Népszava, 2021. szeptember (148. évfolyam, 202-227. szám)

2021-09-16 / 215. szám

2 NÉPSZAVA 2021. szeptember 16., csütörtök A mozdulatlanság királya VÁLTOZÁS Olaf Scholznak minden esélye megvan arra, hogy Németország következő kancellárj­a legyen. Pedig két éve még úgy látszott, saj­át pártj­ában, az SPD -ben is bukott ember. f . RÓNAY TAMÁS Csak jövő vasárnap, a német par­lamenti választások nyomán dől el, tényleg csodatévő lesz-e Olaf Scholz és sikerre vezényli-e a szo­ciáldemokrata pártot. Ugyan az utóbbi másfél hétben megállt a baloldali párt erősödése a felméré­sekben, s valamelyest a keresztény uniópártok kancellárjelöltje, Ar­min Laschet népszerűsége is nőtt, még így is jelentős a különbség a két politikus megítélése között. Németországban éveken át gúny tárgya volt az SPD tartósan 14-15 százalékos közvélemény-kutatási eredménye. Még a szociáldemok­rata párttagok is feltették maguk­nak a kérdést: mi szükségük van erre, nem kéne abbahagyni az egé­szet? Szakértők még sokáig keres­hetik a választ arra, hogy mi történt július eleje óta. Ennyit számított Laschet nevetése az árvíz sújtotta településen? Így bosszulták meg a választók, hogy a Zöldek jelöltje, Annalena Baerbock megszépítette az életrajzát? Ezen múlna egy vá­lasztás? Ezen is. De a nagy változásokhoz kellett Olaf Scholz profizmusa is. Az SPD-t sokan már a múlt pártjának tartották, „a baloldalon a Zöldek képviselik a jövőt”, mondogatták. S most hirtelen megdőlni látszik az elmélet. Hiába tartják az SPD-t az idősek pártjának, most egyre több fiatal szemében sem „gáz”, hogy a szocdemekre voksoljon, bár az igaz, hogy ebben a korosztályban továbbra is a Zöldek a legnépsze­rűbbek. Az is sokatmondó, hogy a többség már a szociáldemokratákat tartja a legrátermettebbnek, hogy orvosolják az ország problémáit. Angela Merkel irányítása alatt szó­ba sem jött volna, hogy a szociálde­mokraták e mutatóban akár csak megközelítsék a kereszténydemok­ratákat. Évek óta ez az első alkalom, hogy az SPD bizakodni mer. A szín-30 százalék Ennyien kedvelik Scholzot a legjobban a kancellárjelöltek közül. Annalena Baerbockot, a környezetvédők jelöltjét 15 százalék, Armin Laschetet 11 százalék kedveli. Egyiküket sem 44 százalék pompás választási kampányokhoz szokott Egyesült Államokban nem is értik, hogy lehet a kancellárjelöl­tek közül - ahogy a New York Times fogalmazott - az „unalmas” Scholz a legnépszerűbb. Bár a pénzügymi­niszter valóban nem kifejezetten érzelmes politikus, azért Angela Merkel sem nevezhető „partiarc­nak”. Bármilyen különös, Scholz eb­ben utánozza a legjobban Merkelt. Ő képviseli a nyugodt erőt, a sta­bil átmenetet. A kancellár nemrég ugyan tiltakozott az ellen, hogy az egykori hamburgi polgármester lenne a szellemi örököse, de lehet, hogy már késő, és Scholz vissza­vonhatatlanul „Merkel II”-vé vált. A polgárok mintegy fele tudná el­képzelni az SPD-s politikust kan­cellárként. Ő vezetheti pártját a hatalomba, ahogyan azt legutóbb Gerhard Schröder tette 1998-ban, majd 2002-ben. Mi Scholz titka? Olyan ember, aki semmit sem bíz a véletlenre, és inkább keveset mond, mint valami tévest: tökélyre fejlesztette a biz­tonságra való törekvést, s esze ágá­ban sincs változtatni a róla kiala­kult képen. „Kancellárnak indulok, nem cirkuszigazgatónak” - fejtette ki egy ízben. Kétségtelenül nem a legszíne­sebb egyéniség, de mindenkiben megragad