem félünk a farkastól kétszer két figurájával (és néhány más, hasonló karakterű darabbal). Persze itt nem az értelmiségi környezet válogatott szeszeibe, csak az ír faluvég borújába, sarába vész bele ez a mikropopuláció. May gyűlöli a vénlány lányát, Maureent. Maureen gyűlöli a vénlányságáért nem kis mértékben felelős Magét, s amikor csak módjuk nyílik rá, a vízcsapba öntögetett, bűzlő húgy - vagy az időben el nem készített tápszer - nemtelen eszközei és megvonásai révén kínozzák is egymást. A lány szerepében Bíró Kriszta igazán nem csúnya, sőt, de már rácserepesedett az utált robot ótvára, a távlattalanság. Guelmino Sándor informatív huzakodásokat és huzavonákat komponált a lerobbant Mag és a kígyózó Maureen kettősének. Viszonylag kevés a variáció, és melodrámasimán mennek a dolgok. Ha kivérzik egy-egy régi seb, nincs nagy meglepetés, sopánkodás. Az már elgondolkodtatóbb, hogy a Horesnyi Balázs-Horváth Judit díszlettervező páros miért járatja tyúklétrán emeletivagy padlásszobájába a kölönc anyát. Az immár címszereplővé lett piszkavas is nagyon igyekszik megmutatni magát. Pato, akinek tetszik Maureen s akivel egy mámoros éjszakán a lány fel is repül a tyúkmennyországba, Szabó Győzőre öntött alak. Nagyszájú, ügyetlen, ittas udvarlónak se rossz, bár ha egy-egy fogásával elégedett, ismétel, mert rendezője hagyja ismételni. Levélírási (azaz levélfelolvasási) magánszáma, mely a második rész első perceiben megpecsételi a kifejletét, rendezői és színészi értelemben is szép, pontos munka, a testhelyzetkeresés tanácstalanságaival. Pato testvéreként Máthé Zsolt (Ray) a „hírnök jő” funkció helyett esetleg mást is betölthetne, ám mint hírnök jő, Kárpáti Enikő jelmezei a rideg történet fénytelen elgondolásához alkalmazkodnak. A tocsogó angolgyűlölet kevéssé szólal meg az előadásban - igaz, aktualizáló átértelmezése még előnytelenebb lenne. A jelképekkel telezsúfolt - bár naturalisztikusnak tűnő - közegben az öszszes szereplő merő bizonytalanság, merő szorongás, merő félelem. Van is félnivalója mindenkinek. A gyerekkori, bal végű játéktól a takargatott brutalitásokon át az elközelgő rémtettig beleette magát a leenane-i életbe a reménytelenség, a félelem. A nyelvi korlátaiktól, kommunikációs nehézségeiktől, kiheverhetetlen múltjuktól és uralhatatlan jövőjüktől is sújtott - noha a boldogtalanság más-más fokára rekesztett - alakok, repedékeny agyagfigurák. Elpengő hang, porladó agyagmorzsa marad utánuk. Tarján Tamás Martin McDonagh: Piszkavas Madách Kamaraszínház Rendezte: Guelmino Sándor A darab egyik női főszerepét, az idős Magét Béres Ilona játssza Fotó: Szalmás Péter Markó társulata Izraelben Egy este, kétféle Bolero-előadás Az együttes tagjainak életét is kockáztatva lépett fel Izraelben a Rishon Le Zion-i Tavaszi Fesztiválon, utána pedig Jeruzsálemben a Markó Iván vezette Magyar Fesztivál Balett, amely Rajkó Zenekarral és a Budapesti Szaxofon Kvartettel együtt szerepelt a 13 ország 120 művészét felvonultató eseményen. Jaszin sejk nyílt színen történt lelövése után egy nappal érkezett a társulat a palesztinok bosszújától, az állandó terrorveszélytől fenyegetett országba. Ugyanannak a hétnek a szombatján pedig világpremiert tartott Jeruzsálemben a Fesztivál Balett, amelyet ott csak Markó Balettnek hívnak. Az együttes vezetője 1972-ben érkezett először a három vallás fővárosába, ekkor még a Béjart Balett szólistájaként szerepelt. Később egy éven keresztül dolgozott és tanított is itt. A jeruzsálemi bemutató különlegességét az adta, hogy most először mutatták be kettős szólista szereposztásban a Bolerót. A Vágy szerepében előbb Milánczi Mónika táncolt a világ legerotikusabbnak tartott zenéjére, amelyre Markó még a Győri Balettnél írt koreográfiát kimondottan Ladányi Andreának. A középső részt képező Káin és Ábel című, szintén egyrészes mű után Nyári Gáboré lett a Bolero főszerepe. A férfiváltozat ötlete még 2002-ben, egy mexikói turné kapcsán jött létre, amikor 12 előadást kellett teljesíteni sorozatban, és a női szólista idejébe valószínűleg nem fértek volna bele a fellépések. Izraelben már az is nagy eseménynek számított, hogy a művészek megérkeztek a most különösen puskaporos légkörű városba. Nem mindenkinek volt bátorsága ehhez, így aztán a Jerusalem Post szalagcímben hozta: „A spanyol kosarasok ugyan nem jöttek, de a magyarok elhozták nekünk a kultúrát.” Nemcsak ahhoz kellett nagy bátorság, hogy a művészek betegyék a lábukat Izraelbe - Markó állítja: valamennyiük közül ő félt a legjobban -, hanem ahhoz is, hogy a szinte kizárólag az európai származású zsidókból verbuválódott közönségnek arab zenével, arab női és férfi énekessel, egyszerű, érthető dalszöveggel közvetítsék az egyik leginkább ősi, ószövetségi történetet, a Káin és Ábelt. Markó inkább arra büszke, hogy a premier előtt elbeszélgethetett a közönséggel arról, hogy miként kellene élni a Béke Városában. A mindig rendkívül nyíltan reagáló helyi közönség feszült figyelemmel hallgatta a pesti ember véleményét. Nagy Ákos ★ ★ ★