Néptanítók lapja 2. évfolyam, 1869

1869-09-16 / 37. szám

Biula-Pest, II. évfolyam. 37. szám, 1869. September 16. NÉPTANÍTÓK LAPJA. XXV ROCK­H­ETI KÖZLÖNY­­ - 'N a magyarországi kisdedóvodák, elemi- és felső-nép-iskolák számára. Hiallja a vállát, és közoktatá­slági m. kir. minisztérium. A szerkesztőségi és kiadó-hivatal van Bu­dán a vallás- és köz­oktatásügyi m. kir. minisztériumnál az or­szágházban. A „Néptanítók Lapját" minden magyarországi népiskola tanítója és kisdedóvoda vezérlője dij nélkül kaphatja következő feltételek alatt : 1-er, hogy azt segédtanítóival olvasás végett közölje, 2-ér hogy azt mint az iskola tulajdonát, megőrizze, és utódának átadja. Nem népiskolai tanítók előfizethetnek . Egy évre 3 írttal, fél évre 1 írt 50 krral. Minden a szerkesztő vagy kiadói hivatalt illető közlemény a szerkesztőséghez kül­dendő. Nemhivatalos rész. Nemessányi János tanfelügyelő úr megnyitó beszéde­­­i­t­t a m­e­g­y­e­i i­s­k­o­l­a­ta­n­á­c­s­b­a­n. Tisztelt megyei iskolai tanács ! Midőn önöket uraim üdvözölni szerencsém van, nem titkolhatom el e feletti örömet, hogy szeretett megyénk, fölfogván és méltányolván a megyei iskolai tanács fontos teendőit a férfiak ily kitűnő koszorúját csoportosította egybe felada­tunk, annál biztosabb elérhetése tekintetéből. És valóban, czélunk szentsége követeli a leg­jobb erőket, a legfeláldozóbb jellemeket, a leg­tisztább keblű hazafiakat, a legönzéstelenebb em­berbarátokat, a legszorgalmasabb s legernyedet­lenebb munkásokat, mert azon tér, a melyen mű­ködni hivatva vagyunk egészen uj, a föld, me­lyet mivelni fogunk, sok tövissel van fedve és sok kavicsot rejt magában, küzdenünk kellene külön­féle akadályokkal, melyeket tudatlanság, rosz akarat és minden jó ügynek legnagyobb ellen­sége : a közöny gördíteni fognak elönkbe ; sőt azok is, kiknek érdekében fáradozni fogunk, utünket gyakran állandják. Ez sorsa minden reformnak, melynek minél üdvösebb, annál több ellensége szokott lenni ; természetes kifolyása az emberi gyarlóságunknak. De hála az égnek ! ilyen akadályok nem csak, hogy vissza nem riasztják az emberiség sorsá­nak javulására törekvő bajnokokat, de kitartób­bakká megedzettebbekké teszik őket. Ennek tudata bátorít engem is azon reményre, hogy köztünk nem lesz egyetlen egy tag sem, ki utunkban álló akadályok és nehézségek által visszariasztatnék, ki az ügynek nem szentelné fel magát egészen, jól tudván, hogy működése által hazájának, az emberiségnek és közszabadsá­gunknak használ. Hazájának, az emberiségnek, szabadságunk­nak használ, ki velünk működik ! Ezen hangzatos, modern, szavak talán nem is illenek ide ? S ha meggondoljuk, hogy köztünk csak népiskolák javításáról van szó, ezen kifeje­zések talán csak puszta hangzású szavakká vál­nak ? Nagyot téved, ki azt állítaná. Nem én mon­dom, de a világ legkitűnőbb államférfiai állít­ják, hogy „a szabadságnak kútfeje s éltető ereje a népek műveltsége, s hogy rövidlátó emberbarát vagy hazafi az, ki a népnek szabadságot adni siet, mely őt mindenhatóvá teszi, de nem ápolja a nép értelmiségét, mely nélkül a szabadság és jogok csak szerencsétlenségre vannak mint neki mint az államnak. Tudatlanság tehát, különösen szabad népnél veszélyezteti a nép jólétét, aka­dályozza a haza felvirágzását, koc­káztatja ma­gát a szabadságot s az állam képviseleti rend­szer szerkezetének nincs nagyobb ellensége a tu­datlanságnál. " Belátták ezt az ujabbkori társadalomnak leg­jelesbjei, s nézzük sorba Európának valamennyi államait, melyekben a jog az önkény az önkor­mányzat a kényuralom, szabadság a rabiga az egyenlőség a kasztrendszer felett diadalmasko­dott : ott rögtön előálltak az emberiség őszinte barátai, a társadalom legjobbjai, fáradozván tel­jes erejökből, hogy a népnevelés virágozzék, fá­radozván oly intézetek létrehozásán, melyekből a jogokkal felruházott nép számára ezen jogok él­vezetére, megbecsülésére és védelmére szüksé­gelt műveltség származhassék. Így történt az Németországban, Francziaországban, Belgium­ban, Schweitzban, Éjszakamerikában és másutt. Hazánk azon törvényhozásában, mely a népet felszabadította a népnevelésére irányzott mozgal­mak mindjárt észrevehetők voltak. A közoktatás élére első rangú kitűnőség, hazánk egyik büszkes­sége állitatott, és ha a megindult újjászületés békés

Next