Népszava, 2020. január (147. évfolyam, 1-26. szám)

2020-01-13 / 10. szám

2 NÉPSZAVA 2020. január 13., hétfő REFLEKTOR Senkinek sem érdeke a háború IRÁN A perzsa kémfőnök amerikai likvidálása nyomán kialakult feszültség számtalan kérdést vet fel. A világot elsősorban az érdekli, kitörhet-e fegyveres konfliktus az Egyesült Államok és Irán között. GÁL MÁRIA A Kászim Szulejmáni iráni tábor­nok halálát eredményező január 3-i amerikai légicsapás pattanásig feszítette az amúgy is robbanékony helyzetet a Közel-Keleten. Világ­szerte azt találgatják politikusok, biztonsági és katonai vezetők, szak­értők egyaránt, hogy kell-e számí­tani az iráni-amerikai konfliktus eszkalálódására, Irán tényleges bosszújára. Rostoványi Zsolt isz­lámszakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem korábbi rektora a Népsza­vának nyilatkozva kiemelte: „Egy súlyos geopolitikai válság alakult ki, amelynek szerteágazó követ­kezményei lehetnek. A konfliktus további eszkalálódása - ami akár háborúhoz is vezethetne - viszont egyik félnek sem érdeke. Erre utal­nak az események is: Donald Trump »visszafogottabb« nyilatkozatai, il­letve az Irakban lévő amerikai légi támaszpontok elleni, áldozatokkal nem járó - egyes vélemények sze­rint »alibi« - iráni rakétatámadá­sok. Iránnak mindenképpen választ kellett adnia az amerikai akcióra, ez meg is történt, azonban anélkül, hogy komolyabb károkat okozott volna. Teljesen kizárni esetleges to­vábbi iráni bosszúcsapások lehető­ségét persze nem lehet.” A magyar szakembertől azt kér­deztük, kell-e egyáltalán potenci­ális amerikai-perzsa háborúban, egy esetleges második Afganisztán­ban gondolkodni, el tud-e képzelni olyan helyzetet, ami nyomán tényle­ges háborút indítana a perzsa állam ellen Washington. Rostoványi Zsolt szerint „semmi sem elképzelhetet­len, de ennek rendkívül kicsi a való­színűsége. Sem az Egyesült Államok, sem Irán nem akar háborút. Irán so­hasem kívánt egy háború közvetlen részese lenni, az érdekei érvényesí­tésére, befolyásának növelésére fel­használt fegyveres konfliktusokban mindig helyi »kliensei« (Hezbollah, jemeni húszik stb.) révén vett részt. Ráadásul nyilvánvaló, hogy a had­seregeket és a haditechnikát ille­tően Irán és az USA nincsenek egy súlycsoportban. Az USA afganisz­táni, illetve iraki háborúi rendkívül kontraproduktívak voltak, tényle­ges pozitív eredménnyel nem jártak, annál több negatív következményük volt (Afganisztánban a tálibok most még nagyobb területet ellenőriz­nek, mint a háborút megelőzően, Irakban pedig az amerikai inváziót többéves polgárháborús helyzet, »bukott államiság« és az Iszlám Állam térnyerése követte), sok ál­dozattal jártak, és igen költségesek voltak. Az USA aligha kockáztatna meg még egy ilyet, és azt az amerikai közvélemény sem támogatná. Na­gyon sok függ viszont az atomalku­ból való amerikai kilépés óta egyre súlyosbodó amerikai-iráni viszony további alakulásától, attól, hogy a két fél egymással szemben mennyi­re üt meg békülékeny, tárgyalásra és kompromisszumokra kész, avagy ellenkezőleg: kemény, fenyegető hangot. A Washington által Iránra kirótt újabb szankciók és Teherán bejelentése a megállapodás szinte minden pontjának a felmondásáról rendkívül negatív forgatókönyvet is eredményezhet. Irán visszatérhet a­­ nukleáris fegyverek előállításához is új alkalmas dúsítottságú hasadóanya­­­­gok