Néptanítók lapja 5. évfolyam, 1872
1872-11-21 / 47. szám
Pest-Buda, V. évfolyam 47. szám, 1872. november 21. NÉPTANÍTÓK HETI KÖZLÖNY a magyarországi kisdedóvodák, elemi- és felső-népiskolák számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium. A szerkesztőségi és kiadó-hivatal van Budán a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumnál az országházban. A „Néptanítók Lapját" minden magyarországi népiskola tanítója és kisdedóvoda vezérlője dij nélkül kaphatja következő feltételek alatt : 1-er, hogy azt segédtanítóival olvasás végett közölje , 2-ér hogy azt mint az iskola tulajdonát megőrizze, és utódának átadja. Nem népiskolai tanítók előfizethetnek . Egy évre 3 frttal, fél évre 1 frt 50 krral. Minden a szerkesztő vagy kiadói hivatalt illető közlemény a szerkesztőséghez küldendők. Hivatalos rész. Az udvarhelyszéki általános tanítóegylet fölterjesztése folytán Kovács Ágoston, kadicsfalvi tanitó 100 forintnyi kitüntetési jutalomban részesittetett. A liptómegyei tanitóegylet fölterjesztése folytán Garzsik Lajos, hradeki tanitó, 100 frtnyi kitüntetési dijban részesittetett. Nemhivatalos rész. A tanitók segély egylete alapszabályairól. Lapunk 44. számában vették t. olvasóink a Zichy Antal úr által indítványozott tanítói segélyegylet alapszabályait. Az ügy fontosságáról, és nevezett egyletek hasznos voltáról bővebben értekezni hiábavaló idővesztegetés lenne; elismertük azt mi, s elismerte azt a hazai sajtó kivétel nélkül, sőt itt-ott gyakorlati foganatosítása érdekében is örvendhetünk már némi kezdeményezésnek. A gyakorlati kivitel azonban csak úgy sikerülhet, ha a létrehozandó egyletek czélszerű szervezetet nyernek; oly szervezetet, mely kizárva minden üzérkedési szellemet, s folyton szem előtt tartván az eszme humánus eredetét, mégis elegendő gondot fordít a dolog practicumára is t.i. az „ügykezelésre.” Zichy Antal az alapszabály terve nagy mértékben felelmeg az itt kifejtett kellékeknek. Mindenek előtt teljes helyeslésünkkel találkozik az, hogy nem él az annyi előszeretettel használt, s épen azért már félig-meddig el is használt „országos" czímmel. S akinek csak némi fogalma van arról, hogy nagyobb pénzalapnak központosított, de mindazonáltal az egész országra kiterjedő igazgatása mennyi munkával és nehézséggel jár; hogy milyen körülményes továbbá az egyes esetekben a kérelmezés, és annak eldöntése, s az mennyi időbe kerül, az bizonyosan osztozni fog véleményünkben. Pedig épen „betegség és véletlen sorscsapások" esetében csakugyan „kétszeresen ad, ki gyorsan ad." Minden vidéknek meg vannak speciális viszonyai, melyekhez ilyen segélyegyletnek alkalmazkodnia kell, és a vidéki választmány bizonyosan jobban ismeri a működése körébe eső egyleti tagokat, mint bármelyik központi, Budapesten székelő választmány azokat ismerhetné. A segélyezések kiosztásában igazságosabban, de egyszersmind óvatosabban járhat el, mint amaz, mert ismerheti az egyes tagtársak egyéb körülményeit, hitelképességeket is, minek folytán az egyleti pénztár csak ritkán fog veszteséget szenvedni. 47