Néptanítók lapja 15. évfolyam, 1882
1882-01-14 / 2. szám
/ Heti köjflöttv a magyarországi népoktatási intézetek számira. A „Néptanítók Lapja'' js megjelezik a minden szági népoktatási intéjét, tehatf az összpéldányban ingyen A mag intézkodványukat az isisikla léteztőségéhez vagy kiadja-hivatalához" utolsó posta világosan kiírandó iaton egy,-^ivnyi Ujrjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyaros!óvodák, ^leihi, joUsti nép- és polgárja iskolák és tanítóképp intézetek egy pótjáig neju de ljiquis|jjwFjtanák, küldjék be ezt tárgyazó folya'•lugó^í^igazol'Jí együtt a „NéjAnitók Lapja" szerkeazához Budapest, I. kerv^iífir Országház-utcza 13. — A helység (a megve megjelölésével) és az. mdú. — Minden ^imlei^ény a szerkesz kesztöséghez czimezendő. — Eltéli.etérii ár : egész évfö ;t öt, félévre 1 frt 50 kr. XV. évfolyam. 2. szám. Budapest, 1882. január 14. NÉPTANÍTÓK LAPJA és közoktatásügyi magy. kir. ministerium. Tartalom : Egy rongyos egyletről. Hazai és külföldi események. — Az emberi lakások. — Magyarnyelv tanítása más ajkú magyar iskolákban. — A tanitók tapasztalatai az iskola takarékpénztárakról.— Lapszemle. — A budapesti (budai) tanitóegyletről. E Értesités. Egy „rongyos" egyletről. Levél a szerkesztőhöz. Kolozsvár, 1882. január 3 Kedves barátom! Tudva van, hogy a népoktatásról szóló törvények általános tankötelezettséget elrendelő szabványai országszerte csak félig-meddig vannak végrehajtva. Azt is tudjuk, hogy e bajnak egyik legfőbb — hogy ne mondjuk egyedüli — oka : a szegénység. A szegény napszámos, a nyomorult özvegy asszony örül, ha rongyokba burkolt éhező gyermekének egy falat kenyeret adhat, és ha télen egy kis hulladék forgácsot gyűjthet, hogy viskóját kimelegíthesse. De már arra nem jut, hogy gyermekét még iskolába is járathassa. Mert, mielőtt iskolába küldené a tetőtől talpig fel kellene öltöztetni azt a rongyos gyermeket. De nagy sor ám ez iivivált télen . . . Esannyira nagy, hogy még a rendes foglalkozásban levő gyári munkás vagy szolgálatban levő cselédféle se bízja meg. Pedig ezek, a legszegényebb néposztálynak már az — arisztokratái. Ám de hány ezeren vannak városainkban és községeinkben szétszórva azok a bizonytalan existentiájú nyomorultak, akik nem tudják ma, hogy lesze-e holnap egy darab száraz kenyerük, mert nem tudhatják, hogy találnak-e holnap munkát . . . vagy részvevő szivet . . . vagy bűntársat ?! Ezeknek is vannak gyermekeik. Néha nagyobb számmal, mint a gazdagoknak. A törvényben ezekre is ki van mondva a tankötelezettség. Ki van mondva, de nincs végrehajtva. Nem is lehet. Erélyes közoktatási kormány, tevékeny tanfelügyelő, jó iskola és jó tanító mind hiában fáradoznak azon, hogy minden tanköteles gyermek oktatásban részesüljön, mert amelyik gyermeknek nincs ruhája, nem mehet az iskolába. És nincs olyan kényszereszköz, melylyel e bajon segíteni lehetne. Mert a „nincs" nagyobb úr, mint a tanfelügyelő vagy közigazgatási bizottság. És e baj sokkal súlyosabb, mint amilyennek első tekintetre látszik. Mert következménye nemcsak a tudatlanság, hanem a bűn is. A bűntények statisztikájából régen kidomborodott már az az igazság, hogy a nyomor, tudatlanság és bünlii szövetségesei egymásnak, a társadalmi rend békéje ellen naponként megújuló és folyvást tartó háborúban. A törvényhozástól várni a baj orvoslását, annyi, mint — János — pap országa után csengeni. Az államoknak mai napság európaszerte elutasíthatlan rendes terhei mellett, honnan vehetne a törvényhozás annyi pénzt, hogy minden gyermeket felruházzon, aki ruhahiány miatt nem járhat iskolába ? ! Képtelen gondolat! Mta pedig az ország nem adhat a szegény tanköteles gyermek ruházatára pénzt , a miniszer sem adhat. Szabályrendeletekkel pedig nem lehet téli ruhába öltöztetni a mezítelent. Végre is be kell látnunk, hogy a baj atársadalom baja, amiből következik, hogy a társadalomnak kell azt orvosolnia. A társadalmat fenyegeti a baj, mert minél többen maradnak végkép iskolázás nélkül, annál bujábban fog tenyészni a bűn; annál több lesz a tolvaj,rabló, gyilkos stb., akik ellen folyvást hadilábon, folytonos védelmi állapotban kell tartania magát a becsületes emberek társadalmának. Kezdjük a védelmet ott, ahol legkönnyebb. Fogjuk meg a bűn candidatusait, a nyomor gyermekeit, mielőtt még gonosztevőkké lennének, vigyük iskolába s csináljunk belőlük becsületes embereket.