gyártásához, ami az Egyesült­­­ Államok és Izrael részéről ismét­­ felvetheti a több évvel ezelőtt már meglebegtetett megelőző csapás­mérés lehetőségét, ami rendkívül súlyos helyzetet eredményezne” - összegezte a helyzetet a magyar isz­lámszakértő. A perzsa-amerikai viszály el­sődleges „áldozata” Irak, amely az események következtében már-már kilátástalan helyzetbe került. Kire haragudjon most Irak - Amerikára, aki megsértette a szuverenitását, amikor területén likvidálta a per­zsa kémfőnököt, vagy Iránra, amely szintén megsértette a szuverenitá­sát, amikor a területén lévő ameri­kai támaszpontokra mért csapást? Rostoványi a kérdés kapcsán min­denekelőtt arra emlékeztet, hogy az elmúlt évek közel-keleti eseményei azt tanúsítják, hogy egy ország szu­verenitásának a megsértése szinte mindennapossá vált a térségben. Irak valóban meglehetősen súlyos helyzetbe, a Szulejmáni likvidálása nyomán kirobbant válság közép­pontjába került, hiszen mind az amerikai akció, mind az azt közvet­lenül kirobbantó eseménysor Irak területén zajlott. A helyzetet bonyo­lítja, hogy az ország, a politikai elit, illetve a politikai vezetés rendkívül megosztott és különböző törésvona­lak által szabdalt, s ezek közül csu­pán az egyik a szektariánus (szun­nita-síita). Vannak Amerika-barát és Irán-ellenes, illetve Irán-barát és Amerika-ellenes erők is az ország­ban. Hangsúlyozta, nincs könnyű helyzetben az iraki kormány, hi­szen tavaly október óta tart az eddig mintegy 500 halálos áldozattal járó tüntetéshullám Irakban. Ádil Abdel Mahdi miniszterelnök le is mondott Nincs azonos „súlycso­portban” Irán és az Egyesült­­ Államok posztjáról, s jelenleg meglehetősen gyenge ügyvivő kormánya van Irak­nak. Az utóbbi napokban egyre több helyütt lehetett Amerika-, illetve Irán-ellenes jelszavakat is hallani. Ismét erősödni látszanak az Irakon belüli belső törésvonalak, és az or­szág könnyen újabb polgárháború szélére sodródhat, véli a Corvinus Egyetem professzora. Azt nem tart­ja valószínűnek, hogy a jelenlegi iraki politikai vezetés erőteljesebb lépéseket tenne a parlament azon, nem kötelező erejű határozatának érvényesítése érdekében, amely a külföldi - elsősorban az amerikai - katonák távozásának elrendelésére szólítja fel a kormányt. Igaz, ez most csak egy ügyvivő kormány - tette hozzá. Jelen helyzetben felmerül a kér­dés, mennyire rendezheti át a kö­zel-keleti és általában a nagyhatalmi erőviszonyokat és szövetségeket a Szulejmáni likvidálása nyomán ki­alakult konfliktus. Rostoványi Zsolt szerint az erőviszonyok és szövet­ségek komolyabb átrendeződése nem valószínű. „A térségben két nagyhatalom (az USA és Oroszor­szág) és négy regionális középha­talom (Irán, Izrael, Törökország és Szaúd-Arábia) játszik meghatározó szerepet. Oroszország egyértelműen közel-keleti befolyásának megerősí­tésére törekszik, amint azt az elmúlt évek szíriai eseményei is mutatják, az Egyesült Államok jelenlegi Kö­­zel-Kelet-politikája (ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről) meglehe­tősen kiszámíthatatlan. Az utóbbi évek talán legfigyelemreméltóbb fejleménye a több évtizede folyó szaúdi-iráni rivalizálást is befolyá­soló, Iránnal szembeni amerikai-iz­­raeli-szaúdi szövetség kialakulása volt. Ezt a mostani események csak megerősíthetik. Nem szabad ugyan­akkor arról sem megfeledkezni, hogy Oroszország Irán szövetségeseként