Néptanítók lapja 1. évfolyam, 1868
1868-03-26 / 8. szám
.IL VU« I lUVUI 'J. ViIIIIl. ^»hiúitok, marcz. NÉPTANÍTÓK LAPJA. METI KÖZLÖNY a magyarországi kisdedóvodák, elemi- és felső-népiskolák számára. Kiailja a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium. A szerkesztőségi és kiadó-hivatal van Budán a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumnál az Országházban. A „Néptanítók lapját" minden magyarországi népiskola tanítója és kisdedóvoda vezérlője állj nélkül kaphatja következő feltételek alatt : 1-er, hogy azt segédtanítóival olvasás végett közölje, 2-ér hogy azt mint az iskola tulajdonát megőrizze, és utódának átadja. Nem népiskolai tanitók előfizethetnek . Egy évre 3 frttal , fél évre 1 frt 50 krral. A hallgató és kérdezkedő tanítási modorról. Ha a gyermekek a szülői háznál szüleiktől, mint első nevelőjöktől jó rendre taníttattak, ha elvetették ama magvat, melynek csirája éltető napsugár által kifejleszthető, nem fog azon gyermek, midőn a szülő gondos karjai közül, egy mindenhol nélkülözhetetlen képző iskolába lép, ez intézettől, mely a közoktatás czéljára rendeltetett, rettegni. E közoktató intézet az, melyet pótolni mással nem lehet, s ez nem csak azt pótolja, mit a szülők meg nem adhatnak gyermekeiknek, hanem ez egyszersmind azon hely, hol a gyermek emberi nemesebb kötelességeinek méltó betölthetésére képessé tétetik. Az iskola az, hol az ifjú nemzedék legelőször lát társaságot és pedig olyant, melynek minden egyes tagjai ugyanegy czélból gyűltek össze s igy az iskola nemcsak képző, hanem egymás iránti szeretetet is eszközlő hely, mi soknak áldás még akkor is, midőn már a nagy világban eveznek. A gyermek szendergő szellemi erejét az iskolában ébreszti és fejleszti a tanitó, s ott nyerhetik ama kincset, melyet „sem a tolvajok el nem oroznak, sem a rozsda meg nem emészt." A tanító oktatása a gyermekek tehetségéhez mért lehet, mert tudjuk, hogy nemcsak a testi erő, hanem a lelki tehetség is bizonyos természeti törvény szerint szokott kifejlődni, és pedig mindenkiben némi változással. A tanítás pedig hallgató vagy kérdezkedő módon történik. Hallgató tanítási módon történik, ha a gyermekek csendét figyelemre intvék s a tanitó folytonos beszédben közli velők a fogalmakat, ítéleteket és igazságokat. Kérdezgető módon történik, ha mindezek a tanulók elméjéből fejtetnek ki. De e két tanítási modor nem minden tanítási tárgynál alkalmazható. A közlő, vagyis a hallgató tanítási modor a természet- és történettudományoknál alkalmasabb, míg a kifejtő vagyis a kérdezkedő tanítási modor a gyermek elméjében a már meglevő ismereteket fejti ki s azon tanitási tárgynál alkalmazható, hol legnagyobb mértékben az erkölcsi igazságok tüntettetnek elő ; de igen tanácsos e két modort egymással fölcserélve ugyanazon egy tárgyra alkalmazni. *) A kérdezkedő modor azonban kétféle t. i. párbeszéd általi és Kateketai. A párbeszéd általi tanítási modorral minden iskola mester él , de sok anélkül, hogy figyelne vagy tudná, hogy melyik, vagy minő modort követ a tanításban. Ugyanis, midőn különféle kérdéseket terjeszt a tanulók elé, ezek pedig felelnek, az nem egyéb, mint párbeszéd általi tanítási modor. A párbeszéd általi tanítási modor tehát abban áll, hogy a tanulókat saját előismereteiknél fogva, majd kérdezősködésekkel, majd ellenvetésekkel oda vezetjük, hogy valamely ismert tárgyról még világosabb fogalmuk legyen, annakvalóságáról még tökéletesebben meggyőződjenek, vagy pedig saját előismereteik által, más ismeretlen tárgygyal, igazság-, törvény- és szabálylyal megismerkedjenek. A katekerai tanítási modor pedig abban áll, hogy a tanító többféle kérdések és feleletek által oda vezeti a tanulókat, hogy az előadott tárgyat helyesen megértsék, fölfogják és róla meggyőződjenek; amiből kitűnik, hogy a katekerai tanítási modor épen nem abban ál, hogy a tanulókat szóról szóra kikérdezzük valamely tantárgyból, hanem hogy a kérdéseket úgy intézzük, hogy a gyermekeknek ne csupán emlékező tehetsége, hanem összes szellemi tehetségek vétessék igénybe, képeztessék és tökélesbitessék. Iskoláinkban, amennyire egy pár évi tapasz-Minden a szerkesztői vagy kiadói hivatalt illető közlemény a szerkesztőséghez küldendő. A mi nézetünk szerint a népiskolában minden tárgyra nézve mindkét modor kapcsolatosan használható s a tanító az egyiket, vagy a másikat akkor válaszsza , midőn arra a pillanat legczélszerűbbnek mutatkozik. Szerk.