Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)

2024-02-12 / 36. szám

I KULTÚRA NÉPSZAVA 2024. február 12., hétfő I A Zeneakadémia szelleme KAPCSOLATOK A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Kovács János vezényletével élményszerű hangversenyt adott pénteken. Mintaszerű volt a műsorválasztás is. VARGA PÉTER Néhány évvel ezelőtt Eötvös Péter egy operát (Senza Sangue) írt annak a problémának a megoldására, hogy mennyire nehéz Bartók Kékszakáll­újához társdarabo(ka)t találni. Ez a nagyjából egyórás mű - amely való­jában egymagában is megállná a he­lyét, de ahhoz túl „rövid” - általában koncertek második részében kerül sorra, ha éppen nem az operában játsszák. Bár azt Eötvös is elmond­ta, a párválasztás a Kékszakállúhoz inkább az operában nehéz, a hang­versenyeken nem annyira, most az első rész műsora a két Liszt-művel különösen jól illeszkedett a Kéksza­kállúhoz. Liszt Orfeusz című szim­fonikus költeménye is a próbára tett férfi-nő kapcsolatot dolgozza fel, és egy hangversenyen a szokásos nyi­tányként is előadható a viszonylag rövid, valamivel több mint tízperces mű. A Rádiózenekar kissé nehézke­sen kezdett, jó pár percig nem lehe­tett tudni, hogy a Müpa-beli, ünnepi színvonalú Ring-előadások egészen kiváló együttesét vagy a hétközna­pok zenészeit halljuk-e majd. Sze­rencsére Kovács János is a legjobb formáját mutatta, így hamarosan teljes szépségében - lehet monda­ni, azon túl is -, tartalmilag is mély megértésről tanúskodó formában hangzott fel a mű. A hagyományos felépítést köve­tő hangversenyen a versenymű Liszt Haláltánca volt, amely variációso­rozat a középkori Dies irae témára: ha úgy vesszük, Judit attól kezdve, hogy megismerkedik a Kékszakál­lúval, haláltáncot kezd járni. A szó­lista Ránki Dezső volt, aki a sztárolt fiatal zongoristákat megszégyení­tő lendülettel, virtuozitással és per­sze - ezt mondani sem kell - muzi­kalitással adta elő a szólamot: ha kellett, dübörgött, ha kellett, fino­man dalolt, ha kellett, félelmetesen pörögtek ujjai. És a karmester és a zenekar mögötte ismét nagyot al­kotott, figyelemre méltó volt a zene­kari szólamok megjelenítése is, nem egyszerű kísérőként voltak ott. Szé­pek voltak a hangszínek, értelmező hangsúlyokkal szólaltak meg az ép­pen fontos motívumok. nagyzenekaros hangversenyek ideális helyszíne a Bartók Béla Nemzeti Hangverseny­terem, a Zeneakadémia Nagytermé­nek színpada végül is csak viszonylag kis létszámú szimfonikus zeneka­roknak tud helyet adni, de azok na­gyot tudnak ott szólni, sokszor „be­szorul” a hangtömeg a viszonylag kis légtérbe. De most nemcsak hal­lottuk és tudtuk, hogy hangosan ját­szik a zenekar vagy főleg a Müpában eléggé gyengén hallatszódó basszus vonószólamok, hanem szinte fizika­ilag is ütöttek a hangok. Persze eh­hez minimum kitűnően kell játszani, hogy minden szépen hallatszódjék, ez most sikerült a rádiósoknak, így - különösen amikor Ránki is játszott - az is kiderült, miért lehetett 1907 óta annyi emlékezetes zenei esemény színhelye a mára már gyakorlatilag másodlagossá vált, bár több műfaj­ Liszt: Orfeusz, Haláltánc Bartók: A kék­szakállú herceg vára Ránki Dezső - zongora, Horti Lilla - szoprán, Kálmándy Mi­hály - bariton Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Karmester: Kovács János Zeneakadémia, Nagyterem, február 9. hoz