vett részt a szíriai polgárháborúban. Nagy kérdés Irak helyzetének ala­kulása, hiszen Irak lett a jelenlegi súlyos geopolitikai válság egyik fő színtere, ami csak felerősítette az Irakban hónapok óta fokozódó bel­ső feszültségeket. Az sem zárható ki, hogy az ismét felerősödő Ameri­­ka-ellenesség 2003-hoz hasonlóan fegyveres akciók formáját ölti” - nyi­latkozta a Népszavának Rostoványi Zsolt, a térség szakértője. ELFEDETT VALÓSÁG ERŐT MUTAT Az iráni rezsim időnként nyilvánosan is kiállítja ballisz­tikus rakétáit, hogy bizonyítsa fegyveres erői ütőképességét \ 750 km hatótávolságú hazai fejlesztésű rakétákat már vetett be Irán Mire képes az iráni légierő? Az Irak területén lévő amerikai támaszpontok elleni iráni légi­csapás nyomán nem voltak ál­dozatok, de minden rakéta célba talált. Felmerül a kérdés: képes ilyen precízióra az iráni légi­erő? Rostoványi Zsolt kiemelte, hogy amerikai katonai források szerint az Egyesült Államokat órákkal az iráni rakétatámadá­sok előtt figyelmeztették, így elegendő idő állt rendelkezésre a személyzet biztonságos hely­re szállítására. Irán egyébként meglehetősen fejlett és korsze­rű haditechnikával rendelkezik, tette hozzá. A fegyverimportot korláto­zó nemzetközi szankciók miatt komoly hazai fegyvergyártói kapacitásokat épített ki. Teljes egészében hazai gyártású, kü­lönféle fegyverekkel felszerelhe­tő vadászrepülővel is rendelke­zik, nemrégiben megkezdték a pilóta nélküli harci repülőgépek (drónok) sorozatgyártását (a technikai fejlesztés alapját egy elfogott amerikai drón képez­te), s jelentős összegeket fordít ballisztikusrakéta-programja fejlesztésére. Irán 2017 júniusá­ban már végrehajtott sikeres ra­kétatámadást iráni területről az Iszlám Állam szíriai állásai ellen 750 km-es hatótávolságú, hazai fejlesztésű rakétákkal. Mártírt gyártott az iráni állami propaganda GYÁSZ Az eleve nagy népszerű­ségnek örvendő Szulejmániból automatikusan mártírt faragott Donald Trump. Irán nagy hatal­mú kémfőnökét összességében milliók gyászolták sírva a perzsa államban, ami elképzelhetetlen a nyugati kultúrában. Ali Fathol­­lah­ Nezsád, aki 2017-től a dohai Brookings Intitution akadémiai tanácsadó szervezet munkatársa, korábban pedig Németországban dolgozott tanácsadóként iráni kérdésekben, a Deutsche Wellé­­nek azt nyilatkozta, államilag ko­­reografált ez a látszat. Állította, „normális körülmények között” Iránban sem vinne milliókat ut­cára spontán módon a gyász. A te­­heráni rezsim, amely igen gyorsan és brutálisan tud fellépni a vele szemben kritikus demonstráci­ók esetén, ha érdeke úgy kívánja, maga szervezi meg a látványos tömeget. Mindenekelőtt az álla­mi alkalmazottakat kényszerítik utcára, de az iskolásokra, egyete­mistákra, rendfenntartó erőkre is tudnak hatni kilátásba helye­zett szankciókkal. Vidékről pedig megszervezik az emberek szállí­tását. Ezeket a nagy a szegénység­ben élőket étellel jutalmazzák. Szulejmáni esetében nyilván az is hozzájárult a látványos gyász­hoz, hogy a tábornokot az utób­bi időben az állami propaganda nemzeti hősként futtatta, olyan vezetőként, aki Irán biztonságá­nak letéteményese, az Iszlám Ál­lam legyőzésének egyik főhőse, emelte ki a perzsa szakértő. Ez utóbbi a rezsimmel szemben amúgy kritikus tömegeknél is ha­tott, ez tette Szulejmánit népsze­rűbbé, mint bármely más teheráni politikai, katonai vezetőt. G. M.

Next