valami belőle, nem vé­letlenül van már húsz éve a poli­tika élvonalában. Egyeseknek ő „Scholzomat”, a „robot”, aki Ger­hard Schröder kancellársága alatt megvédte a megszorításokkal járó reformokat. A megrögzött balol­daliak ezért nem is tartják igazi szociáldemokratának, talán emiatt is maradt alul az SPD 2019-es el­nökválasztásán. De kialakult róla egy másik kép is, a győztesé. Hívei számára ő az, aki 2011-ben újra hatalomra vezette Hamburgban az SPD -t, a munkaügyi miniszter, aki a pénzügyi válság idején sok millió munkahelyet mentett meg a rövid távú munkavégzési támogatással. Ennyien vélik úgy, hogy Scholz megválasztása esetén jó kezekben lenne Németország. Összehasonlí­tásképpen Angela Merkel esetében ez az arány 65 százalék, a keresztény uniópártok kancellárjelöltjét, Armin Laschetet azonban csak 30 százalék tartja alkalmasnak a tisztségre a Forsa felmérése szerint A pénzügyminiszter mintegy ezer­­milliárd eurót bocsátott rendelke­zésre a világjárvány és az évszázad árvizének következményeinek enyhítésére, emlékeztet a Süd­deutsche Zeitung. Sokan vélik úgy, hogy Scholz a szociáldemokrácia eszmeiségének őrzője. Olyan politikus, akiben meg lehet bízni, s ezekben a bizonyta­lan időkben nagy a vágyakozás egy ilyen személyiség iránt. Bár korai még a választás vég­­kimeneteléről beszélni, egyelőre úgy tűnik, hogy Scholz jósnak sem volt utolsó. Tavaly, a Merkel-éra utolsó előtti esztendejében, az SPD 15 százalékos népszerűségének időszakában még futurisztikus­­nak tűnt az a jövendölése, amely szerint a CDU/CSU megítélése 30 százalék alá esik, az SPD-é pedig 20 százalék fölé emelkedik, míg a Zöldek megrekednek 10-15 szá­zalék között. Az a megállapítása is irreálisnak tűnt, hogy ezúttal sok korábbi CDU-szavazó is az SPD- re voksolhat. Legnagyobb taktikai húzása azonban az volt, hogy fel­ismerte, nem valami (a mostani nagykoalíciós kormány) vagy vala­ki (a leköszönő Angela Merkel) el­lenében kell pozícionálnia magát, az a leghatékonyabb, ha azt ígéri: minden a régi, jól bevált mederben halad tovább. És ő ezt garantálja is. Scholz, mondhatni, a mozdulatlan­ság királya. A hamburgiak - 2018-ig hét éven át volt a város polgármestere - még ma is nagyon kedvelik. Teljesítette a tömeges lakásépítésekre tett ígé­retét. 2011 óta 100 ezer lakás létesí­tését hagyták jóvá, amiből 77 ezer el is készült. Most azt ígéri, hogy ha kancellárrá választják, ország­szerte 400 ezret építenek. Hiteles vezetőnek tartják, a kérdés már csak az: hibázik-e ő is a választásig, mint tette korábban a kampány so­rán két riválisa, a CDU-s Armin La­schet és a zöld Annalena Baerbock. Biztos, hogy nem ez volt az I SPD legizgal­masabb kam­pánya, mégis sokat hozott a konyhára 54 százalék Scholzot már leírták, de túl korán ÉLETÚT Olaf Scholz Hamburg- Rahlstedtben nőtt fel, szülei a tex­tiliparban dolgoztak. Két öccse van, Jens aneszteziológus, 2009 óta a Schleswig-holsteini Egyetemi Kórház igazgatótanácsának elnö­ke, Ingo pedig egy hamburgi infor­matikai cég ügyvezető igazgatója. A politikus Scholz a gimnázium után 1978-1984 között a Hamburgi Egyetemen folytatott jogi tanul­mányokat, majd katonai polgári szolgálatot teljesített. 1985-ben nyert ügyvédi engedélyt, egy ham­burgi ügyvédi iroda partnere volt, a Bundestagba való 1998-as meg­választásáig munkajogi szakjogász­ként dolgozott, és 1990-től 1998-ig a Német Fogyasztási Szövetkezetek Központi Szövetségének belső jo­gászaként ténykedett. 