Néptanítók lapja 21. évfolyam, 1888
1888-01-14 / 4. szám
XXI. évfolyam 4. szám. Budapest, 1888 január 14. NÉPTANÍTÓK LAPJA Közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. Ministerium Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy fivnyi terjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyarországi népoktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, fedő népes polgári iskoláák és tanítóképző intézetek egy példányban ingyen. A lap megküldése iránti folyamodványok az iskola lezését igazoló hatósági bizonyítványnyal együtt, a „Néptanítók Lapja" szerkesztőségéhez küldendők. A helység (a megye megjelölésével) és az utolsó posta világosan kiírandó. Előfizetéül áz : egész évre 3 frt. félévre l írt 6O kr. gSZ - Kéziratok nem szldethels vissza. A néptanító mint a nép tanítványa.*) Uj esztendő napja! Miben különbözik a többi 24 órás napoktól? miben van jelentősége? Várjon csak a végtelen idő részeinek mérésére való-e? Ilyenkor mintha egy pillanat megállapodnék, dimensiókat nyerne az a mértani ponthoz hasonló örökké mozgó időpont, amelyet múlt és jövő közé képzelünk és jelennek nevezünk. A rohanó életfolyam szabályozására igen alkalmas momentumok az elmélkedésnek mintegy jour fix-ei. Arra kínálkoznak, hogy szemlélődjünk a jelen felett, számot adjunk a múltról és munkatervet a jövőnek! Ilyenkor lezárja könyveit a kereskedő, mérleget készít vagyonáról. Hogyne cselekedne azonképen a tanító is, a kinek hasonlíthatatlanul értékesebb kincsekkel kell sáfárkodnia, a kinek számot kell adnia egy nemzedék szelleméről! A magyar néptanítóság általában nyugodt lelkiismerettel adhat számot magának és a nemzetnek arról, hogy mnit mivelt a reá bízott kettős kincscsel, ez élő anyaggal, az ifjú nemzedékkel és a nemzeti miveltség, a tudás birtokával, amelynek szintén ő nála szabad legkevésbbé holt anyagnak tenni. A magyar néptanító általán derekasan teljesíti azt a nagy feladatot, amelyet elébe tűzött (a népek sorsának körforgása szerint) az ezer év múlva ismétlődő, de módosultan és mintegy hatványozottan ismétlődő történelem: ismét meghódítani e hazát, szívvel, szellemmel. A néptanítónak nagy része van az új évezret biztosító nemzeti munkában, amely a szó szoros értelmében vett munka. Dicső multunknak nagy tettei, nagy ábrándjai voltak; letűnt századaink nagy alakjai a nemzetek óriásai felé emelkedtek! A jelen nem a A IIIRDETÉSZEK ÁRSZABÁLYA. A pályázati hirdetéseknél minden egyes szóért 3 kr. fizetendő. Az ily módon mindenki által kiszámítható hirdetési díj előre küldendő be. Egyéb hirdetéseknél az egész oldal egy hatvannegyed részét tevő garmondnyomásu és egy hasábu soráért átlag 50 kr. számíttatik. A nagyobb vagy kisebbnyomásu hirdetések az elfoglalt tér arányában, a fentebbi egységi árszabály szerint számíttatnak. A dijak előre beküldendők. Minden, küldemény a szerkesztőséghez (Budapest, I. kerület, Krisztinaváros, tanítóképezde) czimzemle, lelkesedés perczeit követeli, hanem az ernyedetlenül lelkes tevékenységet, és nem egyes kiválókét, hanem édes midnyájunkét. A mi ma nemesít, ami használ a hazának és biztosítja a társadalmat, az a munka, az ész és a kéz munkája. S ha nálunk valaki dolgozik, az a néptanító! Többnyire keserves fáradsággal szerzi meg a pályájára való képesítést; össze kell szednie, meg kell feszítenie a lélek minden képességeit, hogy sikerrel neveljen és tanítson az iskolán belül és kívül, hogy gyomlálja a roszat és plántálja a jót; naphosszant görnyed hivatásának igéja és terhe alatt, amely minden lelkes buzgalom mellett sem oly édes és könnyű, mint az Úr mondja a magáéról. S gyakran még sem élhet meg e nehéz szellemi munkája után, arra kénytelen, hogy saját kezével munkálja meg kemény rögét annak a földdarabnak, amely fizetésének egyik része, s amelylyel még mindenféle gazdasági teendő jár. Ha kertészkedik, méhészkedik vagy selyembogarat tenyészt, az neki csak mulatság. De e mellett neki kell rendben tartani az iskolai kertet s a falubelieket is gyakran neki kell észszerű gazdálkodásra oktatnia. Szellemi és testi munkát végez tehát egyaránt s igy a maga személyében megtestesíti a modern paedagogia eszményét, a testi és lelki erők együttes, harmonikus kifejtését. Mert az ész és a kéz munkája egyenrangú, mindkettő egyenlően szükséges és üdvös, egyenlően becsülendő. S vajha a tanitó minél általánosabban és igazabban volna népének kézimunkára és háziiparra oktatója s a maga részéről is tanulván a néptől, minél jobban foglalkoznék kézügyességekkel s a nélkül, hogy mesteremberré válnék, a kézművesség általánosabban gyakorolható ágaival. Ajánlható ez kivált a városbeli tanitók *) Elkésett, de idejét nem mult újévi czikk. Szeri...