Néptanítók lapja 15. évfolyam, 1882

1882-01-14 / 2. szám

/ Heti köjflöttv a magyarországi népoktatási intézetek számira. A „Néptanítók Lapja'' js megjelezik a minden szági népoktatási intéjét, tehatf az össz­példányban ingyen A mag intéz­kodványukat az isisikla létez­­tőségéhez vagy kiadja-h­ivataláh­oz" utolsó posta világosan kiírandó iaton egy,-^ivnyi Ujrjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyaros­!óvodák, ^leihi, joUsti nép- és polgárja iskolák és tanítóképp intézetek egy pótjáig neju de ljiquis|jjwFjtanák, küldjék be ezt tárgyazó folya­'•lugó^í^igazol'Jí­ együtt a „NéjAnitók Lapja" szerkeaz­áh­oz Budapest, I. kerv^iífir Országház-utcza 13.­­ — A helység (a m­egve megjelölésével) és az. mdú. — Minden ^imlei^ény a szerkes­z kesztöséghez czimezendő. — Eltéli­.etérii ár : egész évfö ;t ö­t, félévre 1 frt 50 kr. XV. évfolyam. 2. szám. Budapest, 1882. január 14. NÉPTANÍTÓK LAPJA és közoktatásüg­yi magy. kir. ministerium. Tar­ta­lom : Egy rongyos egyletről. Hazai­ és külföldi események. — Az emberi lakások. — Magyar­­nyelv tanítása más ajkú magyar iskolákban. — A tanitók tapasztalatai az iskola takarékpénztárakról.­­— Lapszemle. — A budapesti (budai) tanitóegyletről. E É­rtesités. Egy „rongyos" egyletről. Levél a szerkesztőhöz. Kolozsvár, 1882. január 3 Kedves barátom! Tudva van, hogy a népokta­tásról szóló törvények általános tankötelezettséget elrendelő szabványai országszerte csak félig-med­dig vannak végrehajtva. Azt is tudjuk, hogy e bajnak egyik legfőbb — hogy ne mondjuk egyedüli — oka : a sze­génység. A szegény napszámos, a nyomorult özvegy asszony örül, ha rongyokba burkolt éhező gyermekének egy falat kenyeret adhat, és ha télen egy kis hulladék forgácsot gyűjthet, hogy viskóját kimelegíthesse. De már arra nem jut, hogy gyermekét még iskolába is járathassa. Mert, mielőtt iskolába küldené a tetőtől talpig fel kellene öltöztetni azt a rongyos gyer­meket. De nagy sor ám ez i­ivivált télen . . . Esannyira nagy, hogy még a rendes foglalko­zásban levő gyári munkás vagy szolgálatban levő cselédféle se bízja meg. Pedig ezek, a leg­szegényebb néposztálynak már az — ariszto­kratái. Ám de hány ezeren vannak városaink­ban és községeinkben szétszórva azok a bizony­talan existentiájú nyomorultak, a­kik nem tud­ják ma, hogy lesze-e holnap egy darab száraz kenyerük, mert nem tudhatják, hogy találnak-e holnap munkát . . . vagy részvevő szivet . . . vagy bűntársat ?! Ezeknek is vannak gyermekeik. Néha nagyobb számmal, mint a gazdagoknak. A törvényben ezekre is ki van mondva a tankötelezettség. Ki van mondva, de nincs végrehajtva. Nem is lehet. Erélyes közoktatási kormány, tevékeny tanfel­ügyelő, jó iskola és jó tanító mind hiában fá­radoznak azon, hogy minden tanköteles gyer­mek oktatásban részesüljön, mert a­melyik gyermeknek nincs ruhája, nem mehet az isko­lába. És nincs olyan kényszer­eszköz, melylyel e bajon segíteni lehetne. Mert a „nincs" nagyobb úr, mint a tanfelügyelő vagy közigazgatási bi­zottság. És e baj sokkal súlyosabb, mint a­milyennek első tekintetre látszik. Mert következménye nem­csak a tudatlanság, hanem a bűn is. A bűn­tények statisztikájából régen kidomborodott már az az igazság, hogy a nyomor, tudatlan­ság és b­ü­n­l­ii szövetségesei egymásnak, a tár­sadalmi rend békéje ellen naponként megújuló és folyvást tartó háborúban. A törvényhozástól várni a baj orvoslását, annyi, mint — János — pap országa után csengeni. Az államoknak mai napság európaszerte eluta­síthatlan rendes terhei mellett, honnan vehetne a törvényhozás annyi pénzt, hogy minden gyer­meket felruházzon, a­ki ruhahiány miatt nem járhat iskolába ? ! Képtelen gondolat! Mta pedig az ország nem adhat a szegény tanköteles gyermek ruházatára pénzt , a minis­zer sem adhat. Szabály­rendel­etekkel pedig nem lehet téli ruhába öltöztetni a mezí­telent. Végre is be kell látnunk, hogy a baj a­­tár­sadalom baja, a­miből következik, hogy a társadalomnak kell azt orvosolnia. A társadalmat fenyegeti a baj, mert minél többen maradnak végkép iskolázás nélkül, annál bujábban fog tenyészni a bűn; annál több lesz a tolvaj,rabló, gyilkos stb., a­kik ellen folyvást hadi­lábon, folytonos védelmi állapotban kell tartania magát a becsületes emberek társadalmának. Kezdjük a védelmet ott, a­hol legkönnyebb. Fogjuk meg a bűn candidatusait, a nyomor gyermekeit, mielőtt m­ég gonosztevőkké lenné­nek, vigyük iskolába s csináljunk belőlük be­csületes embereket.

Next