1998-ban vette feleségül az SPD politikusát, Britta Ernst­et. Gyer­mekük nem született. Scholz tagja volt a hamburgi Több időt a gyer­mekeknek kezdeményezésnek. 2006 novemberétől pedig ő volt a védnöke az Oktatás a bűnözés ellen nevű projektnek, amely Hamburg egyik szociálisan hátrányos hely­zetű kerületében az erőszak meg­előzésére és iskolai támogatásra irányult. Scholz 1975-ben, még közép­­iskolásként lépett be az SPD-be. 1982 és 1988 között az ifjú szoci­áldemokraták, a Juso szövetségi elnökhelyettese, 1987-1989 között pedig a Szocialista Ifjúság Nemzet­közi Szövetségének alelnöke volt. Ekkoriban megjelent cikkeiben még a „kapitalista gazdaság legyő­zését” szorgalmazta, és bírálta az „agresszív-imperialista” NATO -t. 2000-2004, majd 2009-2018 között a hamburgi SPD elnöke volt. 2001-től tizennyolc éven át különböző tisztségekben folyama­tosan tagja az SPD pártvezetőségé­nek, a szociáldemokrata Gerhard Schröder kormányzása idején, 2002 októberétől másfél éven át a párt főtitkára volt. A 2002-es párt­­kongresszuson a szavazatok 91,3 százalékával választották meg, 2003-as újraválasztásakor azon­ban csak 52,6 százalékot kapott. Az év tavaszán, Schröder lemondását követően ő is távozott, azonban ké­sőbb visszatért, 2007-2009 között a munkaügyi és szociális tárcát irá­nyította. 2009 novemberében, nem sok­kal a 2009-es szövetségi választá­sok után az SPD kongresszusa a szavazatok 85,7 százalékával vá­lasztotta meg elnökhelyettesnek. 2017-ig rendre újraválasztották, bár 2009-es, 2013-as és 2017-es újraválasztásakor is ő érte el a legrosszabb eredményt az elnök­ségből. Ez azért is érdekes, mert 2011-től hét éven át Hamburg pol­gármestere is volt, és e funkciójá­ban sikeresnek tartották. Martin Schulz lemondását kö­vetően Scholz 2018. február 13-án ideiglenesen átvette az SPD elnök­ségét, mivel ő volt a legrégebben hi­vatalban lévő elnökhelyettes. 2018. április 22-én aztán Andrea Nahles pártelnökké választásával Scholz megbízott elnöki tisztsége meg­szűnt. 2019 júniusában, Nahles lemondását követően kezdetben kizárta, hogy jelöltesse magát az elnöki posztra. Mint mondta, idő­ben nem egyeztethető össze a szó­ Az SPD-nél hosszú idő után újra elkezdtek bízni a jövőben REFLEKTOR vetségi pénzügyminiszteri és párt­elnöki tevékenység. Augusztusban aztán mégis bejelentette indulását, társelnökének Klara Gerwitzet vá­lasztotta. Be is jutottak a második fordulóba, de ott 45,3 százalékkal alulmaradtak. A vereséget köve­tően Scholz már nem indult újra a szövetségi elnökhelyettesi posz­tért sem. Ekkor bukott embernek tűnt és hogy a pártjában már aligha terem számára babér. Ettől függetlenül szövetségi belügyminiszterként, azaz Mer­kel kancellár közeli munkatársa­kén Scholz maradt az SPD egyik legbefolyásosabb személyisége a német belpolitikában, tavaly au­gusztusban pedig ő lett az SPD kancellárjelöltje a 2021-es válasz­tásra. Az akkori közvélemény-ku­tatások szerint Scholz volt az SPD legnépszerűbb politikusa, bár a párt balszárnya körében továbbra sem kedvelték. Ezzel együtt 2021. május 9-én az online tartott párt­­kongresszuson Scholz kancellárje­löltségét a leadott szavazatok 96,2 százalékával erősítették meg. Ak­kor még talán senki sem hitt végső győzelmében, de azóta megfordult a tendencia, akár a feje tetejére is állhat a papírforma. R. T.

Next