Néptanítók lapja 5. évfolyam, 1872

1872-11-21 / 47. szám

Pest-Buda, V. évfolyam 47. szám, 1872. november 21. NÉPTANÍTÓK HETI KÖZLÖNY a magyarországi kisdedóvodák, elemi- és felső-nép­iskolák számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium. A szerkesztőségi és kiadó-hivatal van Bu­dán a vallás- és köz­oktatásügyi m. kir. minisztériumnál az országházban. A „Néptanítók Lapját" minden magyarországi népiskola tanítója és kisdedóvoda vezérlője dij nélkül kaphatja következő feltételek alatt : 1-er, hogy azt segédtanítóival olvasás végett közölje , 2-ér hogy azt mint az iskola tulajdonát megőrizze, és utódának átadja. Nem népiskolai tanítók előfizethetnek . Egy évre 3 frttal, fél évre 1 frt 50 krral. Minden a szerkesztő vagy kiadói hivatalt illető közlemény a szerkesztőséghez küldendők. Hivatalos rész. Az udvarhelyszéki általános tanítóegylet fölter­jesztése folytán Kovács Ágoston, kadicsfalvi ta­nitó 100 forintnyi kitüntetési jutalomban részesit­tetett. A liptómegyei tanitóegylet fölterjesztése foly­tán Garzsik Lajos, hradeki tanitó, 100 frtnyi kitüntetési dijban részesittetett. Nemh­ivatalos rész. A tanitók segély­ egylete alapsza­bályairól. Lapunk 44. számában vették t. olvasóink a Zichy Antal úr által indítványozott ta­nítói segélyegylet alapszabályait. Az ügy fontosságáról, és nevezett egyle­tek hasznos voltáról bővebben értekezni hiábavaló idővesztegetés lenne; elismertük azt mi, s elismerte azt a hazai sajtó kivé­tel nélkül, sőt itt-ott gyakorlati foganato­sítása érdekében is örvendhetünk már némi kezdeményezésnek. A gyakorlati kivitel azonban csak úgy sikerülhet, ha a létrehozandó egyletek czél­szerű szervezetet nyernek; oly szervezetet, mely kizárva minden üzérkedési szellemet, s folyton szem előtt tartván az eszme hu­mánus eredetét, mégis elegendő gondot fordít a dolog practicumára is t.i. az „ügy­kezelésre.” Zichy Antal az alapszabály terve nagy mértékben felel­­meg az itt kifejtett kellé­keknek. Mindenek előtt teljes helyeslésünkkel ta­lálkozik az, hogy nem él az annyi előszere­tettel használt, s épen azért már félig-med­dig el is használt „országos" czímmel. S akinek csak némi fogalma van arról, hogy nagyobb pénzalapnak központosított, de mindazonáltal az egész országra kiter­jedő igazgatása mennyi munkával és ne­hézséggel jár; hogy milyen körülményes továbbá az egyes esetekben a kérelmezés, és annak eldöntése, s az mennyi időbe kerül, az bizonyosan osztozni fog véleményünk­ben. Pedig épen „betegség és véletlen sors­csapások" esetében csakugyan „kétszeresen ad, ki gyorsan ad." Minden vidéknek meg vannak speciális viszonyai, melyekhez ilyen segélyegyletnek alkalmazkodnia kell, és a vidéki választ­mány bizonyosan jobban ismeri a műkö­dése körébe eső egyleti tagokat, mint bár­melyik központi, Budapesten székelő vá­lasztmány azokat ismerhetné. A segélyezé­sek kiosztásában igazságosabban, de egy­szersmind óvatosabban járhat el, mint amaz, mert ismerheti az egyes tagtársak egyéb körülményeit, hitelképességeket is, minek folytán az egyleti pénztár csak rit­kán fog veszteséget szenvedni. 47

Next