Néptanítók lapja 13. évfolyam, 1880
1880-06-30 / 12. szám
XIII. évfolyam 12. szám. S^TG)^ Budapest, 1880. junius 30. NÉPTANÍTÓK LAPJA. 600§§00 xs Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. ministerium az óvodák, elemi, felső nép- és polgári iskolák s egyéb népoktatási intézetek számára. A „Néptanítók Lapjá"-t megkaphatja minden magyarországi népoktatási intézet egy példányban ingyen. Amely intézetek e lapot még nem kapják, de birni óhajtanák, küldjék be ezt tárgyazó folyamodványukat az iskola létezését igazoló hatósági bizonyítványnyal együtt a „Néptanítók Lapja" szerkesztőségéhez vagy kiadóhivatalához Budapest, I. kerület, Országház utcza 117. — A helység (megye) és utolsó posta neve világosan kiírandó. — Minden küldeményt a szerkesztőséghez kérünk czimezni. — Előfizetési ftr . égési ívre 3 Srt, félévre 1 frt 50 str. Tartalom : A reális irány túlsúlya közoktatásunkban. — A polgári iskoláink és az ipartanmírhelyek. — Gyermeki hibák. Természettani tanítási tervezetek népiskolák számára. — A számvetés a népiskola felső osztályaiban. — Könyvismertetés. — A budapesti I. ker. tanitóképezdéről. — Lapszemle. A reális irány túlsúlya közoktatásunkban. Két közlemény. Sok éve már annak, hogy a sajtóban a tudomány és közoktatásügy nagy tekintélyű férfiai, Magyarország és a magyar nemzet igaz jóakarói nagy erőfeszítéssel törekednek a reális irány fontosságának köz elismertetésére, s a nemzet ifjúságával megkedveltetésére. E törekvés a kormányra is oly erős nyomást tudott gyakorolni, hogy annak körében jelszóvá s a szakminisztérium politikájának egyik vezéreszméjévé lett; ezt pártolja nálunk ma a közvélemény ; realistává nevelni gyermekeinket csaknem divat, s a magán meggyőződések, kormányi cselekvés, a sajtó hatása és nemzeti közvélemény ezen áramlata az eddigi úgynevezett humanisticus vagy gymnasialis irányt már-már háttérbe kezdi szorítni. Ha jelenséget mélyebben vizsgáljuk, okvetlenül azon eredményre fogunk jutni, hogy ez a materialismusnak az idealismussal való régi küzdelme megújulása, új téren, más jelszókkal, változtatott modorban és fegyverekkel. Nemzetünk mintha egyfelől megunta volna a tudós nevelést, a jogászi és prokátoros műveltséget, az alkotmányvédést és politikai küzdelmeket, melyek a magán jóléttől sok időt és erőt vontak el s a nemzeti vagyont nem öregbítették, de a legújabb időben épen romlással fenyegetik; másfelől mintha mi is meg akarnók kisérleni azokhoz az eszközökhöz nyúlni, melyekkel más népek s némely közöttük élő nemzetiségek meggazdagodnak, mintha az ipar és kereskedelem terén jobban vélnék értékesitni erőnket s realisticus oktatással és neveléssel óhajtanák helyreállitni idővel hazánk vagyonossági kedvezőtlen mérlegét. Elfolyt ez a harcz már egyszer Magyarországon 1830 és 1848. között. A kik éltünk akkor, Éhez » »«ámhol egy egész tudjuk, a kik nem éltek, az irodalomból s kivált a politikai hírlapirodalomból megtanulhatják. A kérdés egy oldalról igy volt felállitva : „Legyen a magyar elébb vagyonos, gazdag, bővölködjék jóllétben, ekkor szabadságát, jogait, alkotmányos öná 1-lását könnyű lesz megvédni sőt növelni is; ha ellenben elszegényedik, adósságba merül, vagyonilag nyomorulttá lesz, semmi sem menti meg őt és alkotmányát. A másik oldalról az volt mondva : „Legyen joga Magyarországon minden honpolgárnak, vetessék be az alkotmány sánczaiba minden, a ki bizonyos minősült,s éggel bir, legyen a nemzet szabad és művelt, a szabadság és műveltség erőssé teszi, jólléthez juttatja s könnyűvé teszi hona alkotmányos független létének megvédésére. Az utóbbi tanoknak kedveztek a viszonyok. Szabaddá, jogossá lett mindenki egy szép alkotmány birtokához jutott a nemzet, s ime a szabadság közössé léte, a műveltség elterjedettsége a jóllétet nem emeli, a vagyonosságot nem fokozza, az eladósodás átalános, a nemzeti vagyon apad, az erkölcsi erőt és befolyást veszély fenyegeti. Ezek elleni óvszer kíván lenni nálunk a realisticus irányú közoktatás és nevelés. Én is akarója vagyok. Erőm szerint előmozdítottam azon irányt, mely a nemzeti szabadság s alkotmány valódi biztosítékát a nemzet vagyoni erejében állam hitte s hiszi. Nem is értünk még azon pontig, hol a realisticus irány megkedveltetése actiojában megállásra vagy épen hátrálásra kellene jelt adni; de a mérséklésnek, a minden oldalú dologmegfontolásnak és számitásnak s további actionk okosan kitervezésének ideje eljött. iv melléklet van ONHIRIVA. FH