a Müpáénál sokkal alkalmasabb terem. (De hát a jegyeladások száma nagy úr.) Vagyis a helynek van szelle­me, amely most nagyon is megjelent. A Kékszakállú sajnos éppen ezért is volt problémás. Bár a Müpában is hallottam olyan, más szempontok­ból egészen kiváló előadást, amelyet beárnyékolt, hogy a zenekar gyak­ran elnyomta Juditot, itt ez szinte folyamatosan jelentkezett, a hango­sabb részekben - amikor hagytam el az épületet, két mögöttem beszél­gető huszonéves fiatalember is ép­pen ezt kifogásolta -, Horti Lilla és Kálmándy Mihály hangja sem hal­latszott igazán. Szövegeiket gyak­ran emiatt nem lehetett érteni, pe­dig amikor lehetett, nagyon tisztán érthetően énekeltek, az ő részük­ről ez nem lehetett akadály. Ennek ellenére azért nagyrészt hallani le­hetett, hogy Horti drámai Juditot énekelt, szép hangon, kifejező mó­don. Amennyire lehetett, jelen volt mint opera-énekesnő, ritkán tekin­tett a kottába, igyekezett a mimiká­jával játszani. Kár, hogy ezzel inkább a némafilmek naiváinak eszköztárát idézte, ellentétben azzal, amit éne­kelt. Kálmándy is szép, kifejező bari­tonjával volt jelen - drámai súlyával kevésbé -, de szinte állandóan a kot­tába nézve, a játékból - aminek azért egy ilyen koncertszerű előadáson is valamennyire jelen kellene len­nie, főleg, ha már partnernője benne van - kivonta magát. Kovács rutinos operakarmester módjára irányítot­ta az előadást, és sok részletet, szé­pet, vagy kifejezetten úgy komponált nem szépet és hangosat, vagy hal­kat jól hangsúlyozott, ráirányította a figyelmet arra, hogy a zenekarra bí­zott zenei anyag is komoly részese az egésznek. A végén tehát a siker meg­érdemelten nagy volt. Az ilyenfajta Ránki Dezső lendülettel, virtuozitással és persze muzikalitással adta elő a szólamot INFÓ A zenekar időnként elnyomta Horti Lilla és Kálmándy Mihály hangját Eleven Holtszezon ÖSSZMŰVÉSZET Harmadjára rendezik meg Veszprémben a Holt­szezon Nemzetközi Kortárs Irodal­mi Fesztivált, mely egykor az Eu­rópa Kulturális Fővárosa program részeként indult. Varga Richárd, az esemény szervezője szerint már bekerültek a veszprémi köztudat­ba. - Ennek talán az a legjobb jele, hogy az elmúlt két hónapban sok üzenetet, megkeresést kaptunk: sokan várták az idei programot, kí­váncsiak voltak, milyen fellépőket, előadókat, írókat hoz a Holtszezon 2024-ben Veszprémbe - mondta el lapunk megkeresésére. A Holtszezon, ahogy a neve is utal rá, igyekszik kikerülni a Balaton kör­nyékének turizmus szempontjából legkedveltebb hónapjait, és épp feb­ruárban várja az irodalomra éhes kö­zönséget. Az eseménysorozat kifeje­zetten a fiatalabb generációt célozza meg, emiatt felkarolta a népszerűbb műfajokat, idén a sci-fi, a krimi, a fan­ INFO Február 22-től 25-ig tart majd a Holtszezon Nemzetközi Kortárs Iro­dalmi Fesztivál. Bizonyos programok regisztrációhoz vagy jegyvásárláshoz kötöttek. tasy és a thriller lesz terítéken. Varga Richárd szerint ezek a hívószavak sokkal jobban vonzzák a célközön­séget.­­ Mivel ezekhez a könyvek­hez alapvetően belső motiváció, sze­mélyes érdeklődés alapján nyúlnak a fiatalok, mindenképpen érdemes foglalkozni velük, teret adni a róluk szóló diskurzusnak. Ez azért is fon­tos lenne, mert az olvasás szeretetét lehet velük megőrizni, amit sajnos a jelenlegi kötelező olvasmányokkal a diákok nagy része teljesen elveszít az iskolákban, márpedig Dosztojevsz­kijhez, Tóth Krisztinához, de Petőfi Sándorhoz is szívesebben és értőbb módon nyúl majd egy olvasni szerető fiatal. Vagy olyan, akinek az irodalmi világképében Pilinszky János versei mellett teljesen jól megfér egy 30Y- vagy egy Platon Karataev-dalszöveg. De az igazán nagy dolog mégiscsak az, ha ő maga válik alkotóvá - vetette föl a szervező, utalva két idei fellépő­re (a 30Y az Expresszóban, a Platon Karataev a Fotonban ad koncertet) és az írásműhelyek egyikére, melyet a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) tart majd. A 2024-es célok kapcsán Varga Ri­chárd így fogalmazott: a célunk alap­vetően a fesztivál 2022-es indulása óta állandó­ közelebb hozni az iro­dalmat a fiatalokhoz azzal a gesztus­sal, hogy bemutatjuk, ez a művészeti ág sokkal több annál és sokkal szé­lesebb spektrumon működik, mint amit általában a közoktatásban kap­hatunk belőle. A Holtszezon vala­mi olyasmi, aminek egy középisko­lai irodalomórának lennie kellene. Pontosabban ilyennek is lennie kel­lene. (Ha lehetne.) Kortárs irodalom, feltörekvő művészek, határműfajok, együtt gondolkodás, kísérletezés és sok-sok alkotóműhely. És mindezt helyi egyetemistákkal és középisko­lásokkal, vagyis a célközönséget be­vonva találtuk ki, ami talán az egyik legfontosabb elem ebben a képletben - hangsúlyozta. A kérdésre, hogy miben válto­zott az emberek viszonya az iroda­lomhoz az elmúlt 10-20 évben és mi látszik ebből az irodalmi fesztiválo­kon, a fesztiválszervező úgy felelt: a Holtszezon végső soron azt erősítet­te meg bennünk, amit megtapasztal­hattunk már akár a Margó Fesztivá­lon, akár a Művészetek Völgye vagy az Ördögkatlan Fesztivál bizonyos eseményein, de akár a vonaton ülve is; az irodalom, pontosabban általá­ban a művészet az emberhez zsige­rileg kapcsolódik. Szükségünk van rá, egészebbek leszünk tőle, hiszen a világot és önmagunkat ismerhetjük meg általa. Ehhez a felismeréshez vi­szont csak az tud eljutni, aki benne van, aki foglalkozik vele, aki olvas és aki alkot. Akit nem idegenítettek el tőle. Ezért nem mindegy, hogy mit és hogyan kell tanítani az iskolákban. Mert a Holtszezon, azt hiszem, attól működik, hogy ezt az elnyomott, zsi­geri létszükségletérzést piszkálja fel az emberekben - zárta szavait. A királynék városában február 22- től 25-ig, azaz csütörtöktől vasárnapig tart majd a Holtszezon. A fesztiválon több jeles író veszt részt, köztük Háy János, Grecsó Krisztián, Varró Dáni­el, Lackfi János, Nemes Z. Márió és Jászberényi Sándor. Idén kiemelt sze­rep jut a Platon Karataev együttesnek, több vendég érkezik majd hozzájuk (ifj. Vidnyánszky Attila, Székely Ákos, Topolánszky Tamás), lesz albumkibe­­szélés, lemezhallgatás, valamint Balla Gergely, a Platon Karataev tagja dal­­szövegíró-workshopot tart. Minden este lesz koncert, a slam poetry-est sem maradhat ki, továbbá jelen lesz­nek a helyi erők, veszprémi első kö­tetesek mutatkoznak be a Holtszezo­non. A pódiumbeszélgetések fő témái idén is a már említett, népszerű iro­dalmi műfajok, szó lesz például a Tró­nok harca szerzője, George R. R. Mar­tin adaptálatlan műveiről. ROSZNÁKY EMMA Varga Richárdék célja az indulás óta állandó: közelebb hozni az irodalmat a fiatalokhoz ill.A., Kellei György, Zajácz D. Zoltán és Szlavicsek Judit a tavalyi